Jézus miért nem engedte hogy Istenként imádják?

Ez most egy térítő kérdés vagy ha írok valami választ akkor azt elolvasod majd és gondolkozni fogsz rajta?

Bocs hogy ilyet kérdezek de sajnos itt sokan csak azért írnak ki kérdést hogy másokat kioktassanak és ez a kérdés is ilyennek tűnik első ránézésre.

Ameddig nem vagytok képesek egybefüggően olvasni Isten Igéjét és össze vissza lapozgattok benne, addig ne is nagyon várd, hogy megértsed. A Biblia nem a Kaland Játék Kockázat sorozat egyik kötete (ha még emlékszel rá), hogy minden vers után át kellene ugrani egy másik oldalra. Ha kizárólag a 4 evangéliumot és az Apostolok cselekedeteit végigolvasnád, ledöbbennél rajta, hogy teljesen más az üzenete, mint amit ti hangsúlyoztok.

Üdv.

Szia!

Tévedsz. Jézus Krisztus engedte, hogy Istenként tiszteljék, mégpedig a feltámadása után. Amit itt példaképpen felhozol, az pedig ez előtt történt.

A Szentírás azt tanítja, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki "nem tekintette zsákmánynak azt, hogy az Istennel egyenlő, hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel, és az emberekhez hasonló lett, és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, és engedelmes volt a haláláig." Jézus Krisztus tehát Istenből emberré lett, hogy megváthassa az embert a halálból, és örök élettel ajándékozhassa meg.

Visszatérve arra, hogy mikor olvahatunk arról, hogy valaki Jézust Istenként tisztelte:

Jn 20,28 "És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!"

Üdv. Péter

Nem győztél meg, még mindig az az érzésem hogy nem is feltételezed hogy igazam lehet csak a saját magad által igaznak vélt dolgokat szertnéd hirdetni.

Péternek igaza van és itt van még egy igerész:

"Lk 24,52 - Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe."

1. Rosszul értelmezed a megkísértést. A Sátán azt kérte Jézustól, hogy őt imádja! Ne „mást”, hanem őt, Isten legnagyobb ellenségét. Cserébe minden földi jóval kecsegtette Jézust, de neki elég ereje volt, hogy hű maradjon az Atyához.

2. Krisztus kijelentésében nincs semmi megvetendő. Igen, kizárólag egyetlen Istent szabad imádni, mert egy Isten van - három személyben.

A kérdésed nekem is inkább provokatívnak tűnik, mert ha hitetlen vagy, akkor úgyis teljesen mindegy, hogy mit írunk neked... Ezért nem fogod tudni felfogni a Szentháromság működését sem, minden esetre sok sikert hozzá! Remélem, tudtam segíteni.

17/L

Akkor miért van az, hogy az ószövetségben 4 évezreden keresztül nagymértékben volt kihangsúlyozva, hogy egy az Isten, nincs hozzá hasonló? Majd jön fej-tor-potroh elmélet, illetve egy kevésbé hangsúlyos irányzat, a kettős istenség, de a szellem az Isten szelleme.

Akkor egy vagy három, avagy kettő? Ha Krisztus egy volt az Istennel, akkor miért volt a határozott állítás, hogy aki mást imád, mint az EGY Istent, annak gátter?

A zsidók nem voltak arra méltók, hogy az Úr megmondja, hogy van nekem egy fiam is, aki ugyan az, mint én, tehát nem vagyok egyedül? Miért mondta, hogy CSAK ŐT imádják? Miért nem azt, hogy őket? Vagy a fia addig nem méltó az imádatra, míg nem áldozta fel magát? De Pál is arról ír, hogy az Istennel egyenlő VOLT mielőtt szolgai formát vett volna fel. Aki ugyan az, mint az Isten, akkor ő Isten. De akkor ha ugyan az, akkor miért kellett mindent KAPNIA az Atyától, és miért nem volt meg neki "alapból"? Akkor a zsidó nép át lett verve Isten által? Vagy nem voltak teljeskörűen tájékoztatva Isten által? Miért mondta Krisztus, hogy CSAK egy a jó, az Isten, és őt, azaz Jézust ne hívják jónak? Miért nem tudja az órát és a napot senki csak az Atya? Ha egyenlő, akkor miért nem egyenlő? Vagy csak néhány dologban egyenlő? Akkor Béla bácsi is egyenlő Istennel, legfeljebb nem teszem hozzá, hogy néhány dologban...

Azért az állításaitok felvetnek jó pár kérdést, ugye?

Sziasztok!

Nos kedves utolsó ehhez nem árt ismerni a héber nyelvet.

Való igaz, hogy a monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" Az 5Mózes 6:4 egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló "egy" fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett "egy" fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető "egy"-gyel szemben. Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik "egyek" lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: "És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon." A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8). Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9. 10)

A három isteni személyre vonatkozóan a legfontosabb kijelentés Jézus misszióparancsa: "Elmenvén azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Mát 28,19) Jézus itt néven nevezi a három isteni személyt. Mindhárom személynek "neve" van, ami a Biblia fogalomvilágában egyértelműen azt jelenti, hogy különálló, valóságos személyekről, személyiségekről van szó. Miről van szó ebben az igében? Kereszteljétek meg az embereket, merítsétek be, kössetek szövetséget az Atyával a Fiúval és a Szentlélekkel. Hogyan lehetne szövetséget kötni az Atyán kívül a Fiúval, ha nem Isten, és a Szentlélekkel, ha az vagy nem személy vagy nem Isten? Azért fogalmazott így Jézus, mert a három személy a teljesség.

Jézus misszióparancsához hasonlóan egymás mellett említik a három isteni személyt az alábbi igék is: "Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal." (2Kor 13,13) V.ö.:1Kor 13,14. A "Szentlélek közössége" kifejezés szerepel. A "közösség" szó mindenképpen interperszonális (személyközi), azaz személyek közötti kapcsolatra utal. Nem lenne alkalmazható, ha a Szentlélek csupán csak személytelen befolyás, kisugárzás vagy erő lenne. "János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő, és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által," (Jel 1,4-5)

"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijött a vízből, és íme az egek megnyilatkoztak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot, és őreá szállani. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mát 3,16-17)

Következetesen felsorolásra kerül, néven neveztetik, megjelenik a három személy. Nem lenne értelme ennek, ha a Szentlélek csak az Atya és a Fiú Lelke, vagy éppen csak erő, befolyás lenne. Mindezek az igék kifejezik a tökéletes harmóniát, az azonos szándékot és együttes cselekvést is a három isteni személy között.

Az Atya és a Fiú egységéről Jézus így nyilatkozott: "Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? ... Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van" (Jn. 14:10/a, 11/a)

Üdv. Péter

Csatlakozom a 3. és 4. sz. alatti válaszolókhoz.

Még annyit tennék hozzá, hogy érdemes más fordításokat olvasni, nem pont az ÚVF-et. Tessék, az alábbi linkeken több fordítást is találsz:

[link]

[link]

[link]

Abban pedig egyetértek az 5. válaszolóval, hogy nem tűnik őszintének a kérdésed. Különösen azért nem, mert ma reggel két kérdéshez is írtál olyan választ, amikből az látszik, hogy hiába megvitattuk már februárban az evangélium hirdetésének témakörét, te nem vetted figyelembe a mások által leírt érveket (amiket akkor és ott nem cáfoltál meg), továbbá a te állításaidnak a cáfolatait (amikre szintén nem válaszoltál), hanem továbbra is ragaszkodsz az Őrtorony Társaság álláspontjához, miszerint egyedül Jehova Tanúi a nyerők. Majd nemsoká reagálok azoknál a kérdéseknél is...

Minden jót, és tényleg próbálj meg elvonatkoztatni a JT-irodalomtól, ha valóban az igazságot akarod megismerni. :)

Üdv. :)