Jézus miért nem engedte hogy Istenként imádják?

Ha megbocsájtasz, de a koma szó jelentése értelmében én a keresztszülőd lennék? Nem hinném. Ha rossz értelmezés szerint ezt egyfajta barátként értetted, köszönöm komám.

"Mert ugye Isten felkent szolgája kéne, hogy ezt megtegye"

Nem. Krisztus mindannyiunkat az Atyának, fiúnak, Szentszellemnek nevében történő keresztelésére buzdított az evangélium hirdetésére, miszerint Isten egyszülöttét, mindenben az elsőt küldte bárányként, áldozatnak a bűnök elvesztésére.

De ha felhozol egy példát az írásokból, mely szerint csak kiválasztott személy teheti ezt meg, kérlek írd meg, szívesen értekezek felőle. Te magad talán nem vagy "Isten felkent szolgája"?

Jn 1,12 "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;"

Amúgy, mint írtam: "Nem tudom, hogy annak számít-e ez, én nem ítéllek, csak figyelmeztetlek."

"Ha értelmesen tudsz olvasni, olvasd el még egyszer a genezis könyvét vagy csak értelmezd a mondást: Ahogyan Ádám által jött be a világba a bűn....."

Nem egyszer olvastam el, vizsgáltam már és Isten segítségével remélem sokat fogom még vizsgálni, és remélem igen sok újdonságot és szépséget fog még nyújtani számomra. De ettől függetlenül nem egyértelmű nekem az, hogy mit is akarsz mondani ezzel. Ádám kapta a parancsot, mely parancsot csak Ádám szegett meg. Évának más volt a bűne, így nem jöhetett be Éva által a halál a világba, mint ahogy már ezt kifejtettem bővebben.

Az alámvaló asszonyról annyit, hogy idéznél tőlem, mikor ilyet állítottam volna? Ha valaki neked segítségedre van, az alább, vagy feletted való nálad? Vagy a szerepe más? Mi a besorolása egy belőled származó segítőtársnak? Egyenrangú? Alábbvaló? Feletted álló? Rossz a kérdés önmagába véve is.

A szentek alábbvalók-e Krisztusnál, kiket barátoknak nevezett, kiket Isten fiaivá tesz?

Ef 5 "22. Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.

23. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.

24. De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben.

25. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;

26. Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által,"

Szeretettel ajánlom az idézett igerész tanulmányozását. Az engedelmesség nem alább-fölébb rang, hanem a helyem tudása. Én Krisztusnak kell engedelmeskedjek, miképpen az asszonynak nekem. Az asszony feje a férje, a férj feje a Krisztus, Krisztus feje az Isten.

Mit mond Pál arról az asszonyról, akinek hitetlen a férje, ezáltal nem Krisztus szerint cselekszik?:

"És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.

Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek."

Tehát kinek tartozik engedelmességgel az asszony, és kinek a férj? Ez nem alábbvaló dolog, miképpen nem érzem alábbvaló dolognak Krisztusnak engedelmeskedni. Krisztusnak sem alábbvaló dolog az Atyának engedelmeskedni. Így tehát ahogy mondtam, rossz a kérdésed, hogy "alád való asszony merített be".

Engem egy engedelmes asszony merített be, kinek szóltam, hogy tegye meg.

"János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám?

Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki."

Itt talán Krisztus volt ki megkeresztelte Jánost? Krisztus hány embert merített be szolgálata alatt?

Én keresztelésem és feleségem keresztelésének szentségének megállapítását nem bízom emberekre. Az Úr ítéljen el és kárhoztasson, ki szívek és vesék vizsgálója, és ne az, ki látszat után ítél.

Miért is ne engedte volna?

""Jézust Istenként imádták,és ő elfogadta ezt

a,"És íme,odament egy leprás,leborult előtte..."(Mt 8:2)

b,A vakon született ember a gyógyulása után leborulva imádja Jézust(Jn 9:35-39).

c,A tanítványok "leborultak előtte,és ezt mondták:""Valóban Isten fia vagy!""(Mt 14:33)

d,""Azután így szólt Tamáshoz:""Nyújtsd ide az ujjadat,és nézd meg a kezeimet,nyújtsd ide a kezedet,és tedd az oldalamra,és ne légy hitetlen,hanem hívő.""

Tamás pedig így felelt:""Én Uram,és én Istenem!""Jézus így szólt hozzá:""Mivel látsz engem,hiszel:boldogok,akik nem látnak és hisznek""(Jn 20:27-29)

Jézus másokkal való összehasonlítása

a,Kornéliusz százados leborult Péter lábához,és""imádá őt"",mire Péter a következő szavakkal feddte meg:

""Kelj fel;én magam is ember vagyok""

(Ap Csel 10:25-26;Károli)

b,János leborult a Jelenésekben szereplő angyal lába elé,hogy"imádja őt",de az angyal úgy válaszolt erre,hogy ő csak ""szolgatársa"",és inkább ""Istent imádja""(Jel 19:10)

c,Amint látjuk,Jézus Istenként parancsolta meg és fogadta el az imádatot.Ez a tény indította Thiessent a következők leírására:"Akár csaló,akár önámító,ha nem Isten,akkor nem jó ember.(Christus si non Deus,non bonus)"

Alister McGrath,a híres teológus,az oxfordi egyetem tanára hozzáteszi:""Abban a zsidó környezetben,amelyben az első keresztyének működtek,Istent és csakis őt volt szabad imádni.Pál figyelmeztette a római keresztyéneket arra az állandó veszélyre,hogy az emberek teremtményeket imádhatnak teremtőjük helyett(Róma 1:23).Ennek ellenére az őskeresztyén egyház Istenként imádta Krisztust--ezt a gyakorlatot az Újszövetség is egyértelműen tükrözi""

A HÁROMSÁGTAN JELENTŐSÉGE ÉS SZÜKSÉGSZERŰSÉGE

A háromságtan, illetve Isten háromegy volta a keresztény hit számára több szempontból is döntő fontosságú:

Először is a tan elválaszthatatlan Isten egyik alapvető tulajdonságától. Ha Isten csak egy személyként létezne, nem lehetne az, aki. Isten ugyanis szeretet (1Jn 4:8), a szeretet viszont viszonyfogalom, és ha Isten csak egy egyedülálló lény lett volna a világ megteremtése előtt, akkor teremtményei nélkül nem lehetne maga a szeretet, szüksége lett volna másokra, hogy az legyen, aki. Isten azonban egyrészt a Mindenható, önmagában elegendő, másra nem szoruló Isten. Másrészt az Istenségen belül mindig is három személy volt, akik között már a világ megteremtése előtt is tökéletes szeretet létezett. Mégis csak az Újszövetségben, a Fiú és a Lélek külön isteni személyként való megjelenésekor lehetett kimondani, hogy "Isten szeretet" (1Jn 4:16)

Másodszor a tan elválaszthatatlan a megváltástantól. Mi bűnösök vagyunk, Isten pedig igazságos. Bűneinket vagy rajtunk kéri számon (igazságosan megtorolja), vagy a saját kárára vesz önmagának elégtételt (Ő maga ad engesztelést), és megbocsát (elengedi a tartozást). Ha Isten engesztelés, jóvátétel nélkül "csak úgy" megbocsátana, nem lenne igazságos. Mivel Őellene vétkeztünk, Tőle kell bocsánatot kapnunk, de senki sem késztetheti Őt megbocsátásra, és egyetlen teremtmény (ember, állat, angyal) sem adhat engesztelést a Teremtőnek önmagáért vagy egy másik teremtményért. Az állatáldozatok csak ideiglenesek voltak, és nem tudták megtisztítani a lelkiismeretet (Zsid 10:2-4). Ha Isten önkényesen kijelölt volna egy ártatlan teremtményt (pl. angyalt) az emberek helyett való bűnhődésre, akkor ezzel azt bizonyította volna, hogy igazságtalan, magától képtelen megoldani a helyzetet, és valójában ennek az angyalnak lennénk hálásak a bocsánatért, nem Istennek. Ha egy angyal magától jelentkezett volna bűnbaknak, akkor is ugyanez a helyzet lett volna: Isten igazságtalan lett volna, magától képtelen megoldani a helyzetet, és ráadásul még tartozik is egyik teremtményének, akinek a többi hálásabb lehet, mint neki... Isten azonban emberré lett Jézusban, és a kereszten "Isten ... a saját vérén" váltotta meg egyházát (Zsid 9:12, Csel 20:28 vö. Jel 1:17-18). Isten igazságos, de úgy szeretett is minket, hogy nem akart minket büntetni: amikor a Fiú Jézusban emberré lett, a kereszten engesztelést szerzett az Atyának, mindez "Istenen belül" történt. Ha Isten nem Háromság lenne, nem lehetnénk megváltva úgy, hogy Isten mindenható maradjon, érvényt szerezzen az igazságnak, szeretete valóságos legyen, és mindezért csakis neki legyünk hálásak.

Harmadszor a tan elválaszthatatlan a keresztény etikától. Az Istenség lényén belüli tökéletes kapcsolat példaadó a számunkra. Ahogy az Atya szerette a Fiút, úgy szeretett minket a Fiú, és nekünk is ezzel a szeretettel kell szeretnünk egymást (Jn 15:9-12). A személyek isteni és személyes volta, illetve a Szentlélek munkálkodása teszi átélhetővé és továbbadhatóvá ezt a szeretetet.

Tudom,hogy Jehova Tanúinak rettentő szokatlan ez a dolog,de ez a háromság sztori a Bibliából van.

Tehát NEM máshonnan vették át.

A háromságtan - nem biblikus, nem ősi, nem értelmes?

Írta: Szalai András | Nyomtatás | E-mail

Válasz a háromságtannal szemben felhozott leggyakoribb bibliai, egyháztörténeti és logikai ellenérvekre.

I. A Bibliára hivatkozó ellenérvek

1. „A Háromság szó nincs is benne a Bibliában.”

... Attól, hogy egy szó nincs benne a Bibliában, még kifejezhet bibliai tartalmat. A szó hiánya önmagában nem érv.

... A háromságtan azért használ nem bibliai kifejezéseket, mert maguk a bibliai kifejezések váltak egyes tanítók számára problémává, akik már nem értették, mit jelent pl. az „Isten Fia” („Aki Isten”) kifejezés. Miattuk lett szükséges az apostolok szavait más szavakkal visszaadni, körülírni.

2. „A háromságtan nincs benne a Bibliában.”

... Maga a szó és a tan részletesen kifejtve valóban „nincs benne”, de amire a szó utal, és amit a tan kifejt, annak minden részlete „benne van”, hiszen azokra épül.

3. „Ha a háromságtan nincs benne az Újszövetségben, nem is lehet fontos tanítás.”

... A háromságtan azért nincs benne az Újszövetségben, mert olyan teológiai kérdésekre válaszol, amelyek csak nemzedékekkel az apostolok kora után vetődtek fel.

... A kérdések és az egyház válaszai akkoriban is fontosak voltak, és ma is azok, mert ugyanazok a kérdések ma is felmerülnek. A tan fontosságát tehát nem lehet csak az alapján megítélni, hogy megjelenik-e a Bibliában.

4. „A Biblia szerint ’egy az Isten’ – nem három.” (Ef 4:6)

... A szöveg nem Isten lényéről szól. Azt sorolja, mi közös, mi ugyanaz az egyházban, mert csak egy Test, Lélek és remény, Úr, hit és keresztség van, ahogy egy Istene van mindenkinek.

... Az „egy az Isten” (heisz ho theosz) régies, csak nyelvtanilag formahű, de tartalmilag félreérthető fordítás. Helyesen: „egy Isten van”.

5. „A Biblia csak egyszer említi együtt az Atyát, a Fiút és a Szentlelket (Mt 28:19).”

... Nem igaz, ld. Mt 3:16-17, 2Kor 13:13, Ef 4:4-6, Tit 3:4-6 stb.

6. „A háromságtan zavaros, de ’Isten nem a zűrzavar Istene’ (1Kor 14:33).”

... A hivatkozott szöveg környezetéből látható, hogy nem is Istenről szól, hanem a gyülekezeti rendről (a prófétálás szabályozása).

II. Egyháztörténeti ellenérvek

7. „A korai egyház nem használta a Háromság szót.”

... A fennmaradt iratokban a gör. triasz először 180. körül fordul elő Antiókhiai Theophilosznál (Autolükoszhoz 2.15), a lat. trinitas pedig 213-ban Tertullianusnál (Praxeas ellen II.3). Ó a „személy” (lat. persona) és a „lényeg” (lat. essentia) fogalmát is használja).

... A szóhasználat és a tanítási mód azt mutatja, hogy a szó és a tan már a 2. század végén közismert volt. Ez azonban nem a Jézus istenember és a Szentlélek személy voltába vetett hitről szól, hiszen az a kezdetektől bizonyítható.

8. „A korai egyház nem vallotta Jézus Istenségét, a Szentlélek személy voltát vagy a Háromságot.”

... Ez egyszerűen nem felel meg a tényeknek, ld. "Az egyházatyák Jézus Krisztusról" című dokumentációnkat.

9. „A Háromságot a 325-ös Nicaeai Zsinaton találták ki.”

... Ez sem igaz. A zsinat nem új dolgot fogalmazott meg, hanem a régi tanítást fogalmazta újra egy új, hamis tan miatt. Nem Jézus istensége volt az újdonság, hanem tagadásának módja, illetve tagadásának alexandriai elterjedése.

... A hitvalláshoz az egyház a jóval korábbi tanítók írásait és a helyi keresztelési hitvallásokat is felhasználta, amelyek ugyanazt a hitet már régen megfogalmazták.

10. „Jézus istensége néhány szavazaton múlt.”

... Ez sem igaz. A zsinaton a hagyományok szerint 318 püspök vett részt. A Jézus istenségét tagadó Areioszt (Ariust) kezdetben tizenheten támogatták, de a végére csak ketten maradtak.

11. „A Háromságot a pogány Nagy Konstantin vezette be.”

... Nagy Konstantin kétségkívül ellentmondásos személyiség volt, de a személyes hitén 17 évszázad távlatából nem érdemes vitatkozni.

... A zsinatot hivatalosan ő hívta össze, de a püspökök indítványára. Teológiai kérdésekbe nem szólt bele, számára csak az egyház és általa a Birodalom egysége volt fontos.

12. „A Háromság a pogány vallásokból lett átvéve.”

... Az ókori pogány vallásokban mindig istencsaládokkal találkozunk (apa, anya, gyerekek, testvérházasságok). Valójában nem létezik olyan vallás, amelynek a keresztény háromságtanhoz hasonló istenképe lenne.

... Amelyekben egyáltalán előfordul valamilyen hármasság, és amelyekre a háromságtagadók kiadványai hivatkozni szoktak, az egyháztól térben vagy időben távol léteztek. Az egyistenhitet valló egyháznak semmi oka nem volt ilyen istenképek átvételére, hitvédői ki is gúnyolták az ilyesmit.

III. Logikai ellenérvek

13. „A háromságtan matematikai képtelenség: 1+ 1+ 1= 3. A háromságtan tehát három istenben való hit.”

... Miért lenne Isten lénye matematikai kérdés? De ha már a matematikánál vagyunk: 1 x 1 x 1 = 1.

14. „Elképzelhetetlen, hogy Isten egy és három legyen.”

... Hogy mit tudunk elképzelni, azt az határozza meg, hogy a teremtett világban mire találunk példát. Isten lényére természetesen nem találunk! Az apostoli tanítás szerint azonban eleve „nem szabad azt hinnünk, hogy ... emberi elképzeléshez hasonló az Istenség.” (ApCsel 17:29) Az emberi fejbe beleférő „isten” csak ott létezik, azaz bálvány.

15. „325. előtt nem kellett a Háromságban hinni: ma sem kell.”

... Az egyház az I. Egyetemes Zsinat előtt is hitt az egyetlen Isten hármasságában, és jóval korábban is kiközösítette azt, aki tagadta a Krisztus istenségét vagy emberségét. A helyzet a zsinat óta sem változott, ma is előkerülnek ugyanazok a régi eretnekségek.

... A háromságtan azonban nem csupán egy visszatérő eretnekség miatt fontos a keresztények számára. Isten lényével, etikai parancsokkal és a bűnbocsánat evangéliumával összefüggésben is létfontoságú tanról van szó (ld. "A háromságtan - mi a lényege?").

Elegek lettek volna csak a linkek is.

a,"És íme,odament egy leprás,leborult előtte..."(Mt 8:2) b,A vakon született ember a gyógyulása után leborulva imádja Jézust(Jn 9:35-39).

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

[link]

[link]

Áááááááááááááááááááá!

Nincs már semmi kárhoztatása azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak.

Az Írás fel nem bontható, kerek egész, nem állhatnak ellentmondásban egymással az igék.

I. 1 Az eredeti állapot: 1. Mózes 1:26-28

"És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és URALKODJÉK a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."

--> EGYMÁSON NEM!

"TEREMTÉ tehát az Isten AZ EMBERT [E/3] az Ő képére, ISTEN KÉPÉRE TEREMTÉ ŐT [E/3] + az ismétlés oka a nyomatékosítás, vagy felfogható egyszerű hebraizmusként is; : {FÉRFIÚVÁ ÉS ASSZONNYÁ} TEREMTÉ {ŐKET} [T/3]".

--> Más szövegfelosztás nyelvtanilag nem lehetséges, mert másképp nem értelmes a mondat.

--> Az ember "két típusa" a férfi és a nő; megfordítva: a férfi és a nő is ember.

"És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."

--> Megint ismétlés, hangsúlyozás, és ebben SINCS BENNE AZ EGYMÁSON VALÓ URALKODÁS.

I. 2 A büntetés / átok a bűnbeesés után: A férfi uralkodik az asszonyon.

--> Ez a bűn miatt történt, aminek az alapja a büszkeség (uralomvágy). Sátánt a büszkeség bűne miatt száműzték a Mennyből. Ezt mondta: "Isten csillagai fölé emelem trónomat..." (Ézsaiás 14:13), vagyis szó szerint: "Isten alá kell hogy rendelje magát nekem." A férfiak a bűnbeesés óta folyamatosan követik el ezt a bűnt a nőkkel szemben.

I. 3 EZ AZ ÁTOK IS SEMMIVÉ LETT JÉZUS KRISZTUSBAN.

Jézus halála és feltámadása megváltott minket bukott létünkből az újjászületés által. Férfi és nő mindketten Isten gyermekei éppúgy, ahogy Ádám és Éva a bűnbeesés előtt.

Az 1. Mózes 3:16-ot az emberiség bűnbeesése után jegyezték fel, és ezért NEM vonatkozik egyetlen újjászületett nőre vagy férfira sem. Az 1. Mózes 3:16 a Törvény átka alatt volt, a Messiás azonban megváltotta a nőket és a férfiakat a Törvény átkától (Galata 3:13). Nem lehet egyszerre újjászületve és ugyanakkor a Törvény átka alatt élni, a kettő nem megy együtt. A Szentírás nem az egymás felett való uralkodást, hanem az egyenjogúságot tanítja.

Az ember büszkesége az alapja az összes elnyomást és alávetettséget hirdető tanításnak. Nem Isten szeretete áll az ilyen tanítások mögött. Az 1. Korintus 13:5 világosan állítja: "[A szeretet] nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát..." Amikor a férfiak megpróbálják a nőket arra kényszeríteni, hogy vessék alá magukat a férfiaknak, vagy maradjanak csendben, akkor megsértik Jézus, a Messiás parancsolatát, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett bennünket. Ha egy férj azt szeretné, hogy a felesége szeresse és tisztelje őt, akkor Isten szeretetével kell a feleségét szeretnie. Ha a szeretetet és tiszteletet hatalmi szóval akarja megszerezni, máris megszegte a szeretet parancsolatát.

Jézus Krisztus megváltotta a nőket (is) MINDEN átok alól, így EZ alól is! Jézus sohasem kezelt alacsonyabb rendűként egyetlen nőt sem, és nem próbálta meg elhallgattatni őket. Jézus még a házasságtörésen rajtakapott asszonyt sem ítélte el, hanem megmentette attól, hogy halálra kövezzék, és megszabadította (János 8:11), mert azért jött, hogy megmentsen, és nem azért, hogy elítéljen (János 3:17).

II. Az 1. Timóteus 2:11-ben az áll, hogy "az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal." Pál egyszerűen csak azt mondta Timóteusnak, hogy engedjék, hogy az asszonyok tanulják az Írásokat, hiszen Jézus megszabadította őket. Itt a Károli-fordítás hiányos; az angol fordításban jól látható: "Let the woman learn...", azaz "Hagyd / hagyjátok tanulni az asszonyt..."

Itt az ún. _általános alany_ van: ti, azaz mindenki. Pál valójában ezt írta Timóteusnak: "(ti) engedjétek meg az asszonynak, hogy tanuljon!"

Pál ezt nem azért írta, hogy az asszonyokat másodrangú állampolgárokká fokozza le. Éppen ellenkezőleg: arra utasította Timóteust, hogy adjanak lehetőséget az asszonyoknak a Szentírás tanulmányozására.

Tanulni pedig csak "csendben" és "teljes alázatossággal" lehet. A hagyományos értelmezés ezeket a szavakat az "asszony" szóhoz kapcsolta, pedig azok nem az asszonyra vonatkoznak, hanem módhatározói szerepben állnak ("csendben" és "alázatossággal"), és a "tanul" ige bővítményei.

A görög Újszövetség "hesuchia" szavát fordították "csend"-nek, amely a "hesuchios" szó nőnemű alakja, és nem egyszerűen csak a beszédre, beszélgetésre utal, hanem arra is, hogy maradjunk ülve és ne mozogjunk. Pál nem alkotott olyan tantételt, hogy az asszonyok nem beszélhetnek a gyülekezetben. Csak arra figyelmeztette Timóteust, hogy az istentiszteletek alatt tartsa fenn a rendet a gyülekezetben, hogy mind a férfiak, mind a nők tanulhassanak. Ezért a "csendben" szót nem lehet annak bizonyítására használni, hogy a nőknek csendben kell maradniuk a gyülekezetben.

A "teljes alázatossággal" kifejezés nem a nőknek a férfiakhoz viszonyított helyzetére utalt. A tanulás következő feltételét emelte ki: ahhoz, hogy másoktól tanulni tudjunk, alázatosan, csendben ülve kell figyelnünk.

"A Messiásban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert bizony ti mindnyájan egyek vagytok a Messiás Jézusban." (Galata 3:28)

Amikor az Írást tanulmányozzuk, a megértéshez a Szent Szellem segítségére feltétlenül szükségünk van. Pál nem tartotta az asszonyokat alacsonyabb rendűeknek. Őt Jézus, a Messiás személyesen küldte apostolként a pogányok közé, és Jézus sohasem nyomta el az asszonyokat! Pál a Szent Szellem által ezt mondta: "Legyetek követőim, mint én is követője vagyok a Messiásnak."

(1. Korintus 11:2)

Újjászületés kizárólag a Szent Szellem által lehetséges, továbbá a Szent Szellem segítsége, vezetése nélkül nem lehet helyesen értelmezni az Igét, mivel a betűt kizárólag a Szellem eleveníti meg. ["A betű öl, a Szellem / Lélek pedig megelevenít (= élővé tesz)"].

Akiket nem szült újjá a Szent Szellem, azok még mindig a törvény és annak átka alatt vannak, rabságban a szabadság helyett. ["Ahol a Lélek, ott a szabadság."]

Azok számára egy link, akik szerint Jézus előtti leborulás, vagy imádása feltétlenül azt jelentené, hogy Jézus Krisztus az Isten is egyúttal, vagy egyik személye (csak azért írom, mert korábban valaki erre hivatkozott, hogy ha valaki előtt leborulnak, az feltétlenül azt jelenti, hogy ő az Isten is. Ilyen alapon Dániel, akit Nabukodonozor imádott, vagy a királyok is vétkezők lettek volna) Ez az írás kicsit megvilágítja a témát, ajánlom minden igazságkeresőnek:

[link]

Ugyanez a név segítségül hívása kapcsán egy írás:

[link]

[link]