Valóban létezik isten?

VÁLASZÚTON

Az élet talányokkal van tele és e talányok között, akár tetszik, akár nem, a legkomolyabb, a legmélyebb, a legörökebb s a legmarcangolóbb mégis csak az ... Isten létezéséről szóló probléma. Nem lehet csak úgy vállvonogatva elmenni mellette, nem lehet azt mondani, hogy „nekem ezen a téren nincsenek problémáim”! Nem mondhatod, hogy a legmélyebb és mindenkit legegyénibben illető kérdés téged nem érdekel. Mert ez nem volna őszinte és nem volna komoly beszéd.

Ha sohasem halnánk meg, ha nem volna oly nevetségesen rövid ez a mi itt-időzésünk, ha nem mentek volna el innen máris oly sokan, ó, oly véghetetlenül sokan, akik itt nevettek, szórakoztak és sírtak ezeken a tájakon előttünk; s ma nincsenek itt, rég nincsenek itt, az életük, a fájdalmaik és örömeik, a lakásaik, a bútoraik, sőt a nemzetük, a kultúrájuk is rég elsüllyedt, mint egy elomlott regei vár! Ha le lehetne tagadni a véget, a szörnyű összeomlást, az elmúlást, az enyészetet, mint egyetlen biztost és maradandót a világon: akkor talán igazatok lehetne nektek, ti farsangi bohócok és jól élő szkeptikusok, ti csak mulatozók és csak evilággal számolók! Akkor igazatok volna nektek, liberálisok és ateisták, igazatok volna – talán. De így egészen bizonyos, hogy nincsen igazatok.

Egészen bizonyos, hogy amit építetek, összedől; s arra meg, hogy a helyébe valami mást, valami jobbat s maradandóbbat építsetek, nem is gondolhattok. És így egészen bizonyos az is, hogy értelem nélkül éltek és az életeteknek nincsen komoly tartalma.

És ha baj: nem találni meg az élet értelmét, hát kétszeresen és százszorosan baj: nem is keresni azt! Olyan ez, mint amikor a tompaelméjű, a tébolyodott beleszúr az ujjába, érzi is a fájdalmat, de nem érdekli, hogy a tűt ki is húzhatná a sebéből.

Az emberiség legnagyobb része, hála Isten, nem tompaelméjű. Különböző értelmiségi foka szerint különböző módon, de keveseket leszámítva, mind keresi az élet mélyebb értelmét, keresi az Istent s a túlemelkedő viszonylatokat, melyek őhozzá fűzik. Legalább negatív válaszokat keres rá: „nem igaz”, „nem lesz semmi”, „nincs másvilág”, „a halállal mindennek vége” – így hitegeti önmagát. De mégsem tudja kivonni magát a bizonyosság alól, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia kell.

Sok aztán megreked a keresés útjának a felén, az egynegyedén, az egytizedén és nem jut el teljesebb megismerésekig; ez tény. Bizonyos az is, hogy az Isten ellenségei szédületes rutinnal, szervezettséggel, összetanultsággal feszítik ki mindenütt a hálót, hogy a megoldást keresők lába elbotoljék benne s elbotolva, elfáradva ne keressenek tovább. Ma s régtől fogva Lucifer bérelte ki az eszmeterjesztés és emberirányítás összes hatalmas eszközeit: az összes média, irodalom, könyvpiac, egyetemek, színházak, mozik, bankok, INTERNET – ami él és liheg, amivel tömegek gondolkodását befolyásolni lehet: szinte mind az ő anyagelvi, élvezetelvi, kételkedő szellemét leheli. Minden csak anyag, legfőbb cél az élvezet, semmi biztosat nem tudunk – ez hangzik ezer szócsövön keresztül több mint kétszáz év óta s ravasz kezek mesterségesen szorítják rá a nemlátás fátylát az elborult szemekre. Fent a filozófusok és intellektuelek, lent a névtelenül vagy álneveken internetes fórumokra irogatók és hitet gúnyolók. És nem engednek érvényesülni mást: írót, tanárt, kutatót, tudóst, költőt, művészt, gondolkodót, mint aki hozzájuk szít, aki velük együtt s az ő kedvükért tagad és vigyorog és lesajnál...

És mégis igaz: az emberiség túlnyomó része, a mesterségesen elvakítottakon és ön elvakultakon kívül mind sírják a megoldást, epedik a választ, keresik az Istent.

És nemcsak az együgyűek beszélnek így, a hiszékenyek, gyenge nők és gyermekek, a befolyásolhatók és önállótlanok, hanem a mélyenszántók, a legönállóbbak, a legmagasabban szárnyalók és leginkább kételkedésre hajlók.

A magasabb értelmiségek világa sokkal keresztényebb, mint sokan gondolnák! De az is egyik ravasz sakkhúzása a tagadás szervezett táborának, hogy a keresztény intellektusok keresztény megnyilvánulásait elhallgatja, valósággal elrejti a közfigyelem elől, s viszont a tagadóknak annál nagyobb reklámot csap, mennél nagyobb sarlatánok. (lásd pl.: Richard Dawkins)

Ezért mondtam, testvérem és barátom, hogy nincs igazad, amikor az Isten létezése és a benne való hit nagy kérdését unottan vagy lemondón tolod el magadtól; amikor elmulasztod komolyan elővenni, belemélyedni és világosságot szerezni.

Mire vársz? Arra, míg megrokkansz, s míg majd a vénség s a sír közelsége kényszerít rá, hogy öntudatlan megadással roskadj a Credo karjaiba? Ki tudja, nem lesz-e akkor késő? Rá fogsz-e akkor érni? Ki tudja egyáltalán, lassan, kopogtatva közelege rád éjjeled, vagy hirtelen és váratlanul szakad reád? És vajon élet-e az, amelynek csak végperceit szenteljük az igazságnak? És komoly ember-e az, aki másképp és másban akar élni, mint amiben meghalni kíván? A kereszténység Istene „nem a halottak Istene, hanem az élőké”. (Márk 12:27)

Az életed maga nem éri-e meg, hogy idején kanyarodjék fel a diadalmas útra s ne az árokban botorkáljon, hogy aztán csak a végső rándulással próbáljon feljutni a napsütéses, egyenes, biztos pályára?

Nem győztek meg eddig? Lehet; de mondd: kerested-e legalább a biztosságot és tisztánlátást? Azzal a komolysággal kutattál, gondolkoztál, olvastál-e s tanulmányoztad e kérdéseket, amellyel ennek a legfontosabb, legértékesebb problémának, ennek a téged legegyénibben érdeklő ügynek tartozol? A te bőrödre megy a vásár, a te boldogságod vagy boldogtalan elpusztulásod forog kockán. S te azt mondod, hogy ez téged nem érdekel? Ugyan mondd, ember: ember vagy te még?

Mondhatod-e, hogy számodra ez a kérdés végleg eldőlt? Mondhatod, hogy megbizonyosodtál benne, hogy nincs lélek, nincs örök élet, nincsenek olyan dolgok, mint ítélet, kárhozat vagy örök boldogság? Mondhatod, hogy az egyszeregy világosságával, lett nyilvánvalóvá előtted, hogy Isten nincs? Vagy ha van, semmit sem követel tőled? Vagy ha követel, te máris mindenben eleget tettél neki? És hogy rendben van nála a szalmád? Biztos vagy benne? Ugye, hogy nem.

Tehát a nagy kérdések útja előtted is nyitva áll. El kell indulnod rajta. Választanod kell hit vagy hitetlenség között; nem benyomások és hangulatok szerint, hanem komoly vizsgálódás szerint. A közöny álláspontja semmi esetre sem megoldás; az csak a tompa elméknek áll jól.

(Bangha Béla könyve alapján, id: Hogy is van ez? 35. o. [link]