Valóban nem létezik menny és pokol?

"Mindennek van eleje és vége, tehát ezek a helyek nem létezhetnek."

Van egy rossz hírem: a térnek és az időnek nincsen eleje, és nincsen vége. Mi persze kicsik vagyunk ahhoz, hogy ezt felfogjuk, de ez már a mi fogyatékosságunk. Ettől függetlenül nem kell léteznie Mennyországnak és Pokolnak, mert ezeket is csupán kicsi emberi lények találták ki, illetve ezek létezésének semmi köze a térhez és az időhöz :)

"Nem értem miért hisszük azt, hogy van valaki/valami aki/ami nagyobb nálunk?"

Menj fel egy hegyre és nézz körül, ülj repülőre, vagy nézz fel a csillagos égre egy távcsővel...

Kedves kérdező!

Igazából a Bibliából kiderül az, hogy menny létezik, de oda nem minden jó ember megy fel, hanem csak 144 000. A legtöbb ember földi örök életének színhelye a Föld lesz.

A pokol szó igazából a sír szinonimája, tehát ugyanazt jelöli. Az emberek közös sírja, nem egy hely ahol a gonoszok tovább élnek, ezután is csak utána kellene nézni.

A Háromság, a lélek hallhatatlanság a tüzes pokol tanítása pogány eredetű és csak a hitehagyás után, i.sz. 2. sz. környékén illetve azután került be a keresztény tanításba. Ezután is csak utána kell nézni, tudósok sőt Katolikus enciklopédiák is elismerik.

Csak azért nem akarom ezt a témát tovább firtatni, mert akkor jön az, Jehova Tanúi ilyenek meg olyanok.

Ha megakarod találni az igazságot, akkor alázatosan keresd azt, valamint ne hagyd, hogy rólunk mondott téves előítéletek és a hamis tanítások meggátoljanak ebben.

Szerintem ha Isten imádatáról van szó, akkor én úgy szeretném imádni, ahogy ő azt elvárja, nem olyan dolgokban hinni, amik igazából szégyent hoznak rá. Bár az igaz ha rájön az ember, hogy az amiben gyerekkorától fogva hisz téves, az nem kellemes, meg zokul esik. De ha ez az igazság akkor ez. Továbbra már ezt kell követni......

A menny és a pokol nem földrajzi helyek, hanem az (ön-)tudat állapota, mindig ott van tehát, ahol az ember van. Élete folyamán az ember folyton e két szélsőséges tudat-állapot közt ingadozik, de az embernek megvan a lehetősége, hogy kilépjen ebből az 'ördögi körből' és ez nem mese.

A Hívők a mennyek országát helyesen képzelik el csak éppen nem a jó helyen. :-) A menny ott van ahol mi vagyunk: itt és most, de tudatunk szánalmas állapotának következtében csak egy halvány kóstolót kapunk belőle, szerencsénkre ez a pokolra is vonatkozik.

Az ember, és minden más élő, vagy 'élettelen' lény Isten fejleménye, nem teremtménye, tehát része Istennek, míg Isten a teljes mindenség, onnan az hogy hiszünk valamiben ami végtelenszer nagyobb nálunk.

Pokolkifejezésre a görög mindig a hádész szót használja, amely a héberben a seólnak felel meg. Ez nem teljesen fedi azt, amit mi a pokol alatt értünk. Ugyanis a korabeli gondolkodásmód szerint minden elköltözött ember lelke és szelleme ide, erre a föld mélyében lévő helyre került, függetlenül attól, hogy jó volt-e, vagy gonosz. Csak a keresztény hit tette lehetővé Jézus feltámadása után, hogy a hívők szelleme és lelke a mennybe kerülhessen. A hádészban, az alvilágban tehát elkülönítve éltek a jók és a rosszak lelkei. A rosszak a gyötrelem helyén, ahol Jézus egy beszámolója szerint (Lk 16:23–24) valóban tűz gyötörte őket. Tőlük egy mély szakadékkal (Lk 16:26) elválasztva éltek az igazak azon a helyen, amit "Ábrahám kebelé"-nek hívtak, s a két rész között lehetetlen volt az átjárás. Itt azok tartózkodtak, akik Ábrahám hitét követve reménykedtek a halottak majdani feltámadásában, és földi életüket ennek megfelelően élték le. Miután ebben a hitben haltak meg, jóllehet számukra sem volt kellemes hely a seól, tudták, hogy az igazak feltámadásával örök boldogságra fognak feltámadni, s ez elviselhetőbbé tette számukra a várakozást. Ezékiel próféta leírása és Jézus egy megjegyzése (Ez 31:16–18 és Lk 23:43 vö. 1Pt 3:19–20) alapján tudható, hogy az Éden (Paradicsom) is a seólban (hádészban) volt ebben az időszakban (a próféciák szerint a messiási királyságban újra a Föld felszínén, Jeruzsálemben lesz). A Pokol (Hádész, Seól) ugyanakkor egy gonosz angyal személyes tulajdonneve is a Szentírásban, aki uralmat gyakorol e föld mélyén található hely fölött. Funkciója, hogy a Halál angyalával együttműködve az elköltözött emberek lelkeit szellemi erejével a végső ítéletig fogságban tartja ezen a helyen. Az ún. "második feltámadás" után mindkét bukott angyal, a Halál és a Pokol egyaránt a gyehennába vettetik, így a pokol nem a végső ítélet helye, ahogyan az európai keresztény kultúrkörben azt sokan elképzelik – és tekintetbe véve az "Ábrahám kebelé"-nek nevezett helyet, valamint az ott lévő Édent, nem is a gyötrelem helye mindenki számára (bár nem is a beteljesedésé, még e jobbik részén sem). Ugyanakkor számos teológus szerint az "Ábrahám kebele" és az Éden Jézus feltámadása után felemeltetett a mennybe. Ha ez igaz, akkor viszont az alvilág azóta valóban "pokollá vált" minden odakerülő számára. Minderről persze nincs tökéletesen pontos ismeretünk. Mindezeket figyelembe véve a hádész szó legpontosabb fordítása az alvilág lett volna – azonban ezt a modern nyelv már a "bűnözői körök" fogalmával annyira megterhelte és félreérthetővé tette, hogy egyelőre megmaradtunk mégis a pokol szó használatánál.

A Gyehenna a héberben Ge-Hinnon vagyis Hinnon völgyét jelenti amely Jeruzsálemtől nyugatra és délnyugatra, természetes határt képezett Júda és Benjámin közt. Tudhatjuk meg Jozsué és Nehemiás könyvéből. Később pogány áldozati kultusz színhelye lett. Jósiás király szüntette ott meg a pogány kultuszt azáltal, hogy szemétlerakóhelyet csinált belőle, ahol szüntelen égett a tűz a szemét megemésztésére. A zsidó apokaliptikus iratok a pokol bejáratának nevezték ezt a helyet; így a völgy magának a pokolnak jelképe lett. Jézus is ilyen értelemben használta a szót (Mt 5,22; 18,9; 23,15).

Lehetséges hogy meseszerűnek hangzik, de attól még igaz is lehet nemde? Az ember egy testben lakozó szellemi lény, aki a fizikai számunkra látható világban az idő vagyis az elmúlás alá vagyunk rekesztve. Itt a földön csak átutazók vagyunk szinte, ez a jó esetben 70-80 esztendő egy szempillantásnak tűnik majd az örökkévalóságban. Hogy mindennek van eleje és vége ez csupán a relatív gondolkodásmód korlátainak tudható be, melyet a klasszikus fizika oksági elve megszületése óta meglévő jelenség. Ebbe a gondolkodásmódba szocializálódtunk bele az iskolarendszeren keresztül, ebből ki kell törni hogy megláthassunk dolgokat. A Biblia szerint a látható világ a láthatatlan világból jött létre. Sokkal valóságosabb a láthatatlan világ mint a látható, mivel a látható világból minden el fog múlni. Az ember 5 érzékszervével tud eligazodni a látható világban, ebből a legfontosabb a látás, majd a hallás, tapintás, ízlelés és szaglás. Ezek az érzékszerveink nem képesek megragadni a szellemi valóságot, viszont a szívünknek van arra képessége. Maga a hit is itt jön létre, nem az értelemben hanem a szívben.

A Biblia értelemben a szív az ember teljes személyiségének a központja, lényege. A Szentírás tanításában nem érzelemként szerepel, de nem is értelemként, hanem a személyiség olyan forrásaként, gyökereként, amelyből az ember érzelmei, akarata és gondolkodása egyaránt kiindulnak, megszületnek.

Életünk értelme és célja hogy földi létünk alatt megtaláljuk létezésünk forrását a teremtő Istent, és megbékéljünk Vele, Fiának Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit által.

Bárhogy is van, számodra kizárólag az létezik, amit elfogadsz. Mivel az emberek nem egyformák, meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy vannak, akiknek az a meggyőződésük, létezik menny és pokol.

Vannak kételkedők, akik nem tudják eldönteni, mit higgyenek, mert nincs elegendő ismeretük (vagy bátorságuk) a döntésükhöz.

És vannak olyanok, akiknek az a meggyőződésük, hogy nincs menny és pokol.

A te választásod a te választásod.

A menny és a pokol létezik! Erre bizonyitékok is vannak. Vagy nem hallottál sosem arról, hogy valaki haldoklott és felébrett és mikről számolt be?????

Te döntöd el, hogy elhiszed-e vagy sem, de talán egyszer te is megbizonyosodsz arról, hogy a világ nem csak rossz dolgokból áll.

Persze, h nem létezik. A "lelket" az agyműködésünk eredményezi. Akik visszajönnek a klinikai halál állapotából azok is csak az idegsejtjeik oxigénhiányra adott vészjelzéseit látják... abból kreálnak mindenféle csodát a hitük és/vagy elvárásaik alapján - természetesen nem akarattal, nem tudatosan.

Ha meghalsz, a tested anyaga visszakerül a természet körforgásába. Ez tulajdonképp az örök létezés.

A "lelkednek", a tudatodnak pedig vége lesz, nincs hová kerüljön, hiszen nem létezik az agyad működése nélkül tovább.

Ettől még lehet olyan vki/vmi, ami nagyobb nálunk, hiszen a világnak csak kis részét vagyunk képesek érzékelni, megismerni. De ez a működését, kialakult szabályait nem befolyásolja és az életünket sem.

A jó: Isten, a rossz Isten hiánya.

Számomra a menny ott van ahol Isten, tehát bárhol, benned is, a pokol pedig ott ahol Isten hiánya van.

Én szeretnék örökké egy helyen lenni,Istenben/Istennel ahol az idő fogalma nem létezik.

Szerintem ott van aa hiba a gondolatmenetedben hogy azt feltételezed hogy a pokol és a menny egy olyan fix hely mint itt a földön egy földrajzi hely, és a földi gondolkodásunk hatásosan el tudja képzelni ezeket a helyeket. Akik visszatértek haláluk után azok egyöntetűen arról számolnak be hogy a az érzékeik kiélesedtek, a tudásuk megnőtt és a képességeik feljavultak. Ez azt jelenti hogy a lélek sokkal többet tud mint amire a földi testben képes. Ezzel csak azt akarom mondani hogy a túlvilág nem kevesebb, szűkebb vagy zártabb mint a földi lét, hanem pont ellenkezőleg:

Kor. I. 2.9

"Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik."