Melyik magyar nyelvű biblia fordítás a legpontosabb?

Ezek üres beszédek, kérdezzük talán meg, illetve nézzük meg, hogy kik azok a hozzáértő, óhéber és ógörög nyelvben jártas emberek, kiknek fordítását elfogadjuk. Ha már nem vetjük össze az újvilág fordítást az óhéber és ógörög nyelvekkel, illetve a "kezünkben" lévő igen régi másolatokkal, mert mondjuk nem értünk hozzá, és nincs annyi időnk. Tehát nézzük kik is fordították az újvilág fordítást.

.

.

.

Tehát?

Nem tudja senki, csak feltételezések vannak? Mondván, hogy nem ők a fontosak, hanem az írás? Károlinál és Káldinál sem olvassuk, hogy ők lennének a fontosak, hanem tényleg amit írtak. De náluk remekűl utánnanézhatő még így több évszázados távlatból, hogy értettek-e ahhoz, amit csináltak. És igen, remek teológusok és nyelvismerők voltak.

Akkor foglaljuk össze: Nem tudjuk, hogy ki fordította, illetve kik fordították, bárhol, bármelyik fejezetet elemezzük is az ógörög és óhéber nyelvvel, hihetetlen bakik és mellémagyarázásra okot adó fordítási hibák vannak benne.

Üdv: L

Vizsgáld meg az Új világ fordítást és magad fogod látni, hogy menyire is jó fordítás. Neves tudósok, akik megvizsgálták nagyon kedvezően beszélnek róla.

Ja azt még megemlítem neked, hogy egyszer egy professzor megkérdőjelezte a fordítók hozzáértését egy nekik irt levélben. A fordító bizottság Ószir nyelven válaszolt a levélre. A professzor csak nézett nagyokat a levélre. Ezzel akarták jelezni hozzáértésüket. Szóval egy páratlan és kiváló fordítás az Új világ fordítás

Legyen számodra elég annyi, hogy nem csak Jehova Tanúi tudják, hogy az eredeti héber és görög szövegekben több, mint 7000-szer fordul elő Isten neve a Jehova név. Az American Standard angol nyelvű fordításban épp úgy visszahelyezték isten nevét az eredeti helyekre. Arra a fordításra pedig már nem mondhatod azt, hogy Jehova Tanúinak a keze van benne. Szóval nincs igazad és nem mese, amit irtam :P

Könnyebb vádaskodnod, mint elfogadni a tényeket igaz?!!!

Péternek!

Ez hogy tetszik Máté 11,12-re?

"Bemerítő János megjelenésétől mostanáig a

mennyek királysága erőteljesen halad előre, és vannak olyanok, akik erőszakkal próbálják meg a hatalmukba keríteni."

Sziasztok!

Eric_one igen, valóban lehet egy ilyen fordítása is. Amiért a tanúké egyértelműen ROSSZ, az egy nagyon egyszerű dolog: az itt szereplő "biadzó" ige jelentése: erőszakot alkalmazni. Dr Kiss Jenő teológiaprofesszor, az újszövetségi görög-magyar szótár összeállítója pl. így fordítja: "Isten országa erőszakot szenved azon akadályok folytán melyeket neki ellenei okoznak."

Az új világ nem igazi fordítás, hanem egy adott felekezet teológiai állásfoglalása, arra nézve, hogyan kell értelmezni a Szentírást. Sokszor "erőszakot alkalmaz" a szövegen, hogy igazát bizonyítsa.

Üdv. Péter

Látod Péter, ezért írtam, hogy a bizonyítás okoz mindig nagy gondot. Te maga is elismered, hogy sokan érzésed szerint rosszul fordítják, vagyis komoly vita tárgya az értelmezése. Akkor nem kéne a szűkebb és tágabb szövegösszefüggés alapján bevizsgálni a kérdést és nem leragadni az önkényes nyelvészeti értelmezéseken? Szerintem mindenképpen bölcsebb lenne.

Ez a vers, amit példának felhoztál a nagyra becsült Károli szerint így szól:

"A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért és az erőszakoskodók ragadják el azt"

Ez nagyban hasonlít az ÚV fordításra, csak a szóhasználat teszi zavarossá. Tény, hogy komoly erőfeszítést követel meg az Isten Királysága felé törekvés. Tény, hogy Jézus számtalanszor beszélt erről a TÖREKVÉSRŐL! Itt sem beszélt másról. De sohasem arról beszélt, hogy az ellenség akarja vagy fogja azt megszerezni erőszakkal! A teljes írásnak mondana ellent, ha az ellenfelek erőszakos megszerzéseként fordítanánk a verset.

Ennek lényege nem az, hogy az ellenfelek szerzik meg (vagy akarják megszerezni) a Királyságot. Ez inkább a Királyság megszerzéséért folytatott tevékenységre vonatkozik. Egy bibliatudós ezt mondta: "Ez azt a lelkes, ellenállhatatlan igyekezetet és küzdelmet írja le, ami a messiási Királyság megközelítésével jár."

Magáról a versről pedig Heinrich Meyer bibliatudós kijelenti: "Így érzékelteti a közelgő messiási királyságra való buzgó, rendületlen törekvést és az érte való küzdelmet... A királyság iránti érdeklődés ennyire buzgó és erőteljes, többé már nem a nyugodt várakozás jellemzi."

Isten Királysága nem födi, ember által létrehozott szervezett. Isten "mennyei Királyságáról" van szó, aminek a hűségesek részesei lehetnek, de nem az ő királyságuk! Mivel így van, nincs is veszélyben egyetlen ellenséges embertől sem. Isten Királysága akkor is eljön, ha ezen emberek vagy maga Sátán bármit tesznek.

Van-e bármi, amit annyira nagyra értékelsz, hogy mindenedet odaadnád vagy feláldoznád azért, hogy megszerezhesd? Jézus Krisztus erre a ritka és bámulatra méltó tulajdonságra utalt az Isten Királyságáról szóló számos gondolatébresztő példázatában.

Az egyik: "hasonló az egek királysága egy utazó kereskedőhöz, aki drága gyöngyöket keres. Miután talált egyetlen nagy értékű gyöngyöt, elment, nyomban eladta mindenét, és megvette azt" (Máté 13:36, 45, 46). Mit akart tanítani Jézus a hallgatóinak ezzel a szemléltetéssel?

Az egyszerű üzlettulajdonosoktól eltérően az utazó gyöngykereskedők igazi szakértőknek számítottak, akiknek jó szemük és érzékük volt ahhoz, hogy megállapítsák egy gyöngy esztétikai értéke és az apró részletek alapján, hogy kivételes darabot tartanak-e a kezükben. Azonnal felismerték a valódi gyöngyöt, és nem hagyták magukat lóvá tenni silány minőségű vagy hamisított portékával.

Még valamit érdemes megfigyelnünk ezzel a kereskedővel kapcsolatban. Egy átlagos kereskedő előbb valószínűleg kiszámolná a gyöngy piaci értékét, hogy el tudja dönteni, mennyit érdemes fizetnie érte, hogy legyen rajta haszna. Alighanem azt is átgondolná, hogy van-e kereslet ilyen gyöngyre, tehát el tudja-e majd gyorsan adni. Más szavakkal az érdekelné, hogy hamar megtérüljön a befektetése, nem az, hogy övé legyen a gyöngy. A Jézus példázatában szereplő kereskedő azonban másképpen gondolkodott. Nem az anyagi haszon megszerzése hajtotta. Ellenkezőleg, kész volt "mindenét" feláldozni érte.

A példázatbeli férfiról a legtöbb kereskedő bizonyára azt gondolná, hogy ostobaságot követett el. Egy körültekintő üzletembernek eszébe sem jutna, hogy ilyen kockázatos vállalkozásba fogjon. Ám a Jézus példázatában említett kereskedőt másfajta értékrend vezette. Neki nem anyagi haszon volt a jutalma, hanem az abból fakadó öröm és megelégedettség, hogy valami kimagaslóan értékes lehet az övé.

Jézus amellett, hogy a saját életét a Királyság köré építette, követőket is gyűjtött. Ez a kis csoport olyan emberekből állt, akik szintén nagyon nagyra becsülték a Királyságot. Az izgatottság, mely úrrá lett Andráson, Péteren, Jánoson és a többieken, amikor megtalálták a Messiást, ahhoz az érzéshez hasonlítható, amelyet az utazó kereskedő élt át, amikor rábukkant a nagy értékű gyöngyre.

Mennyire mások voltak ezek a hűségesek, mint sokan, akikről később olvashatunk az evangéliumokban! Rengeteg olyan ember volt, akit Jézus meggyógyított vagy jóllakatott, és aki mégis úgy folytatta a mindennapjait, mintha mi sem történt volna (Lukács 17:17, 18; János 6:26). Sőt, némelyek felmentést kértek, amikor Jézus felszólította őket, hogy legyenek a követői (Lukács 9:59–62). Jézus rámutatott az éles ellentétre, amikor később ezt mondta a hűségesekről: "Keresztelő János napjaitól pedig mindmostanáig az egek királysága a cél, amelynek elérésére törekednek az emberek, és akik erre törekednek, megragadják azt" (Máté 11:12).

Kicsit hosszú lett az érthetőség végett, de remélem nem tekinti senki offnak, mivel az ÚV fordítás hitelességéről szól.