Mit értünk paráznaság alatt?

A házasság szentségét maga Isten fogalmazta meg: elhagyja a férfi az anyját és az apját, ragaszkodik feleségéhez, és lesz egy testté. Ez a házasság.

A paráznaság szó jelentése: házasságtörés.

Krisztus meg is magyarázta és el is mélyítette:

"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!

Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében."

Igen, ha nem felelősségteljesen döntesz a párválasztással kapcsolatban, hanem lépte-nyomon csókolózol mindig mással (persze a kérdésben nem ezt mondtad) az nem helyes.

A házasság szoros része a testi kapcsolat, a házasság csúcsa, ha úgy tetszik.

Üdv: L

Bocsánat, kérdező, de a Biblia Istene és a mai úgynevezett történelmi egyházak rendeletei (pl:gyónás "szentsége") eléggé eltérnek egymástól. Én megmondtam, hogy mi a házasság és mi a paráznaság. Természetesen olyan vallást, és katekizmust követsz, melyek emberek "torzszüleményei" melyet akarsz.

Én csak azt mondhatom, hogy ha másra tekintesz bűnös vággyal a te férjed, felséged mellett, és még csak nem is csináltál semmit, akkor már paráználkodtál a te szívedben. Ha te lefekszel valakivel, és teljes szívedből szereted, akivel le akarod élni az életedet, ő a házaspárod. Meg ne csald, még csak gondolatban sem, mert akkor már paráználkodtál (házasságot törtél) a te szívedben. Ha viszont házasságtörés kapcsán ő elhagy, szabaddá leszel.

Üdv: L

A bibliai szóhasználatban a „paráznaság” (görögül: por‧nei′a) olyan meg nem engedett szexuális kapcsolatra utal, mely a szentírási, azaz a Szentírás szerint érvényes házasságon kívül jön létre. Ez magában foglalja a házasságtörést, a prostitúciót, a nem házas felek közti szexuális kapcsolatot, valamint a szájon, illetve a végbélen keresztül történő közösülést, és azt is, ha valaki egy olyan személy nemi szerveit izgatja, aki nem a házastársa. Ezenkívül ide tartozik még az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, és az állatokkal való fajtalankodás.

A pornográfia sok országban feltűnő módon jelen van az újságokban, a zenében, a televízióban, és gyakorlatilag átitatja az internetet. Vajon a pornográfia ártalmatlan, ahogyan azt néhányan állítják? Egyáltalán nem! Akik pornográf anyagokat néznek, olyan személyekké válhatnak, akik rendszeresen önkielégítést végeznek, és „gyalázatos nemi vágyakozásoknak” adják át magukat. Mindez szexfüggőséghez, perverz vágyakhoz, komoly házassági nehézségekhez, sőt váláshoz vezethet (Róma 1:24–27; Efézus 4:19). Egy kutató a rákhoz hasonlítja a szexfüggőséget: „Egyre jobban növekszik és terjed. Ritkán szűnik meg, emellett nagyon nehéz kezelni és gyógyítani.”

Jakab 1:14, 15 szavait: „mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja. Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, mikor teljességre jut, halált hoz világra.” Ha tehát helytelen vágy férkőzik be az elmédbe, azonnal tégy valamit, hogy megszabadulj tőle! Például ha véletlenül erotikus képeket látsz meg, gyorsan fordítsd el a tekintetedet, vagy kapcsold ki a számítógépet, vagy válts át egy másik tv-csatornára. Tégy meg bármit, ami szükséges ahhoz, hogy ellenállj az erkölcstelen vágynak, mielőtt az kikerül az ellenőrzésed alól és eluralkodik rajtad! (Máté 5:29, 30).

"valamint a szájon, illetve a végbélen keresztül történő közösülést"

Nem vagyok annyira benne a témában, ezért is kérdezem, ezeket melyik részek tiltják?

Főleg az orálisra vagyok kíváncsi, de az análisra sem jut most eszembe (a bőven nem teljeskörű ismereteimből) olyan törvény, ami házastársak között tiltaná.

Melyik részekről van itt szó?

"Ezenkívül ide tartozik még az azonos neműek közötti szexuális kapcsola"

Itt a férfi férfival rész nekem is megvan, hogy a mózesi "ne háljon férfi úgy együtt más férfival, mint nővel" (bár plédául az érdekelne, hogy ha a szex csak házastársak között volt engedélyezett, és férfiak között nem lehetett házasság, akkor miért volt külön ilyen törvény), de a nőkre vonatkozóan hol szerepel a tiltás?

a válaszokat előre is köszönöm

A „paráznaságnak” fordított görög por‧nei′a szónak meglehetősen tág a jelentéstartalma. Olyan emberek szexuális kapcsolatára utal, akik nem házastársak, és a lényege a nemi szervek helytelen célú használata. A por‧nei′a fogalomkörébe tartozik a szájon és a végbélen át történő közösülés, valamint egy másik személy nemi szervének az izgatása.

Az erkölcsösség megőrzése azonkívül nem csupán annyit jelent, hogy tartózkodunk mindattól, ami paráznaságnak minősül. Ha szeretnénk ’menekülni a paráznaságtól’, akkor kerülnünk kell mindenfajta szexuális tisztátalanságot és gátlástalan viselkedést, amely a por‧nei′a súlyos bűnéhez vezethet (Efézus 4:19).

Amit a Biblia a ’tisztátalanságról, a nemi vágyról, a káros kívánságról’ mond, az minden keresztényre érvényes, egyedülállóra és házasokra egyaránt. Igaz, egy férjnek és feleségnek Írás szerinti joga van szexuális kapcsolatot ápolni egymással. De vajon azt jelenti ez, hogy félredobhatnak minden korlátozást? Az a tény, hogy Isten Szava minden keresztényt önuralom gyakorlására buzdít ellentmond az ilyen nézetnek (2Péter 1:5–8). Az ihletett bibliaíró nem kellett, hogy megmagyarázza, milyen természetű módon egészítik ki egymást a férfi és a nő szaporítószervei. A homoszexuális kapcsolatok nyilván nem felelnek meg ennek a természetes módnak. Ezért a homoszexuális férfiak és nők a nemi kapcsolatok olyan formáját használják, amit az apostol „szégyenletes nemi vágyak” kielégítésének és „fajtalan” szokásnak nevez (Róma 1:24–32).

A FÉRJ-FELESÉG VISZONY

Arra is vigyáznia kell a házaspároknak, hogy ne süllyedjenek természetellenes szokásokba, melyek ellentétben vannak Isten Szavának alapelveivel.

Teremtőnk úgy alkotta meg a férfit és a nőt, hogy szoros, meleg, bensőséges viszonynak örvendjenek a házasságban. Ebből a célból az asszonyt mintegy a férfi „kiegészítőjének” alkotta, vagyis a nő teszi teljessé a férfit. A férfinak és a nőnek „egy testté” kell lennie. (1Móz 2:18, 21–24) Hogy ez az elrendezés mindkét fél számára kielégítő módon működjön a bensőséges kapcsolatukban, mindegyiknek be kell töltenie a saját szerepét. Pál apostol például azt írta: „Úgy szeressék a férjek a feleségüket, mint a tulajdon testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert soha egyetlen férfi sem gyűlölte a tulajdon testét, hanem táplálja és dédelgeti azt.” (Ef 5:28, 29, UV) Ahhoz, hogy egy feleség őszintén boldog legyen, éreznie kell, hogy kívánják és szeretik. A férfi és a nő bensőséges életében ennek a szeretetnek meg kell nyilvánulnia, ha mind a két fél a családi egység és megértés előmozdítására törekszik.

A férfi és a nő magatartásának a feladataik teljesítésében Isten Szaván kell alapulnia. (1Kor 7:3–5) Noha a férfi és a nő örülhet egymásnak a férj-feleségi viszonyból eredő szoros kapcsolatban, ugyanakkor kerülniük kell minden természetellenes szokást, amilyen pl.a végbélnyíláson át történő közösülés, a szájon át való közösülés és ehhez hasonlók. Azért mondjuk „természetellenesnek”, mert a férfit és a nőt kifejezetten nem ilyen céllal alkotta meg a Teremtő és az ő Szava hangsúlyozottan tiltja az e világra jellemző tisztátalan szokásokat. — 3Móz 18:1–30; Róma 1:24–27; 1Thess 4:3–8.

Azzal sem kívánhatjuk mentegetni magunkat, hogy azt mondjuk: nincs megírva nyomtatásban a Szentírásban, egészen pontosan és a legrészletesebben egy bizonyos kétes viselkedés. Nincs bizonyíték arra, hogy Noé napjaiban írásos parancs ítélte volna el azt, amit az angyalok cselekedtek az emberek leányaival. Ennek ellenére az, amit tettek, helytelen, erkölcstelen és gonosz cselekedet volt. Isten látta, hogy a föld kezdett tönkremenni és betelni erőszakossággal. Elpusztította azt a gonosz világot és csak nyolc igazságos lelket mentett meg. (1Móz 6:11, 12; 1Pét 3:19, 20) Isten később elpusztította Szodoma és Gomora városokat is a szodómia gonosz szokása miatt. De semmi sincs az Írásokban, ami arra utalna, hogy az akkori emberek írott formában kaptak volna Istentől valamilyen szabályt, amely különleges módon megtiltotta volna nekik ezeket a szokásokat. (1Móz 13:13; 19:24, 25) Isten kezdettől fogva az emberbe helyezte a lelkiismeret képességét. Az ember alapjában tudja, mi helyes és mi helytelen, mely szokások gonoszak és melyeket ítéli el Isten. (Róma 2:12–16) Az ember alapjában tudja, mi volt Isten szándéka, amikor szaporodási képességgel látta el a férfit és a nőt, és lehetővé tette, hogy a kettőjük nemi egyesülése utódokat hozzon létre. Ezért az ember alapjában tudja, hogy a szodómia helytelen dolog, hogy a szájon át történő közösülés szintén helytelen, hogy a bestialitás, a házasságtörés, a paráznaság, a homoszexualitás és a hasonló szokások is mind, mind helytelenek. Ezért a családi egység előmozdítása érdekében mind a férj, mint a feleség az isteni gondolkodás határain belül tartozik cselekedni, ez a gondolkodás pedig Isten Szavának alapelvein nyugszik. Ez tartós örömet és boldogságot eredményezhet a családban.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a házassági kötelék bensőséges viszonyát nem szabad fegyverként felhasználni önző célok érdekében a házastárs ellen, vagy akár csak egyszerűen saját érdekből. Pál apostol azt tanácsolta: „Adja meg a férj a feleségének, ami azt megilleti; de hasonlóképpen a feleség is adja meg a férjének. Ne fosszátok meg egymást attól, kivéve, ha kölcsönösen megegyeztek.” Mindegyik házastárs vegye figyelembe a másik szükségletét a házassági kötelékben, amint Pál írta: „Senki ne keresse állandóan a maga előnyét, hanem a másikét.” — 1Kor 7:3, 5; 10:24, UV.