Ateisták! Szerintetek, honnan származik a lelketek, és az ezzel kapcsolatos érzéseitek?

Nekünk nincs lelkünk, csak az agy bonyorult és összetett folyamatai.

Jó és rossz közötti különbség tanult.

Elpusztult csillagok maradványaiból alkotóelemeiből.

De az ateisták nem hisznek a lélek fogalmában úgy mint aki tovább él a halál után.

A kérdésed helytelen, mert nem értelmezhető. Nincs lelkem. Ezzel kapcsolatban tehát nincsenek érzéseim. Ahogy a petefészkemmel kapcsolatban sincs semmilyen érzésem.

A jó/rossz fogalmát pedig elsősorban hasznosság alapján döntöm el.

Nincs lelkem, ahogy egyik élőlénynek sincs. Ez csak egy vallásos fogalom az érzelmeinkre, amik főként tanultak.

Azt hogy mi a jó és mi a rossz nevelés alapján döntöm el. A tudatnak ezt a részét hívják szuperego-nak ha jól tudom.

A jó és rossz mindenkinek, aki jó nevelést kapott, egyértelmű. A jó dolgok segítenek, hasznosak, de nem csak mi magunkkal szemben lehetünk jók. Ha mással vagyunk jók, az tudja, hogy valami hasznosat tettünk érte, segítettünk neki, így benne kialakul egy biztonságérzet(a titkainak és gondolatainak részesévé válunk) a rossz dolgok azok, amiket önös, önző érdekeink vezérelnek, vagyis senkinek sem segítünk vele, csak magunknak. Ebben segít a lelkiismeret egyébként.

Nem hiszek a lélekben, teljesen kizárt, hogy egy felsőbb spirituális hatalom(aki olyan erős érzelmekre képes, mint mi soha, végtelen a szeretete és a jósága) valaha egy ennyire szörnyű bolygót teremtett volna.

Valamint olvass bele az Ószövetségben található törvényekbe, ahol a rabszolgák fülébe egy hegyes vaseszközt szúrhatnak, ha az megszerette a gazdáját és szeretne vele maradni a szabadság helyett.

Fogalmam sincs honnan.

A második kérdést nem értem.

Nem vagyok biztos benne, hogy van-e lelkem. Pontosítok: a vallásosok szerintem maguk sem tudják pontosan, hogy mit értenek "lélek" alatt. Nincs rá egyértelmű meghatározás. Én úgy értelmezem, mint a személyiségünk és a lelkiismeret-érzésünk összességét.

Személyisége pedig egy kutyána is van. Ez szerintem egyértelmű, hiszen minden kutya más egy kicsit, ha nem lenne nekik, akkor mind egyformán viselkednének. Ahogy megyünk fejlettséget tekintve "felfelé" az állatok között, látjuk, hogy ez egyre tisztábban körvonalazódik. Tehát egy csimpánznak még összetettebb személyisége van.

Ha ez igaz felfele, akkor igaz visszafele is: ha megyünk lejjebb, akkor eszerint az állatoknál egy idő után ennek el kell tűnnie. És hát lehet is látni: a nagyobb emlősöknél láthatóak a személyiség, egyéniség jelei, de egy denevérnél már nem annyira, egy halnál még kevésbé, egy hangyánál meg szerintem egyáltalán nem. Ők már tisztán ösztönlények. Van emlékezetük, vannak ösztöneik, vannak térbeli képességeik és nagyon sok minden, amihez nekünk még szuperszámítógép kell, de nem képesek a boldogság, szomorúság, gyász érzésére.

Ebből számomra az következik, hogy ezek az agy fejlődésével járnak. Nálunk ugrásszerűen fejlődött az agy, de ennek ellenére még mindig ösztönlények vagyunk valahol. Kisgyermekkorban az ember intelligenciája is valahol egy csimpánzénak a szintjén mozog, kellő mennyiségű félelem, pánik minket is képes állatokká változtatni. Ezen nincs mit szépíteni.

Szóval nekem az tűnik logikusnak, hogy amit mi léleknek hívunk, az az egyedfejlődés egy sajátságos lépcsőfoka. A lelkiismeret ennek a legérdekesebb része, de ez sem megmagyarázhatatlan: a közösségi életből adódó igazságérzetünk tudatalattivá vált része.

A jó és a rossz közötti különbség nagyon egyszerű: megnézem, hogy az én életem szempontjából mi a jó. Hogy önző vagyok: Nos, az a válasz erre a dologra, hogy objektívan nincs rá válasz. Objektívan erre nem lehet válaszolni, mert a jó mindig nézőpont kérdése. Ami nekem jó, lehet, hogy nem jó az ellenségemnek. De kiterjeszthetem a nézőpontot többekre is: ami nekem jó -mondjuk, hogy kitisztítok egy telket, hogy hajléktalanszállót vagy öregek otthonát létesítek - az jó az említett embereknek, de nem jó a telken élő növényeknek, fácánoknak, pockoknak, hangyáknak. Tőlük elveszem az otthonukat, megkérdezés nélkül. Bár nehezen is kérdezhetném meg őket, mivel nem képesek a gondolkodásra, de ennek tudatában az lenne a "fair" (ne feledjük, ennek érzete a közösségi érzésekből tevődik össze), hogy -belátván, hogy nekik mik az igényeik, és azt, hogy nem tudok velük kommunikálni- meghagyom az életterüket. Az ember viszont nem így működik, elveszi, amire szüksége van, mert NEKI ez a jó. Meg az öregeknek és a hjléktalanoknak is. Ha erőre támaszkodva elveszek egy ilyen telket, sarkítva ugyanazt teszem, mint a spanyol konkviszádorok Amerikában. Sajnáljuk az indiánokat, sajnáljuk, de azért mégiscsak kell nekünk a föld, nekünk meg nem fáj az, hogy nekik fáj. A példánál maradva: lehet, hogy rosszat teszek ezzel egy befektetőnek is, aki meg irodaházat akar építeni a telken. Tehát visszatérve a kérdésre: mi a jó? Kinek a szempontjából? Olyan nincs, hogy mindenkinek jó, mert a természetben harc van, hierarchia, túlélés. Nézd meg az állatvilágot, egymással harcolnak az élőlények nap mint nap. Az ember is innen emelkedett ki és még mindig benne van a természetében. Minden nemzet háborúzik, mindenki harcol minden közösségben, mindenhol vannak konfliktusok. És amíg így lesz, addig a jó és a rossz az egyén vagy egy közösség szempontjainak a kérdése.

Többek között azért nézem le a hívők nagyrészét, mert meggyőződésem, hogy ők a legtöbben nem gondolják ezt így végig, mint én. Ők egyszerűen elfogadnak olyan, számukra sosem megkérdőjelezett dolgokat, mint "lélek", "igazság", "isten" "jó". Ha valamit ismerni akarsz, nem elég vakon elhinni mindent, amit mondanak neked, minden nézőpontból meg kell nézni. Ha végigolvastad, amit írtam, beláthatod, hogy a dolgok nem olyan egyszerűek, mint az elsőre tűnik. Az, hogy "ez és ez a jó, meg ez és ez az igazság" egy naiv kisgyerek válasza, akinek még nem elég tág a világnézete, aki nem ismer elég dolgot. A hívük, akik mindent vakon elfogadnak, lesarkítják a világot, fekete-fehérben látnak. Aki tényleg a végére akar járni ezeknek a kérdéseknek, annak kutakodnia kell, átgondolnia több szempontból, feltételeznie, megkérdőjeleznie, megismernie. Olyan, mintha egy másodfokú egyenletet olyan eszközökkel akarnál megmagyarázni, mint 1+1=2, vagy Einstein relativitáselméletét azzal, hogy "minden lefelé esik". Az igazság bonyolult, a hívő emberek nagyrésze pedig nem foglalkozik ilyenekkel, egyszerűen beletörődik a sohasem tisztázott, ködös fogalmakban, elveszik az ellentmondásokban és naivan elhisz.