Van vagy nincs pokol a halál után?

"Egyébként is,Isten haverkodik az ördöggel?Már mért engedelmeskedne az ördög Istennek?Odaérsz a mennyországhoz és azt mondják,hogy menj 1 emelettel lentebb és ott vár az ördög?Miért fogadná be az ördög azokat az embereket?Istennek szívességből?Nem hinném.A pokol a földön van."

Nem. Figyelj, elmagyarázom. Képzeld el -független attól, hogy hiszel-e a teremtésben vagy sem-, hogy Isten valamikor régen megteremtette a Földet. megteremtette az embert, állatokat, növényeket, egyszóval mindent. Megteremtette az angyalokat is. A Sátán/ördög (Lucifer) egy angyal volt, Isten angyala. De fellázadt Isten ellen, mert ő is olyan akart lenni, mint Isten. Ezért elhagyta Istent, és a saját oldalára állitatott más angyalokat is, a gonosz angyalokat. De Isten hatalmasabb az ördögnél, ezért is sikerült győznie Jézusnak a halál felett, mert Jézus egyben Isten is, és egyben a Szent Lélek. Egy Isten létezik, aki három személyben jelenti ki magát: az Atya Isten, Jézus Krisztus (az Atya Isten Egyszülött Fia) és a Szent Lélek. Ez a három ugyanaz. Tehát az ördög hatalmas ellensége Istennek, mert elfordult tőle, ő hatalmasabb akart lenni Istennél. Isten nem haverkodik az ördöggel.... Hogy miért engedelmeskedik a Sátánördög Istennek? Mert muszály, ha Isten azt akarja, hogy az ördög térdepeljen le Ő előtte, akkor az ördög megteszi, mégha nem is akarják a testrészei, Istennek hatalma van mindenek felett, az ördög felett is, és minden gonosz angyala felett. Engedelmeskedniük kell, mert Isten hatalmasabb volt, most is az, és mindörökké az lesz az ördögnél. Nem, mikor meghalsz, nemf feltétlenül a Menyországba mész. Életed utolsó pillanatában dől el, hogy elkárhozol-e (a pokolra jutsz) vagy hogy örök életet kapsz (a menybe jutsz). Ez attól függ, hogy életed során befogadtad-e az Úr Jézust a szivedbe, és hogy elfogadtad-e a Személyes Megváltódnak. Hogy az ördög miért fogadja be a pokolba az embereket?

1. a pokolt nem az ördög készitette, és ezért nem ő, hanem Isten dönt arról, hogy oda ki mehet be és ki nem. szóval ha az ördög ha akarja, ha nem, Isten azt küldd oda, aki bűnös, és nem tért meg élete során.

2. mivel mi Isten teremtményei vagyunk, és Isten a saját képmására teremtett minket, ezért az ördög/Sátán gyűlöl minket, gyűlöli azt is, ha csak néznie kell minket, ezért szereti, ha kinlódni lát minket, és szereti, ha látja, ahogyan az ember lelke ég a tűzben, ezáltal ez fájdalmat okozva az embernek.

Van, szívből sajnálom azokat, akik azt hiszik, nincs. Ha amúgy azt hiszik, nincs, könnyebb a bűnt is elkövetni. Még valami, amit kinyilatkoztatás formájában egy szent (Szent Fausztina nővér) kapott: még ha éjfeketék is a bűneid, van egy utolsó mentőöved:

www.irgalom.hu

(a kép: [link]

Vajon a Szentírás nem az örök gyötrelem tanítása mellett foglal állást?

Válasz: Véleményem szerint jól lehet érvelni amellett, hogy a Szentírás nem képviseli az örök gyötrelem tanát. A választ onnan kell kezdenem, hogy a Biblia a fizikai feltámadás mellett kötelezi el magát, nem a lélekhalhatatlanság mellett. (Ez utóbbi inkább platonizmus.)

Már az figyelemre méltó, hogy a Szentírás sehol nem mondja, hogy az embernek halhatatlan lelke volna, azt viszont mondja, hogy az egész ember maga az "élő lélek" (Gen 2,7).

Az Ószövetségben arról szerezhetünk tudomást, hogy a halál pillanatában nem megy ki semmiféle lélek a testből, hanem a halál, az öntudatlan alvás (Jób 14,10-12; Dán 12,2.13), amelyben semmilyen mentális tevékenység nincsen (Préd 9,7.12), sőt, e tekintetben az ember halála nem különbözik az állat halálától (Préd 3,19-20. 22-23). Viszont a "világ végén" lesz feltámadás, amikor a halottak azért támadnak fel, hogy később (Az ezer év végén) megítéltessenek (Dán 12,2.13). (Tehát nem az a célja az "igazságtalanok" feltámadásának, hogy azonnal /újra/ elítélje őket Isten és visszaküldje a halálba, hiszen a bűnüket a vétküket az első halálukkor már eltörölték - "a bűn zsoldja a halál")

Viszont az Újszövetségben már találunk olyan igéket, amelyek látszólag(!) a halál utáni létről szólnak, de többségükben nem ilyen írásszövegek fordulnak elő a Görög Iratokban sem, hanem olyanok, amelyek az ószövetségi tradíciót viszik tovább.

Például (1) Jézus (is) a halált alvásnak nevezi (Ján 11, 11-24);

(2) Jézus követőiben a feltámadás képzete élt, nem a lélekhalhatatlanságé, s úgy gondolták, hogy a feltámadás, az "utolsó napon" lesz majd, a történelem végén (Ján 11,21-24).

(3) Erre a napra utal Jézus, aki szerint az utolsó ítéletre támadnak fel a halottak az utolsó napon (Ján 5,28-29), vagyis a halálalvásból serkennek fel a majdani, ezer év végén történő számonkérésre.

(4) Pál apostol, hasonlóképpen, a halált, alvásnak nevezi (1Thess 4,13-14), s az üdvösség idejét, az utolsó ítélet napja utánra teszi (2Tim 4, 6-8).

Ezzel szemben persze vannak ellentétesnek tűnő kijelentések is, például a "gazdag és a Lázár" példázatában, (Luk 16,19-31) de ez az igeszakasz nem releváns, ugyanis egy példázatról van szó, s a példázatok mindig szimbolikus tartalommal bírnak. Máshol azonban Jézus azt mondja, hogy a bűnösök a gyehenna tüzére vettetnek, de itt is nyilvánvaló az eddigiekből, de a későbbi bizonyítékokból még inkább, hogy ez a "tűz" csak jelképes értelmű, a végső megsemmisülést jelenti!

Mivel a Szentírás az egész embert hívja "élő léleknek" s nem tanít a testtől külön is létezni képes lélekről, ezért ha a test "elég" a "gyehenna tüzén", vagyis a kárhozatban, az egész ember semmisül meg. Ezt látszik megerősíteni a Jelenések könyve is, amely különös tekintettel foglalkozik az utolsó ítélettel. Így szól: "És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket állni az Isten előtt; és könyvek nyittatnak meg, majd egy más könyv nyittatott meg, amely az életnek könyve; és megítéltetnek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadta a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltettek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint." (Jel 20,12.13)

A "pokol" fogalma, a héber seol szó fordítása a görög hadészra, egyszerűen sírgödröt jelent és - a görög mitológiával ellentétben - nem tüzes gyötrelmek helyét. Tehát a halál, a sírgödör és a tenger is kiadja halottait az utolsó ítéletre. Ha a pokol az örök gyötrelem helye volna, akkor felmerül a kérdés: e hely miért adná ki "lakóit" az ítéletre, amikor azok már túl vannak az ítéleten, s épp örök büntetésüket szenvedik?

Azt gondolom a következő öt kijelentés a legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy a Biblia nem tanít örök gyötrelmet:

(1) "A pokol pedig és a halál vettetnek a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava." (Jel 20,14) Vagyis a "pokol és a halál" végső megsemmisítésben részesül, ez annyit jelent, hogy a seol (a sírgödör, a halál intézménye) megszűnik. Ha a pokol gyötrelmek helye volna, hogy lehetne ezt a helyet tűzbe vetni? Ha viszont a pokol, az sírgödör, akkor ez a szimbolikus hely már megsemmisíthető azzal, amit az Írás szimbolikusan "tűz tavának" hív.

(2) "A bűn zsoldja a halál, de az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet" (Rm 6,23), mondja Pál apostol. Más szóval, ebben a kijelentésben az üdvösség a kárhozattal van szembeállítva: az üdvösség kegyelmi ajándék, a bűn fizetsége viszont a halál. Csakhogy az üdvösség egyenlő az örök élettel (mint olvassuk), a bűn zsoldja pedig a halál, a végső halál, a kárhozat, vagy ahogy a Biblia máshol fogalmaz: a "második halál". (Jel 20,14) (Azért a "második", mert az emberek, a szimpla halálból feltámadnak a későbbi utolsó ítéletre, és akik elkárhoznak, azok újra meghalnak, immár végérvényesen.

(3) Még Sátánról, a "bűn feltalálójáról" is úgy beszél a Szentírás, mint aki a "sírgödör mélyére száll" és "többé örökre nem lesz" (Ésa 14,15; Ezék 28,19), s ha a "legbűnösebb bűnös" is megszűnik létezni, akkor a kisebb bűnösök miért szenvednének örökké?

(4) Gondoljuk meg: ha Isten a szeretet (1 Ján 4,8) akkor hogyan tarthatná fenn emberek életét örök gyötrelemre? Véleményem szerint sehogy. Aquinói Tamás véleményével szemben: "Isten még a meghaló halálában sem gyönyörködik, hanem azt kívánja, hogy mindenki, megtérve éljen" (Ezék 18,32). Ha Isten még a bűnösök halálában sem gyönyörködik, akkor mennyire távol áll tőle, hogy értelmes lényeket örökkön-örökké gyötörjön!

(5) Végül: az Írás azt mondja, hogy a bűn történelmének lezárulása után (az utolsó ítélet után), amikor Isten "új eget és új földet teremt", akkor ebben a világban már "semmi elátkozott nem lesz többé" (Jel 22,3). De ha az "újvilágban" nem lesz semmi elátkozott, akkor hogyan létezhetne mégis pokol, ahol nyögés és sikoltozás hallatszanék örökkön-örökké? Azt gondolom tehát, hogy az az a priori morális tétel, miszerint egy végtelenül jóságos lény nem adhat véges bűnökért végtelen szenvedést, a Bibliában is jól védhető módon igazolható.