Mi történik az emberrel halál után a Biblia álláspontja szerint?

A Lukács 16. rész, a gazdag és Lázár története alapján egyértelmű, hogy nem vesztik el a halottak az öntudatukat, mind Ábrahám, mind Lázár, mind a gazdag nagyon is tudott magáról, erősek voltak az érzékszerveik (a gazdag a lángok között kínlódott, szomjas volt), képesek voltak kommunikálni egymással, tényeket megállapítani, stb.

A Biblia tanítása szerint az Ószövetség idején minden ember a seolba, más néven pokolba került, aminek akkor még két része volt: a gyötrelem helye, ahová a gazdag is került, és a paradicsom, más néven Ábrahám kebele, vagy vigasztalás helye, ahová azok kerültek, akik Istennel jó kapcsolatban voltak, és nem kárhoztak el. A bibliakutatók azt tanítják, hogy ez utóbbi hely, tehát a paradicsom Jézus Krisztus halálakor felkerült a Mennybe, ugyanis ekkor több ószövetségi szent is feltámadt.

Az Újszövetségre tehát már az vonatkozik, amit a názáreti Jézus Krisztus mondott, hogy aki hisz Őbenne és megkeresztelkedik, az üdvözül, tehát halála után a szelleme és a lelke, ami elhagyja a testét, a Mennybe kerül, aki pedig nem hisz, az elkárhozik - azaz a szelleme és a lelke a pokolba kerül, ahová a bűnös gazdag is került.

A feltámadásnak nem az a célja, hogy az addig alvó állapotban lévő holtakat felkeltse, ugyanis a Biblia álláspontja szembehelyezkedik azzal, hogy az ember alvó állapotba kerülne a halálával. Ez tévtanítás. A feltámadás célja a Biblia szerint az, hogy az ember szelleme és lelke újra egyesüljön a testével, hiszen az ember e három fő részével alkot egy egészet, és akik Mennybe kerültek, azok testestől is meglássák az Istent és a jelenlétében lehessenek, akik pedig pokolba kerültek, azok a feltámadáskor testben kerülnek a tüzes tóba, ami a Biblia szerint a második halál, egy sokkal rosszabb hely, mint a pokol. Ezt tanítja a Jelenések könyve 20-21. rész.

Egyébként a Jelenések 20:13 is megerősíti, hogy a bűnös állapotban meghalt emberek a pokolban töltik az örökkévalóságot: "a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak."

A legjobb hír viszont az, hogy minden embernek lehetősége van - amíg a Földön tartózkodik és él - elkerülni az örök kárhozatot, ha befogadja a názáreti Jézus Krisztust a szívébe, és hisz Jézusban, az ilyen embernek - azt mondta az Úr - örök életet ad, és ha meghal is él. Ez azt jelenti, hogy noha Jézusban hívő emberek is meghalhatnak fizikailag, de a szellemük és lelkük élő marad, amiért hittek Jézusban, tehát nem a pokolba kerülnek, hanem találkoznak Jézussal, feltámadásig Isten jelenlétében vannak, feltámadás után pedig továbbra is Isten jelenlétét élvezik, testben. Ezt tanítja a Biblia a halál utáni eseményekről.

Mk 5,39 "És bemenve, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik."

Ján11:11-14 "Ezeket mondta; és ezután mondta nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felkeltsem őt.

Mondták azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár meghalt."

Ha alvás közben te tudod, hogy mi történt 03:15-kor, akkor nevezd tudatos állapotnak, én azért nem teszem. Vagy talán meg tudod mondani, hogy milyen volt, hogy élted át az 1254-es esztendőt? Én nem tudom, ha úgy tetszik tudattalan állapotban voltam, nem jött még el az én időm.

A seol szó jelentése nem pokol, hanem sír, éppúgy, ahogy a görög hádész is. A pokol szó teljesen jó fordítás lenne, csak sajnos nem jó jelentést kapott az évszázadok alatt.

Isten a teremtéskor nem tett a testbe lelket, viszont az életnek lehelletét tette, és így lett élő lélekké. Tehát a teremtésből kiderűl, hogy az élő lélek az te magad vagy.

"És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké."

Ha lenne a ma használatos lelked, és meghalsz, akkor gondolom láthatna, érezhetne, hallhatna, igaz? Mert ha nem, akkor tudattalan, vagy ha van is tudata, akkor nem lát, nem hal, nem szagol nem ízlel. Így egy kicsit rémisztő, akkor minek a tudata? Én viszont a szememmel látok, fülemmel hallok, nyelvemmel ízlelek, bőrömmel tapintok. Ha kivájom a szemem, akkor nem lát semmi az helyett, de hiszen van bennem egy lélek nevezetű valami, ami halálom után lát, de most, hogy a testemben van, nem aktiválódott, csak figyel? Ezek csak teóriák, elismerem, de a Biblia nem említi, hogy három különálló egységből épülnénk fel, melyek szétválaszthatóak, és külön életet élhetnének egymás nélkűl.

Ami a Lázár, a koldus példáját illeti, azt is mondta Krisztus, hogy ő az ajtó, mégsem fából lett készítve:) Hogy ő a pásztor, és ez is képletes, azt is mondta, hogy ő a világ világossága és ezt sem kell magyarázni, azt is mondta, hogy aki szomjas jöjjön őhozzá, pedig nem vízről beszélt és nem víz utáni szomjról, mégsem rójátok fel.

Máté 13: 10-16

"A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?

Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.

Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.

Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.

És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:

Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak."

Példázat az ajtó, a világosság, a magvető, hogy mi tisztátalan, ami kimegy avagy ami bemegy, és bizony Lázár példája is, mint mindegyik más is. Sajnálom, de a kenyértörés is az egyik, ha nem a legfontosabb példázata volt.

A halálod és a feltámadás közti időben úgy fogod magad érezni, mint 150 évvel ezelőtt. Rossz volt, vagy jó? Szerintem semmilyen. Meghalsz, és egy pillanat és ott fogsz állni Krisztus előtt. És el leszel választva vagy a kecskéktől vagy a juhoktól, játszi 'egyszerűséggel'.

És az örök tűz vár reád, vagy az üdvösség. Mi az örök tűz? Te beledobsz egy tűzbe valamit, azzal mi lesz? Semmivé hamvad, eltűnik örökre. Na, akkor mi lesz az örök tűzben? Örökre semmivé hamvad, mintha soha nem lett volna.

Míg végűl a halál is oda kerűl.

Aki a szerető, igazságos Istenben hisz, hogyan taníthat a Bibliára alapozva kínzásról? Talán nincs leírva, hogy Krisztus uralkodása alatt letöröl minden könnyet az ő szemükről? De hogyan? Mert tökéletesen megmutatja, hogy aki nem üdvözűlt, az nem akart és soha semmilyen körűlmények között nem is akart volna. Nem volt méltó az életre, mert saját maga dobta el magától. Így múlik el a bánat. Ez ezer év. A Jelenések könyve alapján.

Éppúgy, mint Lázár a koldus példája nyomán. Mindenkinek van lehetősége kimenni éjjel a csillagokat nézni, és abban meglátni a teremtést, megnézni az állatokat, a tökéletesen megformált világunkat. Van lehetősége megvizsgálni a próféciákat, Krisztus igazságát.

"Monda néki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat.

Ama pedig monda: Nem úgy, atyám, Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek!

Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad."

Teológiailag sem lenne jó szóról szóra venni ezt a példázatot, mert Krisztus ezt mondta:

"Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van."

Atyának hívta volna Ábrahámot? Csak nem azt mondjátok, hogy hozzá imádkozott?

A válasz írója 62%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 16:51

Így van, ennél jobban én sem mondhattam volna :)

48%-os!

Felhoztál bizonyságul két példát. Az első a gazdag az Lázár példája. Azt szeretném kérdezni, hogy Krisztus azt mondta, hogy mindent példázatokban mondott, akkor ezt miért veszed szóról szóra? Vagy talán Krisztus csak féligazságot állított volna? Nem hinném.

A másik bizonyságod, Jelenések 20:13. Itt idézném is:

" És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint."

A halált érti mindenki, magyar szó. A pokol az értelmezésed szerint a kínok gyűjtőhelye, pillanatnyilag a "szerep kedvéért" elfogadom. Azt szeretném kérdezni, hogy az értelmezésed alapján mi az a tenger, ami szintén kiadja a halottakat? Ott a nagy vízben megfulladt emberek egy más állapotban vannak, azokat más illeti meg? Ők sem nem a halálban, sem nem a pokolban vannak? Ők csak úgy a nagy vízben vannak?

Én magam több igével nyújtottam segítséget a kérdés megválaszolásához, párhuzamossan logikailag lekövetve, te ezt szándékos (!) félremagyarázásnak veszed, holott nem emlékszem, hogy a válaszodat minősítettem volna. Gondolom a magyarázatod nyílván tanításon, értelmezésen alapul nálad is, és nem szándékosan akarnál bármit is belemagyarázni. Hidd el én sem így teszek. És szerintem a szent szellem sem vádolna ezzel. Vagy te nem így gondolod?

A tenger a Bibliában nagyon sokszor a népeket jelképezi, szerintem a nem-zsidók közül meghaltakra vonatkozhat. De lehet, hogy tévedek.

Én sem gondolom, hogy tudatosan rosszul akarod magyarázni az igét, elismerem, hogy rosszul fogalmaztam, elnézést! Viszont amit mondasz, azt a tanítást, amire alapozol, tévtanításnak tartom, mert számos ó- és újszövetségi igével szemben áll.

Jézus Krisztusról szóló ószövetségi messiási próféciák, amelyek a halála utáni eseményekről szólnak, szintén azt mutatják, hogy az ember nem alszik halál után. (Főleg Zsoltárok könyve tartalmaz ilyen igéket.)

Ugyanakkor Jézusról tudjuk, hogy amikor meghalt, akkor 3 napig nem aludt, hanem a pokolban volt, és még a legalsó tömlöcben levő lelkeknek is prédikált (eredetiben nem prédikál, hanem kihirdet szó szerepel, azaz Jézus a győzelmét hirdette ki nekik - félreértés ne essék, nem arról prédikált, hogy hogyan juthatnak ki a pokolból!)

Kérdezem én, ha Jézus és a többi lélek is akik Jézussal együtt a pokolban voltak, tudtak kommunikálni - hiszen Jézus kihirdette nekik a golgotai győzelmét -, hogyan aludhattak volna, hogyan lehettek volna öntudatlan állapotban? Jézus nagyon is tudott magáról, de még a tömlöcben levő lelkek is tudtak magukról, egymásról, Jézusról!

Nem tudom, hogy mire gondolsz? Erre?

"Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;

A melyben elmenvén, a tömlöczben lévő lelkeknek is prédikált

A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;

A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;" IPét3:18,21

Ez nem igazán Krisztus halála és feltámadása közti időszakra vonatkozik. A tömlöcben azok vannak, kik rabjai a bűnnek. Hirdette, igen, Isten országát, megváltási tervét.

Tudnál olyan zsoltárokat idézni, melyek a pokol, a gyötrelmek helyét bizonyítja?

Amelyben a pokol szó van: Zsoltárok 86:12,13

"Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké!

Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból."

Ezt Dávid még életében írta.

Zsoltárok 116:3,4

" Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!"

Ezt sem egy halott írta, aki feltámadt.

Bár nem tudom, hogy melyik zsoltárokra gondolsz!

Milyen Jézusról szóló próféciák számolnak be halála és feltámadása közötti pár napról? Elárulnád?

Az egész Bibliát nem halottak írták, akik feltámadtak. Ilyen alapon nem hihetsz semmiben abból, hiszen senki sem jött vissza hogy leírja.

Az első idézet pedig kétségkívül a seolban lévő lelkekről ír. Amit pokolnak is értelmeznek.