Van itt olyan keresztény lelkész, aki NEM a kereszténységet tartja az egyedül üdvözítő hitnek?

Szia, ismét Freya vagyok. Ajánlom neked Anthony De Mello jezsuita atya könyveit. Nem (csak) keresztényekhez írta őket, hanem bármilyen spirituális, kereső embernek. (indiai származású papról lévén szó, vegyes vallású közegben élt. Megértő módon szemléltette a spiritualitást).

Szerintem az az egyik legnagyobb baj, hogy a hívő emberek többsége hisz ugyan Isten létezésében, a gondviselésben is, de abban, hogy Isten valóban látja mindenki szívét és mindenkihez szól, csak elméletben hisznek,mert minden szavuk tagadja azt.

Én nem azért lettem keresztény, mert a Biblia azt mondja hogy ez az egyetlen út. Azért lettem az, mert Isten szólt hozzám, és a keresztény hithez vezetett el. Itt tudtam megállapodni, Jézusban tudtam gyökeret ereszteni.

De ha egy muszlim vagy buddhista ugyanezt állítja, akkor ki vagyok én, hogy kétségbe vonjam az ő megtapasztalását? Intézzem el annyival, hogy hozzád a sátán szólt, hozzám meg az igaz Isten? Ez nem vallana gondolkodó természetre, és hiányolom belőle a legfontosabb dolgot ami megvolt Pálnál is: a saját hitért való felelősségvállalást.

Én bizonyságot tehetek a hitemről,Istenről, de ha a másik hívő az ő hitéről beszél, akkor ugyanúgy én is meghallgatom, és a legtöbbször megállapodunk annyiban, hogy más úton keressük Istent, és Isten kegyelmét és áldását kívánjuk egymás életére. Mert mi mást tehetnénk?

A poklos szöveg még a hívők nagy részét is szkeptikussá teszi.

Még egy érdekes gondolat: azt végképp nem értem hogy a tanúk miért tartják olyan fontosnak hogy az ő hitükre térjünk meg, lévén hogy nem hisznek a pokolban, tehát a nem hívőre a megsemmisülés vár.

Én Istenre bízom magam, ha feltámaszt, jó, ha szimplán meghalok,az is jó. Nem érdekel a dolog, nem teperek egy beígért paradicsomért, hanem az Igazságot és a szeretetet akarom tökéletesen megismerni és megvalósítani az életemben. Mert Isten maga az Igazság. És a szeretet. A menny után való vágyakozást és a pokoltól való félelmet meghagyom azoknak, akik nem tudnak mit kezdeni ezzel az élettel.

"11:57-nek

Kedves Utolsó! (39%-os)

Végre egy normális hozzászólás!!!

Teljesen a szívemböl beszélsz!

Ha van kedved (és idegrendszered) végigolvasni az én "küzdelmememt" egy másik kérdés kiírásánál, akkor itt megadom a linket:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2.. "

Nem gondolod, hogy ez már nemtelenség? Sőt, gyávaság! Miután ott, nem kaptál kellő támogatást és rámutattak attitűdöd torzságára, most itt akarod magad igazolni, jobbára magad előtt. De te tudod. Borzalmas, hogy neked a vallás/hit másokkal való küzdelmet jelent. Szegény. Sajnállak.

Sőt! Kedves kérdező!

Eszembe jutott egy könyv is: dr. Lipthay Lothár: Az abszolútum odüsszeiája a buddhizmusban.

A szerző lelkész és rendkívül izgatja az abszolútum látszólagos (vagy valóságos) hiánya a buddhizmusban, és a nyomába is ered. Végül arra a következtetésre jut, hogy az abszolútum a buddhizmusban is révbe ért. (doktrínális szempontból ez vitatható) Ugyanakkor páratlanul szép ez a megérteni akarás, illetve a közös nevező keresésére, avagy a végső lényeg közös feltalálására tett erőfeszítés!

Kőrösi Csoma Sándor tibeti buddhizmusról írott észrevételei illetve a madhayamika filozófia (a buddhista bölcselet központi fontosságú iskolája) elfogulatlan "nagyra" értékelése is igen elragadó ("bölcsessége meg kell, hogy döbbentse a világot"). Ez esetben pedig egy szigorú kálvinistáról van szó! Akit a buddhizmusban bodhiszattvának tekintünk!

Valamint volt/van egy könyvsorozat is. Mintha Hans Küng jegyezné és A kereszténység és a világvallások - címre hallgatna. Körüljárja valamennyit. Szerintem meglehetősen tisztességesen nem pedig sommás alpári módon.

Ó ember, ó vak aranykor! Ily édes az élet,

hogy nem döntsük el azt, ami a jó s ami rossz?

Nyájas a szó, de kegyetlen a gazság,

melyben nem fér meg semmi igazság.

"Én nem azért lettem keresztény, mert a Biblia azt mondja hogy ez az egyetlen út. Azért lettem az, mert Isten szólt hozzám, és a keresztény hithez vezetett el. Itt tudtam megállapodni, Jézusban tudtam gyökeret ereszteni."

Kedves válaszoló, biztos vagy abban, hogy te így "keresztény", vagyis Krisztus követő lettél?! Mivel bizonyítod, hogy amit állítasz, az krisztusi? Vagyis másképpen feltéve a kérdést, miből gondolod, hogy nem egy hamisítvány áldozata lettél? Miből gondolod, hogy nincs semmi veszélyes abban, mikor valaki ilyen alapokra helyezi a hitét, mint amit te itt leírtál?

Ami tény: a Biblia pontos útmutatást ad arról, hogy mi krisztusi és mi nem. Ez alapján nagyon pontos és precíz módon be tudjuk határolni, hogy mi most helyesen vagy éppen helytelenül élünk, cselekszünk. Ez azért van, mert a Biblia egy olyan érdekes könyv (pont ezért egyesek szerint ésszerűtlen és túl merev), ami különbséget tesz igaz és hamis között! Tudom, ma sokan "intoleránsnak" és "szélsőségesen szűklátókörűnek" bélyegzik, de ez legyen az ő bajuk.

"De ha egy muszlim vagy buddhista ugyanezt állítja, akkor ki vagyok én, hogy kétségbe vonjam az ő megtapasztalását?"

Nem neked kell eldönteni és kétségbe vonni, hogy mi a helyes, megteszi helyetted a Szentírás. Azaz megtenné helyetted, ha hagynád vezetni az életedben.

Bizony kiváló vezető, melyre ha a magukat kereszténynek valló milliók hallgattak volna a múltban, akkor ma nem így ismerné a világ azt, ami magát hamisan "kereszténynek" nevezi!

"Még egy érdekes gondolat: azt végképp nem értem hogy a tanúk miért tartják olyan fontosnak hogy az ő hitükre térjünk meg, lévén hogy nem hisznek a pokolban, tehát a nem hívőre a megsemmisülés vár."

Mert szerinted a lét és a nemlét között nincs némi minőségi különbség?

"Én Istenre bízom magam, ha feltámaszt, jó, ha szimplán meghalok,az is jó. Nem érdekel a dolog, nem teperek egy beígért paradicsomért..."

Te magadnak (de ezek szerint másnak is) éppoly elfogadhatónak tartod az életet és a halált is? Ez aztán az értékítélet! És még milyen "egészséges" szellem?! A világ beteg, fel kell ismernünk, hogy milyen szellem okozza a betegségét. A Biblia Istene az életre nevel, az élni akarás vágyát erősíti benned, HA HAGYOD.

"... hanem az Igazságot és a szeretetet akarom tökéletesen megismerni és megvalósítani az életemben."

Ez meg már az előzőekhez képes erős ellentmondás.

Ha tényleg erre a "tökéletességre" törekszel, tehát ebben a kérdésben maximalista vagy, akkor hogyan lehetsz az isteni ígéretekhez ilyen közönyös? Hiszen a Bibliaírók és más, Isten előtt elismert tanítványok is úgymond erősen "tepertek" a cél érdekében. Nyilván ettől még Isten előtt jónak minősült a szellemiségük, nem ítélte őket el azért, mert a jutalomért mindent megtettek, ami csak helyes volt.

Meg kell azt érteni, hogy ezt az utat, amit krisztusi-útnak hívhatunk, teljes odaadás és tiszta szándék nélkül végezni nem lehet. Nyilván nem az önző érdekek motiválnak egy keresztényt akkor, mikor idejét és energiáját nem kímélve, dacolva az időről-időre megnyilvánuló tajtékzó dühvel, mindenki mással is meg szeretné osztani ezt az igazságot. Az igaz keresztények pedig erről ismertek.

"Borzalmas, hogy neked a vallás/hit másokkal való küzdelmet jelent."

Ez elég álszent!

Kaphatsz-e valódi sikert és örömet, ha nem küzdesz meg érte? Azt várod tán, hogy mindez csak úgy az öledbe hulljon alanyi jogon?

Minden küzdelem!

Az más kérdés, hogy az életért folytatott "küzdelemben", ha a "versenypályán" - ahogy Pál apostol fogalmazott -, nem szabályosan küzdesz, akkor nem érhetsz célba, mondhatjuk, hogy diszkvalifikálnak. Tehát a "küzdelmen" a Biblia nyilvánvalóan nem valóságos háborúkat és viszálykodásokat ért, hanem nemes harcot.

Hogyan magyarázzam meg egy színvaknak, milyen a zöld szín? Hogyan érthetné meg, mi az az Isten-élmény, akinek még nem volt?

Hogyan ismerhetné Jézust az, aki önmagát sem ismeri?

Hogyan cselekedhet jót az, aki egy égi fizetség reményében cselekszik? Jézus maga mondta: amikor adakozol, ne tudja a jobb kezed, mit cselekszik a bal.

Ha kereszténynek vallod magad, hogyan ítélhetsz meg engem azért, mert én nem gerjedek rá arra ahogyan te vagy bárki más ELKÉPZELI a mennyországot?

Ha te félsz valamitől és téged megnyugtat az általad elképzelt világ, élj abban vagy várd azt. Aki felébredt, az nem fél, és nem azzal foglalkozik, hogy légvárakat építsen, hanem itt és most követi Jézust. A többi csak felesleges szócséplés.

Isten áldjon.

Freya

Én NEM ÍTÉLTELEK MEG téged kedves Freya! Csupán kérdéseket tettem fel neked, amire homályos és kitérő válaszokat adtál, vagyis "sokatmondóan" visszakérdeztél.

A te "istenélményed" egy másik embert nem győz meg hiszékenység nélkül. Így te azt mondasz, amit akarsz magadról és az élményedről. Nem vonom kétségbe, de nem is hiszem el csak azért, mert te mondod. A baj az, hogy gyakran így, ezzel a módszerrel vonják maguk után a hiszékenyeket a karizmatikusok is, akik elhitetik az emberekkel, hogy ők magától a Teremtőtől kaptak kinyilatkoztatást.

Ámde a Biblia éppen nem erről a módszerről ír, hanem a racionális és józan észről, mellyel alaposan kutatva és megvizsgálva a kérdéseket, el lehet dönteni mindenki számára egyöntetűen, hogy mi az igazság.

A megismerés útja napjainkban a Biblia és a teremtett világ. Az a kinyilatkoztatás, melyet 1900 éve lezártak és azóta is minden életfontosságú információ kinyerhető belőle "istenélmények" nélkül is. Az ilyen istenélmények teljes mértékben a szubjektivitásba vezetik a hívőt, egy olyan világba, ahol semmiképpen nem a racionalitás alapján kell dönteni.

És vajon honnan tudjuk, hogy az ilyen élmények nem éppen Isten ellenségétől származnak, aki mint tudjuk, képes ezt a módszert alkalmazni és egyébként is az ámítás és félrevezetés nagymestere?!