Át akarok térni zsidó vallásra, de nem merem elmondani senkinek. Mit tegyek?

Lehet, hogy nem vagyok jól informàlva, ha nem valósat irok,akkor elnézést.

Ugy tudom, hogy csakis a zsidószàrmazàsùak követhetik ezt a vallàt.

Hát azért ez nem így megy! Vagy zsidó vagy, v nem. Persze a vallást követheted, de kíváncsi lennék, mi az amivel annyira tudsz azonosulni, leírnád? NEkem van zsidó barátnőm, és hát tudod pl a zsidók az olyan "félzsidókat" sem tekintik zsidónak, akinek az apja zsidó. Az anya számít, az a biztos. Tehát ha váltanál két világ között rekednél.

De tényleg érdekel, h mi vonz benne annyira, azért nem olyan egetrengető a különbség, kivéve persze h zsidónak születni kell.

Mivel az izraelita vallás nem térítő jellegű, így a betérés folyamata igen hosszadalmas, a betérni vágyókat először automatikusan el is küldik a rabbik (ez része a folyamatnak).

Én a helyedben elkezdenék tájékozódni, tanulni, felkészülni, és csak akkor konfrontálódnék nyíltan a családommal, ha már biztos vagyok a döntésemben, addig csak vallási toleranciára igyekezném buzdítani őket - ez akkor sem árthat, ha végül meggondolod Magad.

Ha Pesten élsz, én a Frankel Leó vagy a Páva utcai zsinagógát ajánlanám, hogy keresd fel.

akkor, hogy a tárgyi dologban tegyük helyükre a dolgokat, mert sokan okoskodnak, csak épp nem értenek hozzá.

A zsidó vallás (mert van ilyen, az izraelita vallás ennek a kicsit régiesebb neve) alapból anyai ágon öröklődik, tehát ha az anyád zsidó volt, akkor automatikusan a közösséghez tartozónak számítasz, nem kell betérni. Viszont ha nem ez a helyzet, akkor marad a betérés, amire van lehetőség (tehát nem csak született zsidók követhetik ezt a vallást, van betérés), de az általában egy macerásabb dolog, mert a zsidó vallás nem egy térítő vallás, ami azt jelenti, hogy nem zsidók számára nem tartja önmagát feltétlenül jobb, követendőbb útnak, mint más vallások. Ezért amikor odamész a rabbihoz, hogy te be akarsz térni, akkor ő el fog veled beszélgetni hosszasabban, hogy miért is, mik a motivációid, milyen komolyak a szándékaid, és várhatóan meg is próbál majd lebeszélni, hogy ha nem gondolod elég komolyan, akkor csak úgy ne térj be. Ha sikerült meggyőzni az elhatározásod komolyságáról, akkor lesznek mindenféle oktatások, beszélgetések, stb., szóval onnantól kezdve még azért egy jó időbe beletelik a dolog, van idő ismerkedni a dolgokkal, átgondolni.

Ez volt a háttér infós része a dolognak, hogy azért rakjuk már helyre a dolgokat, ha már a zsidóság egy olyan téma, hogy mindenki imádja osztani vele kapcsolatban az észt, meg nagyon hozzáértőnek hiszi magát, pedig...

A családi részéről viszont nem tudok felelős tanácsot adni, és nem is szeretnék a te kontódra próbálkozni. Lehet próbálkozni finoman rákérdezni a családnál egy-egy ilyen zsidózás alkalmaával, hogy ezt mégis mire alapozzák konkrétan, elbeszélgetni velük, de őszintén szólva általában az ilyen emberekkel értelmesen, érvekkel átbeszélni ezt a témát nem lehet, mert előre eldöntötték, és ez számukra megmásíthatatlan - te jobban ismered őket, de én még nem láttam olyat, hogy zsidózó emberrel értelmesen a témáról el lehessen beszélgetni.

Másik dolog lehet, hogy amíg náluk laksz, addig kerülööd a témát, és ha még akkor is így érzel, amikor már elköltöztél, akkor már szabadabban lehet a dolognak nekilátni.

22.14

Nem tudom nekem szántad-e kedves soraidat, de nem mondtam h nem térhet be, azt mondtam, nem fogják teljes jogú zsidónak tekinteni. Legalábbis mint írtam, a barátnőm zsidó, hát lehet tőle sztorikat hallani. Próbálkozni lehet, hátha olyan közösségbe kerül, ami befogadja. Ellenben nem tudom, h jó ötlet-e csatlakozni egy közösséghez, ami nem biztos, h befogad, olyan áron h a családod biztosan nem támogat. Hát, izé, ez egy kicsit necces számomra. De nem az én életem, tehát a kérdező kockáztathat, hátha jó közösségbe kerül és a családja is megbékél, én nem gondolom amúgy h ekkora happy end lesz a vége.