17 éves vagyok szeretnék áttérni az evangélikus vallásra, de szerintetek megmondjam édesanyámnak?

Én református voltam, és katolizáltam. Nem voltam képes elmondani, írtam egy levelet anyunak, amit személyesen adtam oda, és kimentem a kertbe, amíg elolvasta. Azért így döntöttem, mert írásban könnyebb tényeket közölni, nem köt belém, nem zavar össze az esetleges hisztivel, ilyesmik. Megpróbált lebeszélni, és nagyon sírt meg kiakadt, de már eldöntöttem akkor.

Megkérdezhetem, miért akarsz áttérni? :)

Hát, anyukám azért sírt, mert a mi családunkban fontos volt mindig is a hit, a vallás, és nagyon ragaszkodtak a gyökerekhez. Szóval kiakadt.

Ha a Te családod nem vallásos, szerintem sokkal egyszerűbb a dolog. Simán mondd el/írd le, hogy számodra mostanában fontos lett ez az egész téma, viszont az evangélikusoknál találtál magadra. Érvelj nyugodtan azzal, ha kiakadnának, hogy akkor lenne jogos, hogy visszatartanak, ha vallásosan neveltek volna, és gyakorolnák rendszeresen.

A levélben leírtam, hogy nagyon köszönöm azt a sokmindent, amit anyu és a reformátussága által kaptam, aztán leírtam kicsit, miért foglalkoztat mostanában ez a dolog (hogy sok katolikussal találkoztam, aki milyen jófej, pedig nem is gondoltam, hogy léteznek ilyenek), és hogy sokkal inkább önmagamnak érzem magamat ott. És hogy ne aggódjon, ez nem hitehagyás, az akkor lenne, ha egy másik istenhez tartozó vallásba térnék. Valamint hogy ugyan, nincs semmi ebben, az a gáz, ha valaki alkoholista lesz, vagy drogos... Én csak másik templomba akarok járni.

Amúgy én "a nagy lépés" előtt nagyon alaposan körbenéztem a saját vallásomban (ref.), hogy tényleg nem elég jó-e nekem, és tényleg többet ad-e az új. Ha nem erre jutottam volna, akkor maradtam volna mindenképp.

A lelkiismereted pedig ha ilyen szépen működik, ne állj neki ellen, ne titkolózz!

Szerintem a lépés előtt közöld Édesanyáddal, ne utólag. Mert az olyan, mintha nem bíznál benne, vagy nem tartanád annyira fontosnak, hogy a nagy döntéseidet megoszd vele. Ha pedig esetleg nem beszélne veled, vagy ilyesmi ezért... Hát, neked kell tudni, hogy mennyit ér meg számodra mindez. Ha mélyen meg vagy győződve, nem lehet akadály, majd ha meglátja, hogy továbbra sem vagy ufo, megint fog veled beszélni... :)

Isten szabad akaratot adott nekünk. Neked is. Ha az evangélikus vallást hitelesebbnek találod, akkor térj át. A szüleid, ha akarnak, se tudnak beleszólni abba, hogy miben hiszel (pontosabban csak neveléssel tudnak, paranccsal nem, de azt már rég el kellett volna kezdeniük).

De előbb - főleg ha egyébként nem jársz hittanra, misére és katolikus közösségbe - próbáld mélyebben megismerni a katolikus vallást is. Nálunk vannak igen jó felnőtt hittancsoportok, talán nálatok is. Ismerd meg alaposan mindkét vallást, mielőtt döntenél.

Egyébként nincs számomra lényeges különbség a katolikus és a többi keresztény vallás között. Ugyanabban az Istenben hiszünk, mind a szeretetet hirdeti, a többi pedig már részletkérdés. A mi katolikus énekkarunkban 2 vagy 3 tag református (a 10-15 főből), egy pedig egy református szervezetnél önkéntes.

Hát, ha nem engedi meg, akkor is járhatsz az evangélikusokhoz, abba nem szólhat bele. Gondolom azt sem szabja meg, hogy kik a barátaid. Van egy ismerősöm, nem volt megkeresztelve, és a szülei nem engedték neki. Várt, amíg 18 éves lett (addig is járt mindenféle vallási alkalmakra meg templomba), és akkor keresztelték meg.

Neked keresztelés nem is kéne, az kölcsönösen elfogadott. Valószínűleg konfirmáció-előkészítőre kéne majd járnod, az meg úgysem két hét, hanem ált. legalább egy év. S mire az év letelik, 18 leszel... :)

Olvasd el:

* [link]

* [link]

;-)

Nézd meg, mikor van "hivatali idő", vagy valami ilyesmi. Szóval hogy mikor lehet bemenni a lelkészhez. Meg szoktak adni ilyet, vagy telefonszámot, ahol lehet érdeklődni. Ha pedig nincs, akkor azt, mikor van istentisztelet. Menj el, és utána szólítsd le. A nem katolikus templomok legnagyobb része hétköznap zárva van. De ezek szerint nem ismered őket személyesen? Nekem tisztára úgy jött le, hogy vannak evangélikus ismerőseid.

Tényleg jó lenne, ha először megismernéd a saját vallásod, aztán ha nem elégedtél meg vele, mást. Vagy párhuzamosan ismerkedj.