Egy rövid ideig elfordultam a katolikus vallástól az evangélikus felé. De visszatértem a katolikushoz, de még az vagyok?

Szerintem a valós probléma az, hogy Jézus Krisztus teste az egyház és ebből egyetlen van. Ő nem vallásokat alapított, hanem egyházat, mégis ilyen problémád van milyen vallású vagy?

Volna egy tippem...de nem akarlak megbántani, és ha őszinte vagy magadhoz pontosan tudod hová tartozol, vagy hová nem!

Nem történt semmi nagy baj, sok szemponból elfogadják egymást- nálunk a családba pl volt ev.-nak keresztelt - elfogadta a kat. - nem kellett "átiratkozni"

Minden rendben, akiben bízol, lelkivezetőddel beszéld meg. (tapasztalataimról mailban bővebben)

Ha nem jártál istentiszteletre akkor azt meg kell gyónnod, de egyébként azzal semmi baj hogy egy ideig evangélikusnak vallottad magad. Isten az evangélikusokat is szereti. :)

De egyébként ne sértődj meg az egyházra, inkább örülj hogy magyar lehetsz (Mária országában élhetsz István király felajánlása alapján) és a katolikus egyházba tartozhatsz. Az egész világon sehol se lehetnél jobb helyen.

Senkinek, semmiféle egyházhoz nem kell ragaszkodnia. Jézus Krisztushoz kell ragaszkodni. Aki Hozzá ragaszkodik, abban élni tud azzal a szeretettel, mely képes minden áldozatot és szenvedést vállalni azért, hogy szebb legyen a föld, hogy tisztultabbá váljék a jó szándékú emberekben az az önismeret, amely feltétele annak, hogy Őt jobban megismerje valaki.

E szenvedésnek kettő összetevője van. Az egyik: szenvedéssel, lelki gyötrődéssel jár annak tudomásul vétele, hogy nem szabad átlépnünk szabadságunk határait. A másik, mely tán még nagyobb szenvedést hoz magával, az, ha másoknak tudomására hozzuk, hogy véget ér szabadságuk ott, ahol a miénk kezdődik. Annak lelkében, akit erre figyelmeztetünk, bizony támadásba lendül ellenünk az illetőben lévő uralomvágy.

E két szenvedés-összetevőnek vállalásához nagy bátorság kell.Jézusnak volt bátorsága mindkettőhöz és e bátorsága mindenkinek rendelkezésére áll, aki engedi, hogy benne éljen, aki engedi, hogy általa szeressen. Ő senkit sem enged erején felüli nehézségekbe bonyolódni az Övéi közül. Soha senkinek nem kell elhagynia egyházát. Szeretni mindenütt lehet, és kell is.

Ne keverd össze Jézus egyházát, – melyben szívvel-lélekkel jelen van, – azokkal az egyháziakkal, akik éppen magatartásukkal igazolják azt, hogy nincsen közük Hozzá.

Krisztus egyházának természetesen van külső rendje is. De ez csak olyan, mint egy kép KERETE. Nem a keret a lényeg, hanem a kép, mely azonos Vele, akit az evangéliumaiból megismerhetsz. Ne foglalkozz képkeret cserével. Más keret sem méltóbb Hozzá, mint a katolikus keret.

Azt semmiképpen sem szabad vállalnod, hogy a keret hatására elhomályosuljon benned a KÉP, a tartalom, vagyis a Vele való személyes kapcsolat.

Ott, ahol a templomba járás, mint keret, akadályozza kapcsolatotok elmélyítését, ott feltétlenül csökkenteni kell a templomba járást. Ez akkor van így, ha helyette valami mással jobban, gyümölcsözőbben tudod eltölteni Vele az idődet. Különben az egész csak kísértés lenne.

Nyilván te is tudod, hogy a földön nincs egyetlen keresztény ország, egyetlen keresztény város, egyetlen keresztény falu sem. Tehát a földön nincs sehol mennyország.

Attól még senki nem lett keresztény, hogy megkeresztelkedett. Keresztény mindenki csak Jézus mellett hozott döntése következtében lehet. Az jó, ha e döntését lepecsételi valaki egy szertartással, de maga a szertartás, a pecsételés önmagában nem hordoz értéket, ha a semmit pecsételi, ha látszatot pecsétel.

Még az sem elég, ha valaki vállalja a gondolkodás- átalakítást. Ez szinte minden gyónásban megtörténik. Még elkezdeni sem elég a gondolkodás-átalakítást. Bár ez megtörténik minden igazi megtéréskor. Döntően fontos az, hogy ezt sohase hagyja abba az, aki vállalta. Fontos az, hogy állapotszerűen akarjon tanítványa lenni az, aki elfogadta Őt urának, megszabadítójának. E téren sokkal fontosabb a tanulás, mint az imádság.

Az imádság a Róla szerzett ismeretek éltetője, szolgálója. Sohasem szabad engedni, hogy a szív az értelem rovására legyen. Amelyik jócselekedetből hiányzik az értelem bölcsessége, az már nem jó, hanem rosszcselekedet. Mikor azt mondta: „Tanuljatok Tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.”, akkor a hangsúly számunkra mégis csak azon volt, hogy tanuljunk Tőle.

Aki nem akar Tőle tanulni, annak valóban ópium a vallásossága, s ezek tudnak a legszeretetlenebbek lenni.

Ne feledd: Ő a szívedben lakik! Te magad vagy az Ő igazi, élő temploma, ahol tényleg otthon érzi Magát.

Minden vallási ceremónia, minden külső szentelmény, csak akkor és annyiban fog lelked javára válni, amennyiben Felé fordítod belső szemeidet, füleidet.

Függetlenülnöd kell mások véleményének súlyától. Ezt csak egy úton érheted el. Jobban ki kell nyílnod Felé. Minden más ennek legyen következménye.

Felőle kell érdeklődnöd. Anyóstól, apóstól, rokontól, baráttól, paptól, nem-paptól meg kell kérdezned: mi a véleményük Róla, mennyire ismerik, hogyan értelmezik tanításait, mit jelent jelenléte hétköznapjaikban, stb. Ezt jelenti tehát az, hogy jobban kinyílsz Felé.

Neked is sokszor el kell mondanod: „Mi ez az örökkévalósághoz képest!?”, „Jézus szeret engem, és nekem ez mindennél többet ér!”

"Senkinek, semmiféle egyházhoz nem kell ragaszkodnia. Jézus Krisztushoz kell ragaszkodni."

Ez máris ellentmondás hiszen van olyan egyház is amely nem ismeri el Jézust Isten fiának, meg olyan is ahol nem követik a Bibliában Jézus által hirdetett tanokat.