Na, ha már ennyi ilyen kérdés van, akkor felgyek egyet én is poénból?

Na, mégis egy kis további troll-csemege (a zoo-csemege mintájára)az Ozzyval kapcsolatos kommentedhez.

Nem tudhatom, hogy ő vagy bárki más esetleg ismeri-e az általad ajánlott förmedvényeket. Ha igen, bizonyára nem tetszenek neki(k).

De ha - hozzám hasonlóan - nem ismeri(k), akkor remélhetőleg ugyanúgy fog(nak) eljárni, mint én:

Mivel a blokkoló miatt nem indulnak automatikusan a vidik, pár másodperc alatt kiszúrható a kommentek között az általad hivatkozott sor a folytatásával együtt.

Ettől gyanút fog(nak), s utánanéz(nek) a zenekarnak.

A "zenekar" honlapjának tartalma (pl. az egyik cd-borító) és a megtalált teljes dalszöveg alapján pedig úgy dönt(enek), hogy a többi szöveget már el sem olvassa(-sák), és a videókat sem nézi(k) meg, mert köszöni(k) szépen, nem kér(nek) ebből a mocsokból.

Sőt, mivel az egész folyamatot leírtam, mindezt az eljárást megspóroltam neki(k). Nekem megért ennyit. :-)

S ha esetleg mégsem elégednél meg eddigi figyelmemmel, a rád szánt idővel, és rákérdeznél, hogy akkor mégis mi alapján ítélem meg a zene minőségét, válaszom: Kispálékat ismertem régen + buszon, boltban csak hall az ember egyet s mást, akár még két kicsi legóról is. :-)

:-))

Csak a zárópoénra kaptad, mert amúgy nekem nincs szükségem arra az érzésre, amire neked.

Nem mondom, hogy nem igaz a szöveg. Részben igaz. Azaz nem mindenkire, sőt, remélhetőleg csak egy kis hányadra. A szöveg egészét tekintve meg egy még kisebbre.

Másképp fogalmazva: Igen, nyersen a valóságról szól, de csak egy kisebb kör valóságáról. Itt szintén azt tudom mondani, amit magára a szövegre, hogy a keresztények mellett a normálisabb ateistákra sem igaz.

Akire meg igen, hát megint csak sajnálni tudom, sztem jól elbaltázta az életét, és megfosztja magát egy rakás jó dologtól.

Épp tegnap sikerült egy megdöbbentő tapasztalatot szereznem, hová tudnak lealacsonyodni az emberek. Persze eddig sem álomvilágban éltem, de azért sokkolt a dolog. Ide is kapcsolódik, tehát leírom: Ezen a területen olyan mélyre süllyedtek egyesek, aminél még az állatok egy része is magasabban áll. Ugyanis sok állatfaj hűséges a párjához: van, amelyik egy egész életre, van, amelyik néhány évre.

Embernél a biológiai rész túlhangsúlyozása = kb. a lelki kötődés alacsony szintje, vagy teljes hiánya; jelen esetben annak kizárólagossá válásáról, abszolút hűtlenségről van szó.

Egy hasonlattal élve: ez olyan, mintha egy csokitortáról mindig csak a tejszínhabot ennéd le, a csokikrémet és a piskótatésztát kihagynád. Ugyanis a szellemi - lelki - testi egység megtapasztalása helyett mindig csak az utolsó játszik.

Na, mit gondolsz, kedves troll, nickem alapján milyen nemű lehetek? :-)

Méghogy már nem vagy annyira éhes... :-)

1. Falu, amiben nincs söröző??? Szinte kizárt... Én speciel ismerek a közelben olyan falut, ahol összesen 750 ember lakik, mégis _két_ kocsma is van.

De mindegy, képzeljük el, hogy tényleg van ilyen.

2. A többiről csak annyit, hogy lehet így is értelmezni, vagy akárhogy csűrni-csavarni, nem bánom. Kapsz egy piros pontot, mert legalább próbálkozol. :-)

Viszont ismered a híres történetet Aranyról? Ha nem, nagyon röviden: Kezébe került egy elemzés, amiben az ő egyik versének valamely részével kapcsolatban azt írták: "Itt az író azt gondolta, hogy ..."

Arany a margóra kézzel írta rá: "Gondolta a fene."

3. "a jó zene mindig heves érzéseket hoz ki, belőled pl. undort és utálatot... Az is egy érzés, a zene elérte célját!"

Ez így abszolút nem igaz.

3.1. _Minden_ zene kelt különféle erősségű érzelmeket. Másodszor utalok vissza Kodályra, de sok példát lehet még hozni a tárgykörben végzett kutatások eredményeiről

(pl. zeneterápia, magzatra gyakorolt hatás, egyebek).

Javaslom a könyvtárat, vagy a Google-t, ha érdekel a téma.

3.2. A heves érzelmek előtörésének nem alapfeltétele a jó minőség.

3.3. Bennem az undort és utálatot inkább a szöveg kelti, nem a zene. Lehet, hogy a zene szöveg nélkül meghallgatva ugyanezt hozná / hozta volna, de lehet, hogy nem.

3.4. Ha ezektől eltekintünk, akkor sem a zene érte el célját, hanem annak szerzője.

És most kihangsúlyozom, hogy ne csak konkrétan Lovassyra, hanem _általánosságban_ értsd: A szerző a saját gondolkodásmódját adja így tovább, vagy olyan dolgokat, melyeket ő maga sem gondol komolyan, csak anyagi előnyt remél, vagy egyéb okokból. A befogadó oldal zenei és egyéb kultúrájától, ill. kulturáltságának szintjétől függ, hogy mennyire ér célt.

4. Nickről: Persze, bárki választhat bármit; de esetemben ez egy irodalmi férfikarakter nevének szándékos megváltoztatása, pontosan azért, mert nem akartam az eredetit változatlanul hagyva "átvágni" senkit.

De most már tényleg nem etetlek tovább. :-)

Viszont ha megnevezed a karaktert íróval együtt, kapsz még egy kis jutalomfalatot nasinak. :-)

:-)))

Tényleg jól elvagyunk... De nem szegem meg többet a trollok etetésére vonatkozó szabályt, mert túl sok időm rámegy. A legutóbbi válaszom ráadásul épp most szállt el, úgyhogy kezdhetem elölről. :-(

Örülök, hogy bevallottad, hogy a szöveg obszcén. Erről beszéltem eddig. Most már csak a hátsó szándékot kell bevallanod, és pontosan meghatároznod, és helyben is vagyunk... :-)

Az eltérésről nekem Dolák-Saly Róbert jut eszembe. Régen nagyon bírtam az "őrült" dalait (pl. Szerelmi vallomás, Lila liba, stb.). A Döglött tehén c. dalon mostanában is sokat vihogok; mondjuk a Mikulás-dal már túl erős...

Viszont a kivétel, ami nagyon tetszik tőle: az Átköltenél.

Ajánlom szíves figyelmedbe.

Szóval, Dolák-Salyt bírod? (ld. Lelkes Emese) :-)

A Kossuth-díjról nem tudtam. Jó, legyél boldog, elismerem. De azért megjegyezném - már csak a vita kedvéért is - , hogy volt egy angol lord, aki visszaküldte valami címét / rangját a királynőnek, arra hivatkozva, hogy nem kíván olyasmit viselni, amit a Beatles-fiúk is megkaphattak...

Ha már nem populáris stílusról beszélünk, nekem Pajor Tamás az egyik nagy kedvencem. Ismered? (Ex-Neurotic). Szerencsére megtért, azaz átállt az ellenkező oldalra... :-) Mármint részünkről a szerencse; a régi rajongóinak nem; nyivákolnak is miatta, hogy milyen kár érte... :-)

A szövegei zseniálisak, a zenéi sem egy kaptafára készülnek, szinte ahány dal, annyi stílus.

Amúgy jól értettem, tényleg szereted a klasszikusokat? Kedvencek?

Én egyébként nem csak a klasszikusokra gondoltam, amikor írtam, hogy többszáz dalt ismerek, ami megfelel a kívánalmaimnak. Sőt, főleg könnyű stílusokra, de majdnem kizárólag keresztény előadókkal. Tudod, már megint a szöveg... :-)

Csak kapásból néhány a kedvencek közül: Delirious?, Third Day, Michel W. Smith, Jesus Culture, Petra, Pintér Béla, Ron Kenoly, Downhere, MercyMe,...

"Ja, amúgy tudom a neved eredetét: Bertie Wooster, P.G. Wodehouse regényhőse. Kérem a jutalomfalatot! :D"

Éstudjaéstudjaéstudja!... :-)

Jár a jutalomfalat, tessék: P. T.-tól egy kedvenc, aminek elemezheted a szövegét is. :-)

Egy élet kell hozzá -

http://www.youtube.com/watch?v=NdkIN0bYmUQ

És ha be tudod bizonyítani, hogy nem csak kigugliztad Bertram-ot, akkor keresek még egy falatkát; a sokszínűség okán más stílust, vagy akár más előadót is, a tisztelt megfejtő kívánsága szerint. :-)

Vááá, már azt hittem, gyomorrontást kaptál a sok kajától, hogy nem jelentkeztél újabbakért... :-)

Vagy esetleg Wodehouse-t olvasol, hogy képben legyél... :-)

Vagy szöveget elemzel... :-)

Most pár percre el kell rohannom, addig pontosítsd, milyen mesterhármas? Csak átfutottam a kommented, nem volt időm meg is érteni... :-)