Kell-e hinni a Syentharomsagban?

„Bárkit felszólítunk, hogy mutasson egyetlen figyelemre méltó írót is az első három évszázadból, aki hitt volna ebben a modern értelemben vett [Háromság]-tanban.” Alvan Lamson: The Church of the First Three Centuries, 1869, 75—76, 341. o.

Nicea azonban mindenképpen fordulópontot jelentett. Utat nyitott a Fiú egyenlő az Atyával nézet hivatalos elfogadásának és egyengette az útját a későbbi Háromság elméletnek. J. A. Buckley: Second Century Orthodoxy című könyve megjegyzi:

„Az egyetemes Egyház a második század végéig mindenképpen egységes maradt egy alapvető értelemben; mindannyian elfogadták az Atya felsőbbségét. Istent mindannyian a Mindenható Atyának tekintették, mint aki az egyedüli legfőbb lény, változhatatlan, szavakkal ki nem fejezhető és kezdet nélküli . . .

Miután ezek a második századbeli írók és vezető egyéniségek meghaltak, az egyház azt vette észre, hogy . . . lassan, de feltartóztathatatlanul az ősi hit fokozatos kioltásának a szemlélete felé halad . . . mely szemlélet a niceai zsinaton érte el a csúcspontját. A zsinaton egy heves kisebbség saját vallási véleményét erőltette rá a beletörődő többségre, és politikai hatalmat élvezve maga mögött vagy hízelgéssel győzte meg, vagy erőszakkal kényszerítette nézete elfogadására azokat, akik azért küzdöttek, hogy szeplőtelenül megőrizzék hitük ősi tisztaságát.”

A konstantinápolyi zsinat

Időszámításunk szerint 381-ben a konstantinápolyi zsinat jóváhagyta a niceai hitvallást. Valamit azonban még hozzáfűzött. „Úr”-nak és „életadó”-nak nevezte a szent szellemet. Az i. sz. 381-es kibővített hitvallás (mely lényegét tekintve megegyezik azzal, amit az egyházak ma használnak, és amelyet „niceai hitvallás”-nak neveznek) rámutat, hogy a kereszténység egészen közel járt ahhoz, hogy egy teljesen kifejlett Háromság dogmát alkosson. De még ez a zsinat sem hozta létre teljes mértékben a Háromság tantételét. A New Catholic Encyclopedia elismeri:

„Érdekes, hogy 60 évvel az első niceai zsinat után az első konstantinápolyi zsinaton [i. sz. 381-ben] a Szent Lélek istenségének meghatározásakor kerülték a homoousios kifejezést.”

„A tudósokat megzavarja e hitvallás látszólag enyhe kifejezésmódja; az a hiányossága például, hogy nem alkalmazza a homoousios szót a Szent Lélekre, mint ami egylényegű az Atyával és a Fiúval.”

Ahogyan kifejlődött

A Háromságtan évszázadok alatt kezdte meg lassú kifejlődését. A görög filozófusok — mint például Platón, aki több évszázaddal Krisztus előtt élt — Háromságról alkotott eszméi fokozatosan beszivárogtak az egyház tanításaiba. A The Church of the First Three Centuries című könyv ezt mondja:

„Fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy a Háromság tantétele fokozatosan és viszonylag későn alakult ki; hogy a zsidó és keresztény Írásoktól teljesen idegen forrásból ered; hogy a Platón eszméit valló egyházatyák keze révén nőtt fel és olvadt bele a kereszténységbe; hogy Jusztin idejében és még sokkal az ő ideje után is világszerte a Fiú megkülönböztethető természetét és alsóbbrendűségét tanították; és hogy a Háromság első, bizonytalan körvonalai csak ezután váltak láthatóvá.”16

Platón kora előtt a triádok és a háromságok megszokottak voltak Babilonban és Egyiptomban. És a papok azon erőfeszítései, hogy magukhoz vonzzák a római világ hitetleneit, ahhoz vezetett, hogy azokból az elméletekből néhányat fokozatosan beleolvasztottak a keresztény tanításba. Ez végül annak a hitnek az elfogadásához vezetett, hogy a Fiú és a szent szellem egyenlő az Atyával.

Magát a „Háromság” szót is csak lassan fogadták el. A második század második felében történt, hogy a szíriai Antiochia püspöke, Teofilus, aki görög nyelven írt, bevezette a tri·as′ szót, ami „triád”-ot vagy „háromság”-ot jelent. Később Tertullianus latin író az észak-afrikai Karthágóban vezette be írásaiba a trinitas szót, ami „háromság”-ot jelent. A tri·as′ szó azonban nem található meg az ihletett Keresztény Görög Iratokban, és a trinitas szó sem található meg a Biblia latin nyelvű fordításában, amelyet Vulgata fordításnak neveznek. Egyik kifejezésről sem állítható, hogy bibliai kifejezés. A „Háromság” szó azonban — pogány elméletekre épülve — bekerült az egyházak irodalmába, és a IV. század után dogmájuk részévé vált.

Tehát nem az történt, hogy a tudósok alaposan megvizsgálták a Bibliát, vajon tanít-e ilyen tantételt. Ehelyett jórészt a világi és az egyházi politika döntötte el a tantétel sorsát. A The Christian Tradition című könyvében Jaroslav Pelikan író felhívja a figyelmet a „vita nem teológiai jellegű tényezőire, amelyek közül sok úgy tűnt, hogy újra és újra meghatározza a vita kimenetelét, és sokat csak a hozzájuk hasonló erők hatására vontak vissza. Úgy látszott, hogy a tantétel gyakran az egyházpolitika és a személyes nézeteltérések áldozata — vagy éppen az eredménye — volt.”17 E. Washburn Hopkins, a Yale egyetem professzora így fogalmaz: „A háromság végső ortodox meghatározása jórészt egyházpolitikai ügy volt.”

Mennyire ésszerűtlen egybevetni a Háromság tantételét azzal az egyszerű bibliai tanítással, amely szerint Isten felsőbbrendű és nincs hozzá hasonló! Isten maga mondja, hogy „kivel akartok engem összehasonlítani, vagy egyenlővé tenni, vagy egybevetni, hogy hasonlók lehetnénk?” (Ésaiás 46:5).

Köszönjük szépen a hosszú történelemórát. Az én hitem szerint a Fiú egyenlő Istennel, mint örökkévalóval és mindenhatóval, de tekintélyrend az van a háromságban. A Fiú állította ezt nem én: "Az Atya nagyobb nálamnál... A Fiú, semmit sem tehet önmagától..." A Fiú csak azt cselekszi, amit az Atya megmutat neki. Ez az alárendeltség nem jelenti azt hogy Jézus Krisztus nem Isten, hanem azt jelenti hogy Ő csak az Atya akaratát cselekszi, és csak Őt szolgálja. Mint ahogy nekünk az egyháznak is tökéletesen eggyekké kell válnunk. A Fiú is egy az Atyával. A Fiú az Atyát dicsőíti, a Szent Szellem pedig a Fiút dicsőiti. Ezt is Jézus állította:

" Én (Jézus Krisztus) dicsőítettelek téged (az Atyát) e földön."

János 17,4.

" Az (a Szent Szellem) engem (Jézus Krisztust) dicsőit majd..."

János 16,14.

De az Atya úgy rendelte, hogy mindenki ugyanúgy tisztelje a Fiút, mint Őt. Aki nem tiszteli a Fiút, az az Atyát sem tiszteli. Aki gyűlöli a Fiút, az az Atyát is gyűlöli. Sőt a Szent Szellemnek pedig olyan tisztességet adott, hogy aki káromolja a Szent Szellemet, annak nem bocsáttatik meg a bűne sem ebben, sem a következő világkorszakban. Ezzel az elrettentő ítélettel védelmezi a Szent Szellem isteni méltóságát.

"Az én hitem szerint a Fiú egyenlő Istennel, mint örökkévalóval és mindenhatóval, de tekintélyrend az van a háromságban."

Én - és Jehova Tanúi -, tiszteletben tartom, hogy ez a hited. Mindamellett a Biblia ezt a nézetet nem vallja. Pontosabban, a fenti tudományos munkák sokaságával egybehangzóan, a Biblia megírásától jóval később megfogalmazódott (sok lépcsős kialakulású, először csak részleges) "háromság", nagyon messze került az első századi alapoktól. De maga az az egyház is, melyben ez megszületett, tehát nem csoda!

Nem csupán "tekintélyrend" van egy "azonos hatalmú, tudású, korú", stb. istenségen belüli a "személyekben", mert ugyanis ilyen egyszerűen nincs! A lényük sem közös. Az egyik Mindenható, a másik nem (Jézusra sohasem írja a Biblia, hogy Mindenható).

Az egyikből van minden (Jézus is), a másik "által" van minden, hiszen Jehova Jézust bízta meg a teremtés csodálatos munkájával. Ahol ezt Pál megfogalmazza, ott világosan elismeri, hogy "csak EGY Istenünk van, az Atya" és határozottak különválasztva Jézust, Őt nem nevezte Istennek! Ő nem tartozik számszerűen az "egy Istenhez", különálló lény.

(1Korinthus 15:28) "Mikor pedig minden alávettetett neki, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek."

A The New International Dictionary of New Testament Theology (II. kötet, 514. oldal) ezt mondja: „Amikor Krisztus minden hatalmat legyőz (1Kor 15:25), alárendeli majd magát Istennek, az Atyának. Ezáltal Jézus uralkodói hatalma eléri célját, és Isten lesz minden mindenben (1Kor 15:28).” A millenniumi uralma végén, Krisztus Jézus visszaadja Atyjának, a Mindenható Istennek a korábban ráruházott hatalmat és tekintélyt. Ezért minden dicsőség és imádat jogosan illeti meg Jehovát, „a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istenét” (Efézus 1:17).

Bár Jézus most uraknak Ura, soha nem hívják őt istenek Istenének. Jehova marad a legfelsőbb mindenek felett. Ily módon Jehova lesz „minden mindenben” (1Korinthus 15:28).

Lesznek a földről emberek, akik "olyanok lesznek, mint Krisztus", "Isteni természet részesei". Ők is háromság részei lesznek tán?

(2Péter 1:4) "Ezek útján megajándékozott minket az értékes és igen nagy ígéretekkel, hogy isteni természet részeseivé váljatok általuk, miután kimenekültetek a romlottságból, amely a gerjedelem által van a világban."

(1János 3:2) "Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de eddig még nem vált nyilvánvalóvá, mik leszünk. Viszont tudjuk, hogy amikor ő nyilvánvalóvá lesz, olyanok leszünk, mint ő, mert látni fogjuk őt, úgy, amint van."

Jézust mint Urat meg kell különböztetni.

A Keresztény Görög Iratokról készült fordítások némelyikében nehézséget okoz, amikor a Héber Iratokból olyan idézetet fordítanak le, amely az „ÚR” szóval egyértelműen Jehova Istenre utal. Hasonlítsd össze például a Lukács 4:19-et az Ésaiás 61:2-vel az Újfordítású revideált Bibliában vagy a Kámory fordításban. Egyesek azt állítják, hogy Jézus átvette Jehovától az „Úr” címet, és Jézus testben valójában Jehova volt; ez azonban olyan állítás, amelyre az Írásokban nem létezik alátámasztás. Jehova Istent és Fiát, Jézus Krisztust az Írások mindig gondosan megkülönböztetik egymástól. Jézus ismertté tette Atyja nevét, és képviselte őt (János 5:36, 37).

Figyeld meg a következő példákban, hogy a Héber Iratokból vett idézetek hogyan jelennek meg a Görög Iratokban. A Cselekedetek 4:24–27 (NW), amely a Zsoltárok 2:1, 2-t idézi, Jehova Istent és a Felkentjét vagy a Messiást egyaránt megemlíti. A Róma 11:33, 34 (NW) szövegkörnyezete világosan Istenre, minden bölcsesség és ismeret Forrására utal az Ésaiás 40:13, 14-ből vett idézettel. Amikor Pál a korinthusbeli gyülekezetnek írt, megismételte az idézetet: „Ki ismerte meg Jehova értelmét?”; majd hozzáfűzi: „De mi Krisztus értelmével rendelkezünk.” Az Úr Jézus oly sok fontos kérdésben feltárta követői számára Jehova értelmét (1Korinthus 2:16, NW).

A Héber Iratokban a szöveg néha Jehovára utal, a hatalmának és tekintélyének jogátruházása útján azonban Jézus Krisztusban teljesedik be. A Zsoltárok 34:9 (Kám) például meghív, hogy „érezzétek és lássátok, mily jó az Isten”. Péter azonban az Úr Jézus Krisztusra vonatkoztatja ezt, amikor azt mondja: „ha ugyan ízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Péter 2:3, Cs). Péter felhasználja ezt az alapelvet, és megmutatja, hogyan igaz ez Jézus Krisztus esetében is. A Jehováról és Jézus Krisztusról való ismeretszerzés által és azáltal, ha ennek megfelelően cselekszenek, a keresztények mind az Atyától, mind a Fiától jövő gazdag áldásoknak örvendhetnek (János 17:3). Az, hogy Péter így alkalmazta ezt a verset, nem teszi a Szuverén Urat, Jehovát egy istenséggé az Úr Jézus Krisztussal. (Lásd az 1Péter 2:3. versének lábjegyzetét a New World Translation of the Holy Scriptures with References-ben.)

Jehova Isten és Fia, Jézus Krisztus egymáshoz viszonyított helyzetét nagyon világossá teszi Pál apostol, amikor azt mondja: „nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala” (1Korinthus 8:6, Úf; 12:5, 6). Amikor Pál az efézusbeli gyülekezetnek írt, úgy azonosította az „egy Urat”, Jézus Krisztust, mint aki teljesen különbözik attól, aki „az Istene és Atyja mindeneknek” (Efézus 4:5, 6, Úf).

(Efézus 4:5, 6) "e g y Úr, e g y hit, e g y keresztség; e g y Istene és Atyja mindenkinek, aki mindenek fölött és mindeneken keresztül és mindenekben ott van."

Ezek szerint ugye Jézusnak is ugyanúgy Istene, mint nekünk.

Miért mondassz olyat, hogy a biblia nem mondja Jézusról hogy mindenható? Amikor maga Jézus Krisztus állítja magáról ezt:

" Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható."

(Jelenések 1:8) „Én vagyok az Alfa és az Omega — ezt mondja Jehova Isten —, aki van, aki volt, és aki eljön, a Mindenható.”

A Jelenések könyvét héberre lefordítók közül sokan elfogadják, hogy a 8. versben Jehováról van szó, ezért itt feltüntetik Isten nevét. Lásd: Jegyzetes Biblia (angol).

Kit illet meg valójában a Alfa és Omega cím? A Jelenések 1:8 szerint a Mindenható Istent. A Kár.-ban viszont a 11. vers ezt a címet arra a személyre alkalmazza, aki a további leírás folyamán Jézus Krisztusnak bizonyul. A bibliatudósok azonban elismerik, hogy a 11. versben az Alfára és Omegára történő utalás nem hiteles, és ezért a Kat., ÚRB, B.—D., KNB és Káldi nem tartalmazza.

Érdekes, hogy az Új Fordítás (nem az Új Világ) a 8-as versben azt írja, hogy az "Úr Isten", a Károli meg csak szimplán azt, hogy "Úr".

Ekkora hazug fordítást? Miért hamisítjátok meg Isten Igéjét?

Lehet hogy ezt a maszlag fordítást be tudod adni egy hitben erőtlen embernek, de egy újjászületett Krisztusban hívő Szent Szellemmel betöltekezett keresztény csak kiröhög. Az eretnekségeknek csak azokon van hatalmuk, akik erőtlenek a hitben. De én tisztában vagyok vele hogy egy vallásos varázsló vagy. A hamis vallási teológiádat hazugság köntösébe bújtatva erőlteted rá a felekezeted teológiáját a gyenge áldozataidra. Mi értelme van hogy az írások alapján, az írások tekintélyével akarsz hatást gyakorolni a hamis tanaid bizonyítására, amikor te magad nem fogadod el írásokat? Hanem megcsonkítod, vagy eltorzítod, vagy hamisan értelmezve hozzáfűzésekkel a magad rendszeréhez igazítod. A Róma 9,5-öt is átszabtátok a magatok szájíze szerint két tagmondatba, most meg a Jelenések 1,8-ról is kiderülnek a ferdítéseitek, hogy abban Jehova szerepel. Ezt hívja a biblia úgy hogy báránybőrbe bújt ragadozó farkasok, hamis munkások. Meg kéne térni a hazudozásból.

Jézus Krisztus Mindenható, és Isten.