1, Jahwe vagy Jehova? 2, Apkirf? 1, Ugyan azt jelenti vagy más? Mi a különbség? 2, Apokrif? Hogy lehet így teljes mértékben a Bibliának hinni?

1. Tanulj meg írni. Annyi a hiba a kérdésedben, hogy alig érthető.

2. A Jahve a héber JHVH szónak a kiejtése. A héber írásban nincsenek magánhangzók, ezért ez e négy betű. Amikor a héber holt nyelv lett, az embereknek már nehezebben ment a magánhangzó nélküli olvasás, ezért a szent szövegeket is vokalizálták. De mivel a zsidóknak tilos a Jahve szó kiejtése, ezért azalá az "Adonáj" - áldott (Isten egy másik megnevezése) magánhangzóit írták. Mivel ezt a keresztyén szerzők nem tudták, kialakult ez a téves ejtés, de a Jehova szó alapból egy rossz olvasat.

2. Az apokrif könyvekben olyan dolgok vannak, amik nem egyeznek a Biblia tanításával. Ezért nem kerültek be. Azonkívül az apokrif könyvek nagy része valószínűleg késői hamisítvány, görögül vagy héberül nem is maradtak fenn. Ennek ellenére azok egy része is lehet ihletett, a Júdás levele pl idéz Énók könyvéből.

Szia!

Vagy Énokh könyve idézett Júdás leveléből...

A kérdésekre válaszolva: 1. Ahogyan az első hozzászóló is leírta a JHVH tetragrammaton kiejtését nem ismerjük, a Jehova nem a helyes kiejtés, viszont a jelentését pontosan ismerjük, és van rá egy gyönyörű magyar szavunk, ami pontosan ki is fejezi azt: Örökkévaló.

2. Az apokrifok, vagy helyesebben pszeudoepigráf iratok ("pseudoepigrafo" kifejezés jelentése: álírások, hamisítványok.) azok az írások, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. Az Ószövetségi pszeudoepigráfok i.e. 200 és i.sz. 200 között keletkeztek, bibliai szerzők művének tüntetik fel magukat, sok közülük álmokat, látomásokat tartalmaz Ezékiel, Dániel és Zakariás stílusában. Jellemző rájuk a messiási királyság dicsőségének érzékletes leírása, úgyszintén élénk fantáziával írnak a teremtésről, az angyalokról stb. Az Újszövetség pszeudoepigráf iratainak száma igen magas: a IX. században Phótiosznak 280-ról volt tudomása. Ezek gnosztikus nézeteket tartalmaznak pl. Jézus gyermekkori csodáiról...stb. A gnoszticizmus a II. századtól érvényesülő misztikus filozófiai irányzat, amely felvette a kereszténység fogalmait, de a maga idegen szellemi tartalmával töltötte meg. A görög "gnózis" = ismeret szóból származik, ami utal spekulatív, filozofikus jellegére. Aztán vannak doketikus jellegű hamisítványok, a dokatizmus szintén ókori antibiblikus irányzat, amely szerint Krisztusnak csak látszat-teste volt. Léteznek olyanok is, melyek aszketikus tanításokat tartalmaz a házasság, a hús- és borfogyasztás ellen, aztán van olyan is a IV. századból, amely Mária testi mennybemeneteléről szól, a Mária-kultusz kialakulási folyamatát dokumentálja. További ismert újszövetségi személyek nevéről elnevezett pszeudoepigráf evangéliumok is léteznek, úgymint Nikodémus, Barnabás, Fülöp stb. evangéliuma. Úgyszintén létezik Péter, János, András, Tamás, Pál, Máté, Taddeus stb. cselekedetei, Jézus levele (Mezopotámia királyához), Pál levelei Senecához (a filozófushoz), továbbá Péter, Pál, Tamás és István apokalipszise.

Kétségtelenül igaz, hogy a Szentlélek láthatatlan munkálkodása volt szükséges a tévedésmentes kánon kialakításához. Mégis, ha a az ó- és újszövetségi egyház kanonizációjának hitelességében kellene feltétlenül hinni, akkor végső soron bizonyos egyházi hagyományra kellene építeni a teljes Írás Istentől ihletettségébe vetett hitet.

Sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy a szent iratok kanonikus voltát a belőlük áradó igazságtartalom és lelki hatalom olyannyira bizonyította, hogy a mégannyira gyarló egyház sem véthette el a kanonikus jegyzék megállapítását. Nem tudták nem elfogadni az Istentől ihletett prófétai beszédet, noha az gyakran és súlyosan megítélte mind az ó-, mind pedig az újszövetségi gyülekezeteket. A szent iratok dicsőségesen bizonyították isteni eredetüket, és kárhoztattak minden "polyvát". A kánon sérthetetlenségét tehát mindenekelőtt a bibliai iratok egyedülálló belső, lelki szintje és ereje, valamint az egymással való egysége biztosítja!

Azt a meggyőződést tehát, hogy a Biblia 66 irata az írott, minden korra és emberre érvényes isteni kinyilatkoztatást teljességében és kizárólagosan tartalmazza, senki sem építheti pusztán az ó- és újszövetségi egyház állásfoglalására. A kanonizáció - a szent iratok és az egész gyűjtemény hitelességének felismerése - végső fokon minden hívő ember személyes feladata is. Ellenőriznünk és hitelesítenünk kell a magunk számára az egyház bizonyságtételét. Csak egy minden oldalról megalapozott, a Szentlélektől nyert személyes meggyőződés alapján fogadhatjuk el a Bibliát az isteni kinyilatkoztatás mértékének.

Üdv. Péter

Szerintem Énok könyve ihletett.

Júdás írja hogy:

" Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével..."

És itt szó szerint idéz egy verset .

Nekem úgy tűnik hogy Júdás idézi Énokot, és nem fordítva.

De kiváncsi vagyok mi az ellentétes állitás indoka?

Ha nem ismerjük a JHVH kiejtesét, honnan tudjuk, hogy a Jehova nem jó? Sehonnan! Ezért nem tartom korrekt kijelentéseknek az ilyeneket. Valójában héber tudósok is vannak, akik valószínűbbnek tartják a Jehova magánhangzóit, mint a Jahve formáét.

De nem ez a lényeg, hanem az, hogy már hosszú ideje a Jehova forma a legismertebb és legelterjedtebb.

Szia!

Nagyon egyszerű a magyarázat. A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy a Vízözön előtt nem esett az eső. Az általunk ismert Énokh könyve szerint pedig igen.

Én úgy gondolom, hogy Jakab ismerte Énokh történetét, és a próféciát is, ezért idézte, de ez nem abból a könyvből való volt, amit ma ilyen néven ismerünk.

Üdv. Péter

Hol jelenti ki az írás hogy nem volt az özönvíz elött eső?

Csak mert az I. Mózes 2,5-ben arról van szó, hogy azért nem voltak még "mezei növények" a földön az ember teremtésekor, mert eső sem volt még.

Tehát egyértelmű hogy azután lettek ezek a növének csak, miután eső is volt, és ember is volt hozzá ali megművelje a földet.

" Még semmiféle mezei növény sem volt a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre, és ember sem volt, aki a földet művelje."

Az összeesküvés-elméleteket hanyagoljuk.

1, A hit forrása elsősorban a Szentlélek leszállásakor történik meg.

2, A Biblia az mennyei tudás magja, mely az örök bölcseletbe oltva válik egyre inkább gyümölcsözővé. A benne levő történések a lényegesek, amelyeket sosem írásban közvetítették. Amikor azt mondja az egyik apokrif, hogy János apostol pl. úgy térített, hogy a Szentlélek által a falu népének egy részét megölette, majd feltámasztotta, nem kellett sok ok, hogy kidobják a kukába. Másrészt az Egyháznak nem volt szüksége más iratra, mert a hit sarkalatos pontjait és az Egyház működését mindegyik keresztény ismerte. Ezek a keresztény ember szívébe vert bélyegei.

Sziasztok!

Sajnálom Viktor, hogy az idézett Bibliarésznek csak az első felét másoltad be. Így persze magyarázható akár úgy is a vers, ahogyan te megtetted. A teljes vers így hangzik:

"Még semmiféle mezei növény sem volt a földön, és még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott esőt a földre; és ember sem volt, ki a földet művelje; azonban pára szállt fel a földről, és megnedvesí-tette a föld egész színét"

Érdemes megfigyelni, hogy a fenti bibliai versek arról tanúskodnak, hogy a föld teremtése után nem sokkal még nem volt eső. Vajon meddig tartott ez az állapot? Néhányan úgy gondolják, hogy a vízpára-eső-körforgást ez a kezdeti enyhe ködpára indította útjára. Ha ez így volt, nagyon rövid idő telhetett el eső nélkül, és már az özönvíz előtt is kellett esnie. Lássuk, milyen más, irányadó érveket találunk még.

A szivárvány. Isten megígérte, hogy soha többé nem borítja el a földet özönvízzel (I.Móz. 9:16), és ígéretének megpecsételéseként adta az "ívet a felhőben" - azaz a szivárványt. Mindig láthatjuk, amikor a napfény megtörik az esőcseppeken. Mindebből az következik, hogy a szivárvány csak az özönvíz után jelent meg, tehát azt megelőzően nem esett eső.

Vannak, akik nem osztják ezt a nézetet, és úgy gondolják, hogy a szivárvány már lehet, hogy az özönvíz előtt is látható volt, csak éppen utána tette Isten ígéretének pecsétjévé. Ez az elgondolás hasonlít ahhoz, amit a jegygyűrű mint szimbólum kapcsán elmondhatunk, a gyűrű már az esküvő előtt létezett, de csak utána tölti be azt a szerepet, hogy emlékeztessen az ünnepélyes fogadalomtételre. Ha a szivárvány azonban közvetlenül az özönvíz után jelent meg először, sokkal felejthetetlenebb és megnyugtatóbb hatással volt az özönvíz ijedt túlélőire.

Némelyek amellett érvelnek, hogy az özönvizet megelőző időszakban, amikor a víz felfröccsent és a napsugár áthatolt a vízcseppeken, szivárvány képződött. Ez az okfejtés azonban figyelmen kívül hagyja Istennek azt az ígéretét, hogy a szivárvány a "felhőben" fog megjelenni, nem pedig viszonylag kevés vízcsepp hatására a földfelszín felett 1-1,5 méterre.

Néhány érv még:

Egy terrárium. Vajon az özönvíz előtt Földünk nem olyan volt, mint egy páradús terrárium, amelyben a vízgőz vagy gyenge köd elpárolgott, lecsapódott anélkül, hogy eső esett volna? Vajon egy ilyen földnyi méretű terrárium képes volt elegendő vizet előállítani ahhoz, hogy táplálja a fő folyókat, mint amilyenekről I.Móz. 2:10-14-ben olvasunk? Minden bizonnyal két, már az özönvíz előtt is létező folyó, a Tigris és az Eufrátesz szolgált alapul a jelentősebb, özönvíz után kialakult folyók elnevezéséhez, melyek ma is ugyanazt a nevet viselik.

Miközben talán kételkedve gondolunk arra, hogy minden nap megfelelő mennyiségű víz csapódott le ahhoz, hogy fenntartsa az özönvíz előtt létező folyókat, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy akkoriban Földünk meglehetősen más volt, mint ma. Ha a vízlemez-elmélet állításai igazak, a Föld domborzata az özönvíz előtt egyenletesebb volt, így a folyók lassabb folyásúak voltak, és kevesebb víz is elég volt ahhoz, hogy a medreikben mindig megfelelő mennyiségű víz legyen. Nem voltak vulkánok, jelentősebb hegyek, gleccserek és sarki jég sem. A Föld vízkészletének megközelítőleg a fele a földkéreg alatt helyezkedett el, így a felszíni vizek a

mainak körülbelül csak a felét tették ki. Mivel egy év csupán 360 napból állt, a napok kicsit hosszabbra nyúltak, a nappali hőmérséklet valamennyivel magasabb, az éjszakai pedig alacsonyabb volt. A szárazföld jóval nagyobb területet foglalt el, hisz a most meglévő óceánjaink medencéi csak az özönvíz következményeképpen alakultak ki. Az erdők óriási területet borítottak be, kevés helyet hagyva így a sivatagok számára, és rendkívül dúsak voltak, bőségesen elegendők ahhoz, hogy szén-, olaj-és metánkészleteink kialakuljanak belőlük. Ilyen körülmények hátterén vajon elképzelhető, hogy bár eső nem esett, mégis mindig elegendő mennyiségű víz állt rendelkezésre, hogy megöntözze a szomjas földet.

Atomnyi páracseppecskék. A vízcseppecskék majdnem mindig a vízpára valamely szilárd felszínen történő lecsapódása nyomán képződnek. A hétköznapokban nagyon gyakran találkozhatunk ezzel, például korán reggel, amikor a harmat megtelepszik a fűszálakon. Az esőcseppek, a hópelyhek és a ködszemcsék mind-mind a levegőben keringő mikroszkopikus részecskékből állnak össze. Ezek a részecskék, melyeket atomnyi páracseppecskéknek hívunk, általában 0,001-0,0001 milliméter átmérőjűek - ami kevesebb, mint az emberi haj átmérőjének egy százada. Minden egyes köbcentiméternyi levegővel legalább 2500 ilyen részecskét lélegzünk be. Mivel a vízpára molekulái ritkán ütköznek és kapcsolódnak össze, egy vízcseppecske létrejöttéhez százbillió-billió vízmolekula egyesüLése szükséges.

Szél. A légköri hőmérséklet-különbségek miatt szél támad, ami azután összekeveri a különböző hőmérsékletű és páratartalmú légtömegeket. A különböző "keverékű" légtömegek különböző időjárási viszonyokat produkálnak: eső, hó, jégeső, hurrikán, tornádó, derült vagy száraz idő stb. Az özönvizet megelőzően Földünk hőmérséklete jóval egységesebb volt, hiszen nem voltak jelentősebb hegyek, jégtáblák, vulkánok és annyi óceáni víz sem. Ezenkívül a végtelenül gazdag növényvilág is mérsékelte a hőmérsékletet. Napközben párolgott és hűtött, éjszaka pedig megkötötte a vizet, és hőt bocsátott ki. Az egységesebb hőmérséklet következtében enyhébb volt a széljárás, és kevésbé volt változékony az időjárás.

Ha egy vízmolekula ping-pong labda méretű lenne, akkor egy atomnyi páracseppecske egy ház nagyságú "sziklának" felelne meg, egy esőcsepp pedig 160 km átmérőjű lenne. Amikor egy vízgőzmolekula nekiütődik ennek a "sziklának", energiájának nagy részét hő formájában átadja neki. Ha ez a "szikla", amely a molekuláris erők hatására képes gázokat ill. oldott anyagokat elnyelni, elég hideg, és a relatív páratartalom elég magas, a molekula hozzáragad; ezzel kezdetét veszi a lecsapódás és egy új esőcsepp kialakulása. A "szikla", amely a hozzácsapódó vízmolekuláktól nyert energia miatt kissé melegebb, felmelegíti környezete levegőjét, miközben felfelé irányuló légmozgást idéz elő. A szél és a felfelé irányuló légáramlat segítségével a "szikla" elegendő nedvességhez jut, és ennek nyomán vízcseppecskévé nőhet.

Ez a "szikla" és a hozzá kapcsolódó víz képtelen sokáig "úszni" a levegőben, ahogy egy homokszem sem tud úszni egy állóvízzel teli medencében. Egyedül a szél képes a levegőben tartani az atomnyi páracseppecskéket, mint ahogy egy homokrészecskét sem képes más lebegtetni a vízben, csak egy gyors áramlat. Az özönvíz előtti időszakot jellemző enyhe széljárás miatt az atomnyi páracseppecskék nem tudtak olyan magasra emelkedni, így a talaj közelében maradtak. Mivel az egész Földön jóval egységesebb volt a hőmérséklet, kevesebb levegő emelkedett a melegebb területek fölé - ugyancsak a talaj közelében tartva az atomnyi páracseppecskéket. A légkör magasabb rétegeiben talán nem is léteztek felhők. Miután a talaj közelében lévő páracseppecskéken gyűlni kezdett a víz, a lecsapódáskor felszabaduló hő következtében felemelkedett a levegő. Mivel egy mikroszkopikus cseppecske keresztmetszeti területe a térfogatához képest nagy, a felfelé igyekvő levegő könnyedén magával tudta vinni az apró cseppet. Azonban ahogy növekedett, a súlya keresztmetszeti területéhez képest gyorsabban gyarapodott, így hamarjában földet ért, bár útközben más cseppecskéket is begyűjtött. Eszünkbe juthat erről a köd, amely felemelkedik a földről, majd visszahull, és megöntözi a talajt, még mielőtt az eső kialakulhatna. Vajon az I.Móz. 2:5-6-ban nem hasonló leírást találhatunk? Olyan lehetett, mint a tavak fölött lévő reggeli köd — két dolgot kivéve.

Először is, mivel az özönvíz előtt Földünket nem tarkították sarki jégtáblák és hófödte hegycsúcsok, kevesebb napsugárzás tükröződött vissza az űrbe, emiatt a nap folyamán a föld jobban felmelegedett. Az erdők nagyobb területet foglaltak el, nem volt annyi felhő, a napok is hosszabbak voltak, így a föld még több napenergiát tudott magába szívni. Következésképpen, naponta több víz párolgott el. A felhőktől mentes és kissé hosszabb éjszakák miatt több hő távozott az űrbe, ezért több víz csapódott le. (A felhők ma a bejövő sugárzás 20-25%-t visszaverik az űrbe, a föld kisugárzásának távozását pedig nagy részben meggátolják.) így hát, az özönvizet megelőzően a naponkénti páralecsapódás jóval bőségesebben és egyenletesebben öntözte meg a földet, mint napjainkban az eső. Napfelkelte előtt a páralecsapódás olyan nagymértékű volt, hogy a nedvesség a talaj közelében maradt, és a légkör magasabb rétegeiben nem képződtek felhők. Manapság a reggeli köd nem sokkal napfelkelte után elillan, még mielőtt megnedvesíthetné a talajt. Az özönvíz előtt a hőmérséklet sokkal gyorsabban lecsökkent éjszaka, hisz csupán elvétve volt egy-két magaslégköri felhő, ha volt egyáltalán. Mindez azzal járt együtt, hogy napközben a levegő jóval páradúsabb volt, ami lehetővé tette, hogy a vízcseppecskék nagyobbak legyenek, gyorsabban érjenek földet, és még a reggeli párolgás megkezdése előtt beitatódjanak a talajba.

A második különbségből adódott, hogy az özönvíz előtt a ködcseppecskék még gyorsabban és még nagyobb méretűvé nőttek. Akkoriban kevesebb volt az atomnyi páracseppecskék száma, mert hiányoztak a napjainkban már meglévő, elsődleges forrásaik (vulkanikus kőtörmelékek, a vulkánok működésének köszönhető kénvegyületek, az ember által ki¬termelt szennyezőanyagok, a villámláskor keletkező tüzek, az óceánok vízpermetéből visszamaradt só vagy a nagy erejű szelek által felkavart por). Mivel kevesebb páracseppecske állt rendelkezésre, annál nagyobb mennyiségű nedvesség csapódott le, a ködcseppecskék nagyobbak voltak és gyorsabban értek földet.

Ha az özönvíz előtt még sohasem esett, hogyan eredhettek meg az ég csatornái az özönvíz kezdetén? Az özönvíz kezdetén hullott esőcseppek nem a lecsapódás következtében keletkeztek. Létrejöttüket a Föld mélyebb rétegeiből kilövellő, darabjaira hulló és atomjaira bomló víznek köszönhették.

Minden okfejtésnek, ami magyarázatot kínál özönvízre, választ kell adnia arra, hogy feltételezhetően miért nem esett eső az özönvíz előtt, hogyan jutott csapadékhoz a termőföld, mi táplálta a folyókat, hogyan eredhettek meg az ég csatornái olyan hirtelen, mindent elsöprő esővel. Miért szűnt meg az esőzés 40 nap múlva, ámbár a vízszint még a 150. napig emelkedett, amikor minden hegy víz alá került. Ha a 40 napig tartó esőt a páralecsapódás hívta létre, hogyhogy nem szűnt meg egy pár nap elteltével, hisz az esőzés következtében eltűnnek az atomnyi páracseppecskék? A vízlemez-elmélet mindezekben eligazít.

Üdv. Péter