A hitgyülisek emlékeznek a saját rohamaikra?

12:40

Akkor fel kellene találni egy szent szellem mérőt és oda menni, ahová a szent szellem is megy. Sőt veszek egy lakókocsit és állandóan utána megyek, az lesz a neve "szent szellem tragacs".

Persze, hogy nem, mivel azok nem rohamok :) Nincs mire emlékezni. Amire te gondolsz, az a Szent Szellem jelenléte, amit mikor megtapasztal az ember, külső szemlélődő számára rohamnak tűnhet. Valójában nem az, hanem a legeslegcsodálatosabb élmény, érzés, amit élőlény megtapasztalhat. A Bibliában is mindenki, aki Isten erejével, jelenlétével találkozott, azonnal padlót fogott, és látszólag rohamot kapott. Például Ezékiel próféta, Jézus elfogásakor a katonák, a 120 tanítvány Pünkösdkor, Saul a damaszkuszi úton, stb.

Javaslom kedves Ozmium, hogy ne ellensége legyél Isten jelenlétének, erejének, mert a legcsodálatosabb dologból maradsz ki, ami életed során élhet, és még talán másokban is ellenszenvet váltasz ki a Szent Szellemmel kapcsolatosan. Nem jó dolog Isten Szellemének az ellenségévé válni!

egy hit gyülis ismerősöm kérdezte, hogy szóltam-e nyelveken, erre megkérdeztem, az mi? ugyanis a Biblia úgy említi a nyelveken szólást, hogy hirtelen olyan nyelveken tudtak az első keresztények, amilyeneket a Jeruzsálembe látogató idegenek beszéltek.

az az igazság, hogy amikor konkrétan rákérdeztem, hogy értette-e, amit blablált, kitérő választ kaptam, így azt sem tudom, értette-e, vagy sem, mit szólt akkor, amikor nyelveken szólt. ezek után nem hinném, hogy egyáltalán emlékszik-e arra, mit élt át akkor, amikor nyelveken szólt, azaz magyar fül hallatára idegenül.

Kedves Kérdező,

Én régebben jártam pár évig. Senkinek nincs rohama. A kérdés az, átadod-e magad a szellem erejének, vagy sem. Kérdező, ha jól emlékszem, te katolikus vagy, tessék csak utánanézni avilai szent Teréznek, meg még jó néhány misztikusnak. Ők tudják, hogy milyen az, amikor az ember átadja magát az Isten erejének.

Persze az sem igaz, hogy Isten jobban jelen volna a hit gyüliben mint mondjuk a katolikus egyházban. Ennek a kijelentésnek azért nincs értelme, mert Isten a szívünkben lakik, tehát Isten nem egyházakat látogat, hanem emberi szívekben vesz vagy nem vesz lakozást olyan mértékben, amilyenben engedik neki.

Ide kapcsolódik a nyelveken szólás is. Annak nem az a lényege, hogy minden esetben szuahéliül vagy urduul dicsőítse Istent a hitetlenek füle hallatára. Ilyen is van, történt már.

De ami a gyülekezetben folyik az egy egyszerű folyamat amikor az ember már nem az elméjével, az intellektusával imádkozik, hanem azon túllépve átadja magát a szellemnek és a szellem "nyelvén" beszélget Istennel. Ez lehet a tánc is, ének is, forgás, vagy csak térdre esel az Úr előtt és sírsz és áldod Őt. DE MINDEBBEN CSAK OLYAN MÉRTÉKBEN VESZEL RÉSZT AMEDDIG AKAROD, a cselekvés belőled jön.

A zene nyelvén ez olyan, hogy imádkozó szívvel elkezdesz játszani egy dalt a fuvoládon/hegedűn stb. és egy darabig mindenféle zsoltárokat meg himnuszokat játszol. Aztán egyszer csak elengeded magad -ez egy tudatos lépés a részedről. Eleinte kavalkádnak hangzik amit játszol, de aztán összerendeződik valami sajátságos zenévé, amit esztétikailag szinte lehetetlen értékelni. Mert akkor már a lelked árad, folyik a hangszeren keresztül.

A biblia az Isten és egyház kapcsolatát egy "szerelmi" kapcsolatnak írja le, és nem csak képletesen. Imádni Istent, közösségben lenni vele, átadni magadat neki.

Dávid király úgy táncolt a szövetség ládája előtt az Úrért felhevülve, hogy a felesége megundorodott tőle. Az Úr bezárta a méhét büntetésből.

Pál azt írja valamelyik gyülekezetnek hogy vigyenek egy kis rendszert az összejöveteleikbe, mert ha egy kívülálló bemegy, azt hiszi majd, hogy őrjöngenek. Vajon miért? És Pál szerint ez nem az ördögtől volt, csak szerinte túlzásba estek és kész.

Szerintem a kérdésben van egy csepp bizalmatlanság és rosszindulat,esetleg ítélkezéssel fűszerezve. Én már nem vagyok gyülis, de nincs velük rossz tapasztalatom, csak egyszerűen ez már nem az én utam.

Szerintem nem kéne keresztényeknek egymás felett pálcát törni és azon acsarogni, hogy mit miért csinálnak és az biztosan az ördögtől van. Erre a szintre felesleges lesüllyedni. Egy hívőnek egyetlen dologgal kell foglalkoznia: Istennel.