A Bibliában leírt Paradicsomból való kiűzetés a vadászó-gyűjtögető életmódról földművelő életmódra való áttérésről emlékezik meg, amire talán még emlékeznek régi mondákból a Bibliai történetek szerzői?
A vadászó-gyűjtögető ősembereknek hasonló életük volt, mint Ádámnak és Évának a Paradicsomban. A természet dúskált a mindenféle vadállatban és vadon növő, de ehető növényben, a mai értelemben nem kellett dolgozni, csak vadászni az állatokra és gyűjteni a növényeket, és ideiglenes menedékhelyeket keresni.
Pár millió évnyi így élés után annyira elszaporodtak az emberek és annyira megritkult a föld állat és növényvilága, hogy át kellett térni a jóval több munkával járó földművelésre és állattenyésztésre, hogy az emberek állandó táplálékforrást tudjanak biztosítani maguknak. Ezáltal egy jóval több szenvedéssel és kötelezettséggel járó életforma jött létre.
válasza:Szia!
Nagyon sok ponton sántít ez az elmélet. Először is Éden kertjét azért kapta az ember, hogy idézem: "művelje és őrizze azt." Vagyis már a Teremtéstörténetben találkozunk a földművelés fogalmával. Másrészt az Édenben az első emberpár nem vadászott, mert az Isten táplálékul "minden maghozó fűvet, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van" rendelt el.
Harmadrész a Biblia szerint az ember teremtése kb. 6000 évvel ezelőtt történt.
Üdv. Péter
Szia!
Én nem vagyok hívő, a Bibliát egyenrangú történetként kezelem a sumér Gilgames-eposszal, a finn Kalevalával, az ősmagyarok legendáival és a hindu szentírással.
Úgy gondolom, hogy a korai bibliai történetek sivatagi szemita törzsektől származnak, akik eleinte nomád életmódot éltek, hasonlóan, mint most a Nyugat-Szaharai berberek. Ezek aztán áttértek a félnomád legeltető, majd a földművelő életmódra.
Ahogy sok más népnek, nekik is van egy eredetlegendájuk (a teremtés) majd egy olyan legenda, történet, ami elmeséli, hogy a teremtésük után hogyan jutottak el jelenlegi állapotukhoz.
A későbbi földművelő, kemény munkával élelmet termelő generációk nyilván Aranykorként emlékeztek vadászó-gyűjtögető őseik életmódjára és így született a Paradicsomból való kiűzetés legendája.
válasza:"Én nem vagyok hívő, a Bibliát egyenrangú történetként kezelem a sumér Gilgames-eposszal, a finn Kalevalával, az ősmagyarok legendáival és a hindu szentírással."
Ember! Akkor miért nem a 'Tudományok / Társadalomtudományok, Bölcsészet kategóriában tetted fel a kérdésed. Itt olyan emberek fognak válaszolni, akik valószínűleg nem az ősmagyarok legendáival vetik egy kalap alá Isten igéit.
A teremtést éppúgy nehéz összehozni az evolúcióval, úgynevezett réselmélet szerint (egy nap x millió év), mint az Édent az ősemberrel.
Nehéz lenne, mert a teremtésnél is például a harmadik napon teremtette az Úr a növényeket (Nap nélkűl) majd a Napot csak utánna teremtette a negyedik napon. A növények is elég árvákul lehettek a bogarak, rovarok nélkűl, amit 'csak' az ötödik napon teremtett.
Éppígy az Édenben Isten parancsa, hogy művelni és őrizni kell a földet. Művelni. Ez nem a kiűzetés után lett. Az Édenben ráadásul a legkevésbé sem a vadászat volt az élelemforrás, hanem minden maghozó növény, azt a bizonyos egyet eltekintve.
Üdv
válasza: válasza: válasza:A te elméleted is tetszik, és én is megrágtam már ezt az analógiát korábban, és igencsak elképzelhetőnek tartom.
De van egy másik elméletem is: A történetben benne foglaltatik a jó és a rossz tudásának fája, gyümölcse.
Egyszerüsítve: az ember saját magának okozza a szenvedést, mely annak a következménye, hogy olyan tudásnak van birtokában, amelynek egyik faj sem a földön. Ismerjük tetteink hosszútávú következményeit. A veszélyeket, amik ránk leselkednek. Sorsunk, és szeretteink sorsának várható alakulását. A kényszert, hogy minél hosszabb távon, és minél magasabb színvonalon gondoskodjunk utódainkról.
Ezek rengeteg szorongást szülnek bennünk, ami tulajdonképpen maga a bibliai szenvedés.
Az eredendő bűn pedig nem a tisztátalanság, hanem maga a tudás. Az a tudás, ami minket emberré tesz.
Ez pedig nem feltétlenül rossz dolog, a bibliában ez nincs is leírva. Az van leírva, hogy az ember szenvedni fog. Hogy mindennek ára van.
A tudás a szenvedésért cserébe.
Egy állat nem gondolkozik azon, hogy vajon hány hónapig él még. Egy állat boldog. Cserébe alig képes saját sorsát befolyásolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!