A Jehova tanui miért nem ünnepelnek születés napot? És akkor a Karácsonyt sem tartják?

Kicsit hosszú lesz, de részletes, hogy érthető legyen.

Mindazok, akik hisznek Jehovának Krisztusban megnyilvánuló szeretetteljes gondoskodásban, igazi bűnbocsánatot nyerhetnek, és Isten előtt tisztán állhatnak, tekintet nélkül korábbi életmódjukra. Sőt, örülhetnek annak a felbecsülhetetlen értékes áldásnak is, hogy tiszta lelkiismerettel végezhetnek szent szolgálatot Istennek (1Korinthus 6:9–11; Zsidók 9:13, 14).

Jézus áldozata tökéletes volt, és alapul szolgálhatott arra, hogy más embereket is igazságosaknak lehessen kijelenteni. Amikor másokat igaznak jelentenek ki, az nem a saját igazságosságuk, hanem Jézus Krisztus kiengesztelő áldozata alapján történik. Ebben az esetben viszont valóban adományról van szó, amelyet megkapunk (Róma 5:17).

Mivel Jézus váltságáldozatával az igazságosság kielégítést nyert, Jehova szerető módon hajlandó "eltörölni" vagy ’elfeledtetni’ a bűnöket, amelyek annak az embernek a számláját terhelik, "aki hisz Jézusban" (Ésaiás 44:22; Cselekedetek 3:19). Ha az ilyen ember hűséges marad, Jehova nemcsak hogy ’nem számítja fel törvényszegését’, de ténylegesen a javára írja az igazságosságot (2Korinthus 5:19).

Ez persze nem jelenti azt, hogy már most mentesülnek a bűn összes következményeitől (1János 1:8–10; Róma 7:21–25).

Azok számára, akik Krisztussal a mennyben fognak uralkodni, akkor lesz valósággá ez az élet, ha befejezik földi pályafutásukat és feltámadnak mennyei halhatatlanságra. Az emberiség többi része pedig az újrateremtés által kap lehetőséget arra, hogy a bűntől teljesen megszabaduljon.

Nem remélhetjük Isten elismerésének elnyerését abban az esetben, ha olyan életúthoz ragaszkodunk, amelyről tudjuk, hogy ellentétben áll az ő akaratával. Helytelen kívánságainkat, szavainkat és cselekedeteinket őszintén meg kell bánnunk, aztán pedig igyekeznünk kell alkalmazkodni a Bibliában felállított mértékhez (Cselekedetek 17:30).

Szükség van azonban a múltbeli és a jelenlegi bűneink elfedezésére. Ebben nyújt segítséget nekünk Jézus váltságáldozata. Pál rámutat erre, amikor azt írja, hogy Isten ’engesztelő áldozatul (vagyis bűnt elfedező áldozatul) állította oda a Jézus vérében való hit által’ (Róma 3:24, 25).

A Biblia feltárja, mennyire fontos Jézus áldozata: "Őáltala van szabadulásunk (Jézus) vérének váltságdíja következtében; vagyis vétkeink megbocsátása" (Efezus 1:7; 1Péter 2:24).

Halála tehát nemcsak a megváltást tette lehetővé, hanem bűneink elfedezését is; bűneinkre bocsánatot nyerhetünk. De mi sem lehetünk tétlenek. Miután Krisztus váltságáldozata során megvásároltak minket, vagyis "árat fizettek" értünk, önként el kell ismernünk Jézust Urunknak és Tulajdonosunknak, s engedelmeskednünk kell neki (1Korinthus 6:11, 20; Zsidók 5:9). Következésképpen meg kell bánnunk bűneinket és emellett hinnünk kell Jézus áldozatában. Ez a hit pedig - amint már írtam - tettekre kell hogy sarkaljon.

Ha ezt tesszük, nem kell a megbocsátásra addig várni, amíg Isten a bűn minden következményétől megszabadítja az emberiséget, s véget vet a betegségnek és a halálnak. A Biblia úgy beszél erről a megbocsátásról, mint amelynek már most örülhetünk, ami tiszta lelkiismeretet eredményez számunkra Isten előtt (1János 2:12).

Így számunkra Jézus áldozatának ma nagyon is személyes jelentősége van. Ennek alapján bocsáthatja meg Isten elkövetett helytelenségeinket. János apostol feltárja: "Azért írom nektek ezeket, hogy ne kövessetek el bűnt. Ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igazságos" (1János 2:1; Lukács 11:2–4). Ez a Biblia egyik fő tanítása, és ez döntő jelentőségű a mi maradandó boldogságunk számára (1Korinthus 15:3).

"azért mert valamit nem értünk meg emberi logikával Istenről, nem egyszerűsítjük le az Ő lényét, hogy beszoríthassuk a mi korlátolt emberi logikánk keretein belülre."

Márpedig a háromság egy bibliaidegen tanítás rengeteg hamis érvvel!

"Mondj egy verset, ami alapján Jézus nem Isten és nem egy az Atyával."

(Máté 24:36) "Azt a napot és azt az órát senki nem tudja, sem az egek angyalai, sem a Fiú, csak az Atya."

Ha Jézus egy elképzelt háromság része volt, miért nem tudta azt napot és órát? Ez a kérdésem, erre válaszolj nekem.

""Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige"

János 1:1

Ezek szerint: Isten = Ige "

Már itt, ez a megállapításod helytelen, de nem is csoda, hiszen egy pontatlan fordítás, egy önkényes fordítás szerint értelmezed a szöveget. Ez pedig azért önkényes, mert szándékosan - a szűkebb és tágabb szövegkörnyezetet figyelmen kívül hagyva - fordították a háromság támogatására. Némely fordítás alkalmazza ezt a félrevezetést, csak össze kell hasonlítani egymással őket.

E verset pl. számtalan Bibliafordító helyesen adja vissza, nem csak az ÚV fordítás.

Egyébként a háromság támogatására felhozott sok hamis érv ilyen elfogult vagy önkényes félrefordítás eredménye (esetleg még egyes fordításokban bizonyos betoldások átvételétől sem riadtak vissza). De ezen problémás igék mind arról ismertek, hogy vita van abban, hogyan adják vissza az értelmét. Sok fordítás igyekszik a pontos munkára és ezen problémás versek némelyikét őszintén, a szövegkörnyezetet figyelembe véve fordítja (pedig a fordítójuk általában éppen egy háromságot támogató egyház híve).

Érdekes, hogy egyik ezt, másik mást (vitás verset) ad vissza helyesen és ezzel egymást leplezik le! Ezért érdemes a különböző fordításokat összevetni egymással.

(János 1:1) "Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt."

A Joseph A. Fitzmyer kiadásában megjelent Journal of Biblical Literature (Bibliai irodalmi újság) című kiadvány megjegyzi, hogy ha a János 1:1. versének a második felét úgy próbálnánk értelmezni, hogy a Szó "az" Isten volt, ez "ellentmondana az előző mondatrésznek", mely szerint a Szó az Istennél volt.

A János 1:1-ben a görög theos (isten) főnévnek kétféle előfordulása van. Az első a Mindenható Istenre utal, akinél volt a Szó "és a Szó (logos) az Istennél volt (theos egyik formája)". Ezt az első theos-t a görögben a határozott névelő egyik formája a ton (az) szó előzi meg, amely egy megkülönböztetett azonosságra utal, ebben az esetben a Mindenható Istenre "és a Szó (az) Istennél volt".

Másfelől, a második theos szó előtt a János 1:1-ben nincs határozott névelő. Szó szerinti visszaadásban így olvasható: "és isten volt a Szó". Amint láthatod majd lent, sok fordítás ezt a második theos-t (ami főnévi állítmányi kiegészítő) "isteninek", "istenszerűnek" vagy "egy istennek" adja vissza. Milyen alapon?

A görög koiné nyelvben volt határozott névelő ("az"), de hiányzott a határozatlan névelő ("egy"). Ha tehát a főnévi állítmányi kiegészítőt nem előzi meg határozott névelő, akkor az a szövegösszefüggéstől függően lehet határozatlan értelmű.

1808: "és a szó egy isten volt". The New Testament in an Improved Version, Upon the Basis of Archbishop Newcome’s New Translation: With a Corrected Text, London. (Az Újszövetség egy javított fordításban, Newcome érsek fordítása alapján: Javított szöveggel.)

1864: "és egy isten volt a szó". The Emphatic Diaglott, hangsúlyos sorközi kétnyelvű szöveg, Benjamin Wilson műve.

1928: "és a Szó egy isteni lény volt". La Bible du Centenaire, L’Evangile selon Jean (Centenáriumi Biblia, János evangélium), fordította Maurice Goguel.

1935: "és a Szó isteni volt". The Bible—An American Translation (A Biblia — Egy amerikai fordítás), fordította J. M. P. Smith és E. J. Goodspeed.

1946: "és istenféle volt a Szó". Das Neue Testament (Az Újszövetség), fordította Ludwig Thimme.

1950: "és egy isten volt a Szó". New World Translation of the Christian Greek Scriptures (Keresztény Görög Iratok Új Világ fordítása).

1958: "és egy Isten volt a Szó". The New Testament (Az Újszövetség), fordította James L. Tomanek.

1975: "és egy isten (vagy isteni fajta) volt a Szó". Das Evangelium nach Johannes (János evangéliuma), fordította Siegfried Schulz.

1978: "és istenszerű volt a Logosz". Das Evangelium nach Johannes (János evangéliuma), fordította Johannes Schneider.

Így a János 1:1. verse kiemeli a Szó természetét, amely "isteni", "istenszerű", vagyis "egy isten" volt, de nem maga a Mindenható Isten. Ez összhangban van számos írásszöveggel, amely azt mutatja, hogy Jézus, akinek a neve itt "a Szó", Isten engedelmes és alárendelt Szócsöve volt, akit Feljebbvalója, a Mindenható Isten a földre küldött.

Egy sor olyan bibliavers létezik, ahol majdnem minden más nyelvű fordító következetesen beszúrja az "egy" határozatlan névelőt, amikor hasonló szerkezetű görög mondatokat fordít. Például, a Márk 6:49-ben, amikor a tanítványok látták Jézust a vízen járni, a King James fordítás ezt mondja: "Úgy vélték, ez egy kísértet" (vagy "egy szellem"). A görög koinében nem áll a "kisértet (szellem) szó előtt az "egy" határozatlan névelő. De majdnem minden fordító más nyelveken beszúrja az "egy" szót, hogy a fordítás megfeleljen a szövegösszefüggésnek. Ugyanilyen módon János 1:1 pontos fordítása azt mutatja, hogy a Szó aki Istennél volt, nem Isten, hanem "egy isten" volt, vagy "isteni" volt.

""Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tett magát az Istennel."

János 5:17-18"

Tehát ha én apámnak nevezem apámat, akkor ezzel "egyenlővé" is teszem magam vele? Te a gyilkos indulatú, hamisan vádoló zsidóknak hiszel?

Ezen kívül olvasd csak tovább! A szövegkörnyezet mit árul el neked Jézusról, ŐSZINTÉN?

A 19-20 versei: "Jézus azért még ezt mondta nekik válaszul: 'Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is. Mert az Atya vonzalmat érez a Fiú iránt, és megmutatja neki mindazt, amit ő maga tesz...'"

Vajon ha Jézus meg akarta volna (akárcsak hallgatólagosan is) erősíteni a zsidók vádját, így fogalmazva válaszolt volna? Gondolkozz légy oly kedves - mit válaszolt?

A zsidók vádjára, hogy "egyenlővé teszi magát Istennel" azt mondta, hogy "a saját kezdeményezéséből semmit sem tehet", "csak amit lát az Atyjától, azt teszi". Hogy Jehova "megmutatja Jézusnak mindazt, amit Ő maga tesz"...

Jézus ezzel megerősítette, hogy Ő "egyenlő" az Istennel - valamilyen háromságban, amiről itt sincs sehol szó -, vagy éppen ellenkezőleg, Jehova Isten egy alázatos szolgájaként beszélt, aki semmiképpen NEM EGYENRANGÚ vele?!

------

""Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk."

János 10:28-30"

Azt mondta Jézus, hogy az Ő Atyja "mindennél nagyobb", még nála is? "Mindennél". És vajon a tanítványokat miért kellett Jézusnak adni? Nem voltak az övéi? De nem ám! Azt mondja Jézus az imájában, hogy a "tieid voltak". Akkor miféle "egyenrangú" hatalmú háromságról beszéltek ti?

A 30-s versben milyen "egység"-ről van szó? A János 17:21, 22-ben Jézus így imádkozott a követőiért: "mindnyájan egyek legyenek", majd hozzátette: "egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk." Az "egy" kifejezésére itt ugyanazt a görög szót (hen) használta mindegyik esetben. Jézus tanítványai nyilván nem részei a háromságnak. De úgy, mint Isten és Krisztus, ők is egyek az Atyával és a Fiúval a szándék tekintetében.

Mi a bajod a különböző, egyes helyeken ellentmondásba keveredő fordítások létével? Tán azt gondolod, hogy ez nem lehetséges? De az, hiszen az ember gyarló, igen a saját elképzelései miatt, képes Isten Szavát is meghamisítani, vagyis megpróbálni meghamisítani - hiszen tartósan nem járhat sikerrel.

Nem mersz szembenézni a ténnyel, hogy bizonyos évszázados hamis tanok kedvéért egyesek erre vetemedtek?!

"... nekem Jézus Isten, de emberként élt a világban."

Jézus a háromságisten "egyenlő" hatalmú, korú, ismeretű tagjaként jött a földre?

Kérdésem: Isten halhatatlan? Ha igen (mert IGEN), akkor a vele "egyenlő" hatalmú, korú, ismeretű Jézusnak szintén annak kellett volna lennie, nem lehetett Istenben semmi halandó! Ámde Jézus valóságosan meghalt és bizony addig sehol sem olvassuk róla, hogy halhatatlan lett volna, mint Jehova. Ezt csak utána írja a Biblia. (Az angyalokról sem olvassuk, hogy halhatatlanok. Örök élettel rendelkeznek, de nem halhatatlanok.)

Ja, persze "megüresítette" magát, amikor lejött. De vajon az, hogy megalázta magát, szolgai formát öltve, azt is jelentette, hogy a Mindenhatóval azonos, HALHATATLAN voltát is "elvesztette", vagy ez addig, míg feltámadt, nem is volt neki? Hogyan lehetne a halhatatlanságot, mint isteni tulajdonságot "elveszteni"??? Annak nem éppen az a lényege, hogy HALHATATLAN?! Az örök életet el lehet - mint pl. Ádám is, akinek örök élete volt és nem kellett volna meghalnia, de nem volt halhatatlan! Ha már pedig Jézus a háromság dogma szerint tökéletesen egyenlő volt az Atyjával (mint egy másik személy), akkor hogy nem volt halhatatlan?!

Jézus feltámadásáig senki másról nem olvassuk, csak Jehováról, hogy halhatatlan, és a feltámadása után Jézusról, hogy halhatatlanságot "kapott". Jehova viszont nem "kapott" halhatatlanságot soha senkitől, neki MINDIG IS VOLT!

Te azon mit nem értesz meg, hogy Jézus Isten Igéje? Az Ige, logosz teremtő szó, cselekvő erő, ősanyag és még egy szótárnyi jelentése van az ógörögben. Ha Jézus Isten logosza (ahogy János tanítja) akkor mit nem értesz meg azon, hogy egykorú Istennel? Hiszen Isten logosza csak egykorú lehet Istennel. Főleg mivel Isten az időn túl van, az idő csak a teremtéssel jött létre, a teremtés pedig Jézus Krisztus által történt, nincs értelme vitázni arról, hogy Jézus és Isten között milyen idő paraméter van. Nyilván Jézus másodrendű Istenhez képest, de ez nem csökkent a saját istenségéből, mivel nem teremtett lény, hanem ő maga az Atya teremtő beszéde személyesen. Tehát egy az Atyával ilyen téren. De mivel az Atya megszemélyesítette, így mindenképpen van köztük egy viszonrendszer és ebben a viszonyrendszerben második, tehát Fiú és nem Atya. Ez nem az istenségéből vesz el, hanem behatárolt szerepkört szab a számára. Ezért nem tudhatta azt az időt és az órát. Mert a három nem egy hanem egylényegű. Tehát nem teremtett, hanem közvetlenül az Atyából származó. Ezt írja le János evangéliuma meg az egész Biblia.

Mit nem lehet ezen érteni?

Freya

Ez a te bizonyítatlan és a bibliából bizonyíthatatlan spekulatív dogma!

"Főleg mivel Isten az időn túl van, az idő csak a teremtéssel jött létre..."

Ez nem igaz. Az "idő" azóta "létezik", mióta valaki elkezdte számolni. Nem egy fizikai létező!

A kérdés pedig nem erről szólt, amit itt leírtál a hármoságimádók fantáziadús meséjéről, hanem arról hogyan halhatott meg a Jézus az állítólagos háromság része, Aki szerintetek egyenlő hatalomban, korban és tudásban Istennel, vagyis a Mindenható "egylényegű része"??? Jehova örök és halhatatlan (mindig is az volt) és sohasem "kapott" halhatatlanságot!

Mellesleg a másik kérdésemre sem válaszoltál: nem az érdekel, hogyan akarjátok kimagyarázni Jézus emberi természetével a tudásban való elmaradását (ez egyébként megint nem bibliai érv), hanem az, hogy "azt a napot és órát" SENKI sem tudta Jézus szerint, CSAK az Atya, vagyis mi van a szent szellemmel, az miért nem tudta?

Tévhit: Jehova Tanúi azért nem ünneplik a karácsonyt, mert nem hisznek Jézusban.

Tény: Keresztények vagyunk, és hiszünk abban, hogy kizárólag Jézus Krisztus által részesülhetünk megmentésben (Cselekedetek 4:12).

Tévhit: Jehova Tanúi megosztják a családokat, mert azt tanítják az egyházuk tagjainak, hogy ne ünnepeljék a karácsonyt.

Tény: Nekünk nagyon fontos a család, és a Biblia által igyekszünk másoknak is segíteni, hogy szoros családi kapcsolatokat tudjanak ápolni.

Tévhit: Jehova Tanúi nem élik át a karácsonyi hangulatot, mely a nagylelkűségről, az emberek közötti békéről és a jótékonyságról szól.

Tény: Mi mindennap törekszünk a nagylelkűségre és a békére (Példabeszédek 11:25; Róma 12:18). Például az összejöveteleink és a bibliai oktatómunkánk is ingyenes, ami összhangban van Jézus tanításával: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Máté 10:8). Továbbá Isten Királyságára irányítjuk a figyelmet, mint ami valóban békét teremt majd a földön (Máté 10:7).

Miért nem ünneplik Jehova Tanúi a karácsonyt?

Jézus parancsa szerint a haláláról kell megemlékeznünk, nem a születéséről (Lukács 22:19, 20).

Jézus apostolai és az első tanítványai nem ünnepelték a karácsonyt. Egy enciklopédia megjegyzi, hogy „a betlehemes játékokat csak [i. sz.] 243-ban vezették be”, vagyis több mint 100 évvel az utolsó apostol halála után (New Catholic Encyclopedia).

Nincs rá bizonyíték, hogy Jézus december 25-én született. A születésének időpontjáról nem olvashatunk a Bibliában.

Úgy gondoljuk, hogy Isten nem helyesli a karácsonyt, mert pogány szokásokon és szertartásokon alapul (2Korintusz 6:17).

Miért olyan fontos Jehova Tanúinak, hogy ne ünnepeljék meg a karácsonyt?

Noha sokan tudják, hogy a karácsony pogány eredetű, és a Biblia sem támogatja, mégis megtartják. Felvetődhet bennük a kérdés: Miért kellene a keresztényeknek ilyen népszerűtlen állásponthoz ragaszkodniuk?

A Biblia arra buzdít minket, hogy használjuk az értelmi képességünket, vagyis gondolkodjunk (Róma 12:1, 2). Azt tanítja, hogy tartsuk fontosnak az igazságot (János 4:23, 24). Így, bár törődünk azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk, ragaszkodunk a Biblia tanításához még akkor is, ha ezzel népszerűtlenné válunk.

Jóllehet mi magunk úgy döntöttünk, hogy nem ünnepeljük a karácsonyt, tiszteletben tartjuk, hogy minden embernek joga van döntést hozni ebben a kérdésben. Senkit sem akadályozunk meg a karácsony megünneplésében.