A Jehova tanui miért nem ünnepelnek születés napot? És akkor a Karácsonyt sem tartják?

"érdezd már meg légy oly kedves, hogy a "mindenkit szerető" jó barátod mit tenne, ha a politikai/katonai vezérek felszólítanák arra, hogy magyar állampolgárként forduljon egy szomszédos ország állampolgárai ellen, akik közül történetesen sokan egy hiten vannak vele?!"

Első a család, és utána a haza. Ezt vallja ő. Viszont, reméljük, nem fog ilyesmire sor kerülni, a legtöbb háború felesleges. Akik meghaltak az első és a második világháborúban sem önként mentek meghalni, hanem mert meg akarták védeni a családjukat.

"Első a család, és utána a haza. Ezt vallja ő. Viszont, reméljük, nem fog ilyesmire sor kerülni, a legtöbb háború felesleges. Akik meghaltak az első és a második világháborúban sem önként mentek meghalni, hanem mert meg akarták védeni a családjukat."

Na látod, itt van a nagy hiba! Ha Isten lenne az első helyen, nem engednének teret még csak a háború gondolatának sem. Az rossz válasz, hogy de mi van ha megtámadnak? Olvasd el a Biblia ide vonatkozó részeit. A személyes, vagy a környezeted, családod érintő támadás esetén alkalmazható a keresztényi szellemben vett önvédelem. Jehova Tanúi sem pacifisták, de a családot vagy a nemzetet Isten elé helyezni nem szabad!

Itt részletezi a kérdező ezt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__1..

"Isten nem azért szeret, mert házról-házra jársz téríteni."

Az idézett szöveged milyen szövegösszefüggésben szerepel?

"Semmi olyat nem tudunk tenni, amiért jobban szeretne az Úr."

Tehát akkor ebből az következik, hogy bármit teszel és bárki bármit tesz, Jehova nem szereti azt a viselkedést jobban és kevésbé?! Mert abból amit írtál, ez következik.

"Mert nem a cselekedeteink által van üdvösségünk, hanem Jézus által hitből."

Valójában ez egy gyakori protestáns félreértés/magyarázás.

(Jak 2:14) "Mi haszna annak, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei azonban nincsenek? Vajon megmentheti-e őt az ilyen hit?"

Figyeld meg, hogy Jakab nem áll ellentétben azzal, amit Pál mond, hogy "az ember a törvény cselekedeteitől függetlenül, hit által lesz igazzá" (Róma 3:28). Jakab teljes mértékben egyetért ezzel, de érvel a tanítás elferdített vagy helytelen alkalmazása ellen. Az elferdített nézet szerint igazzá lehet valaki Isten előtt, és megmentésben részesülhet csupán a hite által anélkül, hogy ezt a hitet jó cselekedetekkel bizonyítaná.

Jakab kiemeli, hogy a valóságban nem igazi hit az, amely nem serkent jó cselekedetekre. Egy ilyen ember csak "azt mondja, hogy van hite". Aki azt állítja, hogy keresztény és hisz Krisztus engesztelő áldozatában, de a hitét nem bizonyítják cselekedetek, az a valóságban nem keresztény. Mi haszna van a "hitének", ha az semmilyen változást nem idéz elő a személyiségében és a magatartásában? Hogyan tudja elvégezni azt, amit Jézus a tanítványainak megparancsolt: "Ragyogjon a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat" (Máté 5:16).

Figyeld meg, hogy Jakab itt nem magáról a hitről beszél, hanem arról a sajátságos ,cselekedetek nélküli hitről’, "ilyen hit"-ről, ami tulajdonképpen csak színlelt hit. Jakab figyelmeztet, hogy az Isten szaván alapuló igazi hit az életünket képes megmenteni (Jakab 1:21). Jakab tehát ebben teljesen egyetért Pál apostollal. Mindketten egy nézetet vallanak az igazi hitről és a keresztényi cselekedetekről. Ámde Jakab e helyen más cselekedetekről beszél, nem olyanokról, amelyekről Pál a Római levél 3. és 4. fejezetében írt.

Amikor Pál azt mondja, hogy az ember nem lehet igaz cselekedetek által, akkor törvény által előírt cselekedetekről beszél, olyan cselekedetekről, amelyekről valaki azt gondolhatja, hogy igazságosságot szerez Isten előtt; vagy mert azt hiszi, hogy egy keresztény csupán jó cselekedetek által is elnyerheti az igazságosságot (Róma 4:2–5).

Jakab azonban olyan keresztényi cselekedetekről beszél, amelyekre nem törvénygyűjtemény, hanem hit és szeretet indít valakit. Ezek a hit eredményei, termékei vagy gyümölcsei, és nem választhatók el az igazi hittől. Egyébként, amikor Pál azt mondja, hogy az ember hit által lesz igazzá, ismételten a hit cselekedeteinek szükségességéről beszél, olyan cselekedetekről, amelyek a keresztény hitét bizonyítják. Ő a keresztényekről azt mondta, "jó munkára igyekvő nép" (Titusz 2:14; vö. 1Thessalonika 1:2–7; 1Timótheus 2:10; Titusz 2:7; 3:8, 14). És ki végzett több munkát, mint Pál? Jakab felteszi a kérdést: "Vajon megmentheti-e őt az ilyen hit" (vagyis olyan hit, amelyet tettek nem bizonyítanak)? A válasz egyértelműen: Nem. Nem mentheti meg őt.

Tehát mivel elkerülhetetlenül a (JÓ)cselekedetek is párosulnak az igaz hitben való életből, elmondhatjuk hogy Jézus parancsa a tanítványképző munkára az utolsó napokban, ugyanebbe a körbe tartozik.

Itt nincs "te Jehovád" és "én Istenem, Jézus", te így nem a Bibliáról beszélsz. Jézus is Jehovát imádta és ezzel példát hagyott nekünk. Ez alapján ugye nem magunkat kell imádnunk? Vagy az önimádók is a háromságistenségre hivatkoznak példaként, mint ahol Jézus tulajdonképpen önmagát imádta?

Szerinted akkor milyen valóságos példával szolgál nekünk Jézus az imádat terén??? Az imádatban, mely a legfontosabb része Jézus példájának, valójában nem is Teremtő és teremtménye, vagyis "szolgája" közötti viszonyról beszéltek - ahogyan a Biblia mondja -, hanem egy misztikus háromság szerinti viszonyról.

Ez nekünk milyen példa az imádatban? Hogyan tudunk mi utánozni egy olyan dogma szerinti egységet, melyet fel sem lehet fogni ép ésszel? És ne mondja nekem senki, hogy meg lehet érteni, csak az ismerethiányos ember "kételkedik" ebben, mert ez nem igaz! Senki sem értheti, mert egy pogány misztikus zagyvaság a háromság.

Csak akkor lehet igazi és valóságos példa Jézus Isten felé mutatott imádata, ha az pont olyan Teremtő-teremtmény kapcsolat, mint a miénk. Márpedig a Szentírás Jézusról pont ezt írja.

Ennyit erről.

"A cselekedeteink megmutatják a hitünket, de nem üdvözíthetnek."

De akinek igaz (hangsúlyozom: IGAZ) hite van, annak elengedhetetlenek a cselekedeti is! Vagyis a tettek az igazságon alapuló hitből automatikusan következnek, mert erről szól a bibliai igaz hit. Ezért írja a Jakab 2:14, hogy nem létezhet megmentés cselekedetek nélkül. Az igaz keresztényi életút cselekedetek nélkül olyan, mint az az orvos, akinek van rendelője és még hitet is tett a gyógyítás mellett, de még a közelébe sem ment a valódi gyógyításnak és nem segített senkinek egészségesnek lenni.

Cselekedni kell az igazságot, mert enélkül a hited halott, ez ilyen egyszerű.

A KATOLIKUS EGYHÁZ tanítása szerint a megigazulás révén az ember valóságosan is igazzá lesz, de ezt a megigazulást elveszítheti azzal, ha halálos bűnt követ el, vagy fordítva, személyes érdemekkel növelheti azt.

SOK PROTESTÁNS úgy hiszi, hogy a megigazulás vagy az igazzá nyilvánítás kizárólag hitből történik, és ez a Jézusba vetett hit biztosítja a megváltást. Egyesek szerint a megigazulás eleve elrendelt dolog.

A BIBLIA azt tanítja, hogy az ember szabad akarattal rendelkezik és Krisztus váltságáldozata kétféle reménységet nyit meg előtte: vagy egy mennyei vagy egy földi reménységet. Mindkét reménység megköveteli, hogy az illető igazként álljon Isten előtt.

Luther abban a törekvésében, hogy Istennel megbékülhessen, a katolikus dogma szerint minden "megigazuláshoz" vezető eszközt igénybe vett, de hiába. Nem tudott megnyugodni. Így újra és újra elolvasta a zsoltárokat és Pál leveleit. Végül is abban a végkövetkeztetésben talált lelki megnyugvást, hogy Isten teheti megigazulttá az embert, de nem érdemei, jó cselekedetei, vagy vezeklése alapján, hanem egyes-egyedül a hite által. Ezen a "kizárólag hit által történő megigazulási" felismerésen annyira fellelkesült, hogy a Róma 3:28. versben a saját készítésű bibliafordításában a "kizárólag" szót beszúrta a "hit" szó elé!

Luther a többi között kétségbe vonta Jakab levelének kánonikusságát is, mert úgy vélte, hogy a 2. fejezetben Jakabnak az az érvelése, hogy a "hit halott cselekedetek nélkül", ellentmond Pál apostol "cselekedetek nélküli" megigazulásról szóló magyarázatának (Róma 4:6). Csak azt nem vette észre, hogy itt Pál a zsidó törvény cselekedeteiről beszél (Róma 3:19, 20, 28).

Milyen furcsa dolgok ezek, igaz? Ha kicsit utánanézünk a tényeknek, mindjárt letisztul a kép.

Az A Catholic Dictionary a megigazulás kérdésében vallott katolikus és protestáns felfogás közötti különbséget így összegezi: "A katolikusok a megigazulást olyan aktusnak tekintik, amely által az ember valóságosan is igazzá lesz; a protestánsok viszont olyannak, amelyben csak igazzá nyilváníttatnak vagy igaznak ismertetnek el, egy más valaki — tudniillik Krisztus — érdemeinek érdekükben történő beszámítása alapján."

Tény a katolikus állásponttal szemben, hogy nem a keresztség, hanem Krisztus kiomlott vére az, ami eltörli az eredendő bűnt (Róma 5:8, 9). Nagy különbség van a között, hogy ha Isten valóságosan igazzá tesz valakit, vagy a között, hogy ha ő csak igaznak számít vagy tekint valakit (Róma 4:7, 8).

A protestáns felfogás a megigazulás kérdésében kétségtelenül közelebb áll a Biblia tanításához. Eszerint a keresztény Krisztus áldozatának érdemei alapján igazzá nyilváníttatik. Egyes protestáns felekezetben azonban azt tanítják, hogy "kizárólag hit által lehet megigazulni".

Ez a tanítás - mint ahogy erről már írtam - figyelmen kívül hagy bizonyos, Pál apostol és Jakab által feltárt konkrét érveket.

Jó reggelt kedves kérdező!

"Látod, pont ez a baj, hogy azért, mert valamit nem tudtok felfogni ép ésszel Istenről, a világ Teremtőjéről,ti teremtmények, azért beskatulyázzátok Őt és tagadjátok isteni természetét."

Most ezt úgy adod elő, mintha te nem lennél teremtmény, felettünk állnál és mindent pontosan értenél azt vallván, hogy a világ legtermészetesebb dolgáról van szó. Pedig a Megváltó természetéről vallott Írásellenes egyházi nézet mellett egyetlen valóságos, megcáfolhatatlan érv sincs - mind ésszerűen leleplezhető. Sőt, az igazságszerető embernek le is kell lepleznie, hiszen az igazság ismerete elengedhetetlen egy Krisztus követőnek. Úgy beszéltél Jehováról tegnap, mintha Ő a "mi Jehovánk" lenne, pedig az eredeti ihletett iratokban minden név és cím ÖSSZESEN sincs annyiszor említve, mint a JHVH isteni név, mely több mint 7000-szer szerepel benne! Jézus is hozzá imádkozott, hiszen a Mindenható a "szolgájának" nevezte a Fiát.

Nagyon helytelen Jézust Jehova helyébe képzelni, vagyis egyenrangúsítani vele, hiszen ez Írásellenes, valamint bálványimádáshoz vezet! Mindezt egy később, a hitehagyott "kereszténység" által, a nemzetektől átvett mítosz kedvéért.

-----

"Miért kellett Jézusnak meghalnia olyan kegyetlen módon, ha aztán ugyanúgy a saját cselekedeteim által leszek megítélve és ha csak akkor kerülök a Mennybe, ha elég jó pontom van??"

Te alapvetően félreérted a lényeget. Amit logikusan levezettem, azt kellene alapul venned és amit nem értesz, esetleg nem értesz egyet vele, kérdezz vagy cáfold meg. Leírtam, hogy miként született és miért nem bibliai az a gondolat, miszerint "kizárólag hit által lehet megigazulni". Ezeknek az egyházaknak, melyek ebben hisznek, az önelégült szellemi magatartása abban a jelmondatbanban összegezhető, hogy az "egyszeri megmentés, mindenkori megmentés". Némely protestáns ember azt hiszi, hogy a megmentés elnyerése céljából elegendő csupán hinni Jézusban, és ennek megfelelően a keresztség a megigazulás előfeltétele.

De hogyan képzeled azt el, hogy te egyáltalán nem vagy felelős a saját sorsod irányításáért? Ez már a fatalizmus, a végzetben való hit és nem a Szentírás. Hát kinek a cselekedeti által kellene téged megítélni? Igazságosnak tartanád, hogy a te (esetleg rossz) cselekedeteid helyett, mást ítéljenek el és más lakoljon értük?! Jézus váltsághalálának nem az a szerepe, hogy onnantól nem lesz következménye a tetteidnek.

"Miért érdemes Istent követnem, ha ugyanolyan marad minden az életemben, mint megtérésem előtt??"

Ha ugyanaz maradna, esélyed sem lenne arra, hogy elnyerd Isten tetszést!

"Sőt, ha attól kell rettegjek, hogy bármit teszek, amit konkrétan nem tilt a Biblia, és még csak nem is említi, Isten haragját vonhatom vele magamra???"

Nem így van ez. Mit gondolsz, hogyan lehetne elmondani Jehováról, hogy a "szeretet Istene", ha olyanért büntetne meg, aminek az elkerülésében te nem vagy vétkes??? Viszont a kérdésedből nekem az jön le, hogy még mindig törvényekben gondolkozol, pedig erre mondta Pál, hogy ezek cselekedetei nem jelentenek megmentést. Jézus elsősorban alapelveket tanított, a "törvényt a fára szegezte". Az alapelvek a törvények alapjai.

Mondok egy példát: sokan mondják, hogy a Biblia valójában nem tiltja a dohányzást, hiszen meg sem említi a cigit, arról nem is beszélve, hogy nincs arra tiltó parancsolat, úgymond "paragrafus" ellene.

Szerinted is így van? Akkor olvasd el a 2Kor 7:1-t.

(2Korintusz 7:1) "Mivel tehát ezek az ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a szellem minden szennyétől, tökéletessé téve a szentséget Isten félelmében."

Ezek alapelvek és e szerint a szellem szerint gondolkozva - amit Jézus szorgalmazott - minden egyes élethelyzetre találsz bibliai választ valamely alapelv segítségével.