A Jelenések könyve tesz "utalást" az első és második világháborúra?

KITŐL várhatunk magyarázatot arra, hogy kik az Apokalipszis titokzatos lovasai? A Dániel 2:47-ben a Biblia Jehova Istent a „titkok Kinyilatkoztatójának” nevezi. Mivel Jehova ihlette a Bibliát, többek között a lovasokról szóló látomást is, így tőle várhatjuk a helyes magyarázatot. És ha felvilágosítás céljából gondosan kutatjuk kinyilatkoztatott Szavát, megtudhatjuk, mit jelentenek a különböző színű lovak és a lovasok (Ámos 3:7; 2Timótheus 3:16; 2Péter 1:21).

A Jelenések vagy az Apokalipszis könyvének három megnyitó verse olyan kulcsot ad a kezünkbe, amelynek segítségével behatolhatunk e titok mélyébe. E versek arról szólnak, hogy az elkezdődő látomássorozat jövőbeni eseményekkel, azaz olyan eseményekkel van kapcsolatban, amelyek a látomás elnyerésének és leírásának évéhez, i. sz. 96-hoz képest, a jövőben fognak bekövetkezni. Ez összhangban van a Jelenések 1:10. versének azzal a megállapításával, hogy e látomásokban szereplő dolgok csak „az Úr napja” megkezdődése után lesznek esedékesek. (Vö. 1Korinthus 1:8; 5:5.) A „titkok Kinyilatkoztatója” ugyanebben a látomássorozatban később félreérthetetlenül feltárja, ki ez a fehér lovon ülő lovas. A Jelenések 19:11–16. versében ismét feltűnik egy fehér ló, csak ez alkalommal lovasának kiléte félreérthetetlen.

Az a tény, hogy a fehér ló e prófétai látomásokban kétszer is megjelenik, azt mutatja, hogy azonos lóról van szó, és itt ecseteli a lovas különböző feladatait és munkáit. Az utóbbi jelenetben a lovasnak ilyen nevei vannak: „Hű és Igaz”, „Isten Szava”, „királyok Királya és uraknak Ura”. Ezek az elnevezések minden bizonytalanságot eloszlatnak a tekintetben, hogy kit kell értenünk a fehér lovon ülő lovas személyén. Ez nem más, mint az Úr Jézus Krisztus! (Vö. Jelenések 17:14.) De életének melyik szakaszában ábrázolja? Kétségtelenül arról az időről van szó, amely jóval az első század vége után van, amikor János e látomást írta. Jegyezzük meg azt is, hogy a látomás szerint e lovas királyi koronát kap. Jézus Krisztus kifejezett királyi vagy uralkodói szerepét kétségkívül csak a jövőben kezdhette el. Ebben a minőségében úgy van ábrázolva, mint egy íjjal felszerelt harcos, aki vágtatva előjön, hogy győzzön és „teljessé tegye győzelmét”. A következő tény is feltárja, hogy ennek a jövőben kellett beteljesülnie: Ugyanis amikor János az apokaliptikus látomásait kapta, már több mint 60 év eltelt Jézus földi pályafutásának vége, halálból való feltámadása, és mennybemenetele óta. A mennybe visszatért Jézusról viszont azt olvashatjuk, hogy Isten jobbján kellett várakoznia egészen addig az ideig — ez akkor a jövőben volt —, amikor ellenségei „lába zsámolyává” tétetnek (Zsidók 10:12, 13). A fehér lovon ülő lovas vágtájának tehát valamikor a jövőben kellene megkezdődnie, akkor, amikor Jézus Krisztus trónra lép mint mennyei Király Isten Királyságában. Ekkor hangzott el számára Isten parancsa. „Uralkodjál ellenségeid között!” (Zsoltárok 110:2). De mikor volt ez esedékes? Jézus Krisztus mennyei királlyá való megkoronázását a Zsoltárok 45:3–7. verse írja le. Pál apostol idéz ebből a zsoltárból a Zsidók 1:8, 9-ben és a 6. és 7. verset Jézus Krisztusra, Isten Fiára alkalmazza. Jehova Tanúi irodalmukban részletekbemenően és bibliai bizonyítékokkal alátámasztva többször is ismertették, hogy Jézus Krisztus Királlyá koronázása a mennyben a pogányok idejének vagy a „nemzetek kiszabott idejének” végén történt, 1914-ben (Lukács 21:24). Eszerint minden olyan magyarázat, amely a lovasok vágtáját 1914-nél korábbi időpontra teszi, eleve pontatlan. Mivel a fehér ló lovasa vágtat az élen, a többi ló és lovasa csak olyan eseményt szemléltethet, amely a megkezdett vágtával vagy egyidőben, vagy egy kicsit később történt. E négy lovas vágtájának tehát az 1914-ben elkezdődött „végidő” kezdetétől, vagy annak kezdete után kellett megtörténnie. 1914-től kezdődően egyértelműen felismerhető, hogy mi „az utolsó napokban” élünk (Dániel 12:4; 2Timótheus 3:1–5, 13. Jézus most már nem egy egyszerű ember, aki szamárcsikón ül, hanem hatalmas Király. Úgy beszél róla a Szentírás, mint aki lovon nyargal, a ló pedig a Bibliában a háború jelképe (Példabeszédek 21:31). „Íme, egy fehér ló — mondja a Jelenések 6:2 —; és a rajta ülőnél íj volt, és koronát adtak neki, és kivonult győztesen, és hogy teljessé tegye győzelmét.” Ezenkívül Jézusról ezt írta a zsoltáríró Dávid: „Hatalmad pálcáját Jehova kinyújtja Sionból, mondván: »Menj, győzedelmeskedj ellenségeid között!«” (Zsoltárok 110:2).

Jézus az első győzelmét a leghatalmasabb ellenfelei fölött aratta: Sátán és a démonai fölött. Kiűzte őket az égből, és levetette őket a földre. Ezek a gonosz szellemek tudják, hogy rövid idejük van, ezért kiöntik dühödt haragjukat az emberekre, és súlyos csapásokat okoznak. A csapásokat három további lovas vágtája szemlélteti a Jelenések könyvében (Jelenések 6:3–8; 12:7–12). Jézus próféciájával összhangban, melyet ’a jelenlétének és a világrendszer befejezésének a jeléről’ mondott, a lovasok vágtáját háború, éhínség és halálos csapás kíséri (Máté 24:3, 7; Lukács 21:7–11). A szó szerinti szülési fájásokhoz hasonlóan ezek „a gyötrő fájások” is kétségtelenül egyre erősödni fognak, egészen addig, míg Krisztus ’teljessé nem teszi győzelmét’, eltörölve Sátán látható szervezetének minden nyomát (Máté 24:8).

Az eredeti görög nyelvben a „gyötrő fájások”-nak fordított kifejezés betű szerint azt jelenti, hogy ’szülési fájdalmak’ (Máté 24:8, Magyarázatos Károli Biblia, lábjegyzet). Ez arra utal, hogy mint ahogy az a szülési fájdalmaknál lenni szokott, a világ is egyre gyakrabban, hevesebben és hosszabban tapasztal majd nehézségeket, és ez a nagy nyomorúságban éri el a csúcspontját.

Ennek a gonosz rendszernek a vége ’a nagy nyomorúság’ idején jön el (Jel 7:14). Arról, hogy milyen hosszú lesz ez az időszak, nem olvashatunk a Bibliában. Jézus viszont azt mondta, hogy „akkor nagy nyomorúság lesz, olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig; nem, és nem is lesz többé” (Máté 24:21). Ha elgondolkodunk azon, milyen nyomorúságot élt már át ez a világ, például a II. világháború alatt, amikor hozzávetőlegesen 50-60 millióan haltak meg, akkor el tudjuk képzelni, hogy a közelgő nagy nyomorúság valóban borzalmas lesz. Armageddon csatájában éri majd el a csúcspontját. Jehova ekkor elengedi ítélet-végrehajtó erőit, hogy teljesen elpusztítsák Sátán földi rendszerét (Jel 16:14, 16). A bibliai próféciák nem adják meg a nagy nyomorúság kezdetének dátumát. Azt azonban leírják, hogy milyen rendkívüli esemény jelzi majd a kezdetét. Ez pedig az lesz, amikor a politikai hatalmak elpusztítják az összes hamis vallást. A Jelenések 17. és 18. fejezetében található bibliai próféciák a hamis vallást szajhaként ábrázolják, amelynek erkölcstelen kapcsolata van a föld politikai rendszereivel. A Jelenések 17:16 rámutat, hogy ezek hamarosan „meg fogják gyűlölni a szajhát, s elhagyottá és mezítelenné teszik, és megeszik a húsát, és teljesen elégetik őt tűzzel”. Isten a politikai hatalmak képviselőinek a ’szívébe adja, hogy megvalósítsák a gondolatát’, vagyis hogy elpusztítsák az összes hamis vallást (Jel 17:17). Elmondható tehát, hogy a pusztulásuk Isten akaratából lesz. Isten ítélete lesz ez a képmutató vallások felett, amelyek oly hosszú ideig tanítottak akaratával ellentétes tanokat, és üldözték a szolgáit. Az emberek nagy többsége nem számít rá, hogy a hamis vallás rövidesen elpusztul. Jehova hűséges szolgái azonban igen, és az utolsó napok kezdete óta beszélnek erről az embereknek.

Az emberek teljesen elhűlnek majd a hamis vallás pusztulása láttán. A bibliai próféciák megmutatják, hogy még néhányan „a föld királyai” közül is a következőket mondják majd a pusztulásáról: „Milyen kár, milyen kár . . . mert egyetlen óra alatt elérkezett a te ítéleted!” (Jel 18:9, 10, 16, 19). A Biblia az „egyetlen óra” kifejezéssel arra utal, hogy ez az esemény viszonylag rövid idő alatt fog végbemenni.

Tudjuk, hogy valamivel a hamis vallás pusztulása után meg fogják támadni Jehova szolgáit, azokat, akik Jehova ítéletüzeneteit hirdetik (Ez 38:14–16). A támadóknak magával Jehovával kell szembenézniük, aki azt ígéri, hogy megvédi hűséges népét. Ezt mondja: „Felindultságomban, és bősz haragom tüzében fogok beszélni . . . és megtudják, hogy én vagyok Jehova.” ( Ezékiel 38:18–23.) Isten a Szavában kijelenti: ’aki titeket, hűséges szolgáimat bántja, az a szemem fényét bántja’ (Zak 2:8). Így amikor az ellenségei világméretű támadást indítanak a szolgái ellen, Jehova nem hagyja majd annyiban. Cselekedni fog, ami a nagy nyomorúság befejező szakaszához, vagyis annak csúcspontjához, Armageddonhoz vezet. Krisztus parancsára hatalmas angyali seregek végrehajtják majd Jehova ítéletét Sátán világán. Hogyan érintsen minket az, hogy tudjuk, ennek a gonosz rendszernek a vége rohamosan közeledik? Péter apostol ezt írta: „Mivel mindezek így fel fognak bomlani, ügyeljetek arra, milyen embereknek is kell lennetek a szent viselkedés és az Isten iránti odaadás tetteiben” (2Pét 3:11). Ezek a szavak érzékeltetik, mennyire fontos éberen figyelnünk arra, hogy a viselkedésünk összhangban legyen Isten követelményeivel, és hogy Isten iránti odaadás tettei jellemezzék az életünket. Ha ezekre figyelünk, megmutatjuk, hogy szeretjük Jehovát. Az Isten iránti odaadásunkat fejezzük ki például azzal, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy prédikáljuk a Királyság jó hírét a vég eljövetele előtt (Máté 24:14).