Ez hogyan működik a Biblia szerint (alul folyt. )?

Sziasztok!

A Szentírásban a pokol szó a héber seol és a görög hádész szavak fordításaként a halottak helyét jelöli, ami egyszerűen a sír. Minden ember ide kerül a halála után függetlenül attól, hogy jót cselekedett-e, vagy rosszat. Innen lesz a feltámadás, az igazak támadnak fel először az örök életre, majd később a gonoszok, akik az ítéletre támadnak fel. A Biblia nem beszél a lélek halhatatlanságáról, mert egyedül Isten halhatatlan, az ember pedig halandó, így nincs örökké tartó szenvedés sem.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Már többször olvastam, hogy azt írod, hogy nincs pokol, mert az a halál utáni helyt jelöli, tehát a sírt. Nos melyik halál? Mert ne felejtsük el, hogy két értelemben beszélhetünk halálról:

1) fizikai test meghal, sírba kerül.

2) A lélek ítélet alá kerül, örök kárhozatra

És igen a 2. értelemben vett halottak helyét hívjuk pokolnak. )az 1. értelemben vetteké tényleg a sír.

A lélek nem halhatatlan?????

Lukács 10:25-től: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 26Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" 27Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." 28Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz."

Jézus egy szóval nem mondta, hogy nincs örök élet, azt, mondta :"élni fogsz"

János 10:28 "Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből."

1János 1:2 "Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk."

1Ján 5:11-től: "Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. 12Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. 13Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van."

János 5.24: "Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. "

Ha a lélek nem lenne halhatatlan, és nem lenne pokol, csak sír, akkor, Krisztus halála és áldozata teljes hiábavalóság lett volna.

Péter szerintem is direkt félretájékoztat, és ferdíti a bibliai igazságokat, mikor arra hivatkozik, hogy Jézus példabeszédei csak kitalációk.

Jézus példabeszédeinél semmi nem utal arra, hogy azok kitalációk, sokkal inkább megtörtént eseményekre utal.

Két eset lehetséges: Péter vagy más bibliát használ, mint mi, vagy tudatosan félremagyarázza- de nem tudnám megmondani melyik rosazabb.

Jézusnak nem volt szüksége fantáziálni és fikcióból mesélni, mikor Isten mindentudásával rendelkezett.

Szerintem nem félrevezet, hanem tényleg rossz forrásból táplálkozik. Mondjuk ezáltal félrevezet.

A példabeszédekről igaz, hogy csak példák, de olyan példák amik életszerűek, életből kiragadott képek: pl: magvető: mert létezik földművelés. Vagy:"Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának" ugye ez sem egy megtörtént esemény, de valóságos esetekből áll össze: menyegző, vendégek. Stb És ha Jézus, egy példázatban pokolról beszél akkor, van pokol, és olyan amilyennek elmondja.A példázat sztorija a példa, nem az elemei. Bocs ha zavaros.

Minden példázata olyan, ami akármikor megtörténhet/történhetett. Különben nem lenne jó példa.

vagy

Akkor neked is mondom mint Péternek, de hátha te értelmesebben végiggondolod és nem dobod vissza kapásból?!

Miért lenne Jézus példabeszéde csak példa? Honnan veszitek, hogy nem valóságos megtörtént eseményeket mond ilyenkor el tanítási célzatból, hogy persze okuljunk belőle?

Számomra és minden tisztességes hívő számára a biblia Isten igéje és nem én gyártok koncepciókat, hanem elfogadom azt igazságnak ami ott írva van és ameddig az én bibliámban nincs írva olyan, hogy Jézus példabeszédei csak kitalációk, addig semmi okom nincs arra, hogy ezt gondoljam. Ti se tegyétek szerintem, mert saját okoskodásotok félrevezet...

Amíg hihető Istennek bármilyen igéje, én addig szó szerint értelmezem.Ezt hívják hitnek, ha jól tudom :)

Sziasztok!

Úgy tűnik akkor minden teológus összeesküdött arra, hogy szegény híveket félretájékoztassa.

A 20. században ugyanis általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem biblikus tanítás. Rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább "felhígult", miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A középkorban véges-végig megkérdőjelezhetetlen volt a lélek halhatatlanságába vetett hit. A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale1 látta tisztán az eredeti bibliai tanítástól való eltérést.

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy "platoniatlanítani" kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

A gazdag és Lázár története minden teológus szerint példázat. Régi alapelv, hogy példázat hasonlatanyagára nem szabad dogmatikai tanítást építeni (lásd a fejezetben található másik, sajátos példázattal, amelyre vonatkozóan ugyanez az alapelv érvényes). Fontos megfigyelni, hogy kik voltak Jézus hallgatói, amikor elmondta ezeket a különleges példázatokat: "Hallották pedig mindezeket a farizeusok is, akik pénzszeretők voltak, és csúfolták őt." (Lk. 16,14) A példázat nem a halál utáni dolgokról nyújt tanítást, hanem a szegények iránti irgalmatlanságot feddi meg.

Üdv. Péter

Péter! kizárt hogy minden teológus osztaná a véleményed- ez kissé bátor kijelentés a részedről- a történelmi egyházakat pedig szerintem hagyjuk- nem véletlenül vannak olyan állapotban amilyenben...és az is kizárt, hogy minden teológust ismernél -egyre csak ámulok rajtad.-ilyen emberek mondják komolyan, pl. hogy ezer éve nem láttalak..stb... :D

-ha így túlzol, akkor ki fog legközelebb komolyan venni?

Kérdezőnek: igen, az ember szelleme nem anyagi eredetű- ebben minden valamire adó teológus egyetért :D (szabadon Péter után)-a test lesz porrá, hisz abból lett.

Lázár esete a Seolban (föld mélyében)- megváltás előtti valóságos esemény, azóta történt változás annyiban, hogy Jézus testben támadt fel és ugye a halhatatlan lélek visszatért a testbe - különben nem logikus -remélem az összes eddig élt teológus tud még követni :D

-és azóta meghalt emberek lelke vagy a pokolba, vagy a mennybe kerül most már. Később lesz egy nap, amikor ez a lélek újra egyesül a testtel és mindenki megáll Isten ítélőszéke előtt.

18:05-ös Félreértesz! Én is szó szerint veszem a Bibliát, és ha azt mondja, hogy "ezt a példázatot mondta", akkor az egy példázat, nem feltétlenül történt meg, de az sem kizárt, hogy megtörtént. a lényeg nem is ez, hanem az, hogy Jézus mond egy szemléltető "hasonlatot", hogy valamit megértessen velünk. Azokat a dolgokat, amiket másképp nem értenénk meg egy olyan képpel párosítja, ami nekünk embereknek világos.

Elolvastam a Lázárosat, az szerintem tényleg nem példázat.

Péter! Nem tudom milyen teológusok állapodtak meg és mi alapján, de nem is érdekel, mert a Biblia álláspontja nem ez, és én inkább arra hallgatok, mint egy olyan teológusra, aki erre fütyül. Ez nem teológus, ez filozófus!

És ha a pokol szerinted a sír, akkor, mért mondja a Biblia, hogy ott gyötrődés van? A sírban nem lehet gyötrődés!

Sziasztok!

Teljesen megdöbbentő a hozzáállásotok a Bibliához. Minden verset szokásotok így kiragadni a szövegkörnyezetétől és szó szerint értelmezni, vagy csak ezzel a példázattal jártok el ilyen módon?!

Mert lehet ám így érdekes tanításokat "szülni". Szélsőséges esetben még azt is be lehet bizonyítani, hogy a Szentírás szerint nincs Isten, mert ez a szókapcsolat szó szerint benne van így a Bibliában, ráadásul több alakommal is! Igaz hozzáteszi az írója, hogy "kivülem" (V.Móz. 23:39), vagy eléírja, hogy: "Ezt mondta a balgatag az ő szívében" (Zsolt. 53:2)...stb.

Kicsit hasonló ez a hozzáállás, mint ahogyan írtátok, ha nincs odaírva, hogy példázat, akkor szó szerint veszem. Nos lehet, hogy a teológusok buta emberek, végülis azért húznak le 4-5 éveket a teológián, hogy lógassák a lábukat, ja hogy közben megtanulnak héberül, meg arámul, no és görögül, meg pesze azért ragad rájuk egy kis történelem, művelődéstörténet és társai, értelmetlen...

Egy-két apróság: pl. a jubileumi Bibliakommentár - amit dr. Tóth Kálmán és dr. Karasszon Dezső ószövetségi, továbbá dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára és dr. Bolyki János újszövetségi professzorok neve fémjelez - ezt írja erről a részről:

"Luk. 16,19–31. A gazdag és Lázár példázata.

A gazdag és Lázár példázata Lukács önálló anyaga, az előző egységek bevezetése után a farizeusi theológiának a gazdagság és szegénység kérdésében vallott álláspontját utasítja el. Ennek optimista folyamatossága helyébe, amelyet a földi élet és az embernek a halál utáni sorsa között feltételez, a legkeményebb ítéleten alapuló diszkontinuitást teszi, és ezt – mai szóval élve – a társadalmi rendszerváltozás képében fejezi ki. A történet ismeretes lehetett Jézus környezetében, de sajátos alkalmazása megdöbbentően új. Viszont ahogyan a halál utáni életről beszél, azt nem ő mondja, hanem a korabeli zsidóság szemléletéhez alkalmazkodik vele (vö. 20:34kk.; egyébként görög mitológiai fogalmat is alkalmaz: hadés 23. v.). A gazdag és a koldus rajza hűségesen idézi a keleti társadalmak megdöbbentően éles ellentéteit, csak itt nem a pogány embertelenség riasztó példája áll előttünk, mint a tékozló fiú példázatában. Izráel fia a koldus (neve is mutatja: Lazaros, héb. ló’cäzär "nincsen segítség" vagy ’él ’ecázár "Eleázár: Isten segít"; a konkrét név nem zárja ki azt, hogy az elbeszélés példázat), akinek nyomorúsága mérhetetlen (a kutyák említése mindenképpen tisztátalanságra utal; vagy úgy, hogy ezek az állatok a koldust maguk közül valónak, esetleg halottnak nézték; vagy úgy, hogy érintésük, amely ellen Lázárnak nem volt ereje védekezni, szüntelenül tisztátalanná tette a szerencsétlent). Éles az ellentét a két ember halálának ábrázolásában is: az egyik Istennél, a másik csak emberek részéről vette el a megbecsülés jeleit. De a legbeszédesebb halál utáni sorsuk rajza: a földi viszonyokhoz képest minden a visszájára fordul, és az a szakadék, amely most választja el a két embert, ítéletes mása annak, amelyet a gazdag létesített önmaga és a koldus között a földön, – még csak nem is elvetemült gonoszságból, csupán közönyével és érzéketlenségével, amelyet a farizeusok természetesnek is találtak theológiai álláspontjuk alapján. A gazdag ebben a helyzetében is atyjának szólítja Ábrahámot, és Ábrahám a megfelelő megszólítással válaszol, de mindez nem változtat a tényeken. Sem a gazdag, sem hozzátartozói sorsán nem lehet az általa kért módokon változtatni. Izráel fiainak kiváltsága, de lehetőségeik korlátja is az, hogy ott van nekik Mózes és a próféták. Ha ezek szavára sem hittek Jézusban, akkor senki és semmi nem segíthet rajtuk. A feltámadott Krisztus szava is hiábavaló volna hozzájuk, ezért nem is adatik meg nekik ez a lehetőség (vö. Jn 5:45kk.)."

Persze lehet erre mondani, hogy az okostojás teológusprofesszorok rosszul látják ezt a dolgot...de érdemes?

Üdv. Péter