A katolikus egyház hiszi a Bibliában leírt dolgokat, pl. özönvíz, (stb. )?

„HOGYAN EGYEZTETHETŐ ÖSSZE AZ EGYHÁZ SZENTSÉGE A BENNE TAPASZTALHATÓ BOTRÁNYOKKAL?” VÁLASZ: SEHOGY!

Szerintük viszont: „Az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai súlyos bűnösök.”

Nem csökkenti, hanem meg is szünteti. Ugyanis súlyos bűnösök nem lehetnek tagjai Krisztus egyházának, hanem ki kell közösíteni őket! Pál írja: „Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!” (1Kor 5:13, kf.) A megbánást nem tanúsító bűngyakorlókat ki kell zárni! Lásd: „S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok (arthé) magatok közül, aki effélét művel. Én ugyan testileg távol, de lélekben közel, mintha közöttetek volnék, már ítéletet mondtam afölött, aki így viselkedett:” (1Kor 5:2-3, kf.) Ez a kizárás kifejezés azonos Luk 8:12-ben: „Az útszélre hulló szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön a gonosz lélek, kitépi (airei) szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.” Tehát ahogy a gonosz kitépi a Krisztus tanítását egyesek szívéből, ugyanúgy kell kitépni a gonoszt az igazak gyülekezetéből. Lásd: „A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor, sem a gonoszok az igazak közösségében.” (Zsolt 1:5)

Ugyanez Ef 4:31: „Minden keserítés és harag, boszúság, kiáltás és káromlás száműzessék (arthétó) közőletek minden gonoszsággal együtt.” (Káldi)

Kizárás, kitépés, száműzetés. Ez a sorsa minden gonosz embernek, minden gonoszságnak.

Ezzel szemben a katolikus egyház nem ezt a fajta ítéletgyakorlást alkalmazta, hanem látható, hogy megint a filozófiához folyamodik, és kimagyarázza a gonoszság bent hagyását azzal, hogy „Az Egyház nem tagjaiban, hanem céljaiban és Főjében szent. Azáltal szent, akihez tartozik és aki alapította, s nem azok által, akik hozzá tartoznak,...” Nem közösítették ki a sorozatos gonosztettek elkövetőit (hanem inkább azokat, akik leleplezték a gonoszságaikat!), ellenben filozófiát gyártottak, mely szerint: „Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha).” Más szóval ez úgy mondják (ők maguk, nem hivatalosan): szűzk...va. Úgy értelmezik: „ Az Apostol szerint: „Isten temploma szent, ti vagytok az" (1 Kor 3,17). Ezért mondjuk: Szent Egyház.” Vagyis a gonosz kiközösítése nélkül is szent az egyház (mármint a katolikus), annak ellenére hogy szajha is, k...va is. Az Egyház szentsége természetesen nem jelenti tagjainak bűntelenségét (más szóval nem jelenti, hogy nem szajha, hogy nem k...va is egyben).

A Biblia tanítása világos: mindenki romlott természetet örökölt Ádámtól, és az öröklött bűn következtében mindenki bűnös. „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.” (1János 1:8-9, kf.) Viszont nem bűngyakorló. „mert meg van írva: „Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.” (1Péter 1:16) Tehát nem lehetnek az egyházban botrányok, mármint olyan botrányok, hogy gonoszságot gyakorló emberek vannak megtűrve az egyházban. Márpedig sok katolikus pápa életvitele nyíltan és velejéig gonosz volt (lásd pl. „ [link] - de ezek sosem voltak kiközösítve. Felmerül a kérdés, hogy miként tartható fenn a pápák napjainkig tartó jogfolytonossága, amikor ezeket az embereket ezzel kellett volna sújtani: „Kizárás, kitépés, száműzetés.” És ha az összeg gonoszt kiközösítették volna, (nem csak a gyilkosokat és paráznákat, hanem a bálványimádókat, hamis tanítókat, stb.) akkor lehetett volna szent az egyház, amit Krisztus alapított. De ők úgy gondolták, van más út is, mint hogy sorainkból állandóan kiközösítsük a gonosztevőket, hát kitalálták a szent szajha elnevezést. Szent, mert magukat Krisztus egyháznak állítják be, és szajha, mert gyakorolja a bűnt. Sőt a bűn fertőjét hordozza magában. Nem az öröklött bűnösség miatt szajha, hanem mert k...válkodik. Minden ocsmányságot gyakorol és megtűr. Azért is használja a címben azt: „HOGYAN EGYEZTETHETŐ ÖSSZE AZ EGYHÁZ SZENTSÉGE A BENNE TAPASZTALHATÓ BOTRÁNYOKKAL?” - Tehát a benne tapasztalható botrányokról van szó. Sorozatos botrányokról. Évszázadokon át tartó botrányokról. Állandó és újratermelődő botrányokról. Korunkban aktuális botrányok pl. a pedofil botrányok. Inkább évtizedekig eltussolták a legmagasabb szinten, mintsem hogy rögtön kivágták volna őket, ahogy kiderült a bűn szisztematikus GYAKORLÁSA. Inkább maradtak a jól bevált szentszajha elméletnél. Maradhatnak bent, elvégre a sok szentségtelen nem teszi szentségtelenné az egyházat. Hiszen „Krisztus szentségessé tette Egyházát:” - Na de mivel? Nem a gonosz megtűrésével, hanem mert a gonoszságot soha nem tűrte meg! Megszentelte, és a szentség útját mutatta meg minden elhívott követőjének. Azt mondja Jelenések 14:5: „Ajkukon nincs hazugság: szeplőtelenek.” Nem pedig az, hogy szent szajhák/szűz k...vák. Ezek is meg azok is. Egyszerre. Csakhogy egyszerre és együtt a kettő nem megy! A szeplőtelen nem azt jelenti, hogy a fátyol előtt szent, a fátyol mögött meg szentségtelen/szajha. Ha minden katolikus pápa szeplőtelen lett volna és hazugság nélküli, akkor bűngyakorlók sem lettek volna, és látszólag még azt is mondhatnák, hogy a jogfolytonosságuk a pápáknak töretlen. Mármint ami az erkölcsösséget illeti. (Hiszen az egy külön téma, hogy Péter Róma püspöke volt-e, és volt-e neki utódja egyáltalán, vagyis Linusz volt-e valójában Péter utódja. A katolikus filozófia állítja ugyan, de az legalább annyira megcáfolható, mint a szűzk...vaság évszázadokon át napjainkig tartó legitim megléte.)

Egy bibliailag kiiskolázatlan embernek a katolikus filozófia megindokolja, hogy mi miért van, ezeket hogy kell érteni, és így el is érik a céljukat. Előre megíratott ez a fajta technika: „Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is igazság szolgáivá alakítják át magokat; kiknek végök az ő cselekedeteik szerint leszen.” (2Kor 11:15, Káldi) Ez az átalakítás úgy valósul meg pl. az esetükben, hogy kitalálták a szent szajha elnevezést. A cselekedeteik szerint szajhák ugyan, de mivel Krisztus jegyeseinek adják ki magukat, mégis szentek. De attól egy AIDS-sel fertőzött személy még fertőz, hogy szép ruhát vesz magára. Kívülről nem fertőz, de belülről igen.

Nézzük Ézsaiás 1:12-16-ig:

„Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok? Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek... Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeteiket? Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér. Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat!” (kf.)

Lehet ebből arra következtetni, hogy „A bűnös ember így az Egyház szentségét meg sem karcolhatja.” ? Lehet akármelyik vallási közösséget „bűnösökből álló bűntelennek" nevezni/tartani ilyen háttérrel? Elméletileg tudják a választ: „Vagy azért, mert a bűnös tagnak olyan súlyos a vétke, hogy el is veszítette az Egyházhoz való tartozását, vagy azért, mert bűnbánata és Krisztus kiomló vére által megszentelődik.” Azonban az a helyzet, hogy a botrányokozók az egyházhoz való tartozásukat nem vesztették el, hiszen hányan lettek kiközösítve azon pápák közül, akik szajhálkodtak (szó szerint is meg szellemileg is, politikai konkordátumokat kötöttek világi uralkodókkal, akkor is, ha köztudottan gyilkosok voltak, pl. Mussolíni/Hitler), vért ontottak, stb. A katolikus egyházban az embervér kiontását (nem csak véletlenül hanem tudatosan és szisztematikusan) nem tekintették kiközösítési alapnak, (mint a Biblia: „Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt. Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak? A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!” - 1Kor 5:11-13, kf.; vö. Gal 5:21) hát akkor miről beszélünk? Az ördög gyermekei ölik meg (hit)társaikat (vö. 1János 3:9-12) Nem a szentek, hanem a szajhák. És olyan a Bibliában nincsen, hogy SZENT SZAJHA! Van külön szent, Krisztus egyháza, melynek tagjai megszenteltek, s melyek meg is őrzik szentségüket, és van a szajhák egyháza: a katolikus egyház. Hiszen tengernyi szajhát megtűrt a sorai között, ráhúzva a szentség hamis mázát. (Lásd Nagy Babilon szajháját: Jel 17-18. rész)

„Szt. Pál apostol is súlyos hibákat és bűnöket talál már a korai Egyházban is, de meg sem fordul a fejében, hogy az Egyház megszűnt volna Egyháznak és szentnek lenni. Kiközösítést követel és nem új alapítást: ” Hát ha megtűrték volna a súlyos bűnöket, akkor nem maradt volna szent, de maga mondja, „ sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen” - tehát szó sincs szent szajhaságról!!! Hanem a megtestesült gonosz bújik meg a szentség fátyola mögé bújva, kiadva magát Krisztus szeplőtelen jegyesének (vö. Jel 14:5) Átváltoztatva magát az igazság szolgájának. (vö. 2Kor 11:15)

Fölhozza azt az érvet: „Júdás is bemocskolta személyét és apostoli hivatalát, de az a többi apostolt nem érintette. Bűne és következményei csak reá szállottak, nem az Egyházra: „ - ezt egy bibliailag kiiskolázatlan ember be is veszi. Csakhogy Júdás nem maradt meg az egyházban, nem szennyezte tovább jogosulatlan tagságával a közösséget, mint az a sok tekintéllyel bíró egyházi gonosztevő, akikről ők maguk is így emlékeznek meg:

„Az erkölcsök hanyatlása

Mindezekből következett az erkölcsök hanyatlása. A pogánysággal, háborúskodással, katonáskodással foglalkozó papság nem élte azt a tiszta életet, amelyet Krisztus és az Egyház szelleme tőle követelt. A romlottság még a pápai udvarban is felütötte a fejét és főleg VI. Sándor alatt sötét példát adott. VI. Sándor mint nős és gyermekes családapa ment a papi pályára. Kitűnő politikai tehetség volt, azonban ezt elhomályosította az a körülmény, hogy nagyon szerette gyermekeit, akik botrányos életet folytattak, sőt a mérgezések, orgyilkosságok sem hiányoztak az életükből. Mennél előkelőbb volt a pápa állása, annál nagyobb árnyékot vetettek rá ezek a botrányok. Igaz, hogy az Egyház ellenségei sok mindenfélével meg is toldották ezeket a szomorú dolgokat, azonban VI. Sándor pápa uralkodása (1492-1503) a katolikus Egyház legsötétebb lapjaira tartozik. „ (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. I. fejezet)

De nem csak erről a rövid időszakról van szó!

„VI. Adorján pápa 1523 januárjában a nürnbergi birodalmi gyűlésen követe, Chieregatti révén kijelentette:

„Őszintén elismerjük, hogy Isten az emberek és különösen a papok és a főpapok bűnei miatt engedi meg, hogy mindez bekövetkezzék az Egyházban. Jól tudjuk, hogy a Szentszéknél is évek óta sok sajnálatos dolog történt meg: visszaélések a lelki dolgokban, az isteni parancsok áthágása, úgyszólván minden megromlott. Ezért hát ne csodálkozzunk, ha a kór átterjedt a fejről a papokra, a pápákról a főpapokra. Mi mindannyian, főpapok és egyházi személyek, letértünk a helyes útról.” (Sergio Ronchi: A Protestantizmus, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1991., 9. old.)

II. Gyula pápa alkalomadtán „misézett is a Szent Péter bazilikában. De nehézségei támadtak. Nagy szoknyavadász lévén, már bíboros korában három lány apja lett. Ezért 1508 nagypéntekjén – a ceremoniamestere elmondása szerint – Őszentsége nem tehette ki csókra a lábát, qia totus erat ex morbo gallico ulcerosus - „mivel azokat teljesen a francia betegség (szifilisz) kiütései borították.” …

„Azon pápák sora, akik Péter hivatalának átvétele előtt, sőt néha utána is laza erkölcsűek voltak, arra enged következtetni, hogy a papok széles köre sem becsülte sokra a cölibátust” ...

„a következő pápák neveit foglalhatjuk listába, akik a cölibátus ellen vétkeztek: V. Benedek, III. Sergius, X. János. XII. János, VII. Benedek, IX. Benedek, V. Kelemen, VI. Kelemen, „XXIII. János”, IV. Sixtus, II. Pius, VIII. Ince, VI. Sándor, II. Gyula, III. Pál, III. Gyula, XIII. Gergely, XV. Gergely, VIII. Orbán, X. Vince és VII. Sándor. Ha a pápáknak tizenöt éves kitartottjuk van, vérfertőzést és mindenfajta szexuális perverziót követnek el, számtalan gyermekük van vagy a házasságtörés pillanatában gyilkolják meg őket, akkor nem lehet kétséges, hogy az egész klérus inkább vét a cölibátus ellen, semmint megtartaná azt.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 184., 645. oldal.)

„IV. Ince pápa (1243-54), II. Frigyes császárral kialakult ellentétei miatt arra kényszerült, hogy Rómát elhagyja. Bizalmasan kijelentette, hogy szívesen menne Angliába száműzetésbe. Az ország nemessége azonban megtagadta a befogadását. Kijelentették, hogy a zöld pázsitú és jó levegőjű Anglia a pápai udvar bűzét nem tudja elviselni. Ince a Kúriával együtt Lyonban telepedett le. II. Frigyes halála után Ince visszatérhetett Rómába. Hugo bíboros a pápa nevében köszönő levelet írt Lyon népének. Az 1250-ből származó irat a pápaság történetének egyik legszörnyűbb dokumentuma:

Városotokban való tartózkodásunk idején mi (a római Kúria) nagy jóindulattal állunk mellétek. Odaérkezésünkkor alig találtunk két vagy három megvásárolható szerelemhölgyet. Viszont távozásunkkor hátrahagytunk egy bordélyházat, amely a nyugati kaputól a keleti kapuig terjed.

Ugyanabban az évszázadban Szent Bonaventura bíboros a ferencesek generálisa Rómát az apokalipszis parázna asszonyával hasonlította össze, s így Luthert 300 évvel megelőzte. Ez a parázna nő – írta – megrészegít királyokat és népeket paráznasága borával. Azt állította, hogy Rómában az egyház legmagasabb helyein mást nem talált, mint kéjelgést és szimóniát. Róma korrumpálja a főpapokat, ezek korrumpálják a papokat, a papok korrumpálják a népet. A hívő katolikus Dante nemcsak a pápákat küldte a pokolba egymás után: éppen olyan határozottan bánt el a Kúriával is.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 194-195. oldal.)

Hol van itt a szentség? Hol van itt a gonoszságot gyakorlók kivetése az egyházból? Tömény szajhaság ez, gőzölgő trágyadomb, és a szentségnek még a látszata sincs meg, s mindez kiközösítés nélkül! Felhozzák Péter esetét: „Szt. Péter is megtagadta Jézust, de bűnbánatát elfogadta Krisztus, és az Egyház vezetője maradt,” - Úgy pontos, hogy az egyház EGYIK vezetője maradt, hiszen többen lettek kinevezve: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát,...” (Csel 20:28, kf.) BENTETEKET! Többesszámban! Péter tehát csak egyike volt az egyház vezetőinek, és nem az egyetlen! És Péter megfutamodása és ezen romlott pápák szajhálkodásai (megfeddés/kiközösítés nélkül) nem említhetők egy lapon, hanem csak azoknak, akik Péter vétkével akarják a maguk ocsmányságait magyarázgatni.

Fölhozza Lukács 17:1 botrányait, hogy elő fognak fordulni. „ De jaj annak, aki okozza őket.” Miért, mert kivetik az egyházból a gonoszt, ha magát kereszténynek állítja be, miközben bűnt gyakorol! De jaj az egyháznak is, ha megtűri a sorai között, hiszen akkor hazuggá válik. (vö. Jel 2:2) Hiszen az, hogy előfordul, meg az, hogy benne tapasztalható, sőt, rá jellemző, az két különböző dolog.

Ilyen hazug szekták létrehozása meg lett jövendölve: „Voltak azonban hamis próféták is a nép között, a mint közöttetek is lesznek hazug tanítók, kik veszedelmes szakadásokat (görögben aireszeisz/szekta) hoznak be, és azt, ki őket megváltotta, az Urat megtagadják, hirtelen veszedelmet hozván magokra.” (2Péter 2:1, Káldi) Hogy nem csak hamis tanításokról van szó, hanem felekezetekről, lásd: „a szadduceusok felekezete (aireszisz)” (Csel 5:17, Káldi) „Azok közül, akik a farizeusok felekezetéből (aireszeosz) lettek hívővé” (Csel 15:5, kf.). „a názáretiek felekezetének (aireszeosz) is ő áll az élén.” (Csel 24:5, kf.) A szekták bevezetését Pál a test cselekedetei közé sorolja, annak minden káros következményével együtt:

„A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás (aireszeisz), pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.” (Gal 5:19-21, kf.)

Pál megjövendölte, hogy ez a halála után be is fog következni: „Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat.” (Csel 20:29-30, kf.)

Ez az álnok szó többek között a szűzk...va/szentszajha, amit a Szentírás nem ismer sehol, de amelyet a szektát bevezető (vö. 2Pét 2:1) katolikus egyház nem csak hogy ismer, de lépten-nyomon hirdet is magáról.

„Sokan úgy gondolják, hogy a Római Egyház már rég megromlott s csak idők kérdése, mikor omlik végleg össze. Ennek határozottan ellentmond Jézus csalhatatlan ígérete, hogy ő Egyházával marad „mindennap, a világ végezetéig" (Mt. 28, 20)” - Azzal igen, a szüzekkel, de nem a konkolyt (vö. Máté 13:38) megtestesítő szentszajhákkal/szűzk...vákkal, akik keblükre ölelték akár a fasiszta gyilkos Mussolínit is, csak hogy továbbra is megtarthassák antikrisztusi kiváltságaikat, vagyonukat, fényűzéseiket, hatalmukat. Hogy a népet továbbra is bifláztathassák a saját romlott ideológiájukkal.

Például a katolikus egyház uralta Spanyolországban, az 1900-as években „a szülők panaszkodtak, hogy az állami iskolákban a tanulási idő felét azzal töltik a gyerekek, hogy rózsafüzért morzsolgatnak és egyháztörténetet bifláznak – de nem tanítják őket olvasni”. (Brenan: „A spanyol labirintus” 51.oldal.) Különösen a Bibliára nem tanították meg őket olvasni, hanem csak a saját cenzúrázott katekizmusaikra, amiket a nép között elterjesztettek (Magyarországon sem volt más a helyzet), ámbár azokat sok esetben rangon aluliaknak tartják azokhoz képest, amit Rómában adnak ki, különösen amikor eltérések vannak közöttük, pl. Péter római püspökségét illetően.

Hogy a római egyház már régen megromlott? Igen, csak ezt még kevesen vették észre. Akik benne maradta, átlaghívők, azok bizonyosan nem. Hanem még védik is azokat, akik magukat szent szüzeknek/szűzk...váknak adják ki. Nem beszélve a vezetőségről, akik szerint „amíg az Egyház Szent Péter sziklatalapzatán áll, addig „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta" (Mt. 16, 18).” Még csak nem is arra hivatkoznak, hogy Krisztus sziklaalapzatán állnak, hanem Péter az alapjuk.

„Szent Ágoston mondta a XV. században: Azt mondjátok nekem, hogy a püspökötök magán viseli a méltóságának külső jeleit. De az ne akarjátok, hogy a szegénységéről mondjon le. ...Már VI. Pál pápa is jelentős mértékben leegyszerűsítette a szertartást. XXIII. János pápa még tovább ment. A tekintélynek, az emelkedettségnek meg kell maradnia, mert ez az Úr iránti tisztelet kifejeződése. De ügyeljünk arra, hogy az Úr felségét tiszteljük, ne pedig saját magunkét.” (R. Sillo Tonini kardinális Ravenna érseke - A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009)

Vajon mennyi idő telt el a XV. századtól VI. Pál pápáig, mire egyáltalán megmozdultak a szertartások leegyszerűsítésében? Közben meg ne akarjátok, hogy a szegénységéről mondjon le. (Nem is mondott le - mármint a gazdagságáról!) Persze volt aki még tovább ment, hogy kifejezze az Úr iránti tiszteletét. Például:

„XII. Piusz sosem egyezett bele, hogy a pápai asztalosok új trónt készítsenek a számára, helyette mindig elődjei trónját használta”. (A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009)

Nos, ha az elődjeit visszavezetjük Linuszig, akkor előtte kellett lennie Péternek. Így a legelső elődjének Péternek kellene lennie, tehát az „elődjei trónját” az elsőként Péterre kell hogy vonatkozzon.

Vajon volt Péternek trónja? Egyáltalán nem volt. (De utódja sem!) Ezért a pápaság nem is vádolható (bibliai értelemben) trónbitorlással, hanem csak világi értelemben. Egymás trónját bitorolták, amikor azt állították, hogy Péter székében ülnek.

„1200 éven át a pápák állami vezetők is voltak, ami meghatározott politikai következményekkel járt. A pápák sokkal inkább uralkodók voltak, mint mint vallási vezetők. II. Gyula, V. Sándor, VII. Kelemen, hogy csak a legellentmondásosabb személyeket említsük, a mai értelemben vett igazi reálpolitikusok voltak, akiknek az irányítása alatt az egyházi állam azonban nem egyszer a szakadék szélére került.” (A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009)

Állami vezetők, uralkodók, reálpolitikusok, egyházi állam? Miféle jogfolytonosság állhat fenn ilyen díszes körítéssel? A szakadék szélén való tántorgás nem abban nyilvánul meg, hogy saját illegitim hatalmi bázisukat majdnem megbuktatták, hanem abban, hogy:

„Izraelnek reménysége, Uram (YHVH) ! Azok, akik elhagynak, mind megszégyenülnek; akik pedig elfordulnak tőled, azokat gyökerestül kitépik földjükből, mert elhagyták az élő vizek forrását.” (Jer 17:13)

Ez pedig nem a szakadék széle, hanem a szakadéknak a legalja!

„Mikor visel ránk gondot (az Isten)? Ha megtartjuk törvényeit”. (Keresztény élet, r. katolikus hittankönyv 9-10 évesek számára; Sz.I.Társulat, (Nihil obstat) 1972. 50. old.)

Na és mikor tartották meg? Ha pedig nem tartották meg (hanem a saját szavaik szerint is a szakadék szélére kerültek), akkor hogy hogy a pokol kapui erőt nem vettek az egyházon?! Nem pontosan a pokoli erők következtében kerültek a szakadék szélére?!

„Úgy hittük – jegyzi meg a pápa –, hogy a II. vatikáni zsinat után az Egyház történetének napfényes időszaka köszönt ránk. Ehelyett a keresés és bizonytalanság felhői, viharai és sötétsége jött. Néhány repedésen keresztül a sátán füstje belépett az Isten Templomába.” (23) – VI. Pál pp: Beszéd 1972. június 29-én.

Kénes ingbe bújtatott, máglyára vetett eretnekek lihegő emléke, vérző ostyák, politikai, vallási, és pénzügyi manőverek, rejtélyes hátterű csodák – úgy gondolják, hogy a pompában dúskáló, a Vatikánt körbeölelő kertkomplexumukkal, műalkotásokkal, freskókkal, márványszobrokkal, textíliákkal, miseruhákkal, edényekkel (stb.) az igaz Istent is megnyerték maguknak?

Az igaz, hogy a turisták milliói emiatt tódulnak a Vatikánba (hiszen a világ csodálattal hajt fejet a gazdagság, a fényűzés és a külsőség előtt), és ők ebből (is) élnek, na de Isten is ott van közöttük???

E világ istene igen, az belépett belépett közéjük! De nem az Isten templomába, hanem a szűzk...vák szellemi bordélyházába!

Mert Krisztus igaz egyháza nem foglal magában szent szajhákat, Isten akarata szerint. Hanem azt: „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Filippi 2:15, Károli)