A katolikus egyház hiszi a Bibliában leírt dolgokat, pl. özönvíz, (stb. )?
„Konzervatív theológusok is félszázad óta elismerik, hogy a kövületek nem vízözöni maradványok és hogy a vízözön földrajzi általánossága a Szentírásból eléggé nem bizonyítható.” (Bosizio: Die Geologie und die Sündflut. 1877.)
A Biblikus teológiai szótár (Xavier León-Dufour et al. 1974., Róma) a „Vízözön” címszó alatt:
„Különböző időkből származó sumér-babiloni legendák megőrizték és felnagyították egy messze múltbeli katasztrofális áradás emlékét. Az egyistenhit világánál a bibliai hagyomány megrostálta ennek a népies örökségnek az anyagát, és valláserkölcsi mondanivalóval ruházta fel.”
A Biblikus teológiai szótár (a fentinek a magyar változata) VÍZÖZÖN címszó alatt:
„Amit eddig a féltékeny istenek szeszélyének tulajdonítottak, az most az egyetlen Isten igazságos műve gyanánt jelenik meg;” (Szent István társulat, 1986. 1449. oldal.)
„és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt... Így pusztult el vízözönnel az akkori világ is.” (2Pét 2:5; 3:6) – írja az a Péter apostol, akit állítólag olyan nagyon követnek a katolikus pápák. Ugyanakkor a katolikus pápák lexikonja szerint:
„Ezenkívül olyan vízözön, mint amilyet a (Teremtés) 7,19 kk. bemutat, földtanilag nemcsak hogy nem mutatható ki, hanem nem is valószínű.” (Haag katolikus lexikon, őstörténet címszó alatt.)
”Minden bizonnyal a folklórból v. a mitológiából ered a boldogság honának Éden elnevezése is; vö. Iz 51,3, ahol az Éden (az Úr kertjével egyetemben) a pusztaság ellentéteként szerepel. Amikor a szerző a ~ot az Édenbe helyezi (Ter 2,8), ezzel az Édent földrajzi fogalommá emeli. – ” (Haag katolikus lexikon, Paradicsom címszó alatt.)
„Az egyes személyek életkora szintén stílusbeli sajátosság, nem történelmi adat. A vízözön előtti ősök életkora hosszabb, mint a későbbieké.” (Katolikus fordítás lábjegyzete az 1Mózes 5:1-32-ig.)
„Nyilvánvaló, hogy a Bibliában sok kijelentés nem igaz, ha azokat a tudomány és a történelem mai ismeretében nézzük.” (New Catholic Encyclopedia, 1967, 2. kötet, 384.old.)
„a katolikus iskolák betekintést engednek az egyház küldetésének mai valóságába, amely mindig Krisztus-központú... A katolikus filozófia – amely egy optimista metafizika – jelentősen gazdagíthatja a mai fiatalokat és társadalmakat – olvassuk a katolikus iskolák nemzetközi kongresszusának záróközleményében.” (A katolikus oktatás része a társadalmi tudásnak"; Vatikáni Rádió, 2008. 12. 03.)
„Mit képvisel egy olyan egyház, amelynek A keresztény hit alap igazságai alcímmel megjelent (1990-ben!!), a katekizmus anyagát bemutató Dogmatika tankönyvében ilyen tanítások szerepelnek: „Természettudományos világkép:... Ezt nevezzük »Nagy bumm«-nak.” ...és tovább e szörnyűség: „A leszármazás-elmélet az állatok hosszú sorát jelöli meg, mint az ember őseit.” Elvárja-e ezek után ez a könyv, ez a katolikus hittankönyv, a mai egyház, hogy komolyan vegyék? Ha a Biblia tanításának a felét maga az egyház zúzza szét, dönti a sárba, milyen jogon várja el, hogy a másik részét valaki is elhiggye?...
- Ezek után hogy merik azt híresztelni magukról, hogy a katolikus vallás az egyedül igaz krisztusi vallás, és mindenki más csak tévelyeg? Nem pont ők járnak elől a tévelygésben?
És azt hiszem, hogy eljött végre annak az ideje, hogy mindazok, akik elfogadják az Isten által vezényelt evolúciót, és magukat mégis kereszténynek tartják, átgondolják ezen véleményüket, és őszintén szembenéznek nézeteik összevisszaságával és ellentmondásaival, valamint ezeknek az egész világra kiható következményeivel.
„Ne ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek meg!” – int Jézus. Nem is ítélek meg ezzel senkit, csak azt gondolom, hogy egy olyan katolikus Egyház, amelyik maga sem tudja, hogy mit hisz, amely önmagával kerül állandó ellentmondásba, senki, még önmaga számára sem lehet lelki vezető..." (Teremtés vagy evolúció?; B. Élthes Eszter; Részletek az 1995-ben megjelent, Óda a szellemhez, avagy az emberiség védelmében című könyvből.)
Alátámasztásra van szükséged?
A KATOLIKUS EGYHÁZ ELADJA A TEMPLOMOKAT
„Clevelandben a katolikus egyház sorban adja el az amerikai magyarok által épített templomokat, mert szüksége van a pénzre. Jelenleg a cleveland-i Szent Erzsébet templom bezárása van folyamatban, amelyben a legnagyobb lélekszámú magyar gyülekezet működik Amerikában. A tiltakozókat letartóztatással fenyegetik, a kiürített templomokat kutyákkal őrzik. A pénzre a pedofilbotrányok áldozatainak kártérítése miatt van szükség.
Az interneten kiárusítják nemcsak az ajtókat és az ablakokat, de a műemléknek számító magyar kegytárgyakat is, köztük az "István végső akarata" című festett ablakot, amely Szent István megkoronázását ábrázolja. A katolikus egyháznak a pedofilbotrányok miatt van szüksége a pénzre, miután Clevelandben a hatvanas évektől 1990-ig több mint száz gyereket rontottak meg katolikus papok.
Ohio állam legnagyobb napilapja, a The Plain Dealer szerint a polgári perekben csak 2002-ig 40 millió dolláros kártérítést ítéltek meg az áldozatoknak. A clevelandi püspökség a 2008 januári adatok szerint 23 millió dollárt fizetett már ki pedofília miatt.
Az esetekre jellemző a nyolcéves Sandra elhíresült története, akit a lelki atya a saját ágyában erőszakolt meg, amikor a kislány esti imáját kellett volna meghallgatnia. Az egyházmegye több papja jelenleg is börtönben van, az említett lelkipásztor egymaga 14 kiskorút erőszakolt meg Clevelandben.
A templomok eladását Richard Lennon, a cleveland-i egyházmegye püspöke irányítja, akit a pedofilbotrányok miatt hírhedtté vált bostoni egyházmegyében szenteltek fel püspöknek. Miután szexuális visszaélései miatt Bernard Francis Law bostoni érseknek távoznia kellett, Lennon püspök volt a pápai megbízott, akinek az egyházmegye zűrzavaros pénzügyeit rendeznie kellett.
Bostonban a katolikus egyháznak 65 millió dollár kártérítést kellett 542 áldozatnak fizetnie pedofília miatt. A pedofíliát leleplező cikksorozatáért a Boston Globe 2003-ban Pulitzer-díjat kapott.
Lennon püspök már Bostonban is a templomok bezárásával teremtette elő a szükséges pénz egy részét. Minderről egyebek mellett a Hand of God című dokumentumfilm tanúskodik. Lennon bezáratta Salem város (Massachusetts állam) templomát is, annak ellenére, hogy az nem volt veszteséges.
Amikor a film rendezője megpróbálta lefilmezni a püspökséget, ahol saját testvérét molesztálták, Lennon püspök kiszaladt, félrelökte a kamerát, és nem volt hajlandó a szexuális visszaélésekről beszélni, kizárólag az egyház privát tulajdonhoz való jogát ismételgette.
A katolikus egyházban ugyanis a hívők által épített templomok az egyház tulajdonába szállnak. Így az amerikai magyarok pénzén épült templomokkal is a katolikus egyház rendelkezik. Lennon püspököt XVI. Benedek pápa 2006 április 5-én nevezte ki Clevelandben Anthony Pilla püspök helyére, akinek idejében az ottani pedofilbotrányok zajlottak.
Lennon eddigi működése során 24 templomot zárt be a cleveland-i egyházmegyében, köztük a Lorain-i Szent László és az Orange Village-i Szent Margit templomokat, ahol az utolsó misét november elsején mutatták be. A Szent Imre templomért most folyik a küzdelem, de nem sok eséllyel.
Bostonban Lennon püspök ideje alatt öt bezárásra ítélt templomban éjjel-nappali virrasztással a tüntetők elérték, hogy a Vatikán elhalasztotta a döntést, de Lennon megfogadta, hogy ez nem fog Clevelandben megismétlődni. Ezért most a gyakorlat az, hogy a bezárt templomnál protestálókra kihívják a rendőrséget, letartóztatással fenyegetik meg őket, és a kiürített templomot kutyákkal őrzik, hogy a hívek ne tudjanak visszamenni. A templomokat az amerikai magyarok adakozásából építették.
A 105 éves cleveland-i Szent Imre magyar templomhoz hatszáz hívő tartozik, egész Amerikában ez a legnagyobb létszámú magyar gyülekezet. A szép helyen levő magyar templomot dobra verik, a híveket a fekete gettóban levő Szent Erzsébet templomba utasítják. Mint arról Papp László, a New York-i 56-os Emlékbizottság elnöke az Amerikai Magyar Népszavában beszámolt, a templomnak anyagi gondjai nincsenek, önfenntartók, és több mint 700 ezer dollár megtakarított pénzük van.
Erdélyi magyar papjuk, Siklódi Sándor kitart mellettük. Fordultak már a Vatikánhoz, az amerikai Kongresszushoz, Cleveland városához. Levelet írtak Erdő Péter bíborosnak is. Legalább 7-10 év haladékot szeretnének kapni, de Richard Lennon püspök elutasította kérésüket.
A kerület kongresszusi képviselője, Dennis J. Kucinich azt javasolja, hogy a város sajátítsa ki a templom épületét és adja oda azt a még mindig jelentős cleveland-i magyar közösségnek kultúrház céljára. Ha a Vatikán nem fogadja el a hívek fellebbezését, amire a tapasztalat szerint nagy esély van, akkor a híres millenniumi falfestményt tartalmazó templomot 2010. július 1-én bezárják. Várhatják, hogy az épületet kiürítik, a magyar hívőket kutyákkal eltávolítják a templomtól, amit az ő pénzükön építettek.
Most tizenhárom Cleveland környéki gyülekezet "Veszélyeztetett Katolikusok" (Endangered Catholics) néven minden szerdán tiltakozó gyűlést tart, mert a templomi kincseket a püspök már az interneten kínálja árverésre.
Aki az eladó üvegablakokat és kegytárgyakat látni akarja, keresse fel a világhálón a [link] címet. Ha Szent Istvánt vagy Szent Lászlót ábrázoló ablakot szeretne, 7500 dollárért megkaphatja. Szent Erzsébetet már 2500 dollárért is meg lehet venni.
A püspökség által eladásra kínált kegytárgyak között található egy "Angels with crest and crown" című kép 4000 dollárért. Az angyalok által tartott koronás magyar címeren jól látható a felirat: "Isten áldd meg a magyart!" Mivel ez csak magyaroknak jelentős érték, a Szent László Rend kérte, hogy legalább ezt az egyet adják oda a magyar közösségnek. A válasz rövid és elutasító volt: "Request denied".
A pénz beszél, a kutya pedig a templom bejáratánál ugat.
Népszava Online - Mozaik
(2009. 11. 27. - Bartus László (New York)
Vajon ha István király ma élne, mit szólna hozzá, ha látná, hogy a katolikus magyar hívőket Amerikában kutyákkal távolítják el attól templomtól, amit az ő pénzükön építettek. Nem gondolná-e át alaposan, hogy valóban az igazi krisztusi hitet adja-e át a magyaroknak, és nem annak egy mindenek felett emberi (és nem isteni) érdekekre épülő utánzatát?!
Vajon az ilyen és az ehhez hasonló eljárásokban a krisztusi mintának milyen nyomai fedezhetők fel? Felfedezhetők-e egyáltalán?
Jézus meghívása nem így szól-e a szellemi templomba hozzá menőkhöz:„Jöjjetek, Atyám áldottai” (Máté 25:34)?!
És a római katolikus egyházvezetés nem így szól-e a saját adakozásukból épített templomukba igyekvő magyar katolikusokhoz: 'Jőjjetek, majd kutyákkal várunk benneteket'?!
Nem pontosan Péter apostol írta a következőket, akinek az állítólagos utódait tisztelhetjük a kutyák megrendelői közt?!
„Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent,” (1Pét 2:12).
„Boldogok, akik megmossák ruhájukat (a Bárány vérében). Hatalmuk lesz az élet fája fölött, és a kapukon mennek be a városba. A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.” (Jel 22:14-15)
Nem-e azokról van itt szó (többek között), akik a Vatikán árnyékában kutyául viselkednek másokkal szemben?! Ez lenne az a híres apostoli utódlás és annak korunkig tartó jogfolytonossága? A pedofil botrányok hőseinek hősiessége?
TITKOS (!) vatikáni dokumentum írta elő a pedofília-botrányok eltusolását
A CBS amerikai televízió szerint egy legfelsőbb helyről származó, negyven éven át titokban tartott vatikáni dokumentum írta elő a pedofil katolikus papok visszaéléseinek eltussolását.
A Szentszék szerint azonban a titkos belső utasítás már régóta nincs érvényben.
A CBS értesülése szerint az Alfredo Ottaviani bíboros kézjegyét viselő, Crimen sollicitationis (Felbujtás bűnre) című, 1962. március 16-i keltezésű dokumentum a lehető legnagyobb titoktartást írta elő a papok által elkövetett szexuális bűncselekmények tárgyában, és kiközösítéssel fenyegette meg az egyház azon tagjait, akik nyilvánosságra hoznák a botrányos ügyeket.
A "legrosszabb bűnökkel", vagyis a papok által elkövetett nemi erőszakkal, a bármely nembéli fiatalok vagy állatok sérelmére megkísérelt szexuális agresszióval foglalkozó okmány előírta a püspököknek, hogy kiközösítés terhe alatt a lehető legnagyobb titoktartással járjanak el az ilyen esetekben, "örök hallgatásra" kötelezve az áldozatokat is.
Az amerikai televízió internetes honlapján közzétette a dokumentum eredeti, latin nyelvű változatát és annak nem hivatalos angol fordítását is.
A Vatikán egy magas rangú illetékese ugyanakkor azt mondta csütörtökön az AFP-nek, hogy a Felbujtás a bűnre című dokumentum már nincs érvényben, annak hatályát már felváltották az időközben érvénybe lépett új egyházi törvények.
- A pápai dokumentumok alapján a Hittani Kongregáció van megbízva azzal, hogy részletes előírásokat rögzítsen a témával kapcsolatban - mondta a francia hírügynökségnek Julian Herranz spanyol érsek, a katolikus egyház törvénykezésének felügyeletével megbízott pápai tanács elnöke.
A Vatikán jogi szakértői emlékeztetnek arra is, hogy a dokumentum kibocsátásának idején érvényes kánonjogi kódexet húsz évvel később megreformálták, és időközben a katolikus egyház jelentős megújuláson esett át a II. vatikáni zsinatnak köszönhetően.
Az amerikai pedofil papok áldozatait képviselő ügyvédek ugyanakkor annak bizonyítékát látják a felszínre került dokumentumban, amit a perek során mindig is hangoztattak, vagyis hogy a katolikus egyház egy bűnszövetkezethez hasonló (utólagos kiemelés) módon, a zsarolás eszközét is felhasználva, az áldozatokat is a legnagyobb titoktartásra kötelezve tussolta el a papok szexuális visszaéléseit - így a CBS.
- A dokumentum egy valóságos kézikönyv arról, hogy hogyan kell hazudni, és megvédelmezni a gyermekmegrontókat - mondta Larry Drivon, az áldozatokat képviselő amerikai ügyvéd.
Az AFP szerint e negyven évvel ezelőtt kelt bizalmas vatikáni dokumentum szolgált útmutatással a pedofil ügyek kezeléséhez az Egyesült Államokban egészen a múlt évig, amikor a helyi püspöki kar új irányelveket fogadott el a témával kapcsolatban. Egy év alatt az Egyesült Államokban legkevesebb 400 katolikus papot fosztottak meg reverendájától szexuális visszaélések miatt. (2003. 08.08 09:23, Forrás: MTI)
válasza:Mivel támasztom alá?? Nos, a TÖRTÉNELMÜK támassza alá ! Az, hogy megáldják a fegyvereket, hogy együttműködtek a holocaustban, hogy pedofilok és pszihopaták a "vezetőik", hogy a kolostorokban folynak a legnagyobb borzalmak. Hogy a Vatikán a leggazdagabb (MÉG ! MERT HAMAR PORA SEM MARAD ) abból az aranyból, amiket a kifosztott zsidóktól elvettek a náci háborúban. Azzal is indokolom még, hogy BABILONI szokásaik és tanításaik vannak ( MINT A LÉLEK HALHATATLANSÁG, A POKOL TŰZ, A BÁLVÁNYIMÁDAT )..stb. Azzal is indokolom, hogy a 10 fő parancsolat 1-ső parancsa, a legfőbb: NE CSINÁLJ FARAGOTT képet..
és még annyira sokmindent mondhatnék, de mivel ez a legundorítóbb vallás, nem óhajtok tovább beszélni róla.
Alátámasztásra van szükséged?
Létezik egy olyan magyar bibliafordítás, amely az ószövetségben következetesen kiírja a kb. 7 ezer helyen megtalálható isteni tulajdonnevet a YHVH-t, Jehova formában. Ezt a fordítást gályarab Bibliának is nevezik. Hogy miért?
„Az ellenreformáció erőteljesen törekedett a sajtó – mint a korabeli tömegtájékoztatás legfőbb eszköze – fölötti ellenőrzés megszerzésére. Saját szerepük növelése mellett igyekeztek mennél inkább visszaszorítani a protestáns nyomdákat. Ezt olyan sikeresen végezték, hogy miután 1747-ben a híres lőcsei Brewer nyomda is megszűnt, a szűkebb Magyarországon – tehát Erdélyt leszámítva – csak a debreceni nyomda maradt protestáns kézen. A királynő 1774-es parancsa értelmében azonban ez is csak két katolikus felügyelő ellenőrzése mellett működhetett.
Uralkodói segítséggel jezsuita kézre került a cenzúra, s e cenzorok mindent elkövettek, hogy egyetlen általuk nemkívánatosnak ítélt kiadvány se kerüljön az olvasók kezébe.
Hogy ténykedésük során milyen messzire mentek, azt jól mutatja például az 1718-ban kiadott Komáromi Csipkés György-féle protestáns bibliafordítás sorsa. A mű Hollandiában készült mintegy négyezer példányban, ahonnan az első szállítmány 2915 darabját Lengyel-országon át hozták a magyar határra. Bár a kiadás megrendelője, Debrecen városa előre bejelentette a könyvek érkezését, sőt az esetleges vám megfizetésére is kifejezte készségét, a hatóságok mint csempészárut, az egész szállítmányt elkobozták a határon.
Egy debreceni tisztviselőnek csupán harmincegy példányt sikerült titokban kimentenie közülük. A bibliákat ezt követően cenzúrázás céljából (!) átadták a kassai jezsuitáknak. A Szent Jeromos-féle latin nyelvű Vulgata fordítást alapul vevő cenzorok mintegy 600 "vétket" találtak az eredeti szövegek alapján minden addiginál pontosabban készült fordításban. S bár e hosszú lista a későbbiek során egyetlenegy vétekre zsugorodott, a könyveket mégsem adták ki Debrecennek.
Ehelyett – miként a korabeli jezsuita történetíró, Kaprinai István följegyezte – Az egri püspök elrendelte az ,,eretnek bibliafordítás'' megsemmisítését, és 1754. november 5-én ünnepélyesen mintegy kétszáz példányt a jezsuiták kassai kollégiumának udvarán elégettek Komáromi Csipkés bibliafordításából más "eretnek" könyvekkel együtt. A többi kötet az egri püspök pincéjében rohadt el. Debrecen csak a külföldön maradt több mint ezer példányt kapta meg évtizedekkel később, 1789-ben, II. József türelmi rendeletét követően.”
Komáromi Csipkés György kiválóan alkalmas volt a fordítás elkészítésére. Az utrechti egyetemen tanult. A keleti nyelveket olyan kiválóan sajátította el, hogy 1651-ben héber nyelven tartott értekezést az egyetem karai előtt. Doktori címet szerzett, és Debrecenben a keleti nyelvek és a bölcsészet professzora lett. Bibliafordítását már diák korában elkezdte. Kéziratából követhető pontos munkája. A valódi értelem visszaadásában mindent megtett, ami az egzegetikai tudomány akkori álláspontjához képest elérhető volt. Mivel az eredetinek nyelvét is jobban értette, mint elődei, ezért hűség tekintetében az előtte megjelent fordításokat messze felülmúlta.
Munkája kiadását nem érte meg, és a kiadás viszontagságos sorsa miatt nem is válhatott népszerűvé.
,,Valóban nem szívderítő jelkép -- írja Nemeskürty István --, hogy az első, általunk ismert magyar Biblia fordítói az inkvizíció elöl a határon túlra, Moldvába menekülnek, a legújabb kori kezdeményezések és állandó stílbeli korrekciók megindulása előtti utolsó magyar Bibliát pedig elégetik, és terjesztését tűzzel-vassal akadályozzák.'' (Gyürki László: A Biblia földje - A magyar bibliafordítások története)
-----
„Ki a mi felebarátunk? Minden ember a mi felebarátunk; akár jóakarónk az, akár ellenségünk...
Minden embert szeretnünk kell, mert azt Isten parancsolja és mert minden ember Istennek képmása. Miért kell ellenségünket is szeretnünk? ellenségünket is szeretnünk kell, mert az is felebarátunk és mert Krisztus Urunk külön megparancsolta, hogy szeressük ellenségeinket.” (Római katholikus kis katekizmus, Sz. I. Társulat, Bp, 1927. - Az esztergomi főegyházmegyei hatóság 3241/1926. sz engedelmével, 50-51. oldal.)
„A keresztény tiszteli a másik embert, mert Jézus él benne. Nem verekszik, nem sért meg másokat, nem öl.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN (Bérmálkozók könyve) Szent István társulat, Bp. 1988.40.old.)
Az „Angyali tanító”-nak nevezett Aquinói Szent Tamás ezt a katolikus keresztényi tiszteletet így fejezte ki:
„abban a kegyelemben kell őket (az eretnekeket) részesíteni, hogy haláluk által eltávozhassanak a földről.” (St. Thomas, Aquinas, Summa Theologica (Louis Guerin, Barri-Ducis, 1857), 4. kötet, 90. old.)
„Egy kis iróniával megállapítható: a Summában Aquinói Tamás azt írja, hogy az eretnekeket ugyanazon alapon kell kivégezni, mint a hamisítókat. Az eretnekek nem pénzt hamisítanak, hanem sokkal értékesebb valamit: a hitet. Persze azt nem kérdezte, milyen büntetés járna az okirat hamisítóknak, akik, őt magát is beleértve, az egyházat nemzedékeken át félrevezették.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 102. oldal.)
„Akik kárörömmel nézik, hogy miként világítja be VI. Sándor sötét uralkodását a szókimondó Savanarola máglyája; akik megbotránkoznak az egyházkormányzatban is érvényesülő régi politikai fondorlatokon; akik meginognak hitükben az egyháziak bűnei miatt, azok ne feledjék, hogy: régmúlt történeteket nem szabad a jelenkori gondolkodás és szokások szemüvegén át megítélni.” ((Hajós József (Sz. I. akadémia tagja): A végtelen felé, 1930., 301. old.)
Hanem csakis a Szentírás örök érvényű fényénél, abban is Krisztus szeretet-evangéliumának a tökéletes tükrében. Az pedig kétezer éve változatlan!
„Az egyház csak egy kínvallatást engedett meg, de az sem tarthatott félórán túl.” (Gál László: Katolikus Egyháztörténelem, Studium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005. 56. old.) Ugyanebben a könyvben kijelentik, hogy „Ma már tudjuk, hogy a hite miatt senkit sem szabad bántani.”
E könyv utolsó lapján megjegyzik: „Jézus Péterre és utódaira bízta nyáját... - Igenis, a pápa SZIKLA, mert ő az Egyház egységének biztosítéka, és tévedhetetlen, amikor hit és erkölcs dolgában nyilatkozik. Ilyenkor a Szentlélek vezeti.”
Felmerül a kérdés, ha abban az időben nem tudták, hogy a (más) hite miatt senkit nem szabad bántani, akkor azt honnan tudták, hogy a szikla, amin az egyház felépül az Péter és nem Jézus? Állítólag teológiailag tökéletes tudásuk van a pápáknak, ami meg a szeretet gyakorlati kifejezését illeti, abban meg analfabéták?!
„A Lélek biztosítja azt is, hogy az egyház ne juthasson lényegi kérdésekben tévedésbe.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN (Bérmálkozók könyve) Szent István társulat, Bp. 1988. 217. old.)
Ezek szerint, hogy kit ölnek meg és kit nem, az nem tartozik a lényeges kérdések közé! Hanem az, hogy a római pápa Péter jogos utódja, és mindenkinek alája kell magát vetnie ezért. Ez egy holtbiztos tudás. Meg hogy a katolikus egyház mindörökre fennmarad. A többi csak másod és harmadrendű kérdés.
„az üdvösség eszközeit hiánytalanul (…) csak Krisztus katolikus egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint a Péter vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az újszövetség összes javait, hogy ezekből hozza létre a földön az egy krisztusi testet; ebbe kell teljesen beépülniük mindazoknak, akik már valamiképpen hozzátartoznak Isten népéhez.” UR 3; vö. ÖD 17: „Krisztus egyetlen Egyháza a Péter utóda és a vele közösségben levő püspökök általkormányzott katolikus Egyházban létezik”, mivel „a kinyilatkoztatott igazság, a szentségek, és a szolgálat teljessége, melyet Krisztus Egyháza épülésére és sajátos küldetésének teljesítésére adott, a katolikus egyház közösségében található meg”. (ZAMFIR KORINNA: AZ EUKARISZTIA ÉRTELMEZÉSE A LIMAI DOKUMENTUMBAN - A szerző a kolozsvári Római Katolikus Teológiai Karon exegézist, szentségtant és ökumenizmust tanít.)
válasza:Kedves kaunn,
Bocsáss meg, de elbeszélünk egymás mellett. Lehet, hogy téged egyetemi adjunktussá is választhatnának, hogy egy monológszerű "cáfolatnak" csúfolt kommentben cirka 20 kiadásból citáltál nekem olyan idézeteket, amelyeknek valóságtartalma igencsak megkérdőjelezhető, legyen a mű/tanulmány, s bármennyire is elterjedt. Az is megkérdőjelezhető, hogy egy adott summát másoltál ide nekem.
Másrészt nem hiszem, hogy az gyülekezetedben nincsenek hibák, mutass fel egy olyan embert, kiben nincsenek. Másrészt a "habzószájú klerikális reakciós" elv eléggé ódivatú kártya nem gondolod? Ebből lett az inkvizíció-mítosz, mintha azon alapult volna, hogy minél többen menjenek a szintén túlfantáziált inkvizíciós eszközökbe.
Harmadrészt ez véleményem szerint egy _vita_, amely nem úgy áll, ahogyan most teszed:
Kérdező:
1, állítás
2, propagandaszöveg
4, beavatás a nagy összeesküvés-elméletekbe
5, konklúzió
Válaszoló:
1, hát persze, természetesen
vagy
1, cáfolatok
Erre pedig nem további érvelés, hanem újabb állítás, citált szövegek, íróasztalnál készült összeesküvés-elméletek önigazolása, és újabb konklúzió.
Ezért képtelenség itt vitát folytatni, mert az összeesküvés-elméletek a neoprotestantizmus "Szenthagyománya", amelyet minden jehovistának, pünkösdistának tudnia kell, anélkül nem lesz igazi keresztény.
Mondhatod: ez irreleváns, azonban addig míg te diktálsz, és én hallgatok, addig nem fogom folytatni a vitát, amíg racionálisan, dialektikusan, egyetemesen, folyamatosan tisztán érvelni itt nem fognak.
válasza:"Felmerül a kérdés, ha abban az időben nem tudták, hogy a (más) hite miatt senkit nem szabad bántani, akkor azt honnan tudták, hogy a szikla, amin az egyház felépül az Péter és nem Jézus? Állítólag teológiailag tökéletes tudásuk van a pápáknak, ami meg a szeretet gyakorlati kifejezését illeti, abban meg analfabéták?!"
Nem, kedves kaunn, nem igaz. A pápának nem minden kijelentései "tökéletesek", dogmatikusak, egyetemesek, csak azok az ex cathedra dogmák, amelyek a krisztusi tanítással teljesen kompatibilisek. Vö. Péter, aki az első apostol volt, aki által a mennyei Atya nyilatkozott, de majd később - ha nem Jézust követi -, akkor tévedésekbe kerülhet. És szerintem az apostolok jobban tudták a mostani vádlóiknál, hogy mit jelent Jézust követni.
Bár bocsáss meg, de az Egyháznak oldó-kötő hatalma van a világ dolgai felett („Amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyekben, és amit feloldoztok a földön, oldozva lesz a mennyekben" (Mt 18,18).); tehát, ha megmaradnak a krisztusi igazságban, és megmaradtak, akkor semmi gond nem lehet azzal, hogy a nemzetet a keresztény kegyelemmel megnemesítsük, sőt Péter sem kifogásolja (1Péter 2, 13-16). Másrészt Jézus kijelent ennélfogva sokkal erősebb szavakat is használt ("Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.” (Lk 19,27), mely az örök kárhozatot jelenti;
Így hát, a keresztény államiság létrejöttekor a keresztény üdvrendet megrontók, akik válogatnak a katolikus igazságokból, azokat kivizsgálják, mi lehet az a probléma, és orvosoljuk; kezdetben nem lehetett erőszakot alkalmazni, majd később a fenyítést tették csak lehetővé. Amikor inkvizícióval az állami hatalmak visszaéltek, akkor vált szörnyűvé. Inkvizícióban elítélt szent Jeand'Arc, amelyet az angol inkvizíció ítélt el Franciország restaurációjáért.
"Hanem csakis a Szentírás örök érvényű fényénél, abban is Krisztus szeretet-evangéliumának a tökéletes tükrében. Az pedig kétezer éve változatlan!"
Aha, azonban az Ószövetséggel ugyancsak elítélték Krisztust; sőt a Sátán is idézett belőle kénye-kedvére értelmezett próféciákat Krisztus ellen.
„a betű öl, a lélek éltet” (2Kor 3,6-8; vö. Róm 2,29; 7,6).
A őskeresztény -> katolikus lélek (Szentlélek) nélkül a betű csak öl és a kárhozatra visz.
Akik kényük-kedvére értelmezik a sorokat, azok nem lehetnek többek annál, mint az egykori vak, meghasonlott Izrael.
válasza:„egy olyan katolikus Egyház, amelyik maga sem tudja, hogy mit hisz, amely önmagával kerül állandó ellentmondásba, senki, még önmaga számára sem lehet lelki vezető..." (Teremtés vagy evolúció?; B. Élthes Eszter; Részletek az 1995-ben megjelent, Óda a szellemhez, avagy az emberiség védelmében című könyvből.)
Teljesen egyetértek a fentiekkel, annyi kiegészítéssel, hogy üdvösségre vezető, afelé irányító lelki vezető nem lehet, viszont a kárhozat felé vezető lelki irányító nagyon is lehet, sőt az is, és ezt a szerepét kitűnően be is tölti.
Semmilyen vallási csoportosulás nem okozott annyi kárt Krisztus szent ügyének a történelem folyamán, mint a katolikus egyház. Nem véletlenül nyilatkozik így egy kívülálló, akinek a véleményében milliók osztoznak:
„a vallás egy vírus, betegség, veszedelem az emberiség nyakán, amelytől, akár az AIDS-től vagy egy, a civilizáció merevlemezének tartalmát letörléssel fenyegető számítógépvírustól meg kell szabadulnunk, még mielőtt bekebelez bennünket.
Sajnos ezt a nézetet nagy számú történelmi bizonyíték támogatja. Kezdve a keresztesek jó néhány kísérletével, hogy megtisztítsák a Szentföldet a tisztátalanoktól (azaz bárkitől, aki nem volt igaz keresztény), az inkvizíció erőfeszítésein át, amely az eretnekeket akarta kiszűrni a társadalomból (azaz mindenkit kitaszított, aki a keresztény tanítástól eltérő eszméket vallott), egészen az ellenreformáció próbálkozásáig, hogy eltörölje a protestánsokat a katolikusok lakta föld színéről, nem is beszélve a huszadik század végének szent háborúiról, amelyek számlájára újfent több millió ember halála írható – s mindezt Isten és az egy igaz vallás nevében.” (Michael Shermer: Hogyan hiszünk – Istenkeresés a tudomány korában, Typotex Kiadó, 2001. 74. oldal.)
Sátán szemtől szembe nem tudott kárt okozni Krisztusnak, megtette hát hátulról, a színfalak mögül trójai falovával, a katolikus egyházzal. (vö. Csel 20:28-30; Róma 16:17-18; 2Péter 2:1)
A katolicizmus arról híres, hogy filozófiai eszközöket használ kezdettől fogva arra, hogy saját illegitim létezését legálisnak állítsa be. Ezért is termelt ki magából annyi filozófust, ezért is tanulnak a papnövendékek évekig filozófiát a képzésük során, és ezért is filozofálnak állandóan és megállás nélkül, mint maga is, aki azt írja:
„Aha, azonban az Ószövetséggel ugyancsak elítélték Krisztust; sőt a Sátán is idézett belőle kénye-kedvére értelmezett próféciákat Krisztus ellen. „
Ha az ószövetségi törvénnyel ítélték volna el Krisztust, akkor nem ítélhették volna el, hiszen Krisztus világosan megmondta: „Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem?” (János 8:46, katolikus ford.)
Az tehát, hogy az ószövetséggel ítélték el, az egy teljesen hibás filozófia, hanem pontosan az ószövetségi (mózesi) törvény filozófiai (önkényes) értelmezésével ítélték el, hiszen jól néznénk, ki, ha Jézus bármilyen ószövetségi előírást megszegett volna, hiszen akkor mindet megszegte volna, mivel az egy egységes EGÉSZ törvényrendszer volt! (vö. Jakab 2:8-11)
Innentől kezdve maga annyi értelmetlenséget ír és mond, amennyit akar, senki nem ellenőrzi, a katolikusok meg különösen nem, hiszen az átlagkatolikus (amiből a legtöbb van) alig olvassa a Bibliát (nem ér rá), és arra, hogy mélyen tanulmányozza azt, arra meg különösen nem. Hanem rábízza magát az olyanokra, mint maga, meg a hasonszőrűekre.
Hogy mennyire a filozófia a döntő, íme egy példa. Nézzük magát az eseményt:
„Ezen a jelentős egyházi találkozón 13 érsek, 225 püspök és több mint 90 apát vett részt. Cél a Szentföld, Jeruzsálem elfoglalása volt. A betóduló keresztesek valóságos vérfürdőt rendeztek. Csak az Al-Aksza mecsetben hetvenezer muszlimot mészároltak le. A Salamon templomban kb. tízezer zsidót, fejeztek le. Fouchner, aki annak idején szemtanúja volt az eseményeknek, azt írja, hogy az emberek bokáig jártak a vérben. Majd 1212-ben gyerekek részvételével szerveztek keresztes hadjáratot, ahol ezrével pusztultak el a gyerekek. Akik élve maradtak azokat eladták a rabszolga-kereskedőknek.” (2008. a Biblia éve. Mihály János református)
Most jön az indoklás:
„a középkori egyház felfogása szerint maga Krisztus hagyja jóvá e (keresztes) háborúkat, hiszen Krisztus szócsöve, a pápa hirdeti meg őket.” (Hans Küng: A katolikus egyház, Európa könyvkiadó, 2005. 135.old.)
Ezután jön a megbánás színielőadása:
„Elsőként II. János Pál pápa nevezte az inkvizíció népirtását nyíltan szégyennek. Egy 1994-ben kelt levelében kimondta: „Hogyan lehet elhallgatni a hit nevében elkövetett erőszaknak megannyi formáját? A vallásháborúkat, az inkvizíció törvényszékeit és az emberi jogok megsértésének más formáit?” A katolikus egyházfő elismerte, hogy módszereit tekintve az inkvizíció a Gestapo, a KGB és a Stasi előfutára volt. Brutalitását európai levéltárak forrásanyaga bizonyítja.” (Lévai-Potó: Katolikus pápák, eltitkolt bűnök és botrányok, Vagabund kiadó, 2008. 106.oldal.)
Megjelenik az elmaradhatatlan katolikus ájtatosság:
„ha sokan lesznek azok, akik nem ütnek vissza, akkor majd elfogynak azok, akik ütnek. Az első századok keresztényüldözéseinek megszűnéséhez is ez vezetett. Sajnos azonban a történelem folyamán maguk a keresztények is sokszor hűtlenek lettek Jézushoz. Akkor is, amikor egymás között háborúskodtak és akkor is, amikor a „pogányok” ellen viseltek „keresztes” háborúkat. Jézus tanítványai számára a „pogányok” is felebarátok, akiket nem elpusztítani kell, hanem megnyernünk Jézus ügyének, a szeretetnek. A szeretet országának megvalósítására pedig teljesen alkalmatlan eszköz a fegyver. (vö. Lk 9,51-56., Jn 18,36)” (Hitünk és életünk, Szent István Társulat, a Római Katolikus Püspöki Kar Hittankönyv Bizottsága, 1978. 204. oldal.)
Na és ott van az elmaradhatatlan filozófia is:
„A katolikus Egyház indította meg a keresztes hadjáratokat, amelyeknél ideálisabb, gyönyörűbb vállalkozása soha nem volt az emberiségnek. Az emberek százezrei és milliói egy-egy prédikáló szerzetes lelkesítő szavára otthagyták otthonukat, családjukat azért, hogy felszabadítsák Krisztus Urunk születésének, életének és halálának színhelyét a pogányok zsarnok uralma alól.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK - Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. I. fejezet)
Vagyis úgy kenik a szöveget ahogy nekik teszik, úgy magyarázzák, ahogy éppen szükséges, hogy a társadalomra nézve a jó benyomást megtartsák, hogy magukat (a sok gonosztett ellenére) mégis eladják az egyedül igaz és a krisztusi hivatást megfelelően betöltő egyháznak.
Ehhez aztán jönnek az újabb filozófiai magyarázatok, pl.:
„Az egyház nagy kettőssége: hogy Krisztus Teste, hogy isteni küldetése van, de ugyanakkor emberekből áll és hibázhat. Amikor Krisztus emberekből alapította egyházát, vállalta ezt a botrányt.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 95. old.)
Természetesen ezen hibáknak ellenére:
„A római katolikus anyaszentegyház szent, mert szent az alapítója és tanítása, és mert sok szentet nevelt és nevel.” (Bibliai történetek a katekizmus igazságaival, hittankönyv, SZ. I. Társulat, 1968.112. oldal.)
Az Egyház földi vándorlása alatt „bűnösöket is foglal magában, és így egyszerre szent is, és folyton megtisztulásra is szorul”, ugyanakkor „az üdvösség valamennyi eszközét … csak Krisztus katolikus Egyháza, az üdvösség egyetemes segítő eszköze által érhetjük el.” (II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 8.; II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio, 3.)
Végeredmény: kimagyarázta magát, a szellemi és erkölcsi szemetet, amit az évszázadok alatt betermelt, egy elegáns mozdulattal a háta mögé söpörte, és tisztán (?) mosolyogva lép(ett) elő a bűn fertőjének mélyéből.
De mit mond erre a Szentírás? Hogy a gonosz a világosság angyalának adja ki magát és szolgái hasonlóképpen! (vö. 2Kor 11:13-15)
És mit mond Jézus Krisztus? „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Máté 25:40, katolikus f.)
Tehát ha egyetlen embert is máglyára dobtak, Krisztust dobták a máglyára, őt kínozták meg, az ő nyelvét tépték ki, az ő tanítását csalták meg és járatták le, az összeg gonosztettet ővele követték el!
„Mivel a bukott egyház a középkorban olyan nyilvánvalóan korrupttá vált, érthető, hogy miért kelt fel olyan sok ember tiltakozóan ellene. Sokan közülük azok az értékes emberek voltak, akik elutasították a pápa hamis követelőzéseit és a pápa helyett Jézus Krisztusra néztek és őbenne keresték az üdvösséget és az igazságot. Ezeket az embereket eretnekeknek nevezték és a Róma katolikus Egyház elkeseredett üldözést folytatott ellenük.
Az egyik olyan embertelen dokumentumnak a címe, ami ezt az üldözést elrendelte, „Ad exstirpanda” volt. Ezt IV. Ince pápa adta ki 1252-ben. A dokumentum állítása szerint az eretnekeket szét kellett zúzni, mint a mérges kígyókat. Formailag jóváhagyta a kínzás alkalmazását. A kiadvány felszólította a polgári intézményeket az eretnekek megégetésére.” (Ralph Edward Woodrow – Babilon misztériumvallása régen és ma; Lautec Verlag Germany, 108. old.)
Erre mondja a katolikus filozófia (egyrészt), hogy Krisztus „vállalta ezt a botrányt.” ; másrészt: „Az Isten hullának látja azt, aki súlyos bűnben él. Hogyan engedné az ilyet asztalához? Hogy adná neki szent Fia testét és vérét?” (Családunk katekizmusa, Szent István Társulat, Bp. 1983. 129. old.)”
Mit nevez a Szentírás súlyos bűnnek?
„Erről ismerhetők fel az Isten gyermekei és a sátán fiai. Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét. Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást!
Ne tegyünk úgy, mint Káin, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak.” (1János 3:10-12, katolikus ford.)
„Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!
Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat.” (Jelenések 18:4-5, katolikus ford.)
Ezek a bűnök akkor is bűnök, ha a felsorolásaikat a "habzószájú klerikális reakciós" elvek eléggé ódivatú kártyái közé sorolják. (Például, milyen unalmas lehet egy vádlottnak másfél órán keresztül hallgatni a bíró bizonyított vádjait - de attól még azok megállják a helyüket és azokért felelni kell!)
Hogy pedig „az Egyháznak oldó-kötő hatalma van a világ dolgai felett „ - ha ezt arra az egyházra érted, amely szerint Krisztus vállalta ezt a botrányt, mármint hogy követői nem csak bűnös természettel bírnak, hanem a bűnt (annak számtalan formáját) szisztematikusan gyakorolni is fogják fennállásuknak teljes terjedelme alatt Isten és Krisztus szentségének terhére, akkor te magad is a botrány okozók közé sorolod be magadat, hiszen közösséget vállalsz velük, a többi milliókkal egyetemben és osztozni is fogsz a sorsukban.
A filozófia persze mást mond:
„tehát mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban, és őt KÖVETI az a tagja. Akkor is ha katolikus, akkor is ha protestáns, vagy tudom is én.„ (Hogy mit hisz, mit tanít, tanít-e egyáltalán, bálványimádó-e, szellemileg parázna-e, vissza megy-e a törvény átka alá, stb. az nem érdekes. Langyosok máshol is vannak.)
Sőt, „ha megmaradtok az én beszédeimben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok.” (János 8:31) Ennyiféle egymással és a Szentírással ellentmondó egyháztagság meg eleve garantálja, hogy nem tud megmaradni Krisztus tanításaiban, hanem csak arra jó, hogy közösséget vállaljanak az ökumenizmus révén a Koránt is megcsókoló, fasisztákkal is minden további nélkül szövetséget kötő, szobrok és képek előtt hajlongó bálványimádókkal, akiknek a földön ugyan van 'szentatyájuk', de a mennyben a 2János 9 szerint nincsen! (vö. Máté 23:9)
válasza:Ezeket az irományokat és cáfolatokat egyetlen beszédhez semmiképp sem tudom hasonlítani: AZ JÉZUS HEGYI BESZÉDE.
az egyszerü, érthető, hatalommal dúsított beszéd távoláll az ilyen íróktól, annyira, amennyire messze van a KATOLIKUS szó fogalma a BIBLIA fogalmától. Messziről sem ismeri egymást ez a kettő. gyümölcseiről lehet felismerni, melyik az igaz vallás: Jó fa nem terem rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem terem jó gyümölcsöt. A tények elől nem lehet elbujni. Lehet magyarázni össze-vissza mindent, de INKÁBB ISTENT kell megismerni, az a bölcsesség kezdete és az élet lehetősége. :)
válasza:A Szentírás iránti katolikus érzék megőrzése
Húsz évvel ezelőtt találkoztam egy újmisés pappal, akinek – egy társasági este folyamán – megemlítettem, mennyire csodálom a Szent Pál apostol Filippiekhez írt levelének második fejezetében található himnuszát, mennyire nagyszerű krisztológiai megállapítások találhatók az Újszövetség egyik legkorábbi írásában. A fiatal pap ennyit felelt rá: „Oh, igen, az csak a filippi közösség teológiája volt.” Isten néha csak úgy ajkunkra adja a választ, ami megoldja a helyzetet. Így válaszoltam: „Nem gondolja, hogy azért a Szentléleknek is volt hozzá valami köze?”
A fiatal pap nem válaszolt – legalább is akkor nem. Egy évvel később hallottam, hogy elhagyta a papságot. Fájdalmasan érintett, de nem lepett meg. Egy mondattal sikerült kimutatnia teljes lelki ürességét. Nem volt katolikus krisztológiája, így aligha őrizhette meg a papi hivatás kegyelmét. De a problémája még mélyebb, még alapvetőbb volt: elvesztette a Szentírás iránti katolikus érzéket.
Igen, azt állítom, hogy a Szentírás iránti katolikus érzék sokkal alapvetőbb, mint a katolikus teológia vagy a papi hivatás, hiszen a hitről szerzett tudásunk és saját identitásunk (megj.: a szerző pap) attól függ, hogyan olvassuk a Szentírást, hogyan gondolkodunk róla. Azok, akik katolikus kódon olvassák a Szentírást, egyre jobban katolikussá válnak. Azok, akik a Szentírást valami más módon olvassák, egyre inkább valami mássá, de nem katolikussá válnak. Sajnos, manapság egyre több katolikus olvassa a Szentírást nem-katolikus módon.
A Szentírás katolikus értelmezését két oldalról, mondhatnánk jobbról és balról támadják. Az én fiatal papismerősöm a bal-oldali protestáns (általam „hyper-kritikusnak” nevezett) iskolával került kapcsolatba. A legtöbb protestáns egyházi jellegű közösség Szentíráshoz való kapcsolatát ez uralta jó száz éven keresztül. Ezek a „liberális” közösségek egy lépéssel tovább vitték a reformációt, mint maguk a reformátorok. A reformátorok kidobtak minden katolikus hagyományt, hogy csak a Szentírás maradjon meg. A liberális protestánsok, miután felfedezték, hogy a Szentírásban magában is jelen van a hagyomány, úgy döntöttek, hogy a Szentírást is kidobják.
Néhány éve szólásmondássá vált a Rómában tanuló fiatal papok között: „A két leggyűlöltebb szakértők a liturgisták és a biblikusok. A liturgisták azt mondják neked, hogy bármit is teszel, valami mást kellene tenned. A biblikusok azt mondják, bármit is mond a Szentírás, az valami mást jelent.”
Nagyon könnyen előfordulhat, hogy az én fiatal papismerősöm túlságosan jól megtanulta a biblikum-órákon hallottakat. Valahol a szemináriumba való belépés és a szentelés között elvesztett egy nagy értékű drágagyöngyöt. Ez a veszteség akkora volt, hogy még a szentelés szentségi kegyelme sem volt képes kipótolni. A Szentírást nem-katolikus módon kezdte el olvasni, és ennek következményeképp mind kevésbé és kevésbé maradt katolikus. A szemináriumi képzése során el kellett volna neki magyarázni, hogy a Szentlélek Úristen az egész Szentírás igazi szerzője, és hogy az emberi szerzők, mint pl. Szent Pál apostol, vagy az első olvasók, mint pl. a filippiek, egy különleges ajándékot kaptak, amelyet az ő feladatuk volt áthagyományozni az egész Egyház számára örök időkre, ez az ajándék pedig az isteni Kinyilatkoztatás. Miután a II. vatikáni zsinat által közzétett első dokumentum a kinyilatkoztatásról szólt, nyilván nem az volt a Szentlélek vagy a zsinati atyák szándéka, hogy ellazítsák a kinyilatkoztatott igazság katolikus felfogását. Viszont a zsinat után az ökumenizmus szelleme megnyitották a relativizmus gátjait.
Már a II. vatikáni zsinatot megelőzően is tapasztalható volt egy bizonyos nyitottság a liberális protestáns szentírástudomány eredményei felé. A cél az eredmények elfogadása volt a metódus elfogadása nélkül, vagy ahogyan 1972-ben a biblikum professzorunk mondta: csodálni az ismert Bultmannt, mint egzegétát, de egy kissé sem csodálni a teológiáját. Ez legalább egy árnyalt álláspont volt, még ha kissé skizofrén is. Könnyű volt az árnyalás képességének ajándékával kevésbé bíró professzoroknak azt a benyomást kelteniük a szeminaristákban, hogy egyedül a történeti-kritikai módszerhez fordulhatnak, ha a Szentírás „meg akarják tisztítani” annak mind betűszerinti, mind pedig lelki értelmezésétől.
Közben pedig, ugyanazon ökumenikus szellemtől vezérelve, sok katolikus elkezdett részt venni a „nem-felekezeti” bibliaórákon nem-katolikus személyekkel együtt. Nem jöttek rá, hogy ezáltal záloggá váltak egy háborúban, amely nem az övék volt. Sok, magát a Biblia kisegyházának tekintő közösség, tapasztalván a protestáns egyházi jellegű közösségek gyakorlati ateizmusát, keresett menedéket egy az értelmet félretevő hitben. A katolikus hagyományt mindig is jellemző „megértést kereső hit” helyett ezek a jószándékú, de félrevezetett katolikusok a „jobb-oldali” protestantizmus „értelemtől menekülő hit”-e közepébe csöppentek. Túszok lettek a bal-oldali, a „megértés lerombolja a hitet”-féle protestantizmus elleni háborúban.
A II. vatikáni zsinat után szakadás támadt a klérus és a hívek között, ui. sokan a klérusból a liberális protestantizmus felé, míg a hívek inkább a konzervatív protestantizmus felé vették az irányt. Az Egyház egysége az, ami veszélybe került, miután tagjai kezdik elveszíteni a Szentírás katolikus értelmezését. Az emberek egy csoportja akkor lesz közösséggé, ha mindent megosztanak egymással – és ez éppúgy igaz az isteni alapítású emberi közösségre is, mint bármely másfajtára. Ha a katolikusok különböző csoportjai nem egyformán olvassák a Szentírást, előbb-utóbb nem ugyanazt fogják hinni, és már nem ugyanazokban a szentségekben fognak részesülni. A Szentírás iránti katolikus érzés elvesztése az egyik legnagyobb lépés az Egyház egységének megbontása felé.
Nem is olyan túl régen, a Vatikán kiadott egy dokumentumot a következő címmel: A Szentírás magyarázata az Egyházban. A dokumentum megállapítja, hogy „a fundamentalizmus intellektuális öngyilkosság”. Nem hinném, hogy bárkit is, aki ilyenre készül, elriasztaná a vatikáni dokumentum. De legalább kitapintották a probléma felét. A másik felét, sajnos, nem sikerült ilyen jól megfogalmazni – sajnos, kimaradt a dokumentumból, hogy „a hyper-kriticizmus pedig lelki öngyilkosság…”
Két protestáns tábor között foglalunk helyet. Az egyik megöli a lelket (az értelem „javára”), a másik pedig megöli az értelmet (a lélek „javára”). A katolikus hagyomány a lelket és az értelmet is úgy tekinti, mint Isten felbecsülhetetlen értékű ajándékát, amelyek a kegyelem segítségével képesek együtt dolgozni, hogy Istenhez vezessenek minket. Nem kell abbahagynunk a gondolkodást, amikor imádkozunk, és nem kell abbahagynunk az imát, amikor gondolkodunk. Ezek nem egymást kizáró tevékenységek. A Szentírást olvasni akár a lélek, akár az értelem nélkül, hatalmas ostobaság lenne.
Ebben a bevezető cikkben szerettem volna felvázolni a két legfőbb veszélyt, ami a katolikus Szentírás-olvasásra, Szentírás-értelmezésre leselkedik, és ami olyan módszerekből fakad, amelyek nem a mi módszereink. Ugyanakkor a Szentírás iránti katolikus érzék végképp nem valami ellenében határozza meg magát. A Szentírás iránti katolikus érzék már 1500 évvel azelőtt létezett, hogy az első protestáns egyáltalán megjelent volna a földön.
És ez az érzék nem függ semmiféle iskolától, egyetlen tudóstól sem. Minden evangélikusnak Luther Mártont kell kiindulási pontként vennie, ha a Szentíráshoz nyúl. Minden kálvinistának Kálvint. Olyan egzegetikai hagyománnyal rendelkeznek, amely egy-egy személytől származik. Az a „mód” viszont, ahogy egy katolikus veszi kézbe a Szentírást, apostolok, evangélisták, pápák, püspökök, egyházatyák, valódi teológusok és egzegéták hatalmas tömegének felhalmozódott bölcsességéből született meg, átölelve most már lassan 2000 évet.
válasza:HOGYAN EGYEZTETHETŐ ÖSSZE AZ EGYHÁZ SZENTSÉGE A BENNE TAPASZTALHATÓ BOTRÁNYOKKAL?
Válasz:
Az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai súlyos bűnösök. Az Egyház ui. Jézus Krisztus keresztáldozatának és a Szentlélek megszentelő tevékenységének köszönheti szent mivoltát.
Magyarázat:
Az Egyház szent, mert a végtelen szent Isten alapította; szent, mert jegyese, Jézus Krisztus sugárzik át rajta, aki életét adta az Egyházért; és szent, mert a Szentlélek őrzi. Az Egyház szentsége természetesen nem jelenti tagjainak bűntelenségét. Az Egyház nem tagjaiban, hanem céljaiban és Főjében szent. Azáltal szent, akihez tartozik és aki alapította, s nem azok által, akik hozzá tartoznak, annak ellenére, hogy nem ritkán egyes tagjaiban is felragyog az Egyház szentsége. Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha).
A bűnös ember így az Egyház szentségét meg sem karcolhatja. Vagy azért, mert a bűnös tagnak olyan súlyos a vétke, hogy el is veszítette az Egyházhoz való tartozását, vagy azért, mert bűnbánata és Krisztus kiomló vére által megszentelődik.
Igazolás:
Szt. Pál apostol tanítja, hogy Krisztus szentségessé tette Egyházát: „Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen" (Ef 5,27). Az Apostol szerint: „Isten temploma szent, ti vagytok az" (1 Kor 3,17). Ezért mondjuk: Szent Egyház.
Szt. Pál apostol is súlyos hibákat és bűnöket talál már a korai Egyházban is, de meg sem fordul a fejében, hogy az Egyház megszűnt volna Egyháznak és szentnek lenni. Kiközösítést követel és nem új alapítást: „Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel" (1 Kor 5,1).
Júdás is bemocskolta személyét és apostoli hivatalát, de az a többi apostolt nem érintette. Bűne és következményei csak reá szállottak, nem az Egyházra: „Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei" (ApCsel 1,17).
Szt. Péter is megtagadta Jézust, de bűnbánatát elfogadta Krisztus, és az Egyház vezetője maradt, bár Jézus megkövetelte tőle a hitvallást: „Majd harmadszor is megkérdezte tőle: »Simon, János fia, szeretsz engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: »Szeretsz engem?« S így válaszolt: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.« Jézus ismét azt mondta: »Legeltesd juhaimat!«" (Jn 21,17).
Maga Jézus is megmondta, hogy a bűnök és a botrányok elkerülhetetlenek egy közösségben, ez azonban csak a személyre nézve jár következményekkel: “Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket!” (Lk 17,1).
Sokan úgy gondolják, hogy a Római Egyház már rég megromlott s csak idők kérdése, mikor omlik végleg össze. Ennek határozottan ellentmond Jézus csalhatatlan ígérete, hogy ő Egyházával marad „mindennap, a világ végezetéig" (Mt. 28, 20), s az a másik kijelentése is, hogy amíg az Egyház Szent Péter sziklatalapzatán áll, addig „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta" (Mt. 16, 18).
NEM TESZIK-E AZ EGYHÁZAT HITELTELENNÉ AZ INKVIZÍCIÓ, A KERESZTES HÁBORÚK, A BÚCSÚCÉDULÁK ÉS A GALILEI-PER TÖRTÉNELMI TÉNYEI?
Válasz:
Az inkvizíció, a keresztes háborúk és a Galilei-per történelmi tényei nem teszik hiteltelenné az Egyházat, egyrészt mert az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai bűnt követnek el; másrészt mert az egyházellenes történelemszemlélet ezen események jelentőségét messze eltúlozza, ugyanakkor sok szent és igaz mozzanatot hallgat el, melyek erősen megváltoztatnák a róluk kialakult képet.
Magyarázat:
A tévtanítókkal szembeni hivatalos egyházi eljárásnak valóban voltak túlkapásai, de nem mai szemmel kell mérlegelni több száz évvel ezelőtti eseményeket. Ennek megértéséhez nézzük az inkvizíció kialakulását. A hajdani eretnekek (katharok, waldensek, bogumilok, husziták) korántsem voltak jámbor vallási álmodozók. Templomokat, városokat égettek fel vagy fosztottak ki, embereket öltek, abnormális polgári és szexuális éltet éltek ill. propagáltak. Ezek ellen az államnak fel kellett lépnie. Amikor az állam az eretnekség vádját politikai tisztogatásra kezdte használni, az Egyház közbelépett és nem engedte, hogy az állam önkényesen döntse el, hogy ki eretnek és ki nem. így az inkvizíció nagyon sok ember életét megmentette, de erről egy szót sem írnak a történelemkönyvek.
Az inkvizíció méreteiről és módszereiről alkotott kép is igazságtalan. Sokakkal hitették el, hogy az inkvizíció tömegesen és könnyedén égette meg az embereket, s ugyanakkor borzalmas kínvallatásnak vetette őket alá. Igaz ugyan, hogy bizonyos esetben alkalmaztak kínvallatást, de ez a korszellemnek volt köszönhető, és az Egyház itt is irgalmat gyakorolt: Az inkvizíciós bíróság egyféle kínvallatást alkalmazott, a világi bíróság kínzó eszközeinek csak a fantázia szabott határt. Nem véletlen, hogy nagyon sok rajtakapott bűnöző a bíróságon kitalált egy vallásos mozzanatot („azt mondták a hangok"; „Isten üzente"), hogy ügye átkerüljön a világi bíróságról az inkvizíciósra, ahol enyhébb büntetésben reménykedhetett. így az inkvizíciós perek túlnyomó részben közönséges bűnvádi eljárások voltak, és korántsem a „lelkiismeret és a hatalom drámai összeütközései." Halálos ítéletek is csak súlyos és köztörvényes ügyekben születtek. Ezek száma nem volt több az évi két - három főnél. A büntetések súlyossága is relatív. A büntetések olyakor valóban kemények voltak. „De a középkori ember bírta is a őket. Kevésbé elpuhult népeknél ma is húsbavágóbb eszközökkel él az igazságszolgáltatás" (Mehrle Tamás O.P.: Szt. Domonkos életének tanítása).
Igazi vallási ítélet ritkán született, és csak nagyon nagy jelentőségű vagy különösen erőszakos eretnekeket végeztek ki (pl. Husz János). Itt azonban két dolog játszik közre. A középkorban Istent tekintették a királyok Királyának. Aki a királyt megsértette, felségsértés bűntettével halálra ítélték. Az eretnek tévedést tanít Istenről vagy szavát meghamisítja - gondolták régen. Ezzel a királyok Királyát sérti, tehát az eretneket is halálra szánták. De ne feledjük, a középkorban a kereszténység volt az állami ideológia, a társadalmi kohézió legfőbb ereje volt. Az ellene irányuló támadás össztársadalmi érdekeket sértett. Az állami ideológia nyílt bírálóit mindig büntették. Ma sincs ez másképpen: És nem kell feltétlenül a Nagy Francia Forradalom tömeges kivégzéseire, a náci koncentrációs táborokra vagy a kommunista gulágokra gondolni. Elég csak a nemzetbiztonsági hivatalok tevékenységét figyelemmel kísérni. Sok nyugati országban, ha valaki olyan mozgalom mozgatója, melyet a hivatalos közeg „eretnekségként" kezel (pl. neonáci), akkor az államhatalom figyeli, esetleg le is állítja. Nem ok nélkül. Λ modern szólásszabadság sem olyan egyértelmű, mint sokan hiszik. Sok európai országban bizonyos nemzetiségek vagy devianciák nyílt vagy akár csak burkolt megsértését börtönnel büntetik. A lényeg nem sokban különbözik az eretneküldözéstől, és a módszerek sem sokban térnek el az inkvizíció módszereitől.
Spanyolország kivételt képez. Nemcsak azért, mert itt működött legkeményebben az inkvizíció, hanem, mert itt az inkvizíció nem egyházi, hanem elsősorban állami kezekben volt. Ez ugyan sok visszaélést és kegyetlenkedést eredményezett, de alapjaiban ennek is megvolt az oka. Spanyolország tele volt látszatra megtért mórokkal, akik kereszténynek tettették ugyan magukat, de igazából kémkedtek, és Európát a félhold igájába akarták hajtani. Ezeket az embereket valóban minden eszközzel igyekeztek felkutatni. Azonban látható, hogy az inkvizíció itt is kémelhárítási funkciót töltött be. Neve is ezt tükrözte: Sanctum Offícium Inquisitionis, azaz a Felkutatás Szent Hivatala.
Volt tehát sok árnyoldala az inkvizíciónak, de ezek nem magának az intézménynek, hanem az emberi gyarlóságnak voltak a következményei. Erre pedig áll, amit az előbbi feleltünk és igazoltunk, hogy az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai bűnt követnek el, mert az ilyen botrányok elkerülhetedenek. Ha az inkvizítorok lelkiismeretesen működtek, akkor gáncs nem érheti őket, mert szigorukkal az igazságon és kereszténységen túl a közembereket védték a köztörvényes, vallási bűnözőktől. Szentek is voltak közöttük.
Sokan úgy gondolják, hogy a Katolikus Egyház sorra máglyán égette el a más hiten levőket. „Először is: nem egyszerűen a „más hiten lévőket" égették el, hanem legfeljebb a megátalkodott zendülőket, a tudatos vallási felforgatókat. Másodszor és főleg: nem az Egyház égette el őket. Az Egyház maga soha senkit sem égettetett el sem máglyán, sem egyébként. A máglyahalál a pogány germán jognak rettenetes maradványa, amelyet sajnos, a középkorban úgyszólván minden állam átvett és fenntartott; s ami fő: állami büntetés volt, nem pedig egyházi. (...) Magának a vallási bűnténynek megállapítása tekintetében természetesen egyházi tényezőket kérdeztek meg, s így létesültek a vegyes törvényszékek, aminő az inkvizíció volt. Az egyházi tényezők abban sajnálatosan hibáztak, hogy sokszor túlságosan kiadták magukat az állami túlkapások védelmezőinek s nem helyezkedtek eléggé szembe a kegyetlen és gyakran igazságtalan kínvallató és büntető módszerekkel. A legtöbb esetben mégis megtették ezt, s éppen az Egyház volt az, amely ismételten keményen felszólalt e barbár szokások ellen" (Bangha: Világnézeti válaszok. VI. fej.).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!