Van, vagy lehet olyan ateista, aki nem hisz az evolúcióelméletben?

"Mire bizonyíték ez neked, arra hogy a világ csak illúzió?"

Mondom, hogy nem bizonyíték. Nem bizonyítja semmi, hogy a valóság virtuális, de ennek ellenkezőjét sem bizonyítja semmi.

"Semmiképpen sem mert a kettő között nincs logius kapcsolat, legfeljebb áltudományos belemagyarázás."

A kérdést jelenleg aligha tudja vizsgálni a tudomány, szal az "áltudományos" kifejezésnek sincs értelme.

"Ha a valóság az emberek gondolatának csupán a kivetülése lenne, "milyen gondolatának ha nincsen fizikális agyunk" Akkor nem volna egységes, anarchikus összevisszagágban léteznénk, nem egy rendezett törvényszerűségekkel rendelkező világban"

Azért a kedvemért térjünk vissza az álmokhoz. Amikor álmodsz, te érzékeled hogy összevisszaságokat álmodsz? Én magamból indulok ki: Amikor álmodok, nekem az álmomban minden teljesen természetes, fel sem tűnik, hogy rendezetlen káosz az egész. Csak amikor felébredek, akkor jövök rá, hogy tiszta humbug és logikátlan volt amit álmomban átéltem. Ha a "való világra" ráhúzzuk ezt a párhuzamot, akkor lehet, hogy itt is ugyanaz a helyzet. Amikor éled az életedet, azt hiszed, teljesen logikus, racionális minden, közben lehet h ez is csak egy álom, amiből egyszer majd felébredsz, és azt mondod majd: Jaj, mekkora sületlenségeket álmodtam. :)

"ja és természetesen ha a gondolataink segítségével hoznánk létre a környezetünket, azt akár át is alakíthatnánk, mint az álmainkat, de ez nem így van"

Megint kifelejtesz valamit a számításból. Az álmodban nem irányítod tudatosan az eseményeket, nem vagy tudatában, hogy ott te magad formálod a környezetedet. Csak amikor már felébredsz, akkor jössz rá, hogy az álmodban ez és ez a jelenség vagy tárgy vagy személy átalakult időközben, és az ébrenléti állapotban már tudod, hogy azt az agyad hozta létre. De az álmodban erre nem jössz rá, legalábbis általában nem. Pontosan ugyanígy a "való világ" is lehet egy álombeli állapot, amely rendszerben bizonyos dolgokra soha nem fogunk ráeszmélni, mert ahhoz fel kell ébredni. De mint már leírtam, ezt nem bizonyítja semmi, és nem is cáfolja semmi. Ebben lehet hinni és nem hinni.

"Valóban rejt, de azért egy virtuális valóságban ez még elfogadható, a valóságban azonban veszélyes volna egy száguldó mozdony elé állni és azt gondolni hogy az csak egy illúzió. :)"

Megint félreértés félreértés hátán. Az, hogy a valóság a tudatunk kivetülése, nem azt jelenti, hogy én tudom irányítani a valóságot a tudatommal, legalábbis nem tudatosan. :) Én pl. már álmodtam azt, hogy lezuhantam egy magas helyről, és meghaltam. :) Abban a pillanatban felébredtem az álomból. Pedig tudtam volna másképp alakítani az álmomat? Lehetséges, de ezt a képességet magában az álomban úgy látszik nem tudtam teljesen a magaménak tudni. És mi van, ha itt lezuhansz egy szikláról, felébredsz egy másik valóságban? :)

"Voltak olyanok akik valóban hittek ebben, megtörtént hogy emberek úgy gondolták hogy pusztán az akaratuk erejével megállítanak vonatszerelvényeket, a probléma csak az volt hogy a vonat nem tudta hogy csak illúzió, a vezető pedig hiába rántotta be a fékeket mert a kerekek és a sín hallgatott arra a fránya fizikára"

Azok az emberek csúnyán félreértették ezt a dolgot. Hogy az akaratunkkal mennyire tudjuk tudatosan befolyásolni a világot, azt gondolom, hogy az egy kicsit más témakör.

"pont ez a probléma ezzel az elmélettel, hogy az ember tudata képtelen hatást gyakorolni a környezetére, arra csak a testével együtt képes"

Mondhatni, makroszkopikus méretekben igen. Én viszont elgondolkodtam ezen mélyebben, hogy ha a külső valóságot nem tudjuk a tudatunkkal irányítani, akkor a testünket miért tudjuk? Természetesen azért, mert úgymond összeköttetésben van a tudat a testtel. Ez olyan mint az áramforrás és a fogyasztó kapcsolata. A villanykörte akkor gyullad fel, ha az rá van csatlakoztatva a "tudatra", azaz az áramforrásra. Azonban, tudunk olyan jelenségekről, amikor az áram hat a vele nem összeköttetésben levő környezetére. Pl. ilyen a mágneses hatás is, de ilyen az, amikor egy nagyon-nagyon erős áram már a szigetelő anyagon is átüt. Ezzel párhuzamot vonva lehetségesnek tartom, hogy a tudatunk normál szintjén a környezetünk gyakorlatilag nem befolyásolható. Ugyanis ahhoz, hogy az befolyásolható legyen, sokkal erősebb tudati jelenlétre van szükség. És térjünk vissza egy kicsit a kvantumfizikához. Ajánlom figyelmetekbe az ún. kettős rés kísérletet, amikor is a megfigyelő tudata határozza meg az elektron hullám vagy részecske természetét. (Sajnos nem találom már azt a videót, pedig régen fent volt az indavideón. :() Ezt én úgy értelmezem, hogy mikroszkopikus méretekben a tudat igenis hatással van a valóságra, de mivel a tudati jelenlétünk mértéke viszonylag parányi, ezért csak a mikroszkopikus világra tudunk hatással lenni. Erősebb tudattal hegyeket is arrébb tudnánk mozgatni. :) Persze nem biztos, hogy helyes ez a következtetés, de ez az én elméletem. Na tessék, most már lehet vitatkozni, ha tudtok! :)

"Felhoztad az álom-példát. Amikor álmodsz, azokat mind okkal teszed. Illetve megvannak az okai. Sokat gondoltál rá előtte, stb. Szóval van értelme, még ha nem is sikerül mindig megfejteni."

És ki mondta, hogy az illúzió világnak nincs értelme? :) Az a baj, hogy benned még valami fura és hibás előfeltételezés van, amire még mindig nem sikerült rájönnöm, mert úgy mondod az érveidet mint a vízfolyás, mégsem sokat értek belőle valszeg azért, mert lehet h nem azonos az illúzióvilágról alkotott fogalmunk.

Az álomnak is meg lehet az értelme, persze. Sőt elég valószínű, hogy a valós életben eredeztethetők álmaink okai. De ez miért teszi valószínűtlenné, hogy a való világ is csak egy illúzió? Mi van akkor ha ebből felébredve egy még valódibb világba lépünk át, és valójában onnan eredeztethetők a földi cselekményünk okai, ugyanúgy mint az álom esetében? :)

"De ennek az illúziós feltevésnek, abszolút semmi."

Amit nem vagy képes megérteni, az az, hogy az álmodat a már ébrenléti állapotból figyeled, és onnan magyarázod, viszont az ún. "valós életedet" magából a "valós életedből" figyeled. Amikor álmodsz, akkor azt ugyanolyan racionalitással, ugyanolyan természetességgel éled meg, mint a valós életedet. Nem lehet megkülönböztetni az álmot a valóságtól, éppen ezért lehetséges az, hogy a valós életed is igazából egy álom, egy illúzió. De ha te meg tudod különböztetni az álmot a valóságtól, elmondod nekem hogy mégis hogyan? Mert én igazán nagyon kíváncsi lennék. :)

És bizony, amikor az álmodban emberekkel beszélgetsz, stb. azok mind a tudatod kivetülései, bármilyen kiábrándító. Akkor miért ne lehetne az élet is egy ilyen dolog? De mint mondtam, ebben nem kell hinni, kb. 50% hogy igaz, és 50% hogy nem igaz.

"Egyetlen bizonyíték rá, hogy nincs bizonyíték ellene, mint a rózsaszín unikornis vagy micsoda ellen sem."

Amikor álmodsz, te hogyan bizonyítod be hogy álmodsz? Nem utólag, amikor ébren vagy, hanem amikor álmodsz!! Megcsíped magad? Elé állsz a vonatnak? Mégis hogyan? Az álomban sincs semmi bizonyíték arra, hogy neked abból valaha is fel kell ébredned.

"De ha most mondjuk elhinném, hogy igazad van,"

Mi az hogy igazam van, könyörgök??! :D:D Én nem vallom, és nem hirdetem, hogy így van, hanem elfogadom, hogy így is lehet, és kb. ugyanannyi az esélye annak, hogy így van, mint hogy nincs így. Én nem foglalok állást egyelőre, egyszerűen csak azt gondolom, hogy így is lehet tekinteni a világot, meg úgy is, és nem eldönthető még, hogy melyik az igaz felfogás.

"akkor még mindig van egy dolog:

Én képzellek téged, vagy te képzelsz engem?:P"

Hát, tegyük fel, hogy (nem azt, hogy igazam van, hanem, hogy) a valóság a tudatunk kivetülése. Ebben az esetben lehetnék teljesen önző, mert ugye én csak magamat érzem, és nekem fogalmam sincs arról, hogy csak a saját tudatommal vitatkozok itt ezen a fórumon, vagy tényleg van ott a vonal túlsó végén egy értetlen alak. :D:D De te ugyanúgy nem tudhatod rólam ugyanezt, bár ha a tudatom kivetülése vagy, akkor nincs is értelme annak, hogy te hogyan látsz engem, mert nyilván sehogyan sem. :D

Viszont én egy harmadik, talán köztesnek nevezhető elméletet tartok a hozzám legközelebb levőnek. Ez olyasmit takar, hogy annak ellenére, hogy minden ember létezik és egyenértékű, mégis valamilyen szinten a tudatunk kivetülése a világ, de mindannyiunk tudatának, és nem csak az enyémének. Úgy mondanám, hogy egy tudati interferenciában élünk, és ez maga a valóság. :) Hogy hogy kell ezt elképzelni, ne kérdezd, ezt én sem tudom igazán. Csak sokat lehet rajta agyalni. :)

"""Tehát a fogfájdalmaim, amik úgy jöttek elő, hogy nem is gondoltam rá előtte, és majd' be sz.ratott, csak képzeltem?"

Ezt ne egy kijelentésnek vedd, hanem egy lehetőségnek"(én voltam a fogfájós) Ami engem illet, én baromságnak veszem, már bocs:)"

Még egy kérdés: Álmodban te nem szoktál fájdalmat érezni? Mert he tényleg nem, akkor az megmagyarázza, hogy miért nem értjük egymást. :)

Szerintem akkor ez embertípustól is függ, mert én pl. nem sűrűn álmodok folytonos történeteket, és elég ritka h igazán visszaemlékszek. Én ugyanolyan valóságként élem meg az álmot, mint a valóságot, 1-2 eset van amikor elgondolkodok rajta, és akkor sem tippelek mindig jól, mint írtam.

Te azt írod, hogy egyszerűen benned van a ténye annak h ez csak egy álom, hát ehhez csak gratulálni tudok, kíváncsi vagyok hogy csinálod. :) Egyébként meg ha lehet érezni fájdalmat álomban is, akkor még mindig nem értem mi a különbség álom és valóság között. Egyszerűen csak annyi, hogy tudod és kész? :) Valami konkrétumot mégiscsak mondanod kellene, hogy mi alapján.