Mi a véleményetek? 16 éves vagyok,1 éve szerelmes lettem egy 22 éves srácba és ő is szeret engem. Én Jehova Tanúja vagyok, ő nem. Már évek óta odavagyok érte. Háromnegyed éve kapcsolatban vagyunk.

"Szeretem őt, komoly céljaink vannak egymással. Lehet, hogy 17 évesen nem vagyok kész arra, hogy kapcsolatban legyek valakivel, de tegyük fel két évig vagy 3 évig vagy akár több évig nem tartom vele a kapcsolatot..."

Kedves kérdező!

Ésszerűségről írsz..., pedig valójában valld be őszintén magadnak, az erős érzelmek irányítanak! Ez pedig csapda. Nem, hogy most, ennyi idős korban (szinte gyerek fejjel), de manapság a fiatalok gyakran még a húszas, harmincas éveikben sem lesznek elég érettek egy felelősségteljes párkapcsolathoz. Van, aki az életét úgy éli le, hogy egész életében bukdácsol az egyik csalódásból, a másikba. mert "meg van győződve valamiről", ami szerinte "jó vezető", jó "segítség" számára, hogy irányítsa a döntései meghozatalában.

De valójában rossz, hibás szellemi alapokra helyezte az életét és ezért esik egyik csalódásból a másikba.

Én ezt nem csak a Tanúkra tartom igaznak, hanem mindenki másra is. Ez az ésszerűség, mert ez a tapasztalat.

Az idézett mondatod is ellentmondásba van önmagával. "Szereted" és "komoly céljaitok" vannak egymással, de elismered, hogy "lehet, hogy 17 évesen nem vagy kész..." Két hét alatt 17 lettél? December végén még csak 16 voltál, de mindegy, mert ez sem az a kor, mikor neki kellene ugrani fejest az életnek! Nem hiszed?

Olvasd el azok keserű tapasztalatát, akik ilyen korán kezdték. Bármilyen forrásról is van szó, a legtöbben már résen megbánták, hogy nem voltak hajlandóak várnai.

Keserű dolgok ezek. Azt is jó lenne végiggondolnod, hogy milyen felelőssége lehet egy 22 éves embernek, ha 16-17 éves lánnyal akar életre szóló kapcsolatot kialakítani? Ha most nem gondolod végig, lehet, hogy késő lesz!

Ja és még valami, elismerted, "lehet, hogy nem vagy kész..." Nos, ez nem pusztán "lehet", hanem törvényszerűség! Valóban sokat fogsz még változni, viszont ennek nem elkeserítenie kell, hanem örülj neki. Ez így működik.

Ez valójában egy igen nagyszerű életkor, ha helyesen használod fel - vagyis nem arra használod, hogy egy "életre" elkötelezd magad!

Nem tudom milyen felelősségük van azoknak, akik ennek ellenére rá akarnak beszélni, hogy 'csak menj', 'csak kövesd a vágyaidat...'

Ezzel kapcsolatban felmerül egy kérdés: kibe szerelmes (ha valóban az) a barátod, abba, aki most vagy, vagy abba, aki majd leszel???

Az ő kora ellenére, fordítva is fel lehet tenni a kérdést...

Ugye tudod, hogy melyik könyvben kérdés ez?

Nem is beszélve arról, hogy ha úgy érzed, hogy valóban "egymásnak teremtett titeket az Isten", akkor az, hogy a te felnőtté válásodig kellene a srácnak várni, nem lehet akadály, mert "az idő olyan, mint a szél, a kis tüzeket elaltatja, a nagy tüzeket fellobbantja."

Ha viszont nem hajlandó várni, akkor gondolkozz el rajta...

Nehogy már te szaladj utána.

"...de addig kialakitok róla egy képet, az érzéseim nem változnak, megismerem később és kiderül, hogy nem hozzám illő. Nem lenne ésszerűbb hagyni, hogy megismerhessem most őt, talán 2 hónap múlva kibukna, hogy nem passzolunk..."

Látszólagos "ésszerűség", és "bölcsesség". Ilyen alapon még sokkal korábban is elkezdhetted volna, és mire 16 vagy, már "megismertél" volna 40 "pasit" (vagyis inkább gyereket).

De mit jelent szerinted "megismerni" valakit és kideríteni róla, "passzolunk-e" egymáshoz, vagy sem.

Ez az a része a dolognak, ami még felnőtten is a legnehezebb és amiben annyian tévednek meg!

Gondolkozz...