Jézus a pokolba került, amikor meghalt?

„Ez a tanítás a legősibb vallásos igazsága lenne a hitrendszereknek, vagy éppen ellenkezőleg, csak a Biblia kivétel alóla?” – Elképzelésem sincs, hogy a kettő miért zárná ki szükségszerűen egymást.

„A héberek szent iratait az i. e. XVI. században kezdték írni, és abban az időben fejezték be, amikor Szókratész és Platón formába öntötte a lélek halhatatlanságának elméletét.” – Tévedés: Szókratész és Platón nem „kitalálták” a lélek halhatatlanságát. Forrásod (alighanem az Emberiség Isten keresése [Eric Beveridge munkája] című könyvből másoltad ki) tehát megtévesztően úgy mutatja be ezt a nézetet, mintha ezen két filozófus találmánya volna. Holott a görögök jóval előttük is hittek ebben, Platón ehhez semmit nem tett hozzá, legföljebb zavaros spekulációkat tárt elő róla, mint pl. hogy az ember lelke a fogantatása előtt is létezik (ezt nevezik a lélek preexisztencia tanának), amit Egyház mindig is elutasított. De nem csak a görögök, hanem mint mondottam: távolabbról a sémiták, közelebbről a zsidók is hittek benne.

„Vajon ezek az Írások tanították a lélek halhatatlanságát?”- Jók ezek a kérdések. Eleve egy leszűkített forrásanyagra koncentrál, majd a onnan von le az egész Bibliából következtetéseket. Ilyenek az olyasféle kérdések, hogy „Vajon Jézus állította-e, magáról, hogy Isten?” – mintha csak a Bibliában csak azok a kijelentések lennének, amiket Jézus állított magáról.

Na, és most látom elfáradtál, és hozzámvágtad a CD-det, és bele is kezdtél a „még a dr. X. Y. is megállapítja”, a „az X. Encyclopedia helyesen megjegyzi” típusú idézetekbe. Ezekről általában véve azt kell tudni, hogy szelektív és rosszindulatú idézési stílus tükröződik rajta, és olyan következtetések igazolásához használja fel, amelyek a szerző állításait félremagyarázzák. Ezért ezekre nem is fogok bőven felelni, és ha ezzel akarsz játszani, akkor köszönöm, de felállok az asztaltól. Mint mondottam – veled ellentétben – én tudok angolul is, és én is nekiállhatnék különböző amerikai szerzők (mert hát amiket kendtek idéznek, azok javarészt azok) idézeteit labdáztatni, sőt alighanem ebben én győznék. De én ezt – kenddel ellentétben – nem érezném korrektnek, és nem is folyamodtam ehhez.

„Az Encyclopaedia Judaica így válaszol: „Csak a Biblia megírása utáni időszak folyamán szilárdult meg egy egyértelmű és határozott hit a lélek halhatatlanságában . . ., és vált a zsidó és keresztény hit egyik sarokkövévé.”” – Az idézett lexikon alighanem az Ószövetséget érti, és állítása csak annyiban igaz, hogy az Ószövetségben valóban nem fogalmazódik míg explicite, de olyan szinten mégis benne van, amely szinten a választott nép helyesen leszűrhette azt. Mellesleg a zsidók már bőven Jézus előtt hittek benne, így hát máris nem igaz, hogy a Biblia megírása UTÁN kezdtek hinni benne.

„Ezt is megállapítja: „ A bibliai időszakban oszthatatlannak tartották a személyiséget. Ezért a lelket nem különböztették meg élesen a testtől.”” – A „személyiséget” mi sem osztjuk meg (nem tanítunk skizofréniát), és a lelket mi sem ÉLESEN különböztetjük meg a testtől, hanem épphogy ki van hangsúlyozva, hogy a kettő eredendően összetartozik, és az, hogy ha kettő ideiglenesen mégis elszakad, az nem eredetileg neki szánt elsődleges szerep, hanem egy hiba a rendszerben.

„A korai zsidók a halottak feltámadásában hittek, és ezt „meg kell különböztetni a lélek halhatatlanságába . . . vetett hittől” — mutat rá ez az enciklopédia.” – Csakugyan nem azonos, de nem is egymást kizáró, hanem sokkal inkább egymást feltételező fogalmak: Halhatatlanság és feltámadás úgy viszonyul egymáshoz, mint héj és mag, mint kezdet és vég. A feltámadás a halhatatlanságba vetett hit egyik módja. Csak akkor gondolható el, ha a halálon túli élet egyáltalán a horizontra képzelhető. Éppen ezért a feltámadás nem „újjáteremtés”.

„Vajon a zsidók miért nem mondják büszkén, hogy "kérem szépen, mi kezdettől fogva hittünk a halhatatlan lelkünkbe"? Miért ismerik el, hogy ez nem volt mindig így?” – Ez az enciklopédia, és pláne annak az Őrtorony által kiragadott három mondata nem azonos „A zsidókkal”, másrészt meg igenis ezt mondják egyébként.

„Megmondom: MERT EZ AZ IGAZSÁG!” – Ne süvöltőzzön kend ilyen magabiztosan a magas lóról, mert annál nagyobbat fog esni.

„Hogyan vált akkor ez a tantétel a judaizmus „egyik sarokkövévé”? […] Nagy Sándor utódai folytatták az ő hellenizáló terveinek megvalósítását azáltal, hogy az egész birodalomban elterjesztették a görög nyelvet, a görög kultúrát és a görög filozófiát. Így elkerülhetetlen volt a görög és a zsidó kultúra összekeveredése.” – Óh, dehogy. Ezek ráadásul nem is valamiféle lexikon szavai, hanem Beveridge-é. Ez innentől már egy puszta spekuláció. Három mondat alapján „leszűrte”, hogy az eredeti zsidó tanítás mivolt, majd rögtönöz egy összeesküvés elméletet, hogy ez „bekerült”. A pipogya teológusunk persze azt már nem olvasta el (vagy inkább sunyin elhallgatja) Josephustól, hogy a zsidók hogyan fogadták a hellén kultúrát! Nagy Sándort egyedül azért fogadták, mert beteljesítette Dániel egyik próféciáját, ámde a hellén vallást a zsidók túlnyomó többsége elutasította. Akik mégis befogadták ezt, azt kivetették a közösségből. Olvassa csak el kend milyen nagy ellenállásba ütközött mindenféle hellenizálási szándék Izraelben!

Amit később Philónról mond az se több, mint egy paranoid összeesküvés elmélet, a filozófia pejoratív értelemben vett használata. Megjegyzem azt is elmulasztja Beveridge megemlíteni, hogy Philón használta először zsidó kontextusban a Logosz (arámul Memráh) kifejezést is, amit aztán János műveiben sokszor visszaköszön. Így ha a görög nyelvezet szavait ki kellene vetnünk a keresztény teológiából, akkor a fél Újszövetség mehetne a kukába Jánossal kezdve. Philón egyébként sem volt túl olvasott szerző a farizeusi elöljárók körében (nem is Jeruzsálemben, hanem Alexandriában élt és alkotott), így ha az Őrtorony azt akarja sugallni, hogy ő „hozta be” a lélekről szóló tanítást a judaizmusba, akkor ezzel a buta elmélettel Brooklyn még önmagát is alulmúlta.

Aki “paganofób” az menjen el a 700-as klubba. Erre azt szoktam mondani. A “paganofóbia” és a “paganofília” beteges dolog. Aki odáig elmegy, hogy bizonyos szavakat eleve pogányoknak tekint, arra őszintén szólva nem tudok mit mondani. Pláne, hogy e szavakat Isten (ill. az apostolok és Jézus) nyugodt szívvel használtak. Tudjuk, hogy Pál jószántából felszállt egy olyan hajóra, mely Kasztórnak és Polluxnak volt szentelve, vagy hogy keresztény ember viselte a Bibliában a Fortunatus vagy Mercurius nevet. De van még cifrább is: Pál a mithrászi kultuszból veszi hasonlatát, mikor az óember levetkőzéséről és az új ember felöltözéséről beszél. És ismét: egy olyan verssort idéz helyeslőleg (“őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”), amely eredetileg Zeuszhoz szólt. Egy krétai költőt, Epimenidészt meg egyenesen prófétának nevez.

Tudjuk, hogy e nevek és motívumok a pogányságból származtak, és ha paganofóboknak ezzel kapcsolatban igaza volna, akkor a keresztényeknek úgy kellett volna elhajítaniuk őket, mint a tüzes vasat. Csakhogy ők is tudták, hogy a görög mitológiának volt egy olyan megjelenési formája, amely már nem járt vallásos tisztelettel, sem bálványimádással, viszont a nevek és szavak szintjén még a régihez kapcsolódott, minthogy a kultúra lassabban kopik ki az emberek életéből, mint a vallás. Ők ez utóbbi értelemben legalábbis felhasználták a pogányok műveltségét, és olykor éltek is azok szokásaival, szavajárásával. Így pl. nem átállották Jézust szótérnak (üdvözítőnek) mondani, holott ezt a római császárok és korábbi pogány fejedelmek díszítő titulusként használták. Ugyanígy a Küriosz, amit Jézusra alkalmaztak az első, legtömörebb keresztény hitvallási formulákban, a császár méltóságneve volt. De Pál beszélt győzelmi koszorúról, ami a pogány vallási elemekkel átszőtt olimpiai játékok kelléke volt, vagy a győztes pálmájáról, ami szintén pogány felhangokkal jelképezte az örökkévalóságot.

„A lélek halhatatlanságában hívő zsidó gondolkodók közé tartozik Isaac Israeli, a jól ismert X. századi zsidó orvos, és Moses Mendelssohn, a XVIII. század egyik németországi zsidó filozófusa.” – Meg minden zsidó, akitől egyáltalán írás maradt fenn. Az Őrtorony megint csak megtévesztő módon azt sugallja, hogy csak e néhány férfiú elszigetelt hite lett volna. Ezen állítások azonban nem felelnek meg a valóságnak.

A Talmud egyébként a legrégebbi Biblián kívül zsidó irodalom egyike, megírása nem sokkal a fogság után kezdődött. Megjegyzem, a Talmud tele van a keresztényeket és Jézust gyalázó részekkel. Ha a zsidó korbeli keresztények valóban lélektagadók lettek volna (mint kendtek feltételezik), akkor vajon miért nem átkozza el őket ilyen szavakkal, hogy „Nézzétek ezeket a hitetlen jézustiták, nem átállanak abban hinni, hogy az embernek nincs is halhatatlan lelke!” Sok mindenért kárhoztatja őket, de ezért pont nem. Hogy miért? Mert ebben éppenséggel egy volt a hitük – nagyon helyesen. A legjobban az a mondat tetszik, hogy „VALÓSZÍNŰLEG a platonizmus befolyásának köszönhetően”. A Talmudot szerkesztő rabbik a legvérmesebben leprüszköltek mindent, ami nem zsidó. Egy rabbi még csak a kezét sem szennyezte volna be egy pogány szerző művével, nem hogy még el is olvassa, és befolyása elé kerüljön. Nagyon tetszik ahogy ragaszkodik azon torz elképzeléséhez, mintha a lélek halhatatlansága az annak a gonosz Platónnak a találmánya volna, mint mondjuk a protestantizmus Lutheré, amelynek úgy kell beszivárogni a hűséges annihilacionisták irányába. Mintha Platón írásaiban egyáltalán központi helyet foglalna el ez a nézet, és ezt ő találta volna ki. Mintha ez valami vallási „bestseller” lett volna a zsidók körében! Nem semmi.

„A későbbi zsidó misztikus irodalom, a kabala még tovább megy, és a reinkarnációt is tanítja.” – Bizony, és ezt a nézetet az Egyház kezdetektől fogva elítélte. Csakhogy a Kabbala, az ezer évvel Jézus utáni keletkezésű. Úgy sasszézik Beveridge az évszázadok-évezredek között, mint ahogy a tanuló vezető szlalomozik a gyakorló pályán a bóják között.

„A mai Izraelben széles körben elfogadott, hogy a reinkarnáció zsidó tanítás.”- A reinkarnáció nem zsidó tanítás, hanem egy szűk támogatottságú misztikus szekta, amelyet a rabbik egységesen elítélnek.

Miguel de Unamuno nem „neves tudós”, pláne nem teológus-szakértő, hanem (a wikipedia szerint) „író, költő, filozófus” (!), így az ő kiragadott (beszédes pontok a mondat közepén) mondatai, abszolúte semmiféle tekintéllyel nem szolgálnak. Pláne, hogy nem volt sem keresztény, sem különösebben vallásos.

Ez után megint csak előadja a „pogányság bekerült” nagyhitehagyásista ideológiát. A New Encyclopædia Britannica idézetének egy szava sincs arról, hogy a lélek halhatatlansága „bekerült” volna, sem arról, hogy bármiféle pogány hitnézetek bekerültek volna a kereszténységbe. Amiről szó van, az a retorika, vagyis a szónoklattan, fordulatok, hasonlatok használata, amelyekkel megjegyzem Pál is élt (ld feljebb). Egyébként mindezt megeszi az, amit Euszebiosztól idéztem meg ez a link: [link]

Tehát bizonyítható, hogy minden valaha élt korai keresztény, akinek egyáltalán írása fennmaradt ebben hitt, ellenkezőjére meg semmi bizonyíték. Szó sincs arról, hogy itt néhány emberke (akinek Beveridge a nevét említette – gyanítom azt se tudja, hogy kicsodák csak összeollózta, hogy na ,ezek hittek benne, biztos gonoszak) elszigetelt jelensége voltak.

Origenész hitnézetei semmiféle befolyással nem bírták az Egyház teológiájára, főleg, hogy őt az Egyház többszörösen elítélte eretnek nézeteiért. Ágoston pedig évszázadokkal későbbi, az ő munkája már semmiféle „változtató” eredménnyel nem bírhatott itt. Az ő teológiája mellesleg a legkevésbé sem a lélekre vonatkozott. Amit a New Catholic Encyclopedia említ az is csak annyi, hogy a rendszerbe foglalásban szerepük volt, nem azt, hogy ők találták volna ki.

„Ezek vajon mind csak légből kapott "rágalmak", melyeknek semmi valóságos alapjuk sincs?” – Nem, hanem féligazságok összepakolt halmaza, amelyből egy elfogult szerző kapcsol össze egy torz összeesküvés-elméletté, amelytől minden az egyháztörténelmet kicsit is ismerő ember ettől herótot kapna.

Az még külön megnevetetett, hogy megint előkapta "mindenki ellenünk van, tehát igazunk van", most pedig a Bibliára vonatkoztatva, hogy márpedig az állítólag megsemmisülés-tant tanít. Jó hogy nem zárt le azzal, mint valami makacs 5 éves gyerek, hogy „…és kész!”.

Ha valóban higgadt kend, akkor ne süvöltőzzön nekem ilyen felkiáltó-jelekkel, és pláne tanuljon meg konzervek nélkül megélni, mert ha ezzel akar nálam sikert elérné kétszeres adagnyi amerikai szerzőt küldök vissza, amely viszont mást mond. Egyébként meg semmi kedvem belemenni ilyesféle hajhúzásba, de ahogy látom kend már ódalogna is elfele, kendfenc sportja irányába. Mellesleg meg Brooklyn idézései kultúráját ismerve, azoknak sincsen túl nagy súlya: ez se több, mint egy csökönyös összeesküvés-elmélet, körkörös érvelés, rosszhiszemű felekezeti előítélet, és dogmatikai deduktívizmus.

Gyakran igen zavaros és ellentmondásokkal terhelt a szöveged.

Úgy beszélsz a 2Timóteusz 1:10-l, mintha addig a zsidók nem lettek volna tisztában a haláluk utáni reménységükkel. Pedig Márta kijelentése is ékes bizonyítéka, hogy nagyon is tisztában voltak vele. Érdekes, amikor a Biblia a zsidók reménységével foglalkozik (éppen a Görög Iratokban), pont ezt említi, nem pedig a "nefes" kibővítet jelentését, vagy azt, hogy "jobb lesz neki úgy...", mint ahogy ma is szokás "vigasztalni" sok papnak. A Héber Iratokkal teljes szinkronban, itt is csak a szimpla feltámadás reménységét említik.

Na meg aztán Jézus is ennek megfelelően "gyógyította" meg ezt a problémát! Az élők számára hosszú feltámadásra várakozó idő helyett, feltámasztotta Lázárt azonnal, pedig egy szenvedésekkel teli, keserves világba hozta vissza, ahol Lázárnak újra meg kellett halnia, de mégis megtette, mert:

1. bizonyította, hogy erre képes és meg fogja tenni minden arra érdemes emberrel a jövőben,

2. nem a halhatatlanság állapotából hozta vissza Lázárt, hanem minden bizonnyal az öntudatlan halálból (ahogy a Héber Iratok fogalmaz), amivel szemben még a mi, sokszor keserves életünk is sokkal értékesebb állapot.

Márta minden jel szerint pont erről beszélt előtte, de semmi szó sincs arról (se itt, se máshol), hogy Lázárnak a halhatatlan lelke újraegyesült volna a testével és így lett feltámasztva. Nem, helyette Lázárt, mint "holt lelket" támasztotta fel Jézus, és semmi sem mond ellent annak, hogy újrateremtésként.

"„A teljes Bibliában előforduló összes nefes, vagy pszükhé következetesen és érthetően fordítható a szóban forgó két jelentésével.”

Ennek az állításnak nem "teológiai előítélet" az alapja. Valójában minden olyan területen vádolsz, melyek sokkal inkább a te álláspontodra igazak!

Valójában a te világnézeted megkövesedett, a modern kor kihívásainak gyakran ellentmondó véleményeket őrizgetsz.

A Tanúk alapos bibliai kutatás eredményeként jutottak az álláspontjukra. Pont ezek a bibliai részletek és a teljes Írás maga adja meg a helyes választ.

"Ugyan, most őszintén magadba nézve, ha nem úgy álltál volna neki, hogy a pszükhé CSAK azt a kettőt jelentheti, akkor vajon eljutottál volna a Máté 10:28-nál arra a következtetésre?"

A fenti megállapításom fényében bátran állíthatom, hogy ennek a versnek az értelmezése teljességgel egyértelmű - pont a halhatatlan lélek fogalma keveri meg és teszi ellenmondásossá a teljes bibliához képest. Eleve, világosan látszik, hogy Jézusnak esze ágában sincs e helyütt erről tanítania, egészen más jelentése van a mondatának, már az előzőekben többször leírtam!

"„Jézus arra figyelmeztette hallgatóit a Máté 10:28-ban, hogy azt féljék, aki „aki a lelket is, a testet is el tudja >pusztítani< a gyehennában”.” – Ez tévedés, ezt pont nem mondta, hanem az ÚVF fordította így. Ez is csak egyik azoknak a példáknak, amely arról tanúskodik, hogy az Őrtorony a bibliakritika legrosszabb irányához szegődött oda: ahhoz tudniillik, amely mindennemű kéziratra való hivatkozás nélkül,, minden írott forrás szemérmetlen letojásával, önkényes felekezeti érdekekből megváltoztatja magát a bibliai szöveget."

Nincs itt semmiféle tévedés. A görög nyelvi érveket is átugrottad, de ezen kívül is világos a bibliából, hogy a gyehenna egy olyan végső állapot szemléltetése, amit csak teljes pusztuláskén, azaz "megsemmisülésként" írhatunk le. Vagyis itt sem kevésbé küldhető a halálba a lélek, mint a Héber Iratokban, amelyekben te is elismered, hogy ez megtörténik. Az már a te bajod, hogy a Máté 10:28-as versében mást jelentést képzelsz a nefesnek!

"Ráadásul az Úrnak van hatalma megölni a lelket - hát ezek szerint ő mégis megátolná, hogy a gonoszok feltámadjanak és visszanyerjék pszichéjüket?"

Sokan meghaltak már, akik közvetlenül Isten büntetése, ítélete alatt pusztultak el. Nekik megbocsáthatatlan bűnük volt. Ezek nem fognak feltámadni.

Kik lesznek a földön feltámadtak között?

Ján 5:28, 29: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját [Jézusét], és kijönnek.”

Az ’emléksíroknak’ fordított görög kifejezés nem a ta′phosz (sír, egyetlen temetkezési hely) vagy hai′dész (temető, az emberiség közös sírja) többes száma, hanem a mné·mei′on (emlékezés, emléksír) szó többes számú alakja részes esetben. Ez az elhunyt emlékezetben maradását hangsúlyozza. Nem azokét, akiknek az emléke a gyehennában megsemmisült, mert megbocsáthatatlan bűnük volt, hanem olyanokról van itt szó, akikről Isten megemlékezik, és akiket feltámaszt az örök élet lehetőségével (Mal 3:16; Máté 10:28; Márk 3:29; Héb 10:26).

Csel 24:15: „reménykedem az Istenben . . . , hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak.” (Azok is feltámadnak, akik Isten igazságos útjaival összhangban éltek, és azok is, akik tudatlanságukban igazságtalanul viselkedtek.

"és a testüket miért kapják vissza a mártírok, ha azt az üldözők igenis megölték? Mi a különblég ITT a test és a lélek közt (mert Jézus szerint van), ha a mártírok mindkettőt úgyis visszakapják?”"

Itt nem a testen van a hangsúly, a test hordozza a lelket, vagyis az életet, ha így fogalmazunk. Ebben a versben arról tájékoztat Jézus, hogy attól kell félni, aki nemcsak a testet képes elpusztítani, hanem annak minden életkilátását is. Mivel ha megölik is a tested, de a feltámadás reményét nem vehetik el, akkor nyertél! De ha a testeddel együtt minden életkilátásodat is elveszik (pl. valamely hamis tanításhoz és ezen keresztül cselekedethez való szándékos ragaszkodás által), akkor vesztettél.

Mint a Héber Iratokban is oly sokszor, itt is különválasztotta Jézus a testet és a lelket, de mint az Ószövetségben, itt sem valamiféle "spirituális" jelentéssel ruházta fel a nefest, hanem a test "életét" értette alatta. Nincs ebben semmi különös, csak következetesen alkalmazza az Írás ugyanazt a kifejezést.

"„A „tüzes gyehennára” való utalások tehát ugyanazt jelentik, mint a Jelenések 21:8-ban leírt ’tüzes tó’, vagyis a pusztulást, „a második halált”.” – Nem egészen, hiszen a gyehenna csak VÉGÜL kerül át a tüzes tóba (jelenleg a hádészon belül van)"

Igen? És hol tanítja ezt a Biblia?

"„Hogy ti kibővítitek a "lélek" szó jelentéstartalmát (egy későbbi mítosz kedvéért), na ezt nem támasztja alá semmi korrekt biblia érv!” – Nem mi bővítjük ki, hanem kendtek szűkítették le. Mint már mondottam, a görög pszükhé szónak éppenséggel ez az eredeti jelentése, és az Írásnak egy szava nincs az ellen, hogy ezt a jelentést kizárja."

Amit te "fokozatos kinyilatkoztatásnak" hívsz, az valójában a zsidó és görög kultúra és vallás istentelen keveredése a Krisztus előtt századokban. Így lehet hivatkoznod arra, hogy a "görög szónak ez az eredeti jelentése", ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a héber nefes szónak viszont nem ez az eredeti jelentése és a teljes bibliában sem így alkalmazzák!

"Csakhogy a zsidó korabeli zsidóság tévedései elsősorban nem teológiai (dogmatikai) jellegűek voltak (főleg a farizeusoké, a szadduceusoké azoké inkább), hanem sokkal inkább a vallásosság torzult el."

Jézus kiváló példákon keresztül mutatta be, mivé lehet zülleszteni a tiszta imádatot, de azt nem állíthatja senki, hogy a korholásai felöleltek minden területet és azt sem állíthatod, hogy hitelvi kérdésekben nem tértek el sokszor jelentősen az igazságtól. A teljes Biblia nem lenne elég ennek részletes kitárgyalásához. Vagyis ez nem érv, csak ködösítés.

Egyébként javarészt ez a szó jellemzi a válaszaidat: ködösítés.

"„Nyilván hatott rájuk a nemzetek ilyen-olyan "lélek halhatatlanság" hite.” – Ez puszta prekoncepciózus spekuláció, éppen mint kendtek „az eredeti újszövetségi iratokban benne volt a JHVH, csak a hitehagyott másolók kihamisították”."

Jó példa ez is a ködösítésre. A világ legtermészetesebb dolga és bizonyítható tény, hogy az egyes erős birodalmak hogyan hatnak az elnyomottakra. Akkor is így van ez, ha egyes radikálisabb ellenállók harcolnak a "gonosz birodalma" ellen. Csak meg kéne vizsgálni, hogy mennyire is hellenizálódott a zsidóság pár száz év alatt! A ködösítés az, hogy a halhatatlan lélek a bibliai időkben, a zsidóknál is elterjedt volt korábban.

"(Lukács 15:24) mert ez az én fiam halott volt, és ismét életre kelt, elveszett, és megtaláltatott.« És vigadozni kezdtek."

Az, hogy az "elveszés" lehet átmeneti is, nem jelenti azt, hogy nem lehetne végleges pusztulás is. Egyébként a nyelvtanát én is leírtam, mely szerint bizonyos szerkezetben igenis jelent végső halált!

Az Új világ fordítás nemcsak a nefes és pszükhé szavakat, de a következő három szót is következetesen írja át: a héber se′ól szót „seol”-nak, a görög hai′dész szót „hadész”-nak és a görög ge′en·na szót „gyehenná”-nak. A „seol” ugyanaz, mint a „hadész” (Zsoltárok 16:10; Cselekedetek 2:27). A Bibliából világosan kiderül, hogy a seol és a hadész szó is az emberiség közös sírjára utal, és a halállal, nem pedig az élettel van kapcsolatban (Zsoltárok 89:49; Jelenések 20:13). A Szentírás arra is rámutat, hogy feltámadás útján a közös sírból lehetőség van a visszatérésre (Jób 14:13; Cselekedetek 2:31). Ez ugye igaz?

Ezzel ellentétben a gyehennában lévőknek semmilyen reménységük sincs arra, hogy újra élhetnének, és arról sincs szó, hogy a lélek tudatosan létezne ott (Máté 10:28). És ez vajon igaz-e?

Már csak a logikai kényszer miatt sem lenne helyes arra gondolni, hogy ha a seol és a hádesz visszaadja a halottakat, akkor a gyehenna sem különbözik ebből a szempontból, mert az sem a teljes halál, ott is "tovább él és örökké szenved" a lélek. Nem, a valóság, hogy a gyehenna a végső pont történetre, mely a második halál.

Az állatok is ugyanúgy lelkek a Biblia szerint, mint az emberek, na most akkor nekik is van halhatatlan lelkük? Vagy rájuk már nem vonatkozik a kendtek meséje? Oszt miért nem? Semmivel sincs több információtok ezzel kapcsolatban róluk, mint az emberről?!

És ha Ádámék nem is "azon a napon" haltak meg, akkor mi van? Végül csak meg haltak. És ha csak jelképesen váltak halottá addig Isten szemében, végül fizikailag is "visszatértek a porba", oda, ahol azelőtt is voltak, mielőtt elkezdtek volna létezni. Mi köze ennek a halhatatlan lélek mítoszához? Valójában semmi.

Emlékezz a valaha elhangzott első hazugságra! Isten azt mondta Ádámnak és Évának, hogy halált eredményez, ha bűnt követnek el ellene. Sátán azonban ezt bizonygatta Évának: „Bizony nem haltok meg” (1Mózes 3:4). Ádám és Éva természetesen meghalt; amint Isten mondta, visszatértek a porba. Sátán, a „hazugság atyja” sohasem mondott le első hazugságáról (János 8:44). Számtalan vallásban, mely eltér a bibliai tantételtől, vagy nyíltan figyelmen kívül hagyja azt, még mindig ugyanez az elképzelés járja: Ténylegesen nem haltok meg. Testetek talán megsemmisül, de lelketek — az Istenhez hasonlóan — örökké élni fog! Érdekes módon Sátán azt is mondta Évának, hogy olyan lesz „mint az Isten” (1Mózes 3:5).

Azt mondod erre, hogy semmi hasonlóság nincs ebben két dologban? Na ne viccelj! Önmagadat akarod becsapni?

"„Miért ne lett volna elég informatív és kielégítő az a leírás, amit a teremtéssel kapcsolatban állapít meg nekünk a Biblia az ember természetéről?” – Abban a korban és környezetben, ahol ez elhangzott, bőven elégséges volt annyi információt kinyilatkoztatni."

Miért lett volna elegendő. Te magad is ragaszkodsz a tényhez, hogy ez a hittétel nem platónnal vette kezdetét - ő csak magasabb filozófiai szintre emelte - hanem már ősidők óta létezik. (Ezt is alaposan kiforgattad, mikor azzal vádoltál minket, hogy mi platónnak tulajdonítjuk magát a filozófiát.) Na most a népek, nemzetek biztosan nem panaszkodtak arra, hogy meghaladná a gondolat a felfogó képességüket. Aztán meg ott van a tény, hogy később sem vezetett be Jézus semmiféle halhatatlan lélek fogalmat. Ha meg csak bújtatva van jelen a Görög Iratokban is (szerintem így sem), akkor hol van a világos feltárása ennek a fontos kérdésnek?!

Ja, az egyházatyáknál? Na hát, nekem ők már sajnos nem tekintélyek, a Bibliát addigra megírták, amiben figyelmeztettek arra, hogy nem csak sok-sok év múlva (pl. napjainkban), hanem már az apostolok idejében és utána közvetlenül is, nagyon sok csaló fogja kiforgatni az Írásokat.

"„Te valóságos, tudatosan megélt, örökké tartó, kínokkal teli "állapotról" beszélsz, teljesen mindegy, hogy valóságos-e a tűz, vagy sem…” – Egyáltalán nem mindegy, ugyanis a pokol tanítását el kell különíti azon babonás elképzelésektől, hogy ti. ott szó szerinti tűzben az ördögök üstben szurkálják az embereket."

Látod, ez megint ködösítés, olyan lényegtelen, hogy milyen képet társítasz az (örök) szenvedés, kínoztatás gyalázatos és istentelen mítoszához.

Tán, ez a legszörnyűbb hatása ennek a spekulációnak - hiszen olyan embertelen és kegyetlen képet fest Istenről, amit még az emberek közül is, csak a legbetegebb pszichopaták élveznének!

Bizony, az Ószövetség alapján a zsidók nem is kaptak EXPLICIT tanítást a halál utáni dolgokról. A feltámadás hite sem volt egyértelműen kijelentve, Dániel ugyan célzott rá, de őt a héber kánon nem sorolja _szorosabb_ vett próféták közé. Márta (aki nem egy zsidó pap volt, hanem egy átlagos zsidó nő, aki valószínűleg soha életében nem olvasta végig a Tórát, hanem a zsinagógában olvastak fel részleteket, amiket a rabbi megmagyarázott arámul) állítása minden bizonnyal Jézustól származott. Egyébként a feltámadás állítása már magában hordozza azt a tényt is, hogy van valami a test halála és a feltámadása között fennmarad – hiszen anélkül a „feltámasztott” (vagyis inkább újjáteremtett) személy nem is lenne azonos az eredetivel, hanem annak egy kópiája volna, egy „pszeudo-én”. Ajánlom figyelmedbe a ’Hatodik napon’ című filmet Arnold Schwarzenegger-el :-)

A ’nefes’ kifejezés kibővítése nem Jézus és az Újszövetség idejében történt meg, hanem már jóval korábban. Erről tanúskodik az, hogy a zsidók ezt a szót nem áltatták a görög ’pszükhé’ kifejezéssel fordítani, már évszázadokkal az Ige megtestesülése előtt, amely jóval beszédesebb kifejezés, mint a ’nefes’ szónak az eredeti, Mózes-korabeli jelentése, amibe most a felekezeted kapaszkodni kíván. Az, hogy „jobb lesz nekik” úgy, az talán ebben a formában valóban pontatlan, ámde egybeesik Pál tanításával, aki szeretne kiköltözni a testéből az Úrhoz. Az meg igen csak arra utal, hogy mégis csak jobb az, mint itt a Földön. Nem azonosította önmagát a testével (földi sátor), amiből ő maga "kiköltözni", Krisztushoz "hazaköltözni" akart (ti. a mennyei házba, létformába). Remélte, hogy testi halála (összeomlott sátra) és feltámadt szellemi teste (mennyei háza) között nem kell "meztelenül" lennie (5:3) egy átmeneti létformában, hanem megéri az Úr visszatérését és a feltámadást. A halált nem is azért tartotta nyereségnek, mert aludhat, pihenhet, és majd évezredek múltán az első tudatos pillanata Jézus lehet, hanem mert az Úrral való meglevőközössége végre közvetlenné válhat, végre vele lehet (5:6, vö. 1Kor 13:12). Persze, tudom, hogy erre a JT-válasz az, hogy ő „felkent” volt, azaz az ő reménysége minőségi többlettel bír a „közhívekéhez” képest, azonban ez csak egy 1935-ben feltalált Őrtornyos tan, amely ellentmond Pál tanításának, aki nem átállott azt tanítani, hogy egy a reményésge (Ef 4:4, ÚVF elfordítja, hogy helyet csináljon a kétkasztos rezsimnek) mind a keresztényeknek. Sokféle példát hozhatnék még erre, de ennyi elég itt is.

Lázár feltámadása még kendtek szerintem sem azonos azzal, amit majd az idők végén tesz Jézus az emberekkel: ti. Lázár teste nem öltötte fel a romlatlanságot, nem vált halhatatlanná, sem tökéletessé, hanem később ugyanúgy meghalt (újra), mint bárki más. Ugyanis ez a feltámasztás, vagy amit pl. Illés csinált egyszerűen csak az életbe való visszahozatal volt, és nem több. Ehhez képest minőségi többlettel bír Jézus és az emberek majdani feltámadása. Jézus ezt azért tette meg, hogy megmutassa isteni hatalmát, és ezzel bebizonyítsa hogy ő a jogszerű Messiás. Valahogy olyan ez, mint ahogy egy rendőr felmutatja az igazolványát, amely tanúsítja, hogy ő valóban jogszerűen képviseli a fegyveres államhatalmat. Egyébként a lélekkel kapcsolatban nem is a halhatatlanság a jó szó a hitünk jellemzésére, hiszen tulajdonképpen a léleknek nem a „halhatatlanságát” (egyáltalán elpusztíthatatlanságát) hisszük, hanem a testi halál utáni tudatos továbblétezését. Azt pedig, hogy Lázár az „öntudatlan halálban” (hol is fogalmaz így a „Héber Iratok”?) lett volna, azt nem ártana bizonyítani. Egyébként bár itt most nem említetted, de a felekezeted kiadványaiban megjelenik ezzel kapcsolatban az az „érv”, hogy miért támasztotta volna fel Lázárt, ha egyszer a mennyben volt. A válasz természetesen az, hogy nem volt a mennyben, hanem Hádész-ben (annak az igazak számára való részében, amit úgy nevezünk, hogy limbus patrum). Itt MÉG az ószövetségi, a kereszténység előtti idők elhunytairól szól. Krisztus megváltása előtt az ég be volt zárva; ekkor az elhunytak még mind az alvilágban (a Seolban) voltak együtt (vö. pl. Jób 30,23) egy örömtelen, bús létben, még akkor is, ha örök üdvre voltak kiválasztva. Ők bár külön voltak a pokolra ítéltektől (vö. Ez 32,17-32), de ez a hely - mint pokol tornáca -, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé, ahol még Istent sem dicsőítették. Ez tehát teljesen különbözik a mennytől, amit csak Krisztus nyitott meg kereszthalála által. Ekkor vált örömmé a halál, és ekkortól dicsőítik az Istent a meghalt szentek, stb. Tehát a Krisztus előtti Alvilág (Seol, vagy Hádész) nem ugyanaz, mint a Krisztus utáni hármas állapot (pokol, tisztítóhely, menny), bár hasonlóságok vannak. A gonoszok számára valóságos pokol (a Gyehenna) volt, de az igazak számára nem volt az Istennel való egyesülés boldog állapota.

Ez után arra hivatkozol, hogy a János evangélium 11. fejezetében nem mondja, hogy a feltámadáskor Lázár lelke újraegyesült volna feltámasztott testével. Ezt hívják a hallgatásból (vagy a mást mondásból) való érvelésnek, amely mindig gyönge. Ezzel az erővel már azt is lehetne mondani, hogy MIVEL Jézus NEM AT mondta: "újrateremtettem a megsemmisült Lázárt" az immár nem is így volt!

De bizony a teológiai előítélet az alapja annak, hogy a kétféle jelentést akarjátok bepasszirítozni mindenhová. Tégedet nem rólak meg ezért, hiszen te itt csak lojális Tanúként kötelességszerűen a szeretett Társulatod által kiprintelt tételt képviseled torkaszakadtából. A hiba itt a főnökeidé, amely máig nem tud mit kezdeni a bibliatudomány modern eredményeivel. Téged legföljebb annyiban illet hiba, hogy még a saját felekezeted dogmatörténetét sem ismered eléggé ahhoz, hogy értsd, hogy egészen pontosan honnan származik ezen ideológiájuk. A válasz természetesen az, hogy az adventistáktól. Ugyanis alapító atyátok, az a szakállas úriember (Russel) meglehetősen torz tanításokat kapott valami kálvinista prédikátortól a pokolra vonatkozólag, amibe ő belebetegedett. Olyannyira, hogy egy ideig ideggyógyintézetben is kezelték, és egészen addig így is maradt, míg a „várva-várt” adventista prédikátorok az azóta is kedvencként idézett pár igehelyből „bebizonyították” neki, hogy nincs is pokol. Aztán ez (meg a végidődátum-zsonglőrködés) az Őrtorony Társulat azóta is makacsul továbblétező dogmáinak alapjává lett. Ez a valódi oka ennek a doktrínának, nem az, hogy valami „csodálatos bölcs öregemberek” elfogulatlanul, induktív módon mindent megvizsgálták, aztán hopp, ez jött ki. Mert én tudom, hogy szerettek arra hivatkozni, hogy lám, mások csak visszaböfögik a felekezetük által előzetesen megállapított dogmát, csakhogy ez Brooklynban sem működik másként. A különbség legföljebb az, hogy itt nem „dogmának”, hanem „igazságoknak”, meg „világosságoknak” nevezik készen adott tanaikat, de az elnevezéstét tekintve nincs különbség. Ismerjük ezeket: cigány-roma, süket-siket, stb. A szómágia régi trükk.

Most persze mondhatod, hogy én a dogmát képviselem, de ezzel csak a felszínt kapargatnád. Én ugyanis egyáltalán nem a IV. lateráni zsinat által meghatározott dogma előzetes bizonyítását vezetem itt a szemed előtt végig, hanem épphogy a felekezeted kiadványait követve logikailag, mutatok rá annak önellentmondásaira. Jók ez a „megkövesedett” meg „modern kor kihívásai” buzzword-ök: mintha valami ateistát hallanék! Csak aztán tudnám mit értesz konkréten (!) ez alatt, AZON TÚL, hogy az én egyházam fujj, babiloni mocsok, satöbbi.

Annyira még te sem lehetsz elfogult a saját világnézeteddel, hogy azt állítsd, hogy az ’Érveljünk’ könyv ’nefes’-definíciója nélkül is pikk-pakk megállapítottad volna, hogy az, hogy „a lelket nem lehet megölni” az nem azt jelenti, hogy ’a lelket nem lehet megölni’, hanem a feltámadás megakadályozását (?) jelenti. Pláne nem kéne ezt állítani, főleg annak fényében, hogy az Őrtorony már jó ideje azt hirdeti, hogy az ő „segítsége” nélkül nem lehet helyesen érteni a Bibliát. Most már csak ezen állítást kéne ezen konkrét mozzanatra alkalmazni: Őrtorony-definíció nélkül nem jutna senki erre a következtetésre, ergo a Biblia „natúr” olvasása úgyis csak „félrevisz” ebből a szempontból. Egyébként ez nincs ellentmondással „a Biblia többi részével”, legföljebb csak az azokra adott abszolutizált Őrtorony-értelmezéssel. De ugyan már: az mért kötelezne bárkit is?

Kár ez ügyben kapálóznod, hiszen itt Jézus kimondja az igazságot, melyszerint az emberek csak a testet képesek megölni, a lelket (pszükhét) nem. Az az értelmezés, mely szerint ez a "leendő örök élet elveszejtésének" lehetetlenségét mondja ki, nem tartható, mégpedig azért, mert ebben az összefüggésben "a testnek az emberek részéről történő megöléséről" sem beszélhetnénk. Hiszen a test fel fog támadni, így végleg az sem veszhet el. De Jézus szerint az emberek igenis "megölhetik" a testet, ami csak úgy értelmezhető, hogy "a fizikai halál útján átadják a bomlásnak." Jó eséllyel állítható, hogy az általuk megkísérelt lélek-megölés ugyanazzal az aktussal akar megvalósulni. (Jó eséllyel, mert Jézus nem tesz különbséget az emberek általi kétféle megölés ideje, módja, aktusa között.) Vagyis jó eséllyel a lélek túléli ezt az aktust, vagyis a fizikai halált.

Képtelenség az a JT-ideológia, ami azt állítja, hogy "az emberek a lelket nem ölhetik meg" kijelentés azt jelenti, hogy "nem vehetik el az igazak lehetőséget, hogy feltámadjanak az örök életre." Mert ha azt jelentené, akkor semmitmondóvá válna az a szöveg, hogy ugyanők "a testet megölhetik" - ami kétségkívül a fizikai halálra utal, mert a test későbbi feltámadását nem tudják megakadályozni. Ha tehát az emberek általi meg (nem) ölés a fizikai halál pillanatára vonatkozik, akkor a meg nem ölt lélek (pszükhé) ezt a pillanatot éli túl.

„Nincs itt semmiféle tévedés. A görög nyelvi érveket is átugrottad…” – Dehogy ugrottam át, főleg, hogy nem volt abban semmi átugornivaló dolog. Számtalan példát hoztam arra, hogy a görög apoleia nem jelent megsemmisülést, hanem elveszejtést. Így ha ezt a szót állítod csatasorba nem jut sz előre.

„…de ezen kívül is világos a bibliából, hogy a gyehenna egy olyan végső állapot szemléltetése, amit csak teljes pusztuláskén, azaz "megsemmisülésként" írhatunk le.” – Ez legföljebb csak kendteknek világos. Ehelyett a Biblia a gyehennát úgy írja le, mint ahol örök tűz van és örök büntetés, és ahol az odakerütlek gyötörtetnek örökkön-örökké, amely hát meglehetősen távol áll a „megsemmisülé” doktrínától.

„Vagyis itt sem kevésbé küldhető a halálba a lélek…” – De ebben a versben sehol nincs szó a lélek >halálbaküldéséről<, hanem ehelyett arról van szó, hogy nem ölhetik meg, a gonoszok meg eszerint nem a >halálba<, hanem gyehennára kerülnek eszerint – minden további állítás nélkül.

„…mint a Héber Iratokban, amelyekben te is elismered, hogy ez megtörténik.” – Az ám, de ott sehol sem az ember lelkének (személyiségét hordozó szellemi szubzisztenciának) a megsemmisüléséről van szó, hanem az embernek, MINT NEFES-nek a haláláról. Mivel ott a nefes nem is erre utal, nem is állítható ezzel szemben.

„Az már a te bajod, hogy a Máté 10:28-as versében mást jelentést képzelsz a nefesnek!” – Ezek azok a típusú mondatok, amelyekre nem is lehet és nem érdemes mit írni, hiszen itt érv nincsen, csak egy odavakkantás. Az már maradjon a kend titka, hogy hol talált Máté 10:28-ban nefest, meg az is, hogy mihez képest tulajdonítok mást? Tán a kendtek magyarázatához képest? Nohát, éppen erről volt szó. De hát ez megint csak suta szöveg: „te nem értesz velünk egyet, tehát nincs igazad” körkörös érvelés, hazabeszélés, stb.

Kár megint előkapnia egy konzervet nem megy sokra vele. Az "emléksírok" csupán egy magyartalan fordítása a New World Translation "memorial tomb"-jának (ami angolul is keservesen hangzik), és ami a görög "mnémeion" értelmező fordítása. Ebben ugyanis tényleg ott lappang az emlékezést jelentő "mném-" tő, de nem valami „személyiségi emléktároló” (ez apokrif mesebeszéd), hanem csak annyi mint: síremlék. Más kérdés, hogy köztanúk erről semmit sem tudnak, csak mondogatják gépiesen ezeket az "emléksírokat," nem tudván, hogy anyanyelvüket csúfolják meg vele. Az Írás sehol nem mondja, hogy lesznek olyanok is, akik nem támadnak fel, ez már megint csak a kendtek messziről összeszalajtott aporkif elképzelése, hogy a feltámadás után majd az emberek Őrtornyot fognak tanulni, és az örökkévalóság nem akkor kezdődik el, hanem akkor még egy második próbatétel jön. De ezek itt igen messzire vezető elképzelések (és a Bibliában egy szó sincs róluk), úgyhogy egy linket kap most ide: [link]

Azt már le se kell írnom, hogy már megint felekezete ideológiájából indul ki, és ahhoz igyekszik verseket összekaparászni (sőt, a munka könnyebb végét megfogva, ideborítja elém a kedvenc Karl Klein könyvét, hogy nesze, rágódj rajta). A Biblia sehol nem mondja, hogy a gyehenna megsemmisülés volna, azt a homályos utalást, hogy „az egésze alapján úgy érződik” meg kacagva félretolom.

Tehát a mnémeion az nem valami feltámadásról való emléket tároló akármi, hanem a síremlék, amit a Írás szóhasználata világosan igazol:

* „[Arimateai] József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új >sírboltjába< [mnémeion, μνημεῖον] helyezte. A >sír< [mnémeion, μνημεῖον] bejáratához nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral [taphos, τάφος] szemben.” (Máté 27:60-61)

* „A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a >sírhoz< [mnémeion, μνημεῖον]. Észrevette, hogy a követ elmozdították a >sírtól< [mnémeion, μνημεῖον]. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a >sírból< [mnémeion, μνημεῖον], s nem tudni, hova tették." Péter és a másik tanítvány elindult és a >sírhoz< [mnémeion, μνημεῖον] sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a >sírhoz< [mnémeion, μνημεῖον]. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a >sírba< [mnémeion, μνημεῖον] és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a >sírhoz< [mnémeion, μνημεῖον].” (János 20:1-8)

Láthatod tehát, hogy e szavak azt a helyiségét, ahol Jézusnak a TESTE élettelenül feküdt három napig: mnémeion [μνημεῖον], és taphos [τάφος]. Tehát világos, hogy az Írás a μνημεῖον és a τάφος szavakat színonímaként kezeli, és mindkettő a sírt jelöli, azt a fizikai helyet, ahová a holttestek kerülnek. A Seol nem jelent sem „emberiség közös sírját”, sem temetőt. A Hádész nem sírt, hanem alvilágot jelöl, ha nekem nem hisz, keresd ki az ApCsel 2:27-et, ahol azt mondja az Írás, hogy a LÉLEK (nem pedig a test, amely mnémeionba/tafosz-ban van) van a Hádészben. A temető úgy van görögül, hogy νεκροταφείο (nekrotafeio) Ἅιδης (hádész). A „sír" szokásos kifejezése héberül „qeber", görögül „tafosz" vagy „mnémeion"' – ezek mindenhol a holttestek helyét jelölik, nem valamiféle kiérdemlő feltámadási alapot, amelyből bárki is hiányozna. Vagy ha igen, mutass nekem a Bibliában arra példát, hogy valakiről kijelenti kifejezetten, hogy NEM került a mnémeion-ba (a magyarázat, az ideológia ugyanis nem bizonyítás), hanem megsemmisült a gyehennában – „sajnos” ilyen nincs. A Biblia kijelenti, hogy mind az igazságosak, mind az igazságtalanok feltámadnak (más kérdés persze, hogy hova) – ha pedig így van, akkor ki marad még? Nincs ilyen megkülönböztetés, hogy de van olyan igazságtalan, aki egyáltalán fel se támad Őrtornyot tanulni. Ezek az elméletek már olyan szinten eltávolodtak a kézzelfogható Biblia ígéretektől, hogy arra már nincs is jó szó.

„Ez az elhunyt emlékezetben maradását hangsúlyozza.” – Igen, de nem a feltámadásra való „emlékezést”, mert a feltámadás az feltámadás, nem pedig. „emlékből való újjáteremtés”. Mellesleg ez az emlék itt a Biblia alapján addig tart, míg az illetőre emlékeznek az élő szerettei, aztán pedig ahogy a Prédikátor mondja a halottakról, hogy még „az emléküket is elfelejtik.”

Nem azokét, akiknek az emléke a gyehennában megsemmisült, mert megbocsáthatatlan bűnük volt, hanem olyanokról van itt szó, akikről Isten megemlékezik, és akiket feltámaszt az örök élet lehetőségével (Mal 3:16; Máté 10:28; Márk 3:29; Héb 10:26).

Csel 24:15: „reménykedem az Istenben . . . , hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak.” (

„Azok is feltámadnak, akik […] >tudatlanságukban< igazságtalanul viselkedtek.” – Éppen EZT a szűkítő kivételt nem tartalmazza az idézett vers, hanem minden igazságtalan (gonos) ember feltámadását hirdeti, más kérdés, hogy nem az örök életre, hanem az örök tűzre (ld. Máté 25. fejezet).

Írja, hogy a Máté 10:28-ban „nem a testen van a hangsúly”, holott én nem is arról beszéltem, hogy a HANGSÚLY volna azon. A hangsúly a test ÉS a lélek MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉN van, nem pedig egyiken vagy másikon – a másik ellenében.

„…a test hordozza a lelket, vagyis az életet, ha így fogalmazunk.” – Az ám, viszont itt olyan lélekről van szó, amely AZUTÁN is tovább ÉL, miután a testet megölték. Messze elbeszélsz a vers tanulsága ellenében.

„Ebben a versben arról tájékoztat Jézus, hogy attól kell félni, aki nemcsak a testet képes elpusztítani, hanem annak minden életkilátását is.” – Arról azonban elfelejt „tájékoztatni”, hogy a lélek itt „minden életkilátást” jelentene. És mint fentebb írtam, ez nem is lenne szinkronban azzal, hogy a testet azt igenis megölhetik – hiszen ha ez valamiféle kilátás-elvesztésre vonatkozna, annak se lenne értelme, hiszen az Isten azt is visszaadja. Egyébként a vers első felében pláne nem „elpusztításról” van szó, hanem megölésről, amely pláne nem passzol a (már igen csak szélesre tárt) élet-értelmezéstől.

„Mivel ha megölik is a tested, de a feltámadás reményét nem vehetik el, akkor nyertél!” – Ez igaz, viszont e vers NEM beszél „a feltámadás reményéről”, sőt egyáltalán szóba sem hozza a feltámadást. Ezt már csak te ideologizálod oda.

„Mint a Héber Iratokban is oly sokszor, itt is különválasztotta Jézus a testet és a lelket…” – Nem egészen, hiszen az Ószövetségben a nefes nem az ember lelkét jelenti, hanem az embert magát, mint egészt. A későbbi jelentése viszont igen is bírt szellemi jelentéssel, még a nefesben is, mint azt a korai leletek, pl. zsidó sírfeliratok is bizonyítjáj.

„…de mint az Ószövetségben, itt sem valamiféle "spirituális" jelentéssel ruházta fel a nefest…” – Itt nem nefes van, hanem pszükhé, amit nem kellett „felruházni” „spirituális” (?) jelentéssel, hanem a szó elsődleges jelentése erre utal.

„…hanem a test "életét" értette alatta.” – Gondolom ezt megint csak a kend puszta szavára kellene elhinnem. Egyébként bontsa ki. Mi értelme van a versnek, ha egy éppen megölt személynek a megölhetetlen testi életének a megölhetetlenségéről beszél? Ez olyan suta magyarázat, hogy szerintem már kend sem hiszi el igazán, viszont a felekezeti vírusa olyan mélyen belegyökeresedett, hogy nem engedi, hogy az arra veszélyes antivírus program elindulhasson, így inkább beleássa magát olyan mélységig ebbe az ideológiába, mint ahogy az autó kereke süllyed el a homokba.

Írtam, hogy „a gyehenna csak VÉGÜL kerül át a tüzes tóba”, mire kend érdeklődik, hogy „hol tanítja ezt a Biblia?” – noha odaírtam, hogy a Jelenések könyve 20. (vagy talán 21.) fejezetében van szó a hádésznek a tüzes tóba kerüléséről. Mivel a gyehenna jelenleg a hádészon belül található (az egyik fakkja) – bár nem is jó szó, hiszen inkább állapotról van szó, vagyis úgy lenne helyes mondani, hogy a gyehenna JELENLEG a hádészban megy végbe. Pölö. a Lukács 16:19-31-ben található gazdag (amely nem valami „gazdagember-osztály”, mint a kendtek tanítják) a hádész gyehenna részébe került, amelyet mutatnak a tűz és az átélt kínok. A végítélettel a hádész annak tartalmával együtt (a gyehennna, és az abban élő kárhozottak) átkerül a tüzes tóba. A tűz tava pedig már nem a seol, hiszen a seolban nincs együtt a test és a lélek.

„Amit te "fokozatos kinyilatkoztatásnak" hívsz, az valójában a zsidó és görög kultúra és vallás istentelen keveredése a Krisztus előtt századokban.” – No igen, csak a kendtek legnagyobb fájdalmára, ez ellen az állítólagos „keveredés” ellen sem Jézusnak, sem az apostoloknak egy szava sincs (ne is beszéljünk még arról, hogy hány példázatot hozott, amely igen csak ilyen irányba mutat, ld. az említett Lázárosat). Hogy miért? Talán mert a dolog megfelelt Isten akaratának.

„Így lehet hivatkoznod arra, hogy a "görög szónak ez az eredeti jelentése", ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a héber nefes szónak viszont nem ez az eredeti jelentése…” – Ez ellen nekem nincs szavam, csakhogy kend nem értette meg, hogy mit írtam. Egyébként olvassa el mégeygszer ezt a saját mondatát, és szégyenkezzen, hogy mennyire nincs értelme.

„…és a teljes bibliában sem így alkalmazzák!” – Igen? Még a Septuagintában (a görög Ószövetségben, amit az apostolok használtak missziójuk során!) és az Újszövetségben is, ahol a HÉBER nefes szó elő sem kerül? Eredetileg görög nyelven írt ihletett könyv esetében a szavaknak az adott nyelven vett alapjelentése a kiindulópont nem pedig egy MÁSIK nyelv kissé más értelmű (és főleg hangsúlyú) szavának másfél ezer évvel korábbi (!) jelentése.

„Jézus kiváló példákon keresztül mutatta be, mivé lehet zülleszteni a tiszta imádatot, de azt nem állíthatja senki, hogy a korholásai felöleltek minden területet és azt sem állíthatod, hogy hitelvi kérdésekben nem tértek el sokszor jelentősen az igazságtól.” – Ezt természetsen így kell érteni: „Nem tudok egyetlen újszövetségi kijelentésről sem, ahol a testi halált öntudattal túlélő személyiség (lélek) tanítását tagadná-korholná, ezért az általános jellegű korholásokba kapaszkodok bele, és önnön ideológiám okán ezek közé akarom bepasszírozni ezt is”.

„A teljes Biblia nem lenne elég ennek részletes kitárgyalásához.” – Óh, dehogynem. Még csak vallástörténésznek sem kell lenni ahhoz, hogy tételesen felsorolható legyen a farizeus teológia különbözősége a jézusi-apostoli tanításhoz képest. Van sok különbség, de lélek kérdése alapvetően nem tartozik ezek közé. Sőt, a vallástörténészek helyesen jegyzik meg, hogy a kereszténység sok szempontból a zsidóság farizeusi hagyományából származott. A szadduceusok ezzel szemben sokkal „eretnekebbek” voltak: elutasították a leendő feltámadást és a lelket, a túlvilágot, a jutalmat és a büntetést, a démonokat, az angyalokat, és a kiválasztottság tanát. A szadduceusok az akkori kor teológiai liberálisai voltak. Keresztény farizeusokra van utalás az ApCsel 15,5 és a Fil 3,5-ben, de keresztény szadduceusokat nem említ a Biblia. A szadduceusok elutasították az összes tekintéllyel bíró szóbeli tanítást is, és lényegében a sola Scriptura elvében hittek. Tehát sem az (orthodox) ószövetségi zsidókat, sem a korai Egyházat nem a sola Scriptura alapelve irányította. A farizeusok voltak (romlottságuk és túlzásaik ellenére) a zsidó hagyomány főárama, és ezt mind Jézus, mind Pál elismerte.

„A világ legtermészetesebb dolga és bizonyítható tény, hogy az egyes erős birodalmak hogyan hatnak az elnyomottakra. Akkor is így van ez, ha egyes radikálisabb ellenállók harcolnak a "gonosz birodalma" ellen.” – Ez megint csak távoli, „ágyúval verébre” jellegű ideológia. Semmi bizonyíték nincs rá, hogy ezen hatásban benne lenne a lélek halhatatlanság ráerőltetése, és hogy az előtt a zsidók lélek-tagadók lettek volna. Egyetlen próféta sem korholja a zsidókat azért, mert „elfogadtátok a lélek halhatatlanságának gaz, pogány tanát”. Holott a babiloni fogság utánról is vannak ihletetett könyveink. Az pedig, hogy a zsidók harcoltak ellenük, az bizonyítja a zsidók zárkózott hozzáállását: egy hithű zsidó olyannyira büszke volt kiválasztottságára, hogy a büdös életben nem ért volna semmihez, ami a „pogány világból” ered. Bármi ilyen kísérlet forradalomhoz vezetett volna abban a környezetben. Egyébként pedig a kulturális hatások nem azonosak a teológiai befolyással, előbbi talán kis mértékben előfordult, az utóbbi gyakorlatilag kizárható, és semmi okunk nincs rá, hogy ezt higgyük, hacsak az az ok nem az, hogy helyet kell valahogy csinálni az ókorba fantáziált lélektagadó zsidóknak.

„Csak meg kéne vizsgálni, hogy mennyire is hellenizálódott a zsidóság pár száz év alatt!” – No hát mennyire? Ez legföljebb csak a legfelső elit osztályra lehetne jellemző, de azért lássuk közelebbről: az Izraelt Kr. e. 141 és 37 vezető Hasmóneus-dinasztia a radikálisan pogányellenes Makkabeusoktól indult ki, azokról biztosra veheted, hogy azok a hellenizálódást maximálisan elvetették. Heródesék dinasztiája kulturális értelemben (!!!) valóban hellenizálódott némileg, de hát ez a korszak csak Kr. e. 37-ban kezdődött, addigra meg már bizonyíthatóan évszázadok óta hitt a vallásos zsidóság ebben. A szadduceusok valóban helllenizálódtak, de azokról mint mondtam, nem egy Tóra-értelmezésként kezelték ezt, hanem racionalist-szkeptikus szemszögből, és a zsidóság főárama, a pogány hatást elutasító (!!!) farizeusok nagyon is elvetették ezt. Így hát célzásod kudarcot vall: a lélek-tagadók nem a hű zsidók, hanem éppen az elvilágiasodott, a pogány világ hatásai felé nyitott rétegek köréből kerültek ki.

„A ködösítés az, hogy a halhatatlan lélek a bibliai időkben, a zsidóknál is elterjedt volt korábban.” – Nem, hanem a bibliai és történelmi bizonyítékokból egyedül levonható következtetés. Mert ere számtalan közvetlen és közvetett bizonyíték van, addig az ellenkezőjére csak egy suta összeesküvés-elmélet, hogy „valamikor” (meg se mondja, hogy konkrétan mikor, csak általánosít-ködösít) hitehagyottak lettek és átvették, amire mint mondottam csak a wishful-thinking kényszeríti őket, ti. szeretnék a Biblia hűséges személyeit magukhoz odatenni.

Milyen „furcsa”, hogy a Fred Franz-ék tudták a Lukács 15:24-ben az apoleiát helyesen fordítani. Persze, mert milyen viccesen hangzana, ha úgy fordítanák, hogy a tékozló fiú „megsemmisült” és utána megkerült. Nalátod, ebből is látszik, hogy az apoleia elveszést, és nem megsemmisülést jelent.

„Egyébként a nyelvtanát én is leírtam, mely szerint bizonyos szerkezetben igenis jelent végső halált!” – Az a bizonyos szerkezet úgy néz ki, hogy előre föltetted, hogy a gyehenna márpedig megsemmisülést jelent, és hogy ha a gyehennába való veszésről van szó, akkor annak megsemmisülést kell jelenteni. Egyébként a „végső halál”, vagy „örök halál” sem megsemmisülést jelent, hanem elszakadást Istentől, ahogyan azt tegnapelőtt 04:09-ben kifejtettem, nomeg írtam már, hogy „bizony előfordul az Ige szerint, hogy valaki a földön élvén is "a halálban marad," ami nem jelent megsemmisülést, csak Istentől való elvetettséget, haragot, az ítélet várását vagy gyötrelmes megtapasztalását. Az örök halál az nem örök nemlét, hanem az Istentől való örök elszakítottság, kínok a tüzes tóban, fogak csikorgatása, stb. De igenis lét, sőt annak egy fölöttébb kellemetlen fajtája. Ezzel persze nem az elvetettségET neveztem halálNAK, hanem az örök halálról állítottam, hogy kulcsjellemzőjeként magában foglalja az örök elvetettséget. És a "vessétek a külső sötétségre" utasítás erre még fel is jogosít.” Stb-

„A Bibliából világosan kiderül, hogy a seol és a hadész szó is az emberiség közös sírjára utal…” – Ez egészen pontosan hol „derül ki”? Mert szerintem sehol, legföljebb az Őrtorony kiadványokban. Erről már írtam 12-19 08:01-ben.

„A Szentírás arra is rámutat, hogy feltámadás útján a közös sírból lehetőség van a visszatérésre (Jób 14:13; Cselekedetek 2:31).” – Nem a „közös sírból” (mivel hogy ilyen nincs), hanem az alvilágból (seól, hádész), de persze nem csak onnan, hiszen a hívek előtt Krisztus feltámadása és mennybevitele óta nyitva áll a menny kapuja is, és mi sem mondtuk, hogy a test nélküli puszta lélek (Jel 6,9) állapota volna a végleges üdvösség

„Ezzel ellentétben a gyehennában lévőknek semmilyen reménységük sincs arra, hogy újra élhetnének…” – Igazold már nekem azt egyetlen igehellyel is, hogy a gyehennába kerülők nem támadnak fel. Mert így egyáltalán nem igazolt bibliailag, főleg, hogy tudjuk a gyehennára nem a gonoszok belül egy külön fel-nem támadó részfrakció, hanem „a gonoszok” kerülnek általában, és ugye azok is feltámadnak. Máté 5:29-30, Máté 10:28 kifejezetten a gyehennára kerülő testről beszél, amelynek csak úgy van értelme, hogy ha az illetők feltámadnak. Aztán Jézus beszél még szemmel, kézzel, lábbal a gyehennára kerülőkről, tehát megint csak arra utal, hogy ezek testtel is fognak majd (újra) bírni, ami megint csak azt mutatja, hogy ezek feltámadnak.

„…és arról sincs szó, hogy a lélek tudatosan létezne ott (Máté 10:28).” – A Máté 10:28-ban csakugyan nincs erről szó, de hát nem kéne ilyen sandboxba szűkíteni a bizonyítást. Más helyen meg úgy írja, hogy ott sírás és fogcsikorgatás, gyötrődés stb. van, az meg igen csak arra utal, hogy tudatos létezés van ott.

„Már csak a logikai kényszer miatt sem lenne helyes arra gondolni, hogy ha a seol és a hádesz visszaadja a halottakat, akkor a gyehenna sem különbözik ebből a szempontból, mert az sem a teljes halál, ott is "tovább él és örökké szenved" a lélek.” – A gyehenna eleve nem a Hádész-hoz semmi közzel nem bíró valami, hanem a Hádésznak azon része, ahol a kárhozottak vannak/voltak, a többiektől elválasztva. Visszaadja a halottakat, vagyis feltámadnak az ítélet feltámadására, majd utána vettetnek a tűz tavába.

„Nem, a valóság, hogy a gyehenna a végső pont történetre, mely a második halál.” – Ez csakugyan így van, csakhogy a második halál nem megsemmisülés, hanem örök elszakítottság az Istentől. Írtam már, hogy „a második halál az örök kárhozat. Ez a következtetés csak akkor villanhatna fel, ha a tüzes tavat más helyeken is „megsemmisülésként" lehetne érteni. Ez azonban sem az igehely szűkebb, sem tágabb összefüggésében nem áll meg (vö. pl. Jel 20,10, ahol az ördög, a fenevad és a hamis próféta örök gyötrődéséről van szó). így a „második halált" elkerülhetetlenül a gyehenna és a tüzes tó valósága felől - nem pedig fordítva – kell értelmeznünk. Az a tény is, hogy „a halál és birodalma" a tüzes tóba kerül, nem a gyehenna valósága ellen beszél. E megfogalmazással sokkal inkább kifejeződik az átmenet a halottak birodalmából (seol, hádész), mint köztes állapotból (vö. Jel 20,12k kontextusát) az örök kárhozat végső szintjére. A seol feloszlik —, vagyis a benne lévők mind kijelölt végleges helyükre kerülnek.”

A Bibliában „örök élet” kifejezés jelentése sem egyszerűen örökké tartó vagy végtelen létezéssel azonos, nem pusztán az élet meghosszabbítása. A megkülönböztető minősége ennek az életnek a tartós kapcsolat Istennel és az Ő szeretett Fiával, ennélfogva valami jóval nagyobb és gazdagabb, mint az egyszerű végtelen létezés. EZT (és nem pedig magát a létezés tényét) veszítik el a kárhozottak. A The Expositor's Bible Commentary megállapítja az „örök élet” szóról:

„…nem csak időbeli kifejezésekkel van leírva, hanem kapcsolatként. Az élet aktív összefonódás a környezettel ... mely lehet tárgyi vagy személyi. Az élet magasabb szintje: összefonódás a magasabb szintű környezettel. Életünk teljes kiteljesedéséhez meg kell ismernünk Istent. Ez, mondta Jézus, képezi az örök életet. Nem csak végtelen, mivel Isten megismerése megkívánja az örökkévalóságot a teljes szint eléréséig, de minőségileg kell örök dimenziókban léteznie.”

„Az állatok is ugyanúgy lelkek a Biblia szerint, mint az emberek…” – Nem „lelkek”, hanem nefes-ek. A nefes-t nem fordítjuk „léleknek”, amikor a személyt magát jelenti, hanem személynek, „(élő)lénynek” stb. Léleknek akkor fordítandó csupán, amikor az ember lelkét jelenti.

„…na most akkor nekik is van halhatatlan lelkük? Vagy rájuk már nem vonatkozik a kendtek meséje?” - Csak az embernek van eszes vagy szellemi lelke. Az állati vagy növényi lelket viszont inkább növényi vagy állati életelvnek nevezzük. Az embernek tehát szellemi lelke van, vagyis olyan, amely az anyagon felül áll s tőle belsőleg független.

„Oszt miért nem? Semmivel sincs több információtok ezzel kapcsolatban róluk, mint az emberről?!” – Azért mert az állatokat (és a növényeket) nem természetfeletti küldetés célzatával teremtette az Isten, hanem azért, hogy az emberek szolgálatára legyenek, táplálékul szolgáljanak nekik, stb. Az állatnak nincs esze, sem értelmes lelke. Egyes embereket félrevezet az, hogy az állatoknál néha csodálatosan célszerű cselekvésmódokat lehet megfigyelni. Ez azonban mind megmagyarázható az érzéki megismerés finomságával s főleg az ösztönnel és viszont minden bizonyíték arra mutat, hogy az állatnak önálló értelme nincsen. Az állat akkor sem tud segíteni magán, amikor csak egy egészen kicsiny következtetés és feltalálóképesség kellene hozzá, olyan, ami az ösztönnel s az érzéki felismerőképességgel adva nincs. Ha az állatnak esze volna, nem esnék pl. évezredek óta mindig ugyanazokba a csapdákba.

Az állat és az ember értelme nem csak fokozatilag különbözik, hanem lényegesen. Az állat soha nem tud túllépni azon a határon, amelyet az érzékileg korlátolt megismerés és az ösztön szabnak meg neki. Nevezetesen soha nem alkot elvont fogalmat, soha nem következtet, soha nem művel tudományt és művészetet: a legcsekélyebb mértékben sem. Ez nem fokozati, hanem lényegi különbség.

A lényeges különbség eszes és nemeszes lény között az, hogy az eszes lény olyan szellemi foglalkozásokat művel, amelyek nincsenek az anyag határoltságához kötve s azért nem magyarázhatók egyszerű érzéki megismeréssel. Így az ember a szó szoros értelmében gondolkozik, vagyis: fogalmakat alkot, még hozzá elvont és egyetemes fogalmakat, ítéleteket mond ki magában, következtetéseket von le, elemez és összefoglal, tudományt művel és művészetet ápol, feltalál, számol, remekműveket létesít, felismeri a különbséget az erkölcsi jó és rossz között. Ezenkívül az ember szabadon választ, elhatároz, akarati erőt fejt ki, önzetlenül s önfeláldozóan tud szeretni. Mindez nem magyarázható meg puszta anyagi képzetekkel és érzésekkel, hanem olyan életelvet követel az emberben, amelynek tevékenysége felülmúlja a merőben térhez kötött s anyagilag körülhatárolt tevékenységet. Ahol azonban anyagfeletti tevékenység van, ott anyagfeletti életelvnek is kell lennie s ezt az anyagfeletti életelvet nevezzük szellemi léleknek. A fent jelzett tevékenységeket pl. hiába keresnénk az állatban.

„És ha Ádámék nem is "azon a napon" haltak meg, akkor mi van? Végül csak meg haltak.” – Például az, hogy akkor nem is lehet azzal vádolni minket, hogy mi Sátánnak a „nem fogtok meghalni” kijelentését követnek, mert akkor az ott nem is arra vonatkozott.

„És ha csak jelképesen váltak halottá addig Isten szemében…” – Nem azt mondtam, hogy jelképesen. Olvassa el még egyszer, hogy mit írtam erről: „itt a „meghalsz” nem a szó szerinti, testi halálra vonatkozott, hanem éppen ennek lesz a következménye az, hogy az ember meghal, vagyis (teste) visszatér majd a porba.

Aztán a sátánnal való „vita” nem a lélek halhatatlanságáról volt, hanem az, hogy az emberiség el fogja-e veszíteni Istennek azon külön privilégiumát, hogy az ember testileg mentes a halál kényszerétől. Isten óvta Ádámot, hogy ne egyen 'a jó és rossz tudásának fájáról', különben meghal azon a napon (1Móz 2:17). Adám és Éva mégis evett belőle, de >azon a napon< nem biológiai halált halt, hiszen még sokáig élt (1Móz 5:5). Ádám azonban elvesztette az Istennel való közösséget (ki lett űzve az Édenből) és az örök életet (többé nem ehetett az élet fájáról, 1Móz 3:23-24). Ádám (az ember) halála tehát "azon a napon" lelki-szellemi-vallási értelemben vett halál volt (vö. Ef 2:1), amely aztán biológiai halálhoz vezetett.

Vagyis a „halál“, amellyel Isten az embert megfenyegeti, kettős: a természetfeletti élet halála (vagyis a megszentelő kegyelem elvesztése), s [éppen ennek következtében] a test élet halandóvá változtatása: a bűnbeesés előtt az ember tudott volna meg nem halni, azóta az ember nem tud meg nem halni. „

„…végül fizikailag is "visszatértek a porba", oda, ahol azelőtt is voltak, mielőtt elkezdtek volna létezni.” – A „visszatérsz a porba” képes beszéd, és arra utal, hogy a TESTE annak halála után elporlad, és nem tanítja azt, hogy ez által teljesen megsemmisülnének, mert ne volna testén kívül más is.

„Mi köze ennek a halhatatlan lélek mítoszához? Valójában semmi.” – ENNEK valóban semmi. De hát én eredetileg is ezt állítottam kend akarta rámvarni, hogy a Sátán a lélek halhatatlanságának tanításával csábította a bűnre, és hogy mink ezt követnénk. Örülök, hogy belátja, hogy nem is arról volt szó.

Na de ehh, elkiabáltam magam, kend rögvest hozzámvágott egy konzervet, ahol elismétli ugyanazt a tézist. Sátán nem azt mondta, hogy azért vétkezzetek nyugodtan, mert csak a testetek hal meg (ezt szóba se hozta, nem tudom hogy hazudják ide), hanem tagadja, hogy Isten beváltja fenyegetését, megvonja kegyelmét, amely a szellemi halál. Úgyhogy ez is csak egy hadásvadász mormogás, amit Brooklyntól már megszokhattunk.

„Miért lett volna elegendő.” – Amiért elegendő volt a teremtésről egy néhány fejezetes leírtá kinyilatkoztatni, és nem részletekbe menő leírást adni arról, hogy mit hogyan. Hogy kifejteni, hogy az Ószövetség csak ideiglenesnek van szánva, hogy van egy Örök Ige, és hogy Jézus néven megtestesül, és hogy lesz feltámadás, stb. Isten jó pedagógus, az elsősöket sem borítják pofán a vektoralgebrával.

„Te magad is ragaszkodsz a tényhez, hogy ez a hittétel nem platónnal vette kezdetét - ő csak magasabb filozófiai szintre emelte - hanem már ősidők óta létezik.” – Nem én „ragaszkodom a tényhez”, hanem ez az igazság. Platón pedig a lélek halhatatlanságát nem „magasabb szintre emelte”, hanem egyáltalán filozófiájának 99,9%-ában egyáltalán nem is foglalkozott a lélekkel, hanem az idea-tannal meg hasonlókkal (gyanítom kend, azt se tudja, hogy mi az). Platón csak leírta ezzel kapcsolatban ugyanazt, amit a görögök amúgy is hittek, amit ő hozzátett, az pl. a preexisztencia volt, vagy az, hogy szerinte a lélek „a test börtöne”, azonban az Egyház mindkettőt élesen elutasította.

„Ezt is alaposan kiforgattad, mikor azzal vádoltál minket, hogy mi platónnak tulajdonítjuk magát a filozófiát.” – Nem kiforgatás ez, csak jól tudom, hogy vannak ilyen madárijesztők az Őrtorony érvkészletében, akiknek a nevét elég bedobni a vitába, máris szanaszét van pogányozva az adott tétel, és akkor kész-passz, nem is lehet igaz, ha még az a gonosz Platón is leírt róla két szót. Ugyanezt a gyerekes játékot játsszák a homooszúia-tannal, csak ott meg Konstantin neve van mumusként kezelve, mintha ő találta volna ki a niceai teológiát, és előtte alapvetően minden keresztény ariánus-jehovista (Jézus nem valóságos Isten, hanem egy teremetett félisteni-angyali lény) lett volna. Ismerem ezeket a trükköket, de kilóg a lóláb.

„Na most a népek, nemzetek biztosan nem panaszkodtak arra, hogy meghaladná a gondolat a felfogó képességüket.” – Na, ácsi, te most megint úgy sasszézol a népek és az évezredek között, hogy „öröm” nézni. „Néhány” szempontot kihagytál: például azt, hogy a görögök jóval fejlettebb kultúra volt, mint az egyszerű pásztornép zsidók. Isten szándékosan választott egy ilyen egyszerű nomád törzset népéül, hogy ezzel demonstrálja irgalmát, jószándékét, stb. Másrészt meg Platón és mondjuk Mózes között úgy ezer év eltelt, közben a zsidók is fejlődtek sokat kulturálisan. Platón idejére pedig a zsidók már rég hittek explicite a lélekben is. Egyébként én nem állítottam azt, hogy a korai zsidók lélektagadók lettek volna, vedd észre a különbséget a „nem hitték, hogy” és a „hitték, hogy nem” kifejezések között. Valamiféle primitív elképzelésük volt még a dávidi-salamoni királyság-korabeli zsidóknak is a halál utáni életről, azonban ez nem volt explicit, hanem csak implicit és homályos. Isten igazi „forradalma” a monoteizmus volt, és legelőször is ennek keresztül vitelére koncentrált választott népe esetében. Amikorra ez megszilárdult (ne feledjük, hogy eleinte még ez is nehezen ment la a nép torkán), akkora lehetett egyáltalán egyéb hitnézetek kibontásába kezdeni. Mindenesetre az is beszédes, hogy még a legelején sem mond Isten soha olyat, hogy a halál után semmi sem létezik, csupán a környező népek halott-kultuszától (szellemidézés, stb.) óv, mert az egy torzulás, de azt viszont soha nem mondja, hogy a halottak megsemmisültek volna, így tehát ezt a nézetet helybenhagyta volna.

Amit te itt összemosol az a halál utáni lét reménységének valamilyen módon való megléte és az ennek leírására szolgáló modern, bőjelentésű teológiai szakkifejezések (mint a későbbi használt görög pszükhé) megjelenése – mintha a kettő csak együtt lenne elképzelhető, holott nem. Az előbbi homályosan eleinte is megvolt, az utóbbi (és az explicit kinyilatkoztatás) csak később. Ezt állítottam én, és nem mást.

„Aztán meg ott van a tény, hogy később sem vezetett be Jézus semmiféle halhatatlan lélek fogalmat.” – Azt neki nem is kellett „bevezetni”, hiszen addigra ez a hit már lényegében készen állt. Neki ezt csak jóvá kellett hagyni. Ezt pedig megtette úgy, hogy jóváhagyta a zsidók ezzel kapcsolatos hitét, és nem egy olyan példázattal szolgált, amely a halál utáni létről szól.

„Ha meg csak bújtatva van jelen a Görög Iratokban is (szerintem így sem), akkor hol van a világos feltárása ennek a fontos kérdésnek?!” – Nem az, hogy bújtatva, hanem inkább arról van szó, hogy a Bibliától idegenek az ilyen elvont, teoretikus jellegű megfogalmazások, erről szól az, amit a „mai” 01:53-as hozzászólás elején írtam. De kinyilatkoztatta akként, mint azt az előbbi bekezdésben írtam. Egyébként ezt kendtek sem kifogásolhatják, hiszen az Őrtorony Társulatnak is azok a sok különleges doktrínája, amely ugye „megmentés”-feltétel számba megy, az sincsen oly NYÍLTAN feltárva, mint itt kend várná tőlem.

„Ja, az egyházatyáknál?” – Nem, ők nem közöltek új kinyilatkoztatásokat, hanem meglévőt fejtették ki, és védték meg a pogány támadásoktól. De nem is tekintünk egy-egy egyházatyát sem tévedhetetlennek, hanem csak arról van szó, hogy az ókeresztény kor egybehangzó konszenzusa (mert hát erről van szó), az viszont perdöntő bizonyíték amellett, hogy mi volt az eredeti, apostoli tanítás.

„Na hát, nekem ők már sajnos nem tekintélyek…” – Nem is kívántam őket kend elé TEKINTÉLYként tárni, hanem mindössze történeti példaként, hogy lám, minden elérhető bizonyíték arról tanúskodik, ennek ellenkezőjére meg nem éppen van példa.

„…a Bibliát addigra megírták, amiben figyelmeztettek arra, hogy nem csak sok-sok év múlva (pl. napjainkban), hanem már az apostolok idejében és utána közvetlenül is, nagyon sok csaló fogja kiforgatni az Írásokat.” – Ez megint csak általános (ágyúval verébre) való érvelés. Semmiféle kényszerítő ok nincs arra, hogy az összes keresztényt az apostolok és Russel szervezete között a „sok csaló” közé soroljuk. Ellenkezőleg, tudható, hogy kik voltak ezek a csalók, ha nem is mind név szerint. Hogy csak néhány példát soroljak: gnosztikusok, ebioniták, markioniták, ariánusok, szabelliánusok, stb. stb. – végtelen lehetne a lista. Ezek a figyelmeztetések a folyamatos hitvédelem szükségességére figyelmeztetnek, nem pedig egy 1800 éves nagy széthullásról, amit majd egy amerikai részvénytársaságnak (eredetileg tényleg ekként alakult a WBTS, nézd csak meg a zöld történelemkönyvetekben) kell majd korrigálnia

Egyáltalán nem lényegtelen, hogy megkülönböztetjük egyes középkori népek babonás elképzeléseit a pokoltól a valódi egyházi értelmezéstől, ugyanis gyakran elhallatszik az hamis vád (szalmabáb-érvelés), hogy mi azt tanítjuk, hogy Isten egy kínzókamrát üzemeltet. Nem, a pokol nem ezt jelenti, és ezt fontos tisztázni. Isten nem leli kedvét a kárhozottak szenvedésében, azt ők okozták-okozzák maguknak, azzal, hogy gyűlölik az Istent (mert oda olyanok kerülnek, ugye), és ők így tapasztalják meg Istent. Egy teológus egy olyan példát mondott, hogy ha egy kárhozottat a mennybe vinnének, ő azt is pokolként élnék meg, mert megátakodtak az Isten gyűlöletében. Továbbá is ajánlom, hogy ebben mélyedj el: [link]

Az 1Timóteusz 6:15, 16 azt mondja, hogy egyedül Jézusé a halhatatlanság (az emberi uralkodókkal összehasonlítva).

Akkor hogy is van ez a "halhatatlanság" dolog?

"„A Biblia azt írja, hogy Jézus felkent követői halhatatlanságot kapnak jutalmul a hűségükért (1Korintusz 15:50–56).” – Először is a kérdéses részlet (de az egész Biblia sem) mondja, ez csak valamiféle „felkentek” kapnák meg (tán az 1935-ben feltalált földi osztály nem?). Másrészt meg ha elolvasod a részletet láthatod, hogy az sem mondja, hogy 50-56 .vers, hogy csak a hűségesekre vonatkozó dolgok lennének is (hiszen a gonoszok is feltámadnak). Harmadrészt meg ez a testre vonatkozik"

Pedig ez a rész csak a hűségesekről szól, mert mindenki egészen biztosan nem támad majd fel. Azok közül is csak azokról, akik Jézussal lesznek "társuralkodók", vagy "társörökösök" az égi királyságában (mert ugyanis halhatatlanságot csak ők kapnak az emberek közül).

Főleg nem azzal a céllal lesznek feltámasztva, hogy elítélve azonnal visszaküldjék őket a halálba. Apropó, milyen testben támadnak fel szerinted a "gonoszok"?

A emberiség közös büntetése a halál (ez mindenképpen így van: a bűn büntetése a halál!), éppen ezért az Isten elleni szándékos bűnök elkövetőit, pontosabban akiket Isten már elítélt és a halálba küldött, megkapták a büntetésüket, sőt mindenki, aki meghalt már, megkapta a büntetését az életében elkövetett kisebb-nagyobb bűnökért.

Viszont azok, akik önhibájukon kívül vétkeztek, pl. mert nem ismerhették meg az igaz Istent és úgy haltak meg, "igazságtalanokként" fel fognak támadni. De nekik lehetőségük lesz akkor majd egy ezer éves időszak alatt megismerni Őt és bizonyítani az életükkel, mit választanak.

A bibliai istenkép mindenképpen más, mint amit az emberek erről hisznek általában, és ami alapján a "keresztény" vallást gyakran megítélik, elítélik. Teljesen más és hidd el, fantasztikus érzés megismerni Őt valójában.

Még egyszer:

Emlékezz a valaha elhangzott első hazugságra! Isten azt mondta Ádámnak és Évának, hogy halált eredményez, ha bűnt követnek el ellene. Sátán azonban ezt bizonygatta Évának: „Bizony nem haltok meg” (1Mózes 3:4). Ádám és Éva természetesen meghalt; amint Isten mondta, visszatértek a porba. Sátán, a „hazugság atyja” sohasem mondott le első hazugságáról (János 8:44). Számtalan vallásban, mely eltér a bibliai tantételtől, vagy nyíltan figyelmen kívül hagyja azt, még mindig ugyanez az elképzelés járja: Ténylegesen nem haltok meg. Testetek talán megsemmisül, de lelketek — az Istenhez hasonlóan — örökké élni fog! Érdekes módon Sátán azt is mondta Évának, hogy olyan lesz „mint az Isten” (1Mózes 3:5).

Erre te ezzel válaszoltál:

"...Sátán nem azt mondta, hogy azért vétkezzetek nyugodtan, mert csak a testetek hal meg (ezt szóba se hozta, nem tudom hogy hazudják ide), hanem tagadja, hogy Isten beváltja fenyegetését, megvonja kegyelmét, amely a szellemi halál."

Ilyen típusú válaszaidból Dunát lehetne rekeszteni.

Milyen tanítás az Istenről, mely azt mondja, hogy azért teremtett meg sok-sok embert, hogy onnantól kezdve "halhatatlan" lelkét örökké kínoztassa - bármit is értesz alatta?

Valójában Sátán hazugsága nagyon is hasonlít erre a vallásos hiedelemre.

"Bizony nem haltok meg" - csak nehogy nagy csalódás érjen!

„Az 1Timóteusz 6:15, 16 azt mondja, hogy egyedül Jézusé a halhatatlanság (az emberi uralkodókkal összehasonlítva). Akkor hogy is van ez a "halhatatlanság" dolog?” – Úgy, hogy Istennek abszolút halhatatlansága van (vagyis fogalmilag nem tud nem-létezni, nem pusztíthatja el magát, sem más őt, stb.), ezt pedig nem is mondtuk soha a lélekről. De ezt már fentebb írtam (úgy néz ki nem olvastad el), hogy „a lélekkel kapcsolatban nem is a halhatatlanság a jó szó a hitünk jellemzésére, hiszen tulajdonképpen a léleknek nem a „halhatatlanságát” (egyáltalán elpusztíthatatlanságát) hisszük, hanem a testi halál utáni tudatos továbblétezését”.

„Pedig ez a rész csak a hűségesekről szól…” meg lentebb kérdezed, hogy „Apropó, milyen testben támadnak fel szerinted a "gonoszok"?” – Inkább úgy mondanám, hogy ELSŐSORBAN (de nem kizárólag) az (Istennel való) örök életre feltámadókra vonatkozik, de analóg mértékben igaz az ítéletre feltámadókra is. A kárhozottak feltámadt testének rendelkezniük kell a másvilági állapot legáltalánosabb tulajdonságaival (amilyen pl. a halhatatlanság és valami a térfölöttiségből és időnkívüliségből), másfelől ellenkezőnek kell lenniük, mint a megdicsőülteké. Meg lesz tehát a szenvedékenység, az időfölöttiség pedig valószínűleg az egyformaság és kilátástalanság unalmában fog jelentkezni. Nem kapják meg az élet örömét és szabadságát, korlátok közé szorítva érzik magukat, képtelenekké válnak szeretetet adni és elfogadni, és mindezek következtében a legteljesebb diszharmónia uralkodik lelkükben, és az külsőleg is észrevehetővé válik. Vigyáznunk kell azonban, hogy e tekintetben is, akárcsak a túlvilági szenvedések és jutalmak elképzelésénél, félre ne vezessenek bennünket az alaptalan antropomorf fantáziálások.

„…mert mindenki egészen biztosan nem támad majd fel.” – Na, hát ezen állításodat meg sehol nem támogatja a Biblia. Krisztus kifejezetten hirdeti a gonoszok feltámadását is. Például: ,,egész tested a kárhozatra jusson” (Mt 5,29-30); ,,… két lábbal az örök tűzre kerülnöd” (Mt 18,8-9); ,,inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is” (Mt 10,28); ,,a sírokban mindnyájan meghallják…, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra” (Jn 5,28-29).

„Azok közül is csak azokról, akik Jézussal lesznek "társuralkodók", vagy "társörökösök" az égi királyságában…” – Na, ez már megint a kétkasztos ideológia. Minden „jó”, aki az „örök életre” támad fel, minden keresztény hívő Krisztus társörököse:

"Mert >mindnyájan< Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Hiszen >mindannyian, akik megkeresztelkedtetek< Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert >mindnyájan egy vagytok< Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai, s az >géret szerint való >örökösök<." (Gal 3:26-29)

Tehát Jézus az ádámi tökéletes állapot visszaszerzésénél többet ad a Benne hívőnek (Róm 5:15-16). Aki hisz, azt Isten igaznak nyilvánítja (Róm 3:22-26), a gyermekévé fogadja (Jn 1:12-13, Gal 3:26, 4:6, Róm 8:15-16), Istentől született (1Jn 5:1 vö. Jn 3:1-8), megkapta a Lelket (Jn 7:37-39, 1Kor 12:13-14), Vele elpecsételtetett, felkenetett (Ef 1:13, 2Kor 1:21-22), Isten benne lakik (Jn 14:17, Ef 3:17, 2Jn 9). Mindez Isten munkája (Fil 1:6), aki Benne bízik, nem vész el (Jn 3:16,10:28-30, 1Pt 1:3-9, Júd 24).

A két kasztos tanrendszerre részletes és alapos cáfolat található ezeken a linkeken:

[link]

[link]

[link]

[link]

„….mert ugyanis halhatatlanságot csak ők kapnak az emberek közül…” – Nocsak, ezek szerint a kendtek Jonadábjai halandók lesznek? Ezt a megkülönböztetést te sem gondolhatod komolyan.

„Főleg nem azzal a céllal lesznek feltámasztva, hogy elítélve azonnal visszaküldjék őket a halálba.” – Hát ha a „halál” szó alatt a megsemmisülést-nemlétet érted, akkor csakugyan nem. Nem, hanem a közbülső állapotban ők lélek szerint már eddig is a szellemi halálban (az Istentől való elszakítottság állapotában) voltak a pokolban, ami „új”, az, hogy a pokol onnantól fogva testi valóság is lesz.

„A emberiség közös büntetése a halál (ez mindenképpen így van: a bűn büntetése a halál!)…” – Van egy olyan bibliai kijelentés, hogy "a bűn zsoldja a halál" (Róm 6:23), de viszont ez nem azt jelenti, hogy a bűn Istentől kapott büntetése a halál, hanem azt, hogy a bűn szolgálatáért a bűntől kapott zsold a halál, szemben az örök élettel, amit viszont Istentől lehet ingyen ajándékként megkapni (a szövegkörnyezet alapján a kérdés ez: kit akar a hívő szolgálni, a bűnt vagy Istent?).

Amit ez után írsz, az pusztán Őrtornyos ideológiából kiindulva megtett spekuláció: sehol nem mondja Jézus, hogy a gonoszokon belül kétféle frakció lesz, egy megsemmisülő (és fel sem támadó), meg egy Őrtorony-tanulásra feltámasztható. Aki az Istennel való megátalkodás állapotában hal meg, azok egységesen a kárhozat fiai, és az ítéletre (kárhoztra) támadnak fel, és nem az örök életre Őrtornyot tanulmányozni. Ők, azok akik véglegesen elvesztek.

Amit arról írsz, hogy vannak akik önhibájukon kívül vétkeztek, az igaz, csakhogy őket nem is soroljuk a kárhozottak (a „gonoszok”) közé, hiszen üdvözülhettek, és így ők eleve az „örök életre” támadnak fel, és nem gonoszokként az ítéletre, mint a kárhozottak. Tudom egyébként, hogy van egy olyan vers, amit a főnökeid szeretnek idézgetni, ami valahogy úgy szól, hogy „aki meghalt, megszabadult a bűnei alól”, azonban a szövegkörnyezetből kiderül, hogy ez nem a fizikai halálra vonatkozik, hanem a keresztelkedés, amikor az Ó-Ember „meghal” (eltemettetik a vízben), és létrejön az Új-Ember – tehát megszabadult a bűneitől.

Aztán meglibbented a millenarizmust is, amire most nem fogok külön kitérni, csak ide pöttyintek néhány témába illő linket:

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

A bibliai istenkép valóban más, mint amit a külső, nem keresztény világ ehhez tulajdonít, de nem is olyan mint az Őrtoronyé, és itt most erről van szó. Valóban nagyszerű érzés megismerni Istent, de – és ezt most nem bántásból mondom – alighanem pont Te nem ismerted meg őt úgy, ahogy van, hanem egy amerikai stílusú neológ jellegű igen csak furcsa tanításokkal bíró szervezet szemüvegén keresztül. Most persze, visszalőheted nekem valamelyik 20. századi háborút, mint örök-dzsókerérvet, de én most nem erről beszéltem.

Amit meg a Sátános részlettel kapcsolatban mondasz, azt hiába ismételgeted el még akárhányszor, érdemeset nem találni benne. Mint mondottam Isten sem a lélek halálát ígérte be, és a Sátán sem ezt vitatta, így ezt ránktolni, badarság. Főleg, hogy a mi tanításunk szerint pont hogy nem arra van bíztatás, hogy „vétkezz nyugodtan, úgyse halsz meg”, mert még az is része ennek, hogy aki pedig ténylegesen vétkezik, és bűnében véglegesen megátalkodik, annak – ahogy Jézus mondta – annak rosszabb, mint ha meg sem született volna. Mert ugye a létezés ténye önmagában nem olyan, amire hivatkozva hátra lehetne dőlni, mert az se mindegy ebben a képletben, hogy milyen létezés az osztályrésze azoknak.

„Milyen tanítás az Istenről, mely azt mondja, hogy azért teremtett meg sok-sok embert, hogy onnantól kezdve "halhatatlan" lelkét örökké kínoztassa - bármit is értesz alatta?” – Ez semmilyen, mert ilyent mi nem tanítunk. Nem AZÉRT teremtett meg Isten bárkit is, hogy örökké kínozhassa, hanem attól függetlenül, sőt annak ellenére. Persze megkérdezheted, hogy akkor miért nem hagyta Isten legalább azokat megteremtetlenül, akikről előre látta, hogy el fognak kárhozni? A válasz az, hogy mert teremtési elhatározásában nem vezettethette magát azoktól, akik tudatosan az ő ellenségei közé szegődnek; nem jutalmazhatta éppen a gonoszokat azzal, hogy csupa meg nem érdemelt kíméletből meg se teremtse őket. Ő embereket teremtett s az emberekre bízta, üdvözülni akarnak-e, vagy sem. Aki aztán a kárhozatot választja, magára vessen s ne az Istenre.

"Egyébként a feltámadás állítása már magában hordozza azt a tényt is, hogy van valami a test halála és a feltámadása között fennmarad – hiszen anélkül a „feltámasztott” (vagyis inkább újjáteremtett) személy nem is lenne azonos az eredetivel, hanem annak egy kópiája volna, egy „pszeudo-én”"

Te ezzel a Mindenhatót erősen leminősíted, nem gondolod? Ez tipikusan emberi gondolkodás, vagyis filozófia, mely ebben a szélsőségben már veszélyes következtetéseket eredményez.

"A ’nefes’ kifejezés kibővítése nem Jézus és az Újszövetség idejében történt meg, hanem már jóval korábban. Erről tanúskodik az, hogy a zsidók ezt a szót nem áltatták a görög ’pszükhé’ kifejezéssel fordítani, már évszázadokkal az Ige megtestesülése előtt..."

Ja-ja, az első mondatot senki sem tagadta! Csak a kérdés az, hogy a görög szó, a görög vallásos filozófiák általi tágabb jelentéstartománya, mi közösséget mutat a héber nefessel?

Te magad is elismered, hogy a héber megfelelője nem hordozta mindazt a gondolatot, amit a görögből jött pszükhé igen. De szerinted, mivel később a(z) (igaz imádattól eltért) zsidók ezzel a szóval fordították a nefest, ez azt bizonyítja, hogy az eredeti nefesnek visszamenőleges hatállyal módosult a jelentése? Azért, mert a pszükhét a görögök más értelemben is használták, nem lehetett használni a nefes fordítására?

A te magyarázatod szerint a zsidókat a Krisztus előtti több évezredes történelmük során, a környező népekkel szemben tudatlanságban, szándékos sötétségben tartotta. Amikor azok már réges-régen hitték, tanították, leírták a halhatatlanságba vetett hitüket, akkor a zsidókat ettől Jehova megfosztotta. Sőt, korántsem vált egyértelművé, még Jézus után sem, hogy miről is lenne szó.

Ezzel ellentétben, Jehova a népét - a mai liberális gondolkozással iszonyú szélsőségesnek tartott - vallásilag, hitelvileg zárt "burokban" tartotta, aminek a megszegését csak a halálbüntetés terhe mellett lehetett megtenni.

Valójában nagyon alapos és mindenre kiterjedő hitrendszerrel különböztette meg Isten a zsidókat. Itt nem volt helye kételyeknek, misztikának, homályos tévtanoknak.

Vajon miért volt ez a szigor? Nyilván azért, mert e világ uralkodója Sátán és a "vívmányai" közé tartoznak a hamis vallások is, melyek határozottan szörnyű következményekkel jártak az emberi történelemben... Na ettől féltette Jehova az ókorban a népét.

A későbbi "kereszténység" vallási tévtanai kialakulásának rossz hírű története jól beleillik abba, amit Jézus és apostolai megjövendöltek az ő napjaik utáni időre. Ők azt mondták, hogy Krisztus visszatérése előtt bekövetkezik a hitehagyás, az igaz imádattól való eltérés vagy elhajlás, és mielőtt eljönne Isten pusztító napja a dolgok eme rendszerére, a tiszta imádat helyre lesz állítva.

Erről a „napról” Pál apostol ezt mondta: „Nem jön el az addig, amíg előbb be nem következik a hitehagyás és meg nem jelenik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia” (2Thessalonika 2:3, 7). Később ezt jövendölte: „Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30, K.f.). Jézus más tanítványai is írtak erről a hitehagyásról és a ’törvénytelen’ papi osztály megjelenéséről. (Lásd például, 2Péter 2:1; 1János 4:1–3; Júdás 3, 4.)

Pál a továbbiakban ezt írta: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják” (2Timótheus 4:3, 4, K.f.).

Maga Jézus megmagyarázta, mi áll az igaz hittől való elszakadás hátterében. Azt mondta, ő veti a jó magot, de jön majd az ellenség, Sátán, és ő teleszórja a földet gyommal. Amikor kikel a búza, megjelenik a gyom is közte. A tiszta krisztusi hittől való eltérésre tehát joggal lehetett számítani az aratás bekövetkezése előtt, amikor Krisztus helyreállítja majd a dolgokat (Máté 13:24–43).