Miért hisztek Istenben?

Nem olvastam el a válaszokat, csak az első oldalt, de megígérem, hogy még majd sort kerítek rá valamikor.

Ha nagyon röviden akarok válaszolni, akkor azt mondom: Yann Martel: Life of Pi.

Ha személyesebben, akkor, kedves Lelkes Ateista Barátom, ne gondold, hogy ezek a kérdések egy hívőnek nem jutnak eszébe, sőt. És egymással meg is szoktuk beszélni, hogy mire jutottunk.

Csak nekünk ezek inkább "feladványok", mint kifogások.

Aki azért hisz Istenben, illetve azért hisz benne keresztyén módon, mert "nem tudja a válaszokat egy csomó kérdésre" (pl. hogy hogyan keletkezett a világ), az eléggé "sebezhető" egy ilyen okfejtéssel, de én viszonylag kevés ilyen embert ismerek.

Ha egyszerűen akarom fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy azért hiszek benne, mert

_működik_.

Én egyébként kicsi gyekrek koromban annyira nem voltam "vallásosan" nevelve, nem olyan volt a családom (Isten nemes egyszerűséggel mindenestől tamutéma volt otthon). Hittanra beirattak a szüleim elsőben. De addigra már kiolvastam a házban fellelhető gyermek ismeretterjesztő olvasmányok jelentős részét, úgyhogy néhány hét elteltével - nagy fejvakarások és töprengések után - meg is kérdeztem anyámat, hogy ez mégis hogyan passzol össze a teremtéstörtnénettel.

Számításaim szerint hét éves lehettem.

Anyám halál őszinte volt.

A válaszának a lényege abból állt, hogy 1. szépen olvasgassam csak az ismeretterjesztő könyveket tovább, azokat nagyon okos emberek írták és különben is azért vette őket, 2. hittanra meg azért iratott be, mert szeretné, ha mint opciót meghallgatnám azt a verziót is, mert szerinte ott valami fontos dolog van elásva és 3. neki sincs halvány gőze sem, hogyan passzol a kettő, de azt gondolja, hogy attől még passzolhat, hogy az ő agya nem képes összerakni, elvégre mégiscsak Istenről van szó, vagy mi.

Ez az utolsó vázlatpont kicsit nehezen volt érthető, de szerintem nagyon hasznos gondolat.

így utólag visszatekintve is.

Az agyad arra való, hogy modellt csináljon a világról, és a modell segítségével navigáljon meg előrejelezzen.

De attól még, hogy nem tudsz valamit lemodellezni, mert kiírja, hogy system error, még létezhet az a valami...

(Kedvenc gondolati önsanyargatásom gyermekkoromban mindig az volt, hogy vajon ha vajon ha vannak földönkívüliek, akkor nekik milyen érzékszerveik lehetnek, és mit érzékelhetnek vele. Mert nyilván nem pont a hangot meg a fényt, mint mi. És nyilván totálisan nem olyan érzetek kapcsolódnak hozzá, mint nekünk. De pont ezért totálisan elképzelhetetlen intuitive.)

Mondanom sem kell, nem igazán rögtön ez után az epizód után rohantem "megtérni".

Hogy akkor később mégis miét?

Jó kérdés.

Körülbelül az evos kérdés magasságában jutottam arra a roppant mély életbölcsességre, hogy ha van Isten, de én nem hiszek benne, az sokkal nagyobb szívás, mint fordítva, úgyhogy akkor jutottam arra a gyermekded következtetésre, hogy akkor én inkább az a./változattal próbálom meg kirakni a puzzle-t.

így kapott egyáltalán esélyt nálam a téma.

... hű, most el kell húznom, meg amúgy is nem biztos, hogy tovább is igényt tartasz a mélylélektani búvármutatványomra a saját gyermeki gondolkodásomban, de annyit még el szerettem volna neked mondani, hogy emlékszem, amikor úgy 15 évesen arra gondoltam, hogy mi van, ha nincs Isten, ha az egész mese? Úgy értem, én ezt mindig is egy lehetséges opcióként kezeltem, csak akkor már egy ideje nem gondoltam bele mélyebben, de akkor pár percre elképzeltem, hogy hogyan látnám úgy a világot, az életemet stb.

Olyasmi érzés volt, mintha mondjuk elmennének a színek a színes tv-ből, vagy valami hasonló, nem csak egyszerűen "értelmetlenek" lettek a dolgok (tudom, valószínűleg nem tartod túl felnőtt dolognak, ha valaki ezt nem tudja elfogadni és feldolgozni, hogy ateista szemmel az életnek nincsen semmilyen különösebb célja), hanem valahogy mintha minden vesztett volna két nagyságrendet a vonzerejéből. Nem tudom neked ezt jól leírni, csak ilyen fura szubjektív hasonlításokkal, de lehet, hogy így is érted.

Azóta is úgy gondolom, hogy énnekem kellenek a "színek", és bár tudom, hogy nélkülük sokkal könnyebb plauzabilisen összerakni a világot a fejünkben, de én meg szeretném próbálni, hogy velük rakom össze.

És különben is, én mindig a több darabos puzzle-t és a nagyobb keresztrejtvényt választom.

(Hehe, nem is, keresztrejtvényt nem szoktam, csak ilyen logikai rejtvényeket).

Az kicsit zavarni szokott, amikor mondjuk pusztán ezért a kísérletért már olysamit feltételeznek rólam, hogy akkor biztosan a keresztes háborúkat is támogatom, vagy legalábbis a kreacionistákat meg a jehovistákat (jó, ezek csak a szélsőséges példák, szolidabbak gyakrabban vannak), de majd csak túlélem, csak kicsit sokat kell magyarázni.

...

Kérdező.

Még mindig félreismersz...:D

"figy elhiszem ,mivel te is a tipikus esete vagy annak aki a vallásban keresett/ talált megnyugvást a problémákkal való szembenézés helyett."

Én nem menekültem sehova...nekem egyetlen dologra volt szükségem...az igazság megismerésére, és mindazért, hogy az élet nevű dolgot rendeltetésszerűen használjam, és ezzel tudjak segíteni másokon is, hogy kilábaljanak önzésük fogságából, mert nem is tudják, hogy az igazi probléma azzal van, így szembe sem néznek azzal...és nem a Bibliából szedtem ki azt...és tudod mi a nagy poén...hogy most látom csak át mik is igazából a "problémák", és végre "magamtól" szembe tudok velük nézni...ennek a tudásnak a hiányába erre képtelen voltam, mivel nem is tudtam konkrétan mi a "probléma", de most már minden okés, és igazából csak ezt próbáltam megismertetni mással is, hogy azok is tudjanak tanulni, fejlődni. Te neked igazából fogalmad sincs, hogy milyen "múlttal" rendelkezem...nem állok neki mesélni, de mellétrafáltál ezzel a kijelentéseddel, és ezt most nem bántásból, mert ez megint amiatt van, hogy akaratlanul elítélsz mást, pontosabban beskatulyázol, a sunyi önzés miatt elfogult vagy velem kapcsolatban..."Isten nem biztos hogy létezik.. Sőt azóta már az is biztossá vált hogy nem" főleg ebből a kifejezésből kiindulva...és ne haragudj meg, de az általam belinkelt kérdésre tudnád a választ? Mert, hogy őszinte legyek az a megválaszolatlan kérdés bizonyítja egy Isten létét, de persze nem egy haragos, meg gyűlölködő, gyilkos istenét. :P

Azt pedig elmondtam, hogy velem mi az ábra...egyszerűen tudom azt az igazságot, amire az ember a szíve mélyén "áhítozik", amit a jó énje is tud...de nem biztos, hogy el tud fogadni még most az egyén, pont az önző énje miatt, ami elítél, megvet, lenéz. Egyébként látod, még Djanee természetesnek tartja az önzést, amikor az szedi szét az egységet...:)

Djanee.

"Ami pedig az önzésre vonatkozik, szerintem van egy természetes önzése az embernek amit meg kell tartanunk, hogy racionálisak maradhassunk... Például nem fogok mártír halált egy 1000 éve halott ácsért ˇˇ mi a fenéért tenném ?"

Ez nem az önzés mellett szól kedves válaszoló...kicsit összekevered a dolgokat, ha mártír halált halnál, akkor lennél önző...hogy miért? az ács sem mártír halált halt...főleg annak fényében, hogy a sztori szerint isteni képességekkel rendelkezett, vagyis tudta az anyagot manipulálni. az ács hagyta magát megöletni...direkt, hogy utána saját fizikumát felélessze, és bizonyítsa minden szavát ezzel. elárulom neked, hogy az elfogultság miatt halnának mártír halált az ácsért...az elfogultság meg önzés...Isten ilyet nem tanít...Isten azt tanítja, hogy légy önzetlen...úgy meghalni egy 2000 éve elhunyt ácsért, hogy felfüggeszted saját fejlődésed, magad mögött hagyod mondjuk a családodat, akiket még taníthatnál, velük fejlődhetnél az önzés...meghalni a semmiért direkt, vakon, az öngyilkosság...ami megint önzés...:D

"Az a lényeg, h megpróbálj boldog lenni, és a boldogságod elégedettségből fakadjon, ne illúzióktól(pont ide tartozik isten is a vallás is) és kárból..."

Köszönöm a jó tanácsokat, de ha tudom a receptet arra, hogyan érhetem el a folyamatos boldogság érzetét, vagyis tudom, hogy kell már itt és most elégedettnek lenni mindenféle anyagi dolog nélkül, akkor miért ne azt válasszam? főleg úgy, hogy azt ki is tudom terjeszteni, hogy más is érezhesse, és kiélvezhesse annak gyümölcsét...persze saját szabad akaratából döntve. Ohh és gondold végig racionálisan...az önzés automatikusan maga után vonzza az elfogultságot...az elfogultság pedig nem lehet racionális...akkor most mi van? a józan gondolkodás, a tisztán látás, ha szabad így mondanom, az önzéssel nem tud működni...ez pszichológia. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

"Egy munkatársamat használta fel, az ő éjjeli szekrényén volt, a munkásszállón, ahol laktam Pesten, és megkérdeztem megnézhetném-e? Erre ő azt mondta, nekem adja. Bele-bele olvastam, de nagy marhaságnak tűnt, így felkerült a könyvespolcra 3 évre porosodni."

Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha A gyűrűk urát, vagy esetleg a Mein Kampf-ot olvassa.

"Aztán Isten úgy intézte, hogy úgy döntsek, kiolvasom a Bibliát, pont azért, mert megakartam cáfolni a hívőket, de ők mindig azt mondták, hogy ez is megvan írva a Bibliában, meg az is, és bár remekül tudtam cáfolni a Bibliát úgy is, hogy soha nem olvastam, de azt gondoltam, ha kiolvasom, sokkal könnyebb lesz."

Tehát TE úgy döntöttél, hogy mélyebben megismered a vitapartnered álláspontját, megjegyzem, nagyon helyesen.

"Hát nagyot tévedtem! Lényeg a lényeg, kb 1 héttel azután, hogy minden nap olvastam a Bibliát, /vastag könyv, sokáig tart kiolvasni/ nem maradt más választásom, mint, hogy a Bibliát magam mellé téve a szoba közepén letérdeljek, és elmondjam életem első imádságát, ami szó szerint ez volt: Isten, ha vagy, mutasd meg magad. És egyszer csak minden Isten létét hirdette. Ha felnéztem az égre, ha ránéztem egy hangyára, valahogy nevetségessé vált, hogy ez úgy jött létre, hogy felrobbant, és ez lett belőle."

Előtte sem lehettél egy stabil ember, ha ennyi elég volt a pálforduláshoz. Én is forgattam már a Bibliát. Meséken kívül semmit nem találtam benne. Véleményem szerint még a magad (korábbi) álláspontját sem ismerted kellő mélységben.

Kedves Kérdező! Hogy miért hiszünk Istenben? Jó kérdés. Én ateista családban nőttem fel, magam sem tudtam hinni Istenben. Aztán pontosan az történt, hogy elkezdtem az Igazságot keresni, és ott találtam meg, ahol nem számítottam rá.

Igen, sokat gondolkodom az élet kérdésein, és tudományos kérdéseken is, és képzeld, nem azért hiszek Istenben,mert nincsen magyarázata az ősrobbanásnak, nem is azért, mert az evolúció bármennyire is tényként van beállítva, valójában egy elmélet, aminek vannak hibái. (ne érts félre, nekem nincs bajom az evolúcióval mint módszerrel, csak én az intelligens tervezettségben hiszek, mégpedig néhány tudós hatására.)

Isten nem csak egy "fekete lyuk kitöltő paszta" a számomra, ezek a tudományos érdekességek csak bónuszok.

Egyfelől számomra az Istennel való személyes élmény adta az alapot, amit sajnos tudományosan nem tudok neked levezetni. Másfelől a Bibliát (és már előtte is tanulmányozott más szent könyveket is) tudom elvonatkoztatva olvasni.

Az a vád,hogy csak unintelligens, gondolkodni nem tudó emberek hisznek Istenben, hazugság. Rengeteg tudós, intelligens, művelt ember hisz Őbenne, sokan éppen a tudomány hatására.

Azt hiszem, valamelyik hozzászólásban azt olvastam, hogy az illető szomorú, amikor azt látja, hogy tudósok is hisznek Istenben. Mert ez a hozzászóló szerint felesleges. Nos, azoknak az embereknek nem felesleges. Nem értem, az illető miért szomorú ettől. Engem nem érdekel, hogy egy tudós zsidó-e vagy keresztény, vagy ateista. Nem ez számít.

És nem minden hívő buta, a hit nem mankó vagy vigasztaló maszlag, legfeljebb a vallás lehet az, de nem az élő hit.

Gandhi a hite által szabadította fel Indiát a brit uralom alól fegyver nélkül, úgy hogy a Bibliai alapelveket használta. (Hindu volt) Ateista nem állt volna ki fegyver nélkül a britekkel szemben, és azt a fajta tisztaságot, ami őt jellemezte, meg sem érti. (Bár Einstein nagy tisztelője volt, leveleztek is egymással.)

Szóval csak azt akartam mondani, hogy nagyon felületesen ismered azt, amiről beszélsz,és egy kalap alá veszed a katolikus egyházat a keresztény hittel, illetve minden hívőt egyformán ítélsz meg. Ha számodra annyira fontos a tudomány, akkor próbálj meg úgy is gondolkodni, és nézz utána alaposan, mit szólsz le.

Freya

Nem olvastam el az összes választ, de a legtöbb probléma szerintem ott van, hogy nem értitek az én kérdésem... Ha feltételezitek , hogy van isten, akkor hiszünk benne...De hát ez logikus.(Csak értelmetlen) Ha nem lenne egyház miből gondolnátok hogy van isten ? Semmiből...És ez azért van így mert nincs isten, ez nem több egy illúziónál(pontosan egymásra épített illúziók halma). Ha elküldenek hittanra és azt mondják neked , hogy van isten nyilván elhiheted, de én is mondhatom, h láttam ufókat és akkor mi van ?...

Ami az önzést illeti... Szerinted önzőség meghalni a semmiért ? Önzőség az ha a saját életed dolgaid más fölé helyezed feltétlenül...Például az életed fölé rendelt számodra egy elvnél. Köznapibban : A napi csoki adagodat fölérendeled a húgod csoki adagjának...Az önzőségeden alapul az értékrended, és szerintem egy normális ember értékrendjében illúziók nem lehetnek a valóság felett...

Djanee. :)

Szeretnék neked szólni, hogy nem csak a Biblia létezik. A Biblia Istentől ihletett tanmese, de nem feltétlenül egy teljes körű magyarázat a létezés minden kérdésére...ez is csak azért, mert az emberek elfogultak, és túl szubjektív az értelmezése egyénre szabottan, természetesen van olyan ember, aki ki tudja halászni belőle az igazságot, de be kell vallani ritka. Ezért is vannak ellentmondások. Viszont létezik valami más is, ami kellő leírást ad ezekre a kérdésekre, miértekre...:)

az önzéshez visszatérve...önzésnek hívják azt, amikor saját érdekünket vesszük figyelembe csak...de ha a saját érdekünk megegyezik a közös érdekkel, akkor ezt már önzetlenségnek nevezik...ugye minden érdekét egy szintre emelve, mindent egyenértékűnek tartva, mást is figyelembe véve, nem csak saját magunkat. szóval ez az elv fölérendelés nem jó példa. ha erőszakosan rá akarnám tukmálni másra, győzködném az embereket, hogy de így, de így van, no akkor beszélhetünk önzőségről, addig nem, s én speciel nem ezt teszem, mert magamtól nem állok neki mást "téríteni", csak ha kérdez, vagy megjegyzést tesz, s csak segítségképpen szólok, hogy az nem úgy van azért, de a döntés mindig az egyéné. :)

"Szerinted önzőség meghalni a semmiért?"

Először is értelmetlenül meghalni, vagyis szándékosan akarva, az csak saját magunkkal való foglalkozás, hiszen végig sem fut az az elménken, hogy ezzel mit árthatunk esetleg hozzátartozóknak, magunkról nem is beszélve...ez önzés. Egyébként az ács "kérése" úgy nézett ki, hogy azt mondat az x embernek, hogy hagyják el családjukat, vagyonukat, mindenüket, mert csak akkor nyerhetnek ki Istenből...ez nem azt jelenti, hogy ott kell hagyni mindenkit és mindent...hanem csak a ragaszkodást hozzájuk kell elereszteni, a függést tőlük, mert az blokkoló, és a ragaszkodás, vágyódás az birtoklás alapú...ami önzés megint csak. csak így nyerhet szabadulást az egyén, és az ács erre próbál megtanítani minket.

üdv

25/F

LastOne.Left

"Na veled egész sok mindenben egyet tudok érteni, énis nagyon sok mindenben hasonlóképp gondolkozok/tam mint te, pl az ufos dolog stb. Érdekes, nekem is pont ugyanez jutott eszembe..

Abból amit mondasz nekem viszont inkább az jön le hogy az életben önmagában nincse elég öröm, és ezért választod inkább a rózsaszín ködöt úgymond. Nekem ez inkább - már megbocsáss- a gyengeség jelének tűnik, hisz valahogy te is tudod legbelül hogy Isten nem létezik nemde? Vagy legalábbis ezt veszem ki a válaszaidból. "

Gondoltam én, hogy hiába dumáltam sokat, ezt valószínűleg mégsem érthetően írtam le.

Először is, én nem érzem úgy, hogy az életben (az enyémben, vagy úgy általában) nincs elég öröm. Nem öröm az, ami nincs elég.

Másodszor is, ez a "köd" nem rózsaszín.

Ne is ködnek akard elképzelni, hogyha azt akarod megtudni, milyen "érzés" hinni. (**** na jó, ez nyilván attól függ, miben hiszel - én most csak a saját szubjektív élményeimet tudom elmondani).

Inkább olyan, mint a 3D a moziban, vagy a zenei aláfestés a szólóhang mellett, vagy ehhez hasonló.

Egy olyan plussz tartalom, ami nem csak egyszerűen hozzátesz egy "réteget" mindahhoz, amit egyébként is látnál vagy érzékelnél, hanem még összefogottabbá, összeszedettebbé, értelmezhetőbbé, ugyanakkor árnyaltabbá is teszi azt. Vagy szebbé is, ha úgy tetszik.

Nem, nem "tudom", hogy Isten nem létezik, sem legbelül, sem legkívül.

Egyáltalán semmit nem "tudok" a témában, ha már itt tartunk.

Azt tudom csak, hogy Occam borotvájával elintézhető a kérdés. De ez számomra nem elég. Occam borotvája arra való, hogy növeljük annak a valószínűségét, hogy a világunkról (univerzumunkról) és annak működéséről használható modellt alkotunk. De Isten - én úgy gondolom - nem része a világnak, ha már van rész-egész viszony, akkor esetleg a világ lehet része neki. Még azt sem tudhatjuk bizonyosan, hogy hogyha létezik, akkor a logika alkalmas eszköz-e a bármilyen szintű megismerésére. A logika is csak egy jól bevált modellezőeszköz.

És ugyanakkor ott áll Occam borotvájával szemben Pi élete. Nem az az igazán fontos, hogy konkrétan mi történik veled az életben, hanem az, hogy milyen történetté rakod össze magadban az emlékeidet és a jövődet. A szubjektív jóllétedet - az "itteni", "földi" létedet - ez sokkal alapvetőbben meghatározza, mint az összes materiális peremfeltétel. Csak gondold végig.

Gyávának nem érzem magam a fent leírtakért. Tényleg, őszintén nem.

Gryermekkomban, amikor a tegnapi hozzászólásomban leírt gondolatmenet végigfutott az agyamon (a "melyik a biztonságosabb stratégia" című), már akkor tudtam, hogy ilyen alapon "hinni" gyávaság lenne. Át szoktam magamon látni, nem vagyok jó önbecsapásban. Szerelmet sem tudtam magamnak soha bemesélni, sem elérhető, sem elérhetetlen partnerek iránt.

Én éppen hogy úgy érzem, hogy a nagyobb kihívást választottam. Szerintem így nehezebb összerakni a képet, ahogy én próbálom, de ha ez az "igazi" kép, vagy ebből derül ki több, vagy akár csak egyszerűen ez a szebbik, szimpatikusabbik, akkor nekem megérte - és ez utóbbiban biztos vagyok, mert az asztal alatt kiraktam a másikat is :DDD. (Már csak azért is, mert elvileg témát tekintve részben ugyanazt ábrázolják, tehát néha lehet az asztal alól puskázni ;)))).

Én olyan Dawkins-féle 6/7 "hívőnek" tartom tehát magam.

Nekem Isten léte egy axiómaszerű dolog, semmivel nem tudom bizonyítani, azért tekinem igaznak, mert ha igaznak tekintem, és úgy élek, az sokkal működőképesebb eredményre vezet, mint ha nem tekinem igaznak.

Hogy megéri-e? Hát minek csinálnám, ha nem? Annyival egyszerűbb lenne, ha azt mondanám, Isten, ha azt akarod, hogy higyjek benned, akkor kényszeríts. Helló.

(Tulajdonképpen lehet, hogy ezzel kényszerít, hogy ilyen vagyok, amit fent leírtam :DDD.)

Ha holnap tényleg cáfolhatatlanul és kétségtelenül bebizonyítaná valaki, hogy kizárt, hogy Isten létezik (most abba ne menjünk bele, hogy szerintem ilyen bizonyítás elvileg nem lehetséges), akkor sem érezném úgy, hogy bármit is "kár volt" eddig úgy csinálnom, ahogyan eddig csináltam. A hit egyszerűen csak "önmagáért" is megéri. Ez olyan, hogy ha eltévedsz egy gyönyörű nemzeti parkban, akkor sem érzed úgy, hogy de kár, hogy nem tudtad levágni azt a hülye kerülőutat a vízeséshez, vagy hogy bementél a zsákutcába a szakadéknál...

Még valami van, ami nagyon fontos, de nem akartam a fentiekbe belekeverni, már így is túl bonyolultan írok, azt hiszem. Tulajdonképpen utaltam rá, és mások meg sokan főleg inkább ezt a részt hangsúlyozták korábban.

A keresztyén hitben számomra az a "jó", hogy tényleg elképesztően _működik_. És nem arra gondolok, hogy kacsalábon forgó kutyaólat tudsz imádkozni az egekből, (egyébként azt hiszem, azt is tudnál, ha igazán fontos lenne neked, de ez megint nem ide tartozik), hanem hogy nagyon bonyolult élehelyzetek tudnak ámulatba ejtően megoldódni. Tudom, hogy elvileg nem lehet kizárni, hogy "hitetlenül" is megoldódnának, csak úgy sokkal nehezebben és bonyolultabban. Néha az van, hogy olyan az életed, mint egy kacatokkal telezsúfolt szoba, amiben azért nem tudsz rendet tenni, mert egymástól nem tudod mozdítani a dolgokat, vagy ha igen, akkor csak még nagyobb fejetlenséget csinálsz - és a "hit-eredetű" megoldások ilyenkor olyanok, mintha kaptál volna még egy plussz szobát mellé, vagy még egy plussz dimenziót akár... vagy egy varázspálcát, amivel két dolog anélkül helyet tud cserélni, hogy szabaddá tennéd köztük az utat. Vagy valami hasonló. Lehet, hogy plussz szoba nélkül is rendet lehetne tenni, ha valaki nagyon ügyes, és nagyon akarja, de össze sem lehet a kettőt hasonlítani. Én ezt a "hatékonyságot" Istennek tulajdonítom, de ha nem tulajdonítanám neki, akkor nem is működne az egész akkor sem, ha igazából nem tőle jön... ez a nagyon ravasz dolog a hitben egyébként...

Kedves kérdező. :)

É tökéletesen megértem különben a szavaidat, és 83%os válaszoló bölcs mondatokat jegyzett le...annyi a baj veled, és az érveid különben tökéletesek, de csak azokra érvényes, akik olyanok is...úgymond vakok Istennel kapcsolatban. az a "baj" tehát, hogy ha te meghallod az Isten szót, vagy azt hogy hívő, automatikusan ilyen dolgok jutnak eszedbe...ez nem éppen racionális, van nagyon sokféle megközelítés, hogy mi is isten valójában, mi az ember és a világ, de én tudom, hogy ez csak egy felszínes kapargászás a részedről, s azt is tudom, ha mélyebben belemennél a dologba, akkor hasonló következtetésekre jutnál, mint a 83% os hozzászóló. Isten elve kerekké teszi a létezést, összefogva az anyagot, ami a levegőben lóg alapban is, tényleg nagyon jó megközelítést adott evvel a 83% os válaszoló, bár csak hit alapú, de én értem mit akar kifejezni, mivel nekem fordítva volt a dolog, mit őneki...mindegy nem mesélek, csak szóltam, hogy próbáld meg nem beskatuláyzni az embereket, mert azt nem illik, és lehet azért sem tudod megérteni miért van ez, vagy az. Azt pedig nagyon szépen köszönöm, hogy próbálsz megóvni minket, hogy ne lovaljuk bele magunkat olyan dologba, ami lehet nem is létezik...én azt mondom neked, hogy Én vagyok, a világ van. a világ egy nagy egész és tudatos a megjelenése és ez a Tudat Isten. a világ maga Isten. Ennyi. :)

üdv

25/F

LastOne.Left