Ki itt Jehova Tanúja? Ha igen, hol tevékenykedik? Én dunakeszin!

Kedves Jehovák!!!FELHÍVÁS!!!

A Jahve jelentése Isten.

Ti a Jahve (Isten) szót nem tudtátok normálisan

leírni, így lett a Jahve-ból jehova.

Ti erőszakosan tukmáljátok az emberekre a (téves) hiteteket,

úgy hogy minden héten becsöngettek.

Ez nevetséges!

Láttátok már a Keresztényektől hogy házról házra járnak kis cédulákat osztogatva?

NEM!!!

És nem is fogtok!

Mert mi nem vagyunk pofátlanok, és nem állítjuk hogy csak egy bizonyos létszámú ember juthat a paradicsomba!!!...ez önzőség!!! Ezek vagytok ti JEHOVÁK!!!

Sajnállak titeket......

Kedves előttem szóló!

Minden bizonnyal meg van az oka annak, hogy ilyen stílusban jellemezte Jehova Tanúit.

Abban igaza van, hogy a pontos kiejtés máig titok maradt, de érdemes egy picit pontosítani az ön által leírtakon.

"Ti a Jahve (Isten) szót nem tudtátok normálisan

leírni, így lett a Jahve-ból jehova."

Ez így nem teljesen igaz, mert Magyarországon több mint száz évvel ezelőtt már költök használták ezt a nevet, mint Isten személyes nevét és költeményeik fenn maradtak a számunkra.

Ennek oka, hogy az egyetlen jól olvasható fordítás ami akkor fellehető volt, a Károli Gáspár fordítás / nem volt JT /1590-tol Istent magyar nyelvre fordítva így hívja: Jehova.

Vagyis abban a korban mindenki így hívta az Istent!

Remélem nem veszi tolakodásnak vagy erőszakoskodásnak ezt a pár sort.

Minden jót kívánok önnek.

Egyáltalán nem bizonyos! De valójában nem is az a lényeg, hogyan ejtjük ki az isteni nevet (hiszen minden név változik az évszázadok során, nem is beszélve arról, hogy különböző nyelveken, ugyanabban a korban is jelentős eltérés tapasztalható), ami valójában fontos, hogy használjuk - ez a lényeg.

De ezt annyiszor leírtuk már...

Csak annyiban nem bizonyos, hogy nem találtunk fonográf felvételt róla, de viszont nyelvészetileg ez az egyetlen lehetséges verzió. Továbbá a fennmaradt magánhangzós papírtöredékek is ezt sugallmazzák, a szamaritánusok ma is Jábé-nak ejtik, stb. A lényeg tehát, hogy lényegileg tudható, hogy mi a helyes kiejtés, de ez nem 100 %-os, hanem "csak" 99%-os, mint ahogy egy apasági teszt is kb. annyi :-)

A kereszténység lényege pedig nem az, hogy "használjunk" egy héber szót, olyannyira nem, hogy az Újszövetség sehol nem szól a Szent Tetragrammatonról, nem tulajdonít neki afféle mágikus, üdvösségszerző szerepet, és nem álítja, hogy enélkül az illető nem is számít kereszténynek. Olyannyira nem, hogy minden bizonnyal az egész Újszövetségben sehol nem található meg a JHVH. Persze az Őrtornyos "benne volt csak kivették" típusú összeesküvés-elméletet elém tolhatod, de én ezt kacagba félretolom, hiszen ez egy feltételezés, ideológia, semmiféle közvetlen vagy közvetett érv nincs mellette. Ennyi.

Egyáltalán nem bizonyos! De valójában nem is az a lényeg, hogyan ejtjük ki az isteni nevet (hiszen minden név változik az évszázadok során, nem is beszélve arról, hogy különböző nyelveken, ugyanabban a korban is jelentős eltérés tapasztalható), ami valójában fontos, hogy használjuk - ez a lényeg.

De ezt annyiszor leírtuk már...

"nyelvészetileg ez az egyetlen lehetséges verzió."

Na, ez a demagógia! Az "egyetlen lehetséges" - tudod te hányféle lehetséges verzió jöhetne szóba? És ma, ugyanazon időpillanatban, a számtalan beszélt nyelven, vajon mekkora az eltérés e név kiejtésében?

Éppen csak a Biblia nagyobbik fele cáfol téged abban a kérdésben, hogy fontos-e Isten nevét használni, vagy sem?!

Elmondanám, hogy éppen a katolikus egyházban vannak olyan - semmiképp nem keresztényi szokások, melyek a "mágikus mantrázáshoz" hasonlítanak!

Jehova Tanúi nem ilyen célból használják rendszeresen Isten nevét, ezen tehát nem kell gúnyolódnod, inkább nézz szét a saját házad táján.

Nem demagógia az, hanem köztudott tény. Erre vannak nyelvészeti módszerek, hogy hogyan lehet kikövetkeztetni egy ókori, ma már nem beszélt (ma beszélik a hébert, de nem az ókorit, hanem annak egy modernkori változatát, más kiejtéssel) nyelvnek a kiejtését egy-egy szó esetén. Így rekonstruálták a JHVH kiejtését is. Azt is tudjuk, hogy a "j_E_h_O-v-A-h" kiejtés hogy alakult ki: egy középkori tévedés folytán, amit azóta gyakorlatilag mindenki korrigált. Bővebben itt: [link]

Na, ez a demagógia! Az "egyetlen lehetséges" - tudod te hányféle lehetséges verzió jöhetne szóba? És ma, ugyanazon időpillanatban, a számtalan beszélt nyelven, vajon mekkora az eltérés e név kiejtésében?

Amit meg a kritikát illeti, igenis fenntartom, hogy az Őrtorony Társulat névpolitikája afféle mágikus jelentőséget tulajdonítanánk neki, hogy ti. ennek "használata" kvázi-üdvösségfeltétel és, hogy elég olyan névvel (azt icsk csak 1931 óta) bejegyeztetni, hogy "Jehova Tanúi" és akkor azok valóban Jehova "tanúi" lesznek, és akkor lehet egy izajási passzusra mutogatni, hogy ti. az a Rutherford-féle felekezethez szól. Ez a felfogás azon prágai misztikus rabbi felfogását tükrözi, aki gólemet épített és ráírta a homlokára a Szent Tetragrammatont, mire az felélett: vagyis egy héber szónak tulajdonít valami önmagában rejlő erőt.

Ennek a szónak az emlegetése (amit te itt a "használat" szó alatt értesz, egyáltalán nem fontos olyan értelemben, hogy enélkül valaki automatikusan kevésbé lenne keresztény. Olyannyira nem, hogy az egész Újszövetség egy árva nyikkot nem szól a Szent Tetragrammatonról. Ha pedig így áll a dolog, akkor nagyon is helyes Jézus és az apostolok példjátát követni, aki az Atyára úgy utal, hogy "Atya", "Atyám" és soha nem úgy hogy "Jehova". Egyébként a JHVH már három ószövetségi könyvben sem fordul elő, ezek a Prédikátor (kendtek kedvenc "bizonyító" idézettára), Énekek éneke és az Eszter könyve. Gondolom most akkor ezek is gaz hitehagyottak, mert nem "használják" a JHVH-t. Ehh..

Igen gyakran hallott vád az a Tanúk részéről, hogy "a Katolikus Egyház tiszteletlenül kezeli Isten nevét, mert nem használja". Jehova Tanúi pedig nem egyszer esnek a másik végletbe. Jókívánságaikba, köszönésükbe és beszédjük sok-sok elemébe felveszik a Név általuk támogatott formáját (pl.: Istenem! felkiáltás helyett: Jehovám!; ha Isten is megsegít helyett ha Jehova is megsegít, stb.). Ez nem egy Jehova Tanújában is felvetette azt a kérdést, hogy vajon ez már nem Isten nevének hiábavaló használata? Másfelől prédikálási módszereikkel, világ vége dátumaikkal nem éppen szégyent hoztak erre a Névre? Az emberek általában a tevékenységük miatt áldásra vagy szitkozódásra használja a JHVH nevet?

Nem tudom mit értesz a katolikus hitben "mágikusnak", de alighanem a szentségekre (sacramentum) célzol. Azonban tudnod kell ezzekkel kapcsolatban, hogy az Egyház nem a külső jeleknek maguknak tulajdonít kegyelmi hatást, pl. a keresztségben a víznek, hanem a külső jelnek s Krisztus rendelésének együtt. Mégpedig azért, mert maga Krisztus Urunk rendelte e jeleket a kegyelem eszközéül, pl. a keresztelésben a vizet. (Jn. 3, 5; Mt. 28, 19; Mk. 16, 16). Vagyis, a víznek vagy más külső jelnek magában véve semmiféle természetfölötti hatása nincs ugyan, de igenis, a kegyelem külső eszközévé lehet, mihelyt Isten szava és akarata járul hozzá. Krisztusnak sem volt szüksége nyállal csinált sárra, hogy a beteg ember fülét meggyógyítsa, mégis ezt az egészen primitív eszközt használta; mert tudta, hogy az ember a lelki hatásokat is jobban megérti, ha testi és anyagi jelekhez fűződnek.