Ki itt Jehova Tanúja? Ha igen, hol tevékenykedik? Én dunakeszin!

Szia!

Olvasd el ezeket:

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

;-)

Jehova Tanúi megszületése

Jehova Tanúi kialakulása után nagyon nehéz a saját kiadványaikból kutatni. Eredetüket Ádámtól és Évától, Istentől vagy Russelltől ismertetik. Ezen az oldalon arra a kérdésre keressük a választ, hogy honnan jöttek Jehova Tanúi elődjei a Bibliakutatók.

A Bibliakutatók elnevezés is egy késői elnevezés, mert Russellék már 1879 óta jelentették meg az Őrtorony folyóiratot, 1870-ben már bibliatanulmányozó csoportban jöttek össze és ezekben az időkben még nem nevezték magukat Bibliakutatóknak. Russell 1870-ben néhány rokonával és adventista barátjával alakította a csoportját. Az út ami idevezetett nagyon hosszú volt.

Bizonyos értelemben Jehova Tanúi a reformáció egy késői gyermeke. Lehetne kezdeni 1620-ban a Mayflower hajónál, de vissza lehetne menni 1520-ra vagy éppen 1517-re is. Amikor Európából a puritánok és az anabaptisták elmenekültek akkor sok ma létező és már feledésbe merült kisegyház magvait vitték magukkal. Észak-Amerika protestáns területté vált, ahol szabad utat kaptak a különböző vallási eszmék. Olyan egyszerű emberek is kezdtek a hit mély kérdéseivel foglalkozni, akik nem rendelkeztek hittudományi jártassággal. Különösen a metodista és a baptista egyházból került ki rengeteg (képzés nélküli) prédikátor akik a városoktól távol élő embereket keresték fel. Az emberekben elevenen élt az Isten utáni vágy ezért hosszabb időszakokra összejöttek messzi környékekről egy központi helyre (általában szabad térre) ahol prédikációkat hallgattak, énekeltek, imádkoztak vagy beszélgettek.

Ilyen vallásos élmények hatására sokan "mezei" prédikátorok lettek és sorra jöttek létre az újabbnál újabb vallások. Ezek egy része erősen apokaliptikus jellegű volt, a kereszténység hagyományos vallásait hitehagyónak tekintették, magukat az igaz hit helyreállításának, új kinyilatkoztatást is kaptak, rendszerint egy prófétikus lelkületű vezetővel. A vég közeli várása összekapcsolódott az emberek bibliai számítgatásaival. Különböző elméletek születtek az időpróféciákra. Ezek közül a próféciák közül néhány 1798-1805 közé mutatott. Ebben az időben a pápai állam súlyos válságba került, Napóleon megszégyenítette a pápát - mindezek pedig a várakozások beteljesülésének tűntek (római katolikus egyház ezeknél a vallásoknál általában Nagy-Babilont jelentette). Itt alakult ki az a Jehova Tanúitól is ismert szlogen, hogy "az időpont pontos, csak a várakozás téves". 1799 egy fix dátum lett ezeknél a csoportoknál, az utolsó napok, a végidő kezdete (így volt az 1920-as évekig ez a Bibliakutatóknál is).

A baptista és a metodista egyháztagok adventi várakozásba kezdtek. Nagyon komolyan hitték, hogy Krisztus hamarosan visszatér. Ilyen baptista egyháztag volt William Miller (1782-1849) is. Egy akkori népszerű felfogást követve elhitte, hogy Jézus adventje 1843-ban fog megtörténni. Az első kudarca után 1844. október 22.-re módosította a dátumot. Annyira komolyan vették az emberek ezt a Miller által hirdetett dátumot, hogy 1844. októberében nagyon sok bolt ablakába ezt írták ki a kereskedők: "Mennybemeneteli fehér ruhák még jutányos áron eladók". Az emberek vették is ezeket a ruhákat.

1844. október 22.-én a metodista advent várók, már nem voltak a metodista gyülekezetek tagjai, mert az egyházuk a konkrét dátum hirdetése miatt kizárta őket. Egész október 22.-én várták, hogy történjen valami. Nem is kevesen fehér ruhában várakoztak egész nap. Ahogyan a nap lement sokukon erőt vett a sírás, éjféltől pedig a kétségbeesés. A sok adventvárót (adventistát) megrázta az esemény elmaradása. Miller nagyon alázatosan bocsánatot kért követőitől a kudarcért. Követői alapvetően négyféle módon reagáltak.

Voltak akik egészen egyszerűen kiábrándultak Istenből. Sokan visszamentek a korábbi közösségeikbe. A maradék rész továbbra is megmaradt adventistának (adventet várónak) és két csoportra szakadtak. Az egyik csoport hitte, hogy történt valami 1844-ben csak azt nem lehetett a Földről látni (mint a Bibliakutatók 1914-el...). A többiek pedig új számítgatásokat találtak ki. A különböző teóriák következtében 100-nál is több vallásos csoportra bomlottak szét Miller még megmaradt adventista követői.

A Keresztény Advent Közösség, a Hetedik Napot Ünneplő Adventisták csak egyike voltak az akkori adventi csoportoknak, erősen létezett akkoriban a Másodadventista Gyülekezet is. Charles Taze Russell ebbe a gyülekezetbe tért be 1869-ben, élete nagy kérdései után kutatva.

Russell egy sor kérdésre nem tudta elfogadni a hagyományos kereszténység válaszát. Az adventista csoportok teljesen új elképzelésekkel tudtak neki szolgálni. Az oldal elején ismertetett elvek (közeli vég, a kereszténység hitehagyása, stb.) mellett tagadták a pokoltüzet, nem hittek a halál utáni hagyományos keresztény tanításokban sem. Meg kell látni, hogy ezek a csoportok főleg a hittudományokban járatlan emberekből álltak. Ezek az emberek teljesen másképpen értelmezték az "egylényegű" és hasonló középkori fogalmakat (amelyeket nem egyszerű emberek alkottak meg), számukra a pokoltűz vagy a lélek test halála utáni létezése összemosódott Platón filozófiájával. Ebben a csoportban a 17 éves, világi tekintetben tanulatlan Russell okosnak érezhette magát. Úgy érezte ő is megért valamit a Bibliából és képes tanítani, tekintélyre szert tenni.

1870-ben rokonaiból és másodadventista barátaiból egy "bibliatanulmányozó osztály"-t alakítanak. Ebben a csoportban együtt keresték a Biblia válaszait a saját kérdéseikre. Akkoriban Russellt és társait két elv vezette: 1. A Biblia tekintélye abszolút; 2. A Biblia nem határoz meg dátumokat (érzékenyen érintett sokakat az 1844-es kudarc). Az elméletük jó volt, csak sokszor nem értették meg mit is mondanak a valóságban a keresztény egyházak. Nem egy kérdésben csupán egy vagy két író (sokszor pontatlanul fogalmazott) könyve alapján tájékozódtak a kereszténység hitelveiről. Nem csoda, hogy hamarosan Russell kezdte úgy érezni, hogy képes rendet teremteni ebben a vallási zűrzavarban és meglelte a logikus igazságot, főleg lélekkel és a halállal kapcsolatos kérdésekben.

A csoport életében 1876-ban állt be változás. Russell ekkor találkozott személyesen is a szintén adventista Nelson H. Barbourral (1822-1906) aki meggyőzte őt arról, hogy Jézus 1874-ben visszatért, és láthatatlan jelenléte azóta is tart. Egy évre (1877) rá ketten meg is írták a Three Wordls, and the Harvest of This Wordl (Három világ és e világ aratása) c. könyvet, mely a Biblia időpróféciáit elemezte, bizonyítva egyben 1874-et, mint Jézus láthatatlan jelenlétének (paróziájának) a kezdetét. Ugyanakkor közösen kiadták és szerkesztették a Herald c. vallásos, havonta megjelenő folyóiratot.

Russell csoportja követte Russellnek e fordulatát és egyetértően támogatta is Russell és Barbour együttműködését. Barbour azon a véleményen volt, hogy Jézus 1874 óta láthatatlanul jelen van az égben (ugyanazt vallotta, mint Jehova Tanúi ma 1914-ről). Önmaga is megélte az 1844 után született újabb dátumokat és kudarcaikat. Ő 1873 mellett tette le voksát egy hosszabb adventizmusból való kiábrándulása után. Saját folyóirata is volt (Éjféli Kiáltás) amiben publikálta elképzeléseit. Ő is módosította dátumát 1874-re. Amikor kudarcot vallott 1874-es adventi dátuma, 15 000 követőjéből 200 maradt mellette. Közülük egy észrevette, hogy a parousia szót nemcsak eljövetelnek lehet fordítani, hanem jelenlétnek is. Követői kitartottak amellett, hogy 1874 bibliai dátum, csak a várakozás tárgya volt téves. A jelenlét egy 40 éves időszak, amely 1914-ben, e világ végével zárul le. Ezt a fejtegetést magáévá tette nemcsak Russell, hanem osztálya is (1876).

Russell igyekezett sürgetni a véget. Megadta végidődátumnak 1879-et és 1881-et is, de azok elmúltával visszatért 1914-hez. Jézus halálának bűneltörlő értékén összevitatkozott Barbourral 1879-ben és ekkor szétváltak útjaik. Russell útjára indította saját folyóiratát az Őrtoronyt, valamint néhány ezer követőre is szert tett addigra. 1881-es kudarc hatására létrehívta az Őrtorony Társulatot amit 1884-ben törvényesen is bejegyzett. 1880 óta Russell személyesen látogatta olvasói táborát, 1882-ben már több gyülekezet is Pásztorává választotta.

Voltaképpen ez az út a kezdete Jehova Tanúi megszületésének.

Nagyobb lépésekben haladva: Russell követői felveszik a Nemzetközi Bibliakutatók elnevezést, 1914-es kudarc után pár évvel Russell meghal (1916), új elnököt választ a mozgalom vezetése, aki szinte puccsot hajt végre, hogy hatalmát megszilárdítsa, ezzel szakadást idézve elő a mozgalomban.

Az új elnök, Rutherford akárcsak elődje, azonnal dátumok sokaságát hirdeti meg (1918, 1921 és 1925). 1925-ben nagyon sokan otthagyják a kudarcok miatt a szervezetet. 1925-1931 között Rutherford nagyon erősen megváltoztatja a szervezet tanítását. 1799, 1874, 1878, 1921 eltűnik a tanításból. 1914 és 1918 megmarad, de új értelmet kap, 1925 megmarad bibliai dátumnak, de semmit nem kapcsolnak hozzá. Az új szervezetből Rutherford fokozatosan kiszorítja Russell híveit és egyik utolsó lépéseként 1931-ben új elnevezést ad a Bibliakutatóknak, a Jehova Tanúi nevet.

szia !!! én jehova tanui gyülekezetébe járok és buzgó érdeklödő vagyok !!! anyukám ő keresztelt hírnők !! meg még a családból sokan !!! és én is az szeretnék lenni és tanulmányozok is !!:D:D:D olyan jó ez...

megadom az e-mail címem hogyha van msn-ed akkor ha meg adod akkor szívesen beszélgetnék veled : petro.alex@freemail.hu

Szekta-e Jehova Tanúinak vallása?

1. rész: Teológiai-gyülekezettani megközelítés

Szekta vagy Isten szolgái? - ez volt az a kérdés amit Jehova Tanúi tettek fel az 1994. február 15.-i Őrtorony borítóján. Az az írás néhány oldalon, könnyed gondolatokkal megmagyarázta minden olvasónak: Jehova Tanúi szervezete nem szekta, hanem Istennek a szolgái. Azok akik a szektakérdéssel foglalkoznak, tisztában vannak azzal, hogy többfajta szemlélet is van, mely alapján egy felekezetet szektának lehet megítélni.

Egyáltalán, miért fontos az, hogy egy felekezet szekta-e vagy sem? Teológiai szempontból az adott vallás tanításainak és vallásszemléletének minősítése a szektásság. Azok a "keresztény" felekezetek, melyek tanítása szembeáll a Biblia alapvető igazságaival, a benne található igazságokat elferdíti vagy maga javára fordítja, illetve vallásszemléletének célja a felső vezetők uralmának való engedelmesség szorgalmazása - egyértelműen a szektás minősítésbe sorolhatók. Ennek a teológiai álláspontnak aztán semmilyen további jelentősége nincsen, legfeljebb annyi, hogy az ilyen szektának meghatározott felekezetek tagjaiért a többi keresztény felekezet missziót fog folytatni. Természetesen ez az elvi állásfoglalás az adott felekezet szervezetére nézve hátrányos megkülönböztetéssel is együtt járhat, de ahogyan ennek a honlapnak az üzemeltető már régebben is kifejtették, nem ezt tartják a szektatagokért folytatott küldetés jó és keresztényi módszerének. Számunkra, volt Jehova Tanúi számára azért fontos a címben is jelzett kérdés, mert ez indokolja azt a tevékenységet, amit végzünk. Amennyiben Jehova Tanúi szervezete nem minősülne szektás szervezetnek, abban a pillanatban nem lenne okunk tovább folytatni küzdelmünket az Őrtoronyban rekedt emberekért. Írásunk első részében azt szeretnénk bemutatni, hogy teológiai-gyülekezettani szempontból nagyon is szektának nevezhetők Jehova Tanúi.

Mivel a keresztény hit alapja nem lehet más, mint Krisztus, ezért elsősorban a Krisztushoz való hozzáállás tükrében tesszük fel a kérdést: - Az Őrtorony-szervezet igazat tanít Krisztusról, vagy elferdíti a maga javára a Krisztusról szóló tanítást?

Nem elsősorban a szentháromság vagy Jézus Istensége az a szempont, ami alapján a legtöbb volt- és kételkedő Jehova Tanújának problémája a szervezettel. A kegyelem és a bűnök megbocsátásának az elferdítése, Krisztus fősége azok a tanítások, melyek jól rámutatnak, milyen szerepet szánnak Jehova Tanúi vezetői Krisztusnak.

Először is, a kegyelem szó Jehova Tanúinak a saját Bibliájukban nem is szerepel. Helyette a kedvesség szót alkalmazzák, ami nyilván nem egyenlő a kegyelemmel. Tanításuk szerint a megmentés nem a Krisztushoz tartozástól, hanem a szervezeti hovatartozástól is függ. Az Ismeret amely örök élethez vezet c. kiadvány tárgyalja azt, hogy milyen lépéseket kell tenni ahhoz, hogy az emberek eljussanak az örök élethez. A 173. oldaltól kezdve a következők vannak felsorolva:

- pontos ismeret befogadása (természetesen Őrtorony kiadványok nélkül oda nem lehet eljutni)

- Isten törvényeinek alkalmazása a személyes életvitelben (ez a megtérés)

- prédikálni Jehova Tanúi szervezetével

- látogatni Jehova Tanúinak az összejöveteleit

- megkeresztelkedni Jehova Tanújának

Jézus Krisztus sehol sincsen benne ebben az útban. Ő csak van, ő csak létezik. Az "Őrtorony-teológia" természetesen meghatároz neki bizonyos feladatokat és címeket, mint: Váltság, Király, Felkent, stb., de

- nem szólítják meg imában Jézust

- ha valaki a gyülekezetben Jézushoz imádkozik azért büntetés jár

- ha valaki azt tanítja a gyülekezet nyilvánossága előtt, hogy Krisztushoz lehet imádkozni, akkor ki is zárhatják a gyülekezetből azzal a céllal, hogy "térjen észhez"

Ebből ered, hogy az egyes személyek csak Istennek köszönik meg Jézus megváltását. Olyan ez, mintha a szomszéd gyermeke segítene felvinni nekünk valamit az emeletre, majd az apjával szembeni sértésnek tekintenénk azt, hogy a gyerekének a segítségért köszönetet mondjunk. Ha ezt tennénk, nem bántanánk meg az édesapját is? Ha pedig Jézusnak ennél sokkal többet köszönhetünk (még az Őrtorony-teológia szerint is), akkor miért ennyire bűnös dolog Jézust imában megszólítani? Annyira tilos, hogy még a megmentését is kockára teszi valaki - legalábbis az Őrtorony Társulat tanítása szerint. Ez a tiltás kicsit olyan, mintha Jézus egy kiközösítettként lenne jelen a gyülekezetben (mert ő megígérte, hogy jelen lesz, tehát ott van), akihez nem szabad szólni és akinek nem szabad köszönni.

A szervezet azzal érvel, hogy megadja Jézusnak a neki járó tiszteletet. Egy idézet az Őrtoronyból (2002. március 15) megmutatja milyen módon történik ez meg:

"... megnyugtató, hogy Jézus Krisztus a Vezető Testület, a szent szellem és az angyalok által vezeti mai tanítványait!"

Vagyis szerintük Jézus Krisztus egyetlen látható és kézzel fogható (vagyis elsősorban követendő) irányítási módot alkalmaz: ez pedig a Vezető Testület. A Vezető Testület irányítása személyesíti és valósítja meg Jézus Krisztus irányítását. Ennek a Testületnek a döntése volt az, hogy Krisztust ki kellett hagyni az imákból, hogy az örök élet semmilyen kézzel fogható kapcsolatban nincs Krisztussal és az is, hogy az örök élethez vezető úton egy sor a szervezethez kötődő lépés van felsorolva.

A Biblia központi szerepet szán Jézusnak, hiszen Ő az igazság, az út és az élet... Ezt az alapvető tanítást amint látható, Jehova Tanúi vezetése teljes egészében a maga hasznába állította. A jóhiszeműen Krisztushoz kötődő emberek hitét úgy használja fel, hogy ezek az emberek Krisztus helyett elsősorban egy szervezet vezetésének fognak engedelmeskedni. Nem is akármelyiknek: Jehova Tanúi szervezetének. Olyannyira szüksége van a vezetőknek erre a tanításra (hogy a megmentés nem Isten kegyelmének köszönhető, hanem a szervezethez való kötődésnek is), hogyha ezt elvetnék, akkor a vezetés alól eltűnne a tagság, hiszen a megmentésért jöttek oda. Tehát a keresztény hit alapjaira tekintve, Jehova Tanúi szervezetét szektának nevezhetjük.

A szektakérdés teológiai meghatározásán dolgozó emberek nem véletlenül az üdvösséghez és a Krisztushoz való viszonyt tartják szükségesnek elsőként megvizsgálni.

A szekták közös vonásokkal rendelkeznek az egyéb tanításaikban és az olvasóink minden bizonnyal el tudják dönteni, hogy ezek igazak-e Jehova Tanúi szervezetére vagy sem.

Tehát a közös vonások

1. Szembenállás az intézményes egyházakkal (Nagy-Babilon; Nagy Parázna)

- különben nincs ok a megalakulásra, ami mögött ezen hagyományos egyházak hitehagyása áll

2. A felekezet az egyedül igaz vallás

- minden más vagy hitehagyott; vagy mivel a felekezet önmaga a helyreállított igazság, ezért ha a felekezet megalapítása után jött létre akkor Istentől független próbálkozás, mert szerintük Isten csak általuk tevékenykedhet; ők Isten szervezete, modernkori Noé bárkája; ez vallásos gőgöt eredményez, mert ehhez a tudathoz valamilyen a kiváltságosokra jellemző cselekvés is társul (büszke farizeus és a bűnös vámszedő imája)

3. Beérkezettség tudata, mely nélkülözi a bűnbánatot

- a tagok már bent vannak és ha az egyházban maradnak akkor semmilyen probléma nem adódhat; természetesen nincs kollektív bűnbánat, hiszen az egyházukat Isten vagy Krisztus vezeti aki nem hibázhat; ha ilyen adódik az úgy van feltüntetve, mint emberi tökéletlenség, de másoknak ilyen kibúvót nem engedélyeznek

4. A megmentéshez nem elég a Krisztus, más is kell

- ez a szabályszerűség, vagy törvényesedés (legalizmus) jellemző vonása a szektáknak; természetesen olyan szabályokat alkotnak, amik csak a vallásos szervezetükkel kapcsolatban teljesíthetőek, így a megmentésre vágyó tagokat magukhoz kötik és állandó engedelmességre késztetik; a szekták pont ezért ezen szabályszerűségek megszegése, meg nem tartása esetén büntetik a tagokat; de ellenőrzést gyakorolnak a magánélet felett is, hogy ne csupán a szabályokért állhassanak bosszút, hanem a gyülekezet tisztasága mögé bújhassanak el; a megmentés határai egybeesnek a szervezet határaival, így az eltávolodás a szervezettől kizárás a megmentésből

5. Apokaliptikus magatartás

- a vallásszemlélet és az ajánlott életmódra a vég közelsége hat ki elsősorban; akkor szektás vonás ez amikor ez a hajtóerő és valaminek az elsődleges indoka; ide tartozik, hogy a szekta a szervezeten belüli kötődés erősítésére, az engedelmességre és/vagy a munkára helyezi a hangsúlyt (ha már egyszer a vég mindjárt itt van), ha kell akkor még képes időpontokat is meghatározni, melynek kudarca esetén a tagság nagy része marad, mert hiszi, hogy a vég tényleg közel van

6. Szembenállás a kultúrával és a művészettel

- a szekta legveszedelmesebb ellenfele az önállóan gondolkodni kezdő tag, aki képes kritikai módon értékelni és mérlegelni; ezért a kultúra nagyon veszélyes a szektára, mert belülről bomlassza a rendszerüket; a szekta nem bízik a tagjaiban, hogy a tag személyesen képes eldönteni mi való a kulturális sokszínűségből nekik, mi az ami tényleg önveszélyes - igaz nem is képes rá sok személy, mert a racionális ítélőképességét leépítették

7. Propagandisztikus módszerek

- a szekta nem hirdetheti, nem mondhatja ki az igazat önmagáról, a rossz értelemben vett propagandára szorul; mindent szépíteni kell, ami rossz el kell hallgatni, ami jó azt mutatni kell (hol van attól a jézusi tanácstól, hogy ami jót tesz az egyik kéz, arról már a másik se tudjon semmit); másfelől az ártalmas tevékenységük leplezését úgy valósítják meg, hogy a társadalom számára hasznos tevékenységüket reklámozzák

Ez a hét megállapítás általában jellemzi a legtöbb szektát. Egy adott felekezet nem emiatt a 7 közös jellemző miatt szekta (ezek olyan szektás vonások, amelyek teológiai szempontból szektának nem minősülő vallásokban is előadódhatnak), hanem amiatt, hogy a Biblia alapvető tanításait eltorzítják és azt a vezetők szolgálatába állítják. Ahogyan az bemutatásra került Krisztussal kapcsolatban, Jehova Tanúi felekezetére ez igaz és a 7 jellemző közül is a legtöbb teljes mértékben igaz a szervezetre nézve.

Végezetül egy nagyon éles ellentmondásra szeretnénk - mintegy emlékeztetőnek - felhívni olvasóink és látogatóink figyelmét:

"Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol" (Róma 10:9).

Őrtorony 1994. május 1.-i számának a 13. oldalán a 17. bekezdés.

"Ha máshol járnának a gondolataink a Királyság-énekeink éneklésekor, és nem fognánk fel teljesen a szöveg értelmét, vajon nem hasonlítanánk némileg a hűtlen izraelitákra, akik feddésben részesültek, mert miközben ajkukkal Istent dicsérték, szívük messze eltávolodott tőle? (Máté 15:8)."