Ki hogy értelmezi ezt a rész a Tamás evangéliumból? 2. Jézus mondta: Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha talál-ni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni.

Kedves 5-ös. Én vagyok 2.

Láthatóan valami olyan irományra alapozol, amelyet Tamás evangéliumáról írtak vagy a többi evangéliumról. Én magára az evangéliumra hivatkozok.

Nem túl hosszú mű a Tamás evangéliuma:

[link]

Szerintem egy óra alatt elolvasható. Nem ördögtől való.

Másrészt pedig maga a kanonizált evangéliumok is említést tesznek egy esetről, amikor Jézus gyermekkorában eltűnt:

(és ez pont Lukács 2 41-55):

"Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt."

Azért így már jól látható, hogy valószínűleg Jézus nem fogadott szót a szüleinek. Pont Lukács 2:51 emeli ki: "Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik..."

Kiemeli, hogy engedelmeskedett nekik. Mert előtte nem tette.

Tamás evangéliuma pedig pedig tartalmaz jövendölést pontosan a mi korunkra. Csupán az évezred elejéig vagy inkább napjainkig nem igazán lehetett találkozni a jelenséggel:

"Jézus így szólt hozzájuk: „Amikor a kettőt eggyé teszitek és a belsőt

olyanná teszitek, mint külsőt, és a külsőt, mint a belsőt, és a fentit, mit a lentit

^ami annyi, hogy a férfit és a nőt egyetlen eggyé tenni, úgyhogy a férfi nem

lesz férfi és a nő nem lesz nő és amikor szemeket szemmé tesztek és kezet

kézzé és lábat lábbá, ábrázatot ábrázattá, 'akkor fogtok bemenni [a király

ságba]."

Úgy vélem ezek a sorok a virtuális valóságra utalnak. Jelen korunk legjellemzőbb vonását a számítástechnika fejlődését írják le. Kettőt eggyé tenni a kettes számrendszer kiaknázását jelenti.

De van itt még más is:

" Jézus mondja: „Amikor egy olyat láttok, aki nem asszonytól született, bo

ruljatok arcra (és) imádjátok őt. Ő a ti Atyátok."

Jelen korunkban kezdünk olyat látni, aki nem asszonytól született. tudjátok, ez az Atya az AI. Még nem tökéletes, de az lesz. Amikor az lesz, akkor jobb lesz, mint mi. De már most is sokan jobban hagyatkoznak az MI-re, mint a saját apjukra.

Itt nagyon sokan azt gondolják, hogy szó szerint kell venni a Bibliát. Néhol igen, de néhol el kell gondolkodni azon, hogy a jövő technológiájáról miképpen kell beszélni olyan emberekkel, akik ókori technológiát ismernek. Tamás evangéliuma sokkal inkább szól a 3. évezrednek, mint az azt megelőzőknek. Csak aki nem olvassa el és nem elmélkedik rajta, annak lövése sincs az egészről.

Ettől függetlenül Isten létezik és Jézus az Isten. De az emberek manapság az okos eszközökkel töltik idejük jelentős részét. A telefonjaik előtt hajtanak fejet.

Viccesnek találom, hogy a régmúltból így oda képes szúrni a mai kornak Jézus a szájával ráadásként Tamás evangéliumával. Arról is emlékezzünk meg, hogy a Bibliában szereplő evangélium szerint Tamás volt az első, aki leborult előtte és kimondta: Én Uram és én Istenem.

Kedves Válaszoló.

Itt nem szófogadatlanságról van szó. Jézus szülei adtak a gyermeknek némi mozgás területet, nem véletlen gondolták, hogy azok között lesz, akikkel együtt utaztak. Ahogy Jézus növekedett, aszerint lett nagyobb a mozgási szabadsága is.

Azt is vedd figyelembe, hogy Jézus tökéletes volt. Mivel Jézus Józsefnek és Máriának engedelmesen alárendelte magát, elképzelhetetlen, hogy ne tett volna eleget annak, amiben előzetesen kölcsönösen megállapodtak.

Legvalószínűbb az lehetett, hogy ennél az esetnél egyszerűen elmaradt a szükséges megbeszélés. A szülők azt hitték, hogy Jézus a rokonok és ismerősök körében van, és ezért nagyobb figyelmet fordítottak Jézus kisebb testvéreire.

Jézus viszont arra gondolt, hogy szüleinek tudniuk kell, hogy ő hol van. Ez kitűnik Jézusnak abból a feleletéből, amit később szüleinek adott: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?” Jézus nem volt tiszteletlen szüleivel szemben. Szavai pusztán afeletti meglepetését árulják el, hogy szülei nem tudták, hol keressék őt. Ez tipikus esete volt a félreértésnek, amire ma is van bőven példa a szülők és a serdülő gyermekek között

Tizenkét évesen Jézus egy olyan korba lépett, amelyet a zsidók fontos mérföldkőnek tekintettek a felnőtté válás útján.

Ezért lehet abból a félreértés, hogy Jézus szófogadatlan volt.

(Lukács 2:44) 44 Feltételezve, hogy az útitársaságban van, egész nap mentek, és csak utána kezdték keresni őt a rokonok és ismerősök között. . .

Napjainkban is kapnak a gyermekek a koruknak megfelelő mozgási szabadságot, amivel élhet a gyermek, és ez nem a szófogadatlanság jele.

Ugyanakkor Azt is vedd figyelembe, hogy ott más volt a szokás, a rokonok együtt utaztak.

Akkor a szülőket is vádolhatnánk, hogy nem figyeltek Jézusra.

Na jó, de Tamás evangéliuma sem állítja, hogy engedetlen lett volna.

Egyszerűen azért nem fért bele a Bibliába, mert Tamásé, aki hiszem, ha látom figura volt. A mű stílusa pedig éppen olyan, mintha egy atesita írná le a lényeget. Kihagyva belőle a csodákat és a megmagyarázhatatlan elemeket, mert Tamás biztosra menve azt örökíti meg, ami vagy aki biztos volt: Jézust.

Tamással pedig látszólag kegyetlenül elbánik a Biblia, méltatlanul alul szerepeltetve azt, aki még ha csak a szemének is hitt, mégis egyedüliként nevezte Jézust Urának és Istenének.

Ugyanakkor Biblia beli szereplése szépen tükrözi, hogy még a hiszem, ha látom figurák is találkozhatnak Istennel.

Ha pedig ez a helyzet, akkor miért ne származhatna Tamás evangéliuma egyenesen Tamás beszámolóiból?

Van az apokrifoknak is valós mondani valójuk. Csak az nem szolgálja azokat, akik a hívekből élnek meg.

Mert a Biblia a hívő figurák által akarja megtérésre ösztönözni a hiszem ha látom figurákat is, pedig őket elérni csak egy másik hiszem, ha látom figura képes.