Egyre gyakrabban, egyre világosabban ott kötök ki, hogy egyedül az Istenben bízhatok. Mit javasolsz, hol és hogyan érdemes közelebb kerülni hozzá?
Van egy kis figyelemkalandozásra hajlamosságom, a sima bibliaolvasás valahogy mindig valami elszomorodásféle alaphangulatba torkollva abbamaradt (Legalább másfél évtizede amúgy, inkább talán kettő, és most vagyok 44). Te hogy látod, mire érdemes koncentrálni, hogy érdemes feltenni a belső kérdéseket, kikhez érdemes fordulni a tényleges megállapodás reményében, hogyan kell egyáltalán valami lelkigyakorlatszerűséget tolni, csak hogy egyszerű Krisztus mood közelébe juthass lehetőségeid szerint, és hogyan kell számtalan szükségtelen, mégis meglehetősen kérlelhetetlen kényszered közepette kegyelemért folyamodni úgy, hogy annyira elsajátíthasd ezt, hogy a nem túl távoli jövöben a számodra fontos embereknek is képes legyél segíteni valamikor, amikor pont ideje lesz? Meg persze akár idegeneknek is, valami jó belső oldottságból fakadóan...
Számtalan fura próbálkozáson vagyok túl, vagy talán nem furák mégse, de az eredmény valahogy teljesen elmarad. Csak légyszi gyere és ötletelj, mi minden lehet a baj? Gyakoribbak, ritkábbak, egészen furcsák, miért nem tudok belépni köreitekbe? Mi tarthat vissza egy egyébként eléggé világos vonalon töprengő tesót attól, hogy odatolja magát? Megjegyzem: erő meg felelősségvállalás témakörben nem valószínűk problémák, de persze ha látsz valamit bármilyen általánosságban, hasonló szituációkban, ebben a felállásban is, alázattal hallgatlak.
Előre is köszönöm mindőtöknek a legkisebb erőfeszítésektől kezdve a legnagyobb áldott intuícióizzításokig minden gondolatotokat, ebből lehet valami, amit érdemes visszaadnom a közösségnek. Még akkor is, ha elveszettnek bizonyulok végül, és nem kell semmi már nekem. Persze ez egy skála, amin rajta vagyunk, és tudunk egymásnak segíteni valahova rendezettebb valóságba keveredni, ezt próbálnám kérni én most tőletek.
Akárhogy is próbálok gondolkodni, asszociálni, kérdezni és megválaszolni, kérdőre vonni magamat és akármennyire agyalni és tudakozódni, vagy akár meg se felelni az igazság kiderítésének, egyetlen vége van: egymásért tudunk valóban jelentős dolgokat tenni, és csak ezután nyer értelmet egyfajta önzés: mi magunk is inkább csak ezen keresztül leszünk képesek nagyobb léptékekben megérteni önmagunkat, hogy ténylegesen képesek legyünk kitörni az olcsó egyszerűségből, és átnyergelni valami sokkal értékesebb egyszerűségre, sosem egyedül, sosem elhárítva a tényleges felelősséget, sose spórolva az átadható ismeretek értő átadásával.
Na, szóval abban lenne szükségem segítségre, hogy ez az Istenhez közelebb kerülésről szóló intuíció valójában mi lehet, akár ha nem az, aminek látom, illetve ha mégis önmaga, akkor hogyan kell értelmesen, minél kevesebb feszültségkeltéssel bejárni az utat, meg hát úgy általában akik járják, járták, miket látnak fontosnak átgondolni ezen a ponton ezzel kapcsolatban.
Köszönöm, csodás gyógyítóink! Hát persze, hogy tovább fogjuk vinni mindazt, amit adtok nekünk!
#18
"Ildomos volna már némi alázat és szelídség."
Nekem is mindig ez jut eszembe, amikor olvasom rendkívül álszent és nagyképű dumád.
Azért arra kíváncsi lennék, mit szólnál, ha majd műtétre vársz és az utcáról hívnak be egy koldust képzett sebész helyett. Akkor is ugyanezt írnád, vagy ott hamar elillanna ez az álszent arrogancia? Gyanítom utóbbi.
Persze megértem, hogy sok hozzád hasonló tanulatlan buta ember hasonlókat vél, nem csak nálad láttam, csak valahogy sose gondoltok igazán bele abba, amit írtok.
A Szentlélek pedig a tudományok lelke is, mint olvashatjuk a Szentírásban, szóval ne káromolod Isten lelkét azzal, hogy adományát negatívnak állítod be.
Mellesleg, Pál apostol korának egyik legműveltebb és tanultabb embere volt, Lukács tanult orvos volt, János apostol írásai alapján szintén magasan művelt volt. Máté vámszedőként szintén a tanult rétegből származott. Márk evangelista levita volt, tehát szintén tanult.
Az Újszövetséget érdemes olvasnod. Az is erősítheti, meghozhatja a kedved, hited, ha utánajársz a kereszténység hitelességével kapcsolatos felmerülő kérdéseknek. Pl. miért pont azok a könyvek kerültek bele az ÚSZ-be, nem hamisította e meg az egyház a szöveget az évszázadok folyamán, ugyanazt tanítják e a hit alapjairól, mint az ókeresztény időkben?
Filozófiai alapozásként érdemes pár kb. 2400-2500 évvel ezelőtt íródott értékes írást elolvasni. Ezeket ajánlom:
Platón: Szókratész védőbeszéde
Platón: Phaidón
Platón: Gorgiasz (fenti hármat a Platón összes művei I. 1984 fordításban ajánlom)
Prédikátor könyve (Ószöv.)
Lao Ce: Tao Te King (Weöres S. ford.)
Megmutatják, hogy több ezer év távlatából sem változtak az emberi problémák, az emberi természet.
Ezek az olvasmányok kicsit megcsiszolják az agyad, beindítják a gondolkodást, utána lehet olvasni az ÚSZ-et, evangéliumokat.
Ha sokféle szempontból rálátást szeretnél kapni a kereszténységre, ezeket az olvasmányokat ajánlom:
Lelkialkat kérdése, én gondolkodás és intuíció útján kutatom Istent, szellemi összefüggéseket. Nincsenek színes látomásaim, álmaim, megtapasztalásaim. Lelkialkatilag a liturgia szertartások követése se áll közel hozzám, de elfogadom, hogy többfélék az emberek. Viszont Isten gondviselését (tanította Jézus és a Biblia) tapasztalom, apró dolgokban, észreveszi az ember hogy ez vagy az nem a véletlen műve. Nem kell nagy csodákra gondolni. Nem a nagy csodákat és látomásokat, megéléseket kell várni. Ahogy ez a példa is mondja:(24-től)
Legyen meg a hitetek szerint. Sajnos a szükséges részt választottátok, mint annyian, de még választhatjátok a jobbikat is. Imádkozom érte, mást tenni nem tudok. Az Újszövetség olvasása tanácsot köszönöm, megtettem már párszor, az első szótól az utolsóig és még vélhetően fogom is. De az olvasás nem sokat jelent, ha nem társul mellé lelki értés is. Isten megadja ezt is, de a könyv hála Neki nem a bálványom.
A Szent Lélek adjon nektek is bölcs szájat, mértékletes nyelvet, alázatot és szelídséget!
Üdv.
#23
Javadra válna, ha ebből a nagyképű arroganciából visszább vennél. Ki vagy te, hogy ítélkezz?
Az inkább a te, ti javatokra válna és a lelketek épülésére, mert ahogyan itt is megnyilvánultok a legtöbben, annak köze sincs Istenhez. Ítélkezni ti ítélkeztek azok fölött, akik nem hisznek abban, amiben ti. Ezért van az ember zömének, a nem hívőknek az a véleményük rólatok, a vallásról, ami, nem hiába. A modern kor farizeusai vagytok. Ugyan azt teszitek, amit ők is tettek Krisztussal, az ő korában. Megalázzátok a másikat, verbálisan gyalázzátok, cinikusság lengi át a szavaitokat, képmutatás is főleg, hiszen a szátokkal mondtok valamit, de közben a fátok gyümölcse okán a szívetek kést ragad. Harag van bennetek, gonoszság a szívetekben, aki nem hisz úgy, ahogyan ti, azt megvádoljátok, hogy sátán bújt belé, lepontozzátok. Kiforgatjátok a legtöbben rendre a másik fél szavát, beszélgetni nincsen értelme veletek, idézgettek, fogást akartok csak azért is találni a másikon, hogy a saját igazatokat a másikra testáljátok. Vádolóak vagytok és elítélőek, és ami fáj, hogy mindezzel tisztában sem vagytok, mert azt hisztek, hogy ti jó emberek vagytok. Valóban nagyon taszító, dühítő, amit tesztek a legtöbben, felemelve magatokat, mert hisztitek, hogy kiváltságosak vagytok, mert vallásotok van. Ennek így semmi köze Istenhez, sőt: ez a gyümölcs az Ő meggyalázása! Ezért van sok nem hívőnek, tagadódnak ilyen véleménye rólatok, a vallásról, mert amit tesztek, azzal elijesztitek őket Istentől, sőt: megutáltatjátok Őt velük. És még csak nem is élitek sokan, Kiben, miben hisztek, mit akartok erővel propagálni, a másikra téríteni. A jehovistákra mutogattok, de különbek nem vagytok náluk. Vak vezet világtalant.
És mint mindig: ima a kivételekért! Mert igenis vannak lélekben gyermek, alázatos, igazabb lelkű emberek is köztetek, akik, hívők, magam is jól tudom, csak nagyon kevés, mert a konkoly felemészti a búzát.
És hogy ki vagyok? Miért foglalkozol azzal kérlek téged, ki vagyok? Miért nem azzal, Ki által szólok? Azért, mert keményebb tónusban írok nektek, akkor már beképzelt vagyok? Mert ki merem mondani azt, amivel nem akartok szembesülni? Összeboruljunk inkább és egymást becézgessük? Ebben így nincsen erő. Azt mondta nekem egyszer Isten személyesen Krisztuson keresztül, hogy az vagyok magam is, aki vagyok. Ennyi. Vagyunk akik vagyunk lélekben. Nem szükséges mást tudnom. Aki lélekben van már, az is vagyok valahol, mert már a jelen pillanatban munkálkodik. És aki kitart, az élni fog örökké. Van. De a legtöbb ember csupán van még, aztán vége.
Teljesen mindegy, miben hiszel, mit gondolsz rólam, a te lelked döntése. Nem fogsz jelenleg te sem hinni nekem és nem is szükséges. Nekem aztán senki se higgyen. Istené a dicsőség. De akkor valamelyikünk Istene nem mond igazat, mert hogy nem ugyanazt szolgáljuk, az igazság. El lettem hívva személyesen Krisztus által, látásban, nekem ez bizonyságom, amiért meg is halnék, és igyekszem ennek megfelelni. Azt igyekszem átadni, amiket tőle megkapok. Nem haragszom rád se, és nem hibáztalak, vádollak, hogy ezeket nem éled még, mert nem értheted. Ezért töröm meg ezt veled is, hogy a lelked épülésére váljon. De azt ne feled el kérlek, hogy ha engem gyalázol, őt is gyalázod. És imádkozom azért is, hogy ne későn szembesülj ezzel. Ha majd te is kijössz abból, amiben vagy, akkor fogsz élni lélekben, de csak akkor, ha előtte megláttad, főleg magadban is a hazugságot. Ima a kivételekért!
A Szent Lélek adjon a kegyelméből neked is gazdagon és hozzon ki a Babilonból!
Üdv.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!