Egyre gyakrabban, egyre világosabban ott kötök ki, hogy egyedül az Istenben bízhatok. Mit javasolsz, hol és hogyan érdemes közelebb kerülni hozzá?
Van egy kis figyelemkalandozásra hajlamosságom, a sima bibliaolvasás valahogy mindig valami elszomorodásféle alaphangulatba torkollva abbamaradt (Legalább másfél évtizede amúgy, inkább talán kettő, és most vagyok 44). Te hogy látod, mire érdemes koncentrálni, hogy érdemes feltenni a belső kérdéseket, kikhez érdemes fordulni a tényleges megállapodás reményében, hogyan kell egyáltalán valami lelkigyakorlatszerűséget tolni, csak hogy egyszerű Krisztus mood közelébe juthass lehetőségeid szerint, és hogyan kell számtalan szükségtelen, mégis meglehetősen kérlelhetetlen kényszered közepette kegyelemért folyamodni úgy, hogy annyira elsajátíthasd ezt, hogy a nem túl távoli jövöben a számodra fontos embereknek is képes legyél segíteni valamikor, amikor pont ideje lesz? Meg persze akár idegeneknek is, valami jó belső oldottságból fakadóan...
Számtalan fura próbálkozáson vagyok túl, vagy talán nem furák mégse, de az eredmény valahogy teljesen elmarad. Csak légyszi gyere és ötletelj, mi minden lehet a baj? Gyakoribbak, ritkábbak, egészen furcsák, miért nem tudok belépni köreitekbe? Mi tarthat vissza egy egyébként eléggé világos vonalon töprengő tesót attól, hogy odatolja magát? Megjegyzem: erő meg felelősségvállalás témakörben nem valószínűk problémák, de persze ha látsz valamit bármilyen általánosságban, hasonló szituációkban, ebben a felállásban is, alázattal hallgatlak.
Előre is köszönöm mindőtöknek a legkisebb erőfeszítésektől kezdve a legnagyobb áldott intuícióizzításokig minden gondolatotokat, ebből lehet valami, amit érdemes visszaadnom a közösségnek. Még akkor is, ha elveszettnek bizonyulok végül, és nem kell semmi már nekem. Persze ez egy skála, amin rajta vagyunk, és tudunk egymásnak segíteni valahova rendezettebb valóságba keveredni, ezt próbálnám kérni én most tőletek.
Akárhogy is próbálok gondolkodni, asszociálni, kérdezni és megválaszolni, kérdőre vonni magamat és akármennyire agyalni és tudakozódni, vagy akár meg se felelni az igazság kiderítésének, egyetlen vége van: egymásért tudunk valóban jelentős dolgokat tenni, és csak ezután nyer értelmet egyfajta önzés: mi magunk is inkább csak ezen keresztül leszünk képesek nagyobb léptékekben megérteni önmagunkat, hogy ténylegesen képesek legyünk kitörni az olcsó egyszerűségből, és átnyergelni valami sokkal értékesebb egyszerűségre, sosem egyedül, sosem elhárítva a tényleges felelősséget, sose spórolva az átadható ismeretek értő átadásával.
Na, szóval abban lenne szükségem segítségre, hogy ez az Istenhez közelebb kerülésről szóló intuíció valójában mi lehet, akár ha nem az, aminek látom, illetve ha mégis önmaga, akkor hogyan kell értelmesen, minél kevesebb feszültségkeltéssel bejárni az utat, meg hát úgy általában akik járják, járták, miket látnak fontosnak átgondolni ezen a ponton ezzel kapcsolatban.
Köszönöm, csodás gyógyítóink! Hát persze, hogy tovább fogjuk vinni mindazt, amit adtok nekünk!
"Isten nem létezik"
Ebben hol a hasznos tanács ???
Mire alapozod ezen kijelentésedet ???
Ha valaki hisz pl. a Mikulásban, akkor hozzá is odamész és jó tanácsként elrontod az örömét?
Igazán nemes szívű és jó cselekedet.
Ja, nem!
#11: meséknek, narratíváknak meg lehet a maguk helye.
Egy gyerek egy napját varázslatossá teheti.
Egy másik mese, a tied, ellenben konzisztens valóságtagadás, ítélkezés, a valós értékek kiforgatása, megtagadja a lehetőséget, hogy az élet valódi szépségeit megtapasztald.
Fentiek egy részét magad is demonstrálod.
Mire alapozom a kijelentésemet? Sokévnyi tanulásra Katolikus egyetemen tanultam vallásfilozófiát, meghallgattam a másik oldalt, és levontam a következtetést.
12-es: felettébb sajnálatos!
Viszont akkor pláne nem helyes mást is belerángatnod a magad mocsarába.
Az egyházi iskola senkit nem fog közelebb vinni Istenhez.
Békesség neked, kérdező!
Isten kegyelme, hogy vonzza magához a lelkeket, de csak kevesek nyitnak neki ajtót. Nagyon sok száj vallja, hogy ő szereti Istent, Őt szolgálja, vallásba menekülnek sokan, emberi rendszerekbe találják meg a számításukat, de a kígyó manipulatív és fojtogató. Isten ezeken kívül Él-Ő, a gyermeki lélekben. Amikor az emberek végre megélik az lélekben, hogy Isten a világin kívül helyezkedik el, nem rendszerekben van, hanem lelki szabadságban, egészségben, tökéletességben, teljességben, akkor lesz kapcsolatuk Vele. Addig az csupán önámítás, képmutatás.
Így amit emberbaráti szeretettel kijelentek neked is, hogy öröm a léleknek, hogy így vélekedsz Istenről, de kérlek téged a lelked épsége okán: ne menj be semmibe sem! Hanem ha benne vagy, abból gyere ki és élj. Ha az ember verembe esik, onnan szinte lehetetlen kijutni. Ugyan így, ha a sikamlós és negédes kígyó köréd tekeredik, akkor sokszor ezt nem is veszed észre, csak akkor, amikor már boldogtalan vagy, telve betegséggel, félelmekkel, hazugsággal és a lelked el fog veszni, kárt vall. Noha azt hiszed, van örömöd és békességed, szabad vagy és tudod az Igazságot, közben pont ezek fordítottja az igaz. De ez így lett kialakítva, nem ok nélkül. Isten sosem rendszerbe hív be, izolál, megoszt, azt valaki más teszi. Tehát kérlek téged: ne menj be sehová sem, ha pedig benne vagy, gyere onnan ki mielőbb, mert az idő egyre fogy és borzasztó sötét világ következik pár éven belül, amiről látást, álmot is kaptam magam is meg mások is (háború, járvány). Ha sokan tékozolnak még, akkor mennyien fognak elveszni. Istenhez menj személyesen, és Ő Krisztuson keresztül vezet téged, tanít, megfed, de fel is emel és megdicsőít. Neki szolgálj, ne embereknek, ne a világot éljenezd, ne a tesi vágyaidat emeld fel, hanem ezekről mondj el, ameddig még tudsz, kérlek téged.
A Biblia egy nagyon fontos könyv, egy mankó, magam is évek óta olvasgatom, de nem rá támaszkodom, és nem a bálványom, mint sokaknak. Amikor valaki megsérül és mankóval jár, egy idő után azt szükséges elengedni, ha újra képes járni. Addig segíti a mankó, utána már csak teher. Nem az Isten Szava, messze nem, noha bizonyságot tesz arról, de Isten Szava Él-Ő, nem pedig csakis egy emberek által összeállított könyv hasábjaira korlátozódó. Nem csodálkozom rajta, hogy az olvasása kettős érzelmeket ébresztett benned, mivel nem kevés olyan része van, amit bizony alaposan szükséges Isten kegyelmével megvizsgálni, nem mindent elfogadni, mert mások azt mondják. A hazugság önmagában meg nem állhat, ezért csak úgy tud fent maradni, ha bele van keverve az Igazságba. Ha van füled, kérlek téged is, halld meg! Lehet persze olvasni, elemezni, tanulmányozni, igeidőket elemezni, idézgetni belőle, de aki így tesz, az mikor cselekszik Istenben? Aki a könyv által vár kapcsolatot Istentől, attól, ha elveszik tőle a könyvet, hol marad majd a köteléke Vele? Ezért a legfontosabb, és erre kér Krisztus is, hogy törjük meg a kenyeret, cselekedjünk, amíg tudunk. Azokat a kijelentéseket, amiket te megkapsz személyesen tőle, azokat oszd meg. Ezt igyekszem tenni magam is. Ezen dolgok nem magamtól valók, kapom őket kegyelmi ajándékként. De a legtöbben semmit sem kapnak, nem is tudják, élik, amikről bizonyságot teszek, csak lepontoznak, őrültnek bélyegeznek, megszólnak, vádolnak, hogy sátán van bennem. Nem ezt tették a farizeusok Krisztussal is? Megíratott, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. Hiába imádkozol, mész rideg falak közé, gyónsz, bemerítkezel, ha ennyi számodra elegendő. Ez semmi, hiszen mikor töröd meg a kenyeret? Isten Igazsága örömteli, ingyen átadott cselekvés.
Magam is évek óta kapok a kegyelméből álmokat, látásokat, amiket rendre igyekszem itt is megosztani, mert nagyon sok a lélekben éhező és szomjazó. Nem azért kapom, mert jó ember vagyok, dehogy vagyok, pont az ellenkezője. Isten nem a jó embereket vonzza. Aki magát jónak tartja, és a legtöbben annak, azt nem Isten vonzza magához. Senki sem igaz, és jó, még Krisztus is azt mondja, hogy ő sem jó, csak az Isten. De az ember önmagába vetet hite a legerősebb, és ez okozza idelent is ezt a poklot, amiben élünk, ezért a világunk valójában a pokol. És ebből akkor lesz kiút, ha az emberek végre Istenhez mennek személyesen.
Magam évekkel ezelőtt tértem vissza hozzájuk, mint a tékozló fiú. Bizonyságot teszem róla, és mindenkinek lelkem rajta, ezt elhiszi vagy sem, de Krisztus besétált a lelkem ajtaján, de azért, mert beengedtem őt! Ha nem engeded be, nem tud bemenni. Értjük már, hogy a vámpíros filmekben kik is valójában ezek a kreatúrák, akik vérre éheznek, de mindig csak akkor képesek valakihez bemenni, ha az behívja őket? Érthető már, hogy mi zajlik a világban? Megmosott, új ruhát adott rám szimbolikusan, velem vacsorázott, és ezeket magam látásban is megéltem. Azóta pedig Isten rajta keresztül nevel, vezet, meg is fed, mert bizony oktalan vagyok még, gyarló, akit szükséges megfenyíteni. De van már lelki békességem, van örömöm lélekben, egészséges vagyok, telve erővel, leli erővel. Magam is 40 felett vagyok már, de sosem néztem ki így, sem külsőleg sem belsőleg. Csak nagyon szükséges okból megyek orv-sohoz, mert van nekem doktorom, a Krisztus. Olyan gyógyulásokat tudnék írni, hogy sokan el sem hinnék, de igaz, tapasztalatból írom! Azóta nyitja ki egyre inkább Isten a szemeimet, látom már a világot olyannak, amilyen, nem pedig olyannak, amilyennek én akarok látni vagy amilyennek mások akarják láttatni velem. Kapok álmokat, látásokat, tanítva vagyok általa. Nem olvasok, egyetlen könyvem sincsen már a Biblián kívül, de azt is módjával forgatom csak. Nem megyek emberek után, nem élek képmutató, mérgező kapcsolatban, nem perverzkedem testileg a párommal, kijöttem az ünnepek tartásából, az online médiából, egyszóval rengeteg dolgot elengedtem az Igééért. Igyekszem teljesen lemondani magamról, a világról Istenért, mert ez mind csak lom és szemét.
Barátilag imádkozom érte, hogy tedd te is ezt, és amíg teheted, személyesen menj Istenhez. És meglásd, élni fogod Isten kegyelmének erejét és hatalmát, és élni fog a lelked. Lehet, hogy magadra maradsz emberek terén a világban, de Ő mindig veled lesz lélekben, mert ő a barátod szeretne lenni, sőt, több annál: a társad, örökre. Valójában az embernek nem ember a társa meg egy állat, hanem Isten. Ere lettünk teremtve. Hagyd, hogy kigyomlálja belőled a hazugságokat, hagyd, hogy vezessen, és élni fogsz. Lesz életörömöd, békességed, erőd, életkedved. Világolni, ragyogni fogsz, de csak akkor ér mindez valamit, ha cselekszel keményen az Igazságban. Ha szólod Isten Igéjét a másik termőföldjébe, hogy abban kivirágozzon és gyümölcstermővé érjen. Ha kibírod és elviseled az ezekért kapott megaláztatást. Ez a Mennyek országa, és mennyi embernek erről fogalma sincs. Amint Krisztus is mondja, Isten országa nem szemmel láthatóan jön el, hanem az bennünk van!
Menj Istenhez, barátom, és élj! Senki és semmi másra szükséged nincsen, csak Rá egyedül.
A Szent Lélek vonzzon magához téged is!
Üdv.
#8
Honnan tudod, hogy hasznos tanácsot adtál? Egyetemen végeztél pszichológia szakon és van mögötted több évnyi tapasztalat?
Ha nem, akkor csak kamu, porhintés, hogy hasznos tanácsot akartál adni. Egyszerűen rá akartad erőltetni saját nézeted.
17-es kommentelő: Békesség neked!
Bocsásd meg, de amikor egy eszmecserében online vagy úgy általánosságban az életben fel van emlegetve az egyetem meg a felsőoktatási végzettség, az sokak számára érték, státuszszimbólum, de valójában Isten Igazságában mondhatni semmit sem ér. Az emberek zöme nem éli meg lélekben, hogy az, hogy valaki csak tanul, képezi magáét, államvizsgázik és még lehetne sorolni, az valójában semmiféle kiváltságra sem jogosítja fel őt.
Sőt. Az íratott meg a bibliában, hogy a tékozlók, az istentelenek, egész életükben csak tanulnak, de az Igazság megismerésére soha el nem jutnak. A farizeusok akkoriban is pontosan ezt tették, képezték magukat felemelkedve hitték, hogy ők tudnak valamit, bölcsek, de közben semmi közük sem volt Istenhez. Mert aki tanul, az folyamatosan a léleknek leterhelő információáradatot szív magába, sokszor olyat, amit később az életében semmire sem használ, mert hasznosítani nem tud. De ez a világi séma, ez van az emberekbe, szülőkbe nevelve, hogy a gyermeküket küldjék egyetemre, főiskolára, mert ezen a világon ez a sznob mérce többek között. Ettől lehet, hogy valaki, ha kimondottan pályaorientációs cél miatt tanul, akkor ott ezt tudja majd kamatoztatni, de az esetek többségében a megannyi felsőoktatást végzett elhelyezkedni nem tud, így vegetál, sokszor gyárakban, amit letagadnak. Lehetséges, hogy így valakinek rengeteg világi tudás lesz az elméjében, de nem nem lesz benne Isten bölcsessége, amit Ő ad személyesen, Ő jelent ki a lélekbe.
Ildomos volna már ettől a berögződéstől elszakadni, hogy egyetem, főiskola egyenlő az értékkel, tudással, minőséggel, érettséggel, hogy ettől lesz az ember valaki. Ez sosem erről szólt. Ez üzlet, ahol komoly pénzek forognak, és lehet olvasni külföldi oldalakon hallgatók véleményét, akik ezt maguk ismerik el, mennyi pénzt dobtak ki feleslegesen, és miként ismerték meg, hogyan is működik ez a rendszer.
Azért, mert valaki nem képzett ilyen téren (Istennek hála legyen érte!), az még mesze nem jelenti azt, hogy amit mond, az hazugság, sőt. Sokszor pontosan azok jelentenek ki dolgokat igazul, akik sokak szerint "iskolázatlanok". Elmondja Krisztus is, aki magát felemeli, az meg lesz alázva. Ildomos volna már némi alázat és szelídség.
A Szent Lélek nyissa fel a tékozló szemeket!
Üdv.
Csak nehogy fordítva legyen. ettől óvakodj te is, kérlek téged a lelkedre.
Most még van lehetőség Istenhez kiáltani, amíg élhetsz te is, addig tart a kegyelem is, utána elvétet. Magam, meglepődni semmin sem fogok, mert ezekről van már személyes meggyőződésem. Hallottad, olvastad, amit szükséges volt átadni, így már a lelked rajta, ezzel mihez kezdesz. Dönts bölcsen, válaszd te is a jobbik részt. Azzal érvelni már nem tudsz majd, hogy te ezt nem tudtad.
Isten kegyelme vezessen téged is!
Üdv.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!