Katolikusok! elfogadjátok azt a református nézetett, miszerint az ember a bűnbeesés miatt annyira megromlott a természete, hogy egyedül képtelen lenne Isten felé közeledni, ezért Isten kiválaszt néhányunkat és hitre juttat?

Primo, ez alapesetben nem református nézet.

Secundo, nem, nem hiszünk ebben. A megigazulás Isten és ember közös munkája. Kegyelem nélkül ez lehetetlen, viszont az ember nélkül is. Ez folyamatos megtérések sorozata, rengeteg teológusunk elmélkedett rajta, sokuk kanonizált egyháztanító. Ajánlom olvasásra a munkásságukat.

Tertio, már megírtam rengetegszer — igen, neked is —, hogy nem úgy működik az egész, hogy Isten — megjegyzem elég igazságtalan módon — kiválaszt egyes embereket, azoknak esélyt ad a Vele való kapcsolatra, a többi meg menjen a maga feje után.

Quarto, megint egy álkérdés. Tudjuk, hogy református vagy, s jó sola scripturás módra szeretsz igehelyeket kiragadni, majd a saját szájízed szerint kiforgatni. A gondolkodás helyett.

Nem lehetne a hasonló “kérdéseket” minimalizálni? Mondjuk egy hónapban egy?

Nem a reformátusokkal van a baj, hanem az olyan nézetekkel, amik az Újszövetséget, és Jézus Krisztus szavait, tanításait meg akarják változtatni.

Az ember egyedül képtelen Isten felé közeledni, vagy ha megpróbál bűntelen életet élni, nem megy neki.

De Isten az összes embernek kinyilatkoztatja magát, nem csak a kiválasztottaknak.

Az a baj, hogy mi a mai nyugati kultúránkban teljesen másképpen értjük, hogy mi a kegyelmi ajándék (= ki nem érdemelt ajándék), mint ahogyan Jézus korában mind a zsidók, mind a görögök/rómaiak értették. Az alábbi 2 előadás (Ed Anton tanítótól angolul, magyar fordítással) arról szól, hogy hogyan tudjuk a kegyelem/kegyelmi ajándék valódi jelentéstartalmát helyesen értelmezni azáltal, hogy megértjük, mit értettek rajta az ókorban Jézus és az apostolok kortársai:

1. rész (45:22-nél kezdődik az előadás a videóban):

[link]

2. rész (az eleje sajnos lemaradt, 21:59-nél van vége):

[link]

üdv, a javuló Stefán