Nem támogatnak mit tegyek ?

Ezért javasoltam, hogy hagyj időt a döntésig. 18 sem vagy még, ennyi idősen az ember még sokszor meggondolja magát, ennél jóval kisebb dolgokban is. Ha tényleg ez a hivatásod és valódi elhívást érzel, akkor 3 év múlva, ha elvégezted a teológia BA-t, is érezni fogod, és akkor már 21 évesen tényleg senki nem szólhat bele. Meg a szüleidnek is lesz elég ideje megbékélni a gondolattal. Te is érettebb fejjel vághatsz bele, nem szinte gyerekként, hanem felnőttként.

Nekem most kicsit olyan érzésem van, hogy a vallásba menekülsz, a családi körből is, egyfajta új családot keresve a szemináriumi társaid személyében. Pihentesd kicsit a dolgokat, adj időt magadnak felnőni és a szüleidnek megbarátkozni azzal, hogy felnőttél és saját magad döntesz az életedről.

Gondolkozz ezen egy kicsit, akár imában is. Próbáld meg a szüleid szemszögévből nézni a dolgokat kicsit, nem ellened vannak, hanem érted. Csak a tinédzserkor ködén át ezt még nem tudod felfogni.

Először ahhoz kell mindhármótoknak hozzászokni, hogy felnőttél, egyetemre jársz, kirepültél otthonról, nem a pici fiuk vagy már. Ez nem máról holnapra megy. Nekik is, neked is idő kell.

Nyilván hosszú évek, mire pap leszel, ha egyáltalán eljutsz odáig. Ők is tudják, de mivel nem élik meg naponta a vallást és a hitet, úgy mint te, nekik ez kb olyan, mintha a Holdra akarnál költözni és őket örökre otthagyni, mint ahogy a bátyád is otthagyta őket örökre, amikor meghalt. Nekik ez egy fájó, érzékeny pont. Azt írtad "megtaláltad a családodat", de csak a szeminárium lebeg a szemed előtt, a szüleid nem érdekelnek kicsit sem, és ez nagyon tud fájni egy szülőnek, persze, hogy kézzel-lábbal tiltakozik ellene.

Ha valaha is jó kapcsolatot akarsz még velük, jegeld a témát, és őket is kérd meg, hogy jegeljék. Koncentrálj az érettségire és a felvételire, kezdd el az egyetemet és térjetek erre vissza egy év múlva.

Ha ennyire nem vagytok jelen egymás életében, az szomorú, de ez van, most már ezzel kell együtt élned. Még mindig azt gondolom, hogy az otthoni problémák, a szüleid elutasítása miatt menekülsz és egy olyan életet akarsz magadnak, ahol esélyed sem lesz a hibáikat megismételni, a mintákat továbbvinni. Ez nem egészséges. Szerintem menj el egy pszichoterápiára, mert máshogy ezt nem fogod tudni rendesen feldolgozni. A hit ide kevés lesz, a papság is, nem vetítheted ki a problémáidat másokra majd. Szüleidnek is kellene egy terápia, mert láthatóan ők sem dolgozták még fel, ami történt.

Érettségi után költözz el otthonról (remélem olyan egyetemet jelöltél meg, ami miatt el kell menned másik városba), önállósodj kicsit, ismerd meg önmagad független felnőttként, aztán, ha egy-két év múlva még mindig akarod, menj el a szemináriumba.

A szüleid meg majd megbékélnek vele.

Az igazán mélyen hívő szülők sem mindig támogatják ebben a gyereküket, egy nem gyakorló hívőtől túl sok ezt elvárni. Nyilván nem helyes, hogy nyomasztanak a saját elképzeléseikkel, de ez van, mindig ez lesz, amíg élnek, mert ők ilyenek. Ha pap is leszel hallgathatod tőlük, hogy miért nem nősültél meg inkább.

Elolvastam amit írtál a kérdésedben.

Ha olvasod a Szentírást, a benne levő fajgyűlölet nem ilyeszt el ezektől? Mert engemet igen.

Én is próbálom megtalálni az élet értelmét, de a kereszténységen kívül.

A cölibátus nem helyes, a szexre szüksége van az embernek, feltéve ha nem akar megbolondulni.

Tanulmányozd az atlantiszi Thoth smaragdtábláit.