Nem támogatnak mit tegyek ?
Mélyen hiszem Istenben illetve a vallásomban . Bár még fiatal vagyok de érzem hogy meg találtam életem értelmét. Valamint meg találtam a hitben az utam és a lelki békém .
Szeretnék segíteni az embereken és fényt hozni az életükben.
Úgy érzem hogy ezt meg találnám a papi hivatásban .
Már egész korán éreztem hogy ez az én utam . Naponta olvasom a szent írást és hiszem is .
Gyakorlom a vallás és hiszem is . Voltam első áldozó illetve ministráltam is.
Komolyan gondolom a hivatásom. Ennek érdekében is választottam egyházi gimnáziumot illetve a tovább tanulási terveim is ebbe az irányba mennek tovább . Teológiát szeretnék tanulni illetve szándékomban áll a Papi szeminárium is. Csak is ezért tanulok és a célom lebeg a szemeim előtt . Minden nap így motiválom magam . A cölibátust is hiszem és gyakorlom is .
Kis gyerek koromban kerültem kapcsolatba Istennel először . Sajnálatos módon történt a közvetlen közelemben egy szörnyű tragédia amit nem tudtam máshogy fel dolgozni .
A családom nem vallásos. Így nem igazán támogatnak céljaimban. Sőt egyenesen ellenzik hogy pap legyek.
Szeretnék bizonyítani nekik és magamnak is hogy komolyak a szándékain. Hogyan tegyem?
Bár van támogató lelki pásztorom de jól este ha a szüleitől is meg kapnám ugyan ezt a támogatást .
17 / F
Kis gyerek koromban kerültem kapcsolatba Istennel először . Sajnálatos módon történt a közvetlen közelemben egy szörnyű tragédia amit nem tudtam máshogy fel dolgozni .
Ezen a mondatodon gondolkodj el. Szerinted miért vannak hívők? Csak mert ezáltal könnyebb leküzdeni a nehézségeket, még nem jelenti azt, hogy egy ilyen ábrándra pazaroljuk az életet. Hidd el, sok olyan nagyszerű dolgot tapasztalhatsz meg az élet során, amihez nem kell Isten. Fiatal vagy még. Ennyi idősen én sem gondoltam át széleskörüen, milyen szerepe is van a vallásoknak a világban.
Meg értem az állás pontodat. Ez egy más nézet.
Jelenleg nincs olyan dolog az életembe ami le térítené az utamról amin kívánok járni és nem gondolom hogy a közeli vagy a távoli jövőben lenne .
Őszintén szeretném istenek illetve híveinek szentelni az életem .
Át éltem valamit ami meg változtatott és terelt úgy vélem a jó irányban.
Itt ára irányult a kérdés hogyan tudnék bizonyítani hogy őszintén ezt akarom illetve ki vívni a támogatásukat .
Mindig egy érv van csak nekem nem lesz családom nekik pedig unokájuk .
Nem vágyom erre. Testben és lélekben is tiszta vagyok az is maradok ha van rá mód.
Kedves barátom! (Komolyan gondolom a barátom megszólítást, mert értékelem, hogy szeretnél segíteni az embereken.) Ha sokat olvasod a Bibliát, akkor tudhatod, hogy van benne egy ószövetség, más szóval mózesi szövetség, amelyet a krisztusi szövetség, az újszövetség érvénybe lépése elavulttá tett. A mózesi szövetségben volt kinevezett papság, egy külön törzs Izrael törzsei között, az újszövetségben azonban nincs külön papság, haem minden hívő pap, vagyis mindenki pap, akit Krisztus elhívott és megigazított. Ezért nem megfelelő, hogy az egyik hívőt papnak nevezzük, a másikat meg hívőnek vagy laikusnak vagy bármi másnak. Tehát ha van valami hivatástudatod, akkor akár ezt az áldatlan helyzetet, hogy egyes keresztény emberek mások fölé emelik magukat a "pap" megnevezéssel, megpróbálhatnád helyrehozni a római katolikus egyházban. Szerintem nem fog sikerülni, de Isten értékelné, ha megpróbálnád, már ha tényleg érdekel a Biblia, mert akkor miért ne próbálnád a Bibliát számonkérni az egyházadon?
A cölibátus egy másik olyan dolog, ami nincs benne a Bibliában, csak emberek találták ki.
Egyébként egy bibliai alapokon álló egyházban is vannak személyek, akiket Isten valamilyen látványosabb jellegű szolgálatra hívott el, például akiknek a prófétálás, tanítás vagy menedzselés/szervezés/vezetés a Szentlélektől kapott ajándékuk. Ez azonban nem magasabb pozíciót jelent, vagy különlegesebb helyzetet Istennel, amit valami külön névvel kell illetni, hanem ők ilyen szolgálatban fáradoznak. Az egyházban akár a földi részében, akár a mennyei részében egyetlen vezető van, és egyetlen szeméy van, aki magasabb pozícióban van mindneki másnál: őt úgy hívják, hogy Jézus Krisztus. Ajánlom figyelmedbe, amit Jézus elég világosan megmondott a valódi keresztényekről, akik az ő tanítványai: "De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, TI PEDIG MINDNYÁJAN TESTVÉREK VAGYTOK. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik."
Nem kell senkinek bizonyítanod semmit. Azt, hogy biblikus pap legyél, vagyis, hogy egy legyél sok testvér között, akiket Jézus megigízított, és aki minden más testvérrel egyenlő értékű, és megtaláld a közösségben, gyülekezetben idővel azt a Szentlélektől kapott ajándékot, ami neked jól megy, szereted is csinálni, és amivel a közösséget is szolgálod, azt én támogatnám a szüleid helyében. De hogy római katolikus pap legyél, és egy legyél azok közül, akik ennek a merev, emberi hagyományokat Isten elé helyező, hierarchikus rendszernek kegyeltjei, amely rendszer tele van üres formaságokkal és képmutatással, azt én sem támogatnám.
üdv, a javuló Stefán
Szia, ez a szuleidtol fugg, de lehet, hogy egyelore semmivel nem tudod bizonyitani. Sok szulo ketsegbeesik, ha a gyereke papnak, apacanak, szerzetesnek keszul. De idovel, keves kivetellel, elfogadjak, amikor mar gyakorlod a hivatasodat es boldog vagy benne.
Ez viszont meg egy kicsit kesobb lesz.
Talan ne ugy mondd ezt nekik, hogy "ez igy lesz es kesz, biztos vagyok benne". Ahhoz, hogy valoban pap legyel, meg rengeteg lepcsofokot meg kell masznod amugy is, amivel pont az az egyhaz celja, hogy ok is biztosak legyenek benne, alkalmas vagy ra es felnottkent is tenyleg akarod. Az egyhaz is mondhat nemet neked, ahogyan sok apaca-jeloltnek is nemet mondanak a rendek.
Mondd azt nekik, hogy most igy erzed, es meg addig megvaltozhat az egesz. Ez nem hazugsag, mert ez igy van: felnott fejjel, felnottkent is meg kell ismerned pontosan, mirol mit tanit az egyhaz, mielott dontesz. Hatha akkor tobb idejuk lesz hozzaszokni a gondolathoz.
Ha a szuleidnek az az ellenervuk, hogy nekik akkor nem lesz unokajuk: akkor a szuleid onzok. Amugy sincs semmi biztositeka, hogy ha nem leszel pap, akkor lesznek gyermekeid. Lehet, hogy notlen maradsz, lehet hogy nem szulethet gyermeketek, barmi. Klisenek hangzik, de az, hogy valakibol lesz-e nagyszulo es mikor, az mar nem rajta mulik!
Ha nemcsak a papi hivatassal, hanem a vallasossaggal sem ertenek egyet, az azert nehez, mert lehet, hogy igazabol sosem fogjak megerteni. De attol idovel el kell fogadniuk, erre vagy rajonnek egy ido utan, vagy nagyon keseru lesz az eletuk.
Talan keress sorstarsakat valahol, akik mar elobbre vannak benne - itt ez nem fog menni, ide papok nem szoktak irni.
3mas igen ebben tisztában vagyok hogy nem mindenki való erre a hivatásra és joguk van nemet mondani viszont ezzel szemben én meg teszek mindent hogy érdemes legyek . Tudom hogy nagyon hosszú út àl előttem.Nekik a szerintük vallás fanatizmusommal és a nem lesz családom dologgal van gondjuk.
4- es A szüleimmel kapcsolatban kértem nem a papsággal . Azzal kapcsolatban már kértem a megfelelő személytől illetve a lelkipásztoromtól.
Itt ára irányult a kerdese hogyan tudom be bizonyítani édes anyámnak és édesapámnak hogy én tényleg ebben látom a jövöm és nem csak egy hóbort .
Kedves utolsó kérdésem a következő miért jössz a vallás kategóriába ha ilyen baromságokat tudsz írni.
Mivel cölibátust fogadtam így egyik sem igazán tudok lenne de nem kell neked magyarázkodnom.
Már kértem tőlük is tanácsot .
Viszont szeretném tudni úgymond a kívülállók véleményét.Olyanokét akik szintén hasonló cipőben járnak mint én . Vagy édes anyák és apák véleményét hogyan is vélekednek ezekről a dolgokról.
Hogy talán egy kicsit is meg tudjam érteni mert is kelt ekkora ellenszenvet a szüleimben hogy istennek szánom az életem . Erre a választ talán egyik paptól sem fogom meg tudni
Azt azért látni kell, hogy az ember megpróbálja saját mintázatai alapján nevelni a gyerekét, nincs ebben semmi különös. Nem rosszat akarnak, hanem egy olyan ötlettel rukkoltál elő ami egy átlag embernek eszébe se jutna, ami nem más mint papnak állni.Még egy kereszténynek se nagyon, nemhogy aki nem vallásos.
Itt vannak tök jogos kérdések, mert nem másról van szó, mint a családról, egy pap nem alapít családot. Ez ellen a te oldaladon ott van a tény, hogy egy tininek éppen mi hoz hirtelen lelki békét. Hidd el ez még változhat, lehet 10 év múlva nevetni fogsz, hogy egyáltalán komolyan megfordult benned ez a hülyeség.
Aztán az is lehet, hogy soha nem fogod elengedni és valóban ezt az életet szeretnéd, akkor ahhoz még türelem kell és sok kitartás. Egy idő múlva úgy sem tudnak mit tenni a szüleid, ha még mindig nem törődtek bele, felnőttkor határán vagy önállósodnod kell. Úgy kell végigvinned, hogy eközben arra is figyelj, hogy ne romoljon el a kapcsolat a szüleiddel, mert az csak ahhoz vezet, hogy a vallás áll közéd és a szeretteid közé, ahelyett, hogy erősítené, ahogy ennek igazából működnie kellene
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!