Honnan tudható, hogy a Krisztus bűntelen volt?

"Visszakérdeznék: szerinted te jobban tudod, kinek a számára mi a megfelelő bánásmód annak érdekében, hogy részesüljön az egyetlen lényeges dologban, ezen a világon és az eljövendőn?"

Mindannyian egyaránt "Isten" teremtményei vagyunk, aki(ami) a Földön egy étkezési láncolatra építette fel a művét. A természet gyönyörű, logikus, de sok esetben kegyetlen és kíméletlen.

Erre valószínűleg rájöttek egyes ókori vallásalapítók is, de ez még nem azt jelenti, hogy az általuk megalkotott és Istennek tulajdonított, etikai szempontból esetleg egyáltalán nem akceptálható vallási utasításokat helyeselje, kövesse, vagy betartsa bárki.

Az embereket nem vallási illetve nemzeti hovatartozás alapján szabad és kell megítélni, vagy besorolni, hanem az egyéni minősége, tevékenysége alapján. Senki nem tehet arról, hogy hova születik, de arról viszont igen, hogy milyen emberré válik a liberum arbitrium-ából adódóan.

Mi ebből a tanúlság?

Nem szabad helyeselni se a nemzeti, se pedig a vallási kiválasztottságtudat hibás, sőt másokra nézve sok esetben káros hiedelmét.

Szia

A Biblia több helyen ír arról, hogy Krisztus, amikor itt élt a földön, bűntelen életet élt. Különben valóban mint írták már, nem sokat ért volna az áldozata, amelyet minden emberért hozott a halálával.

Hol ír arról a Szentírás, hogy Jézus Krisztus a földön tökéletes testben élt? pl.

1Péter 1:18, 19

"Mert tudjátok, hogy nem romlandó dolgokon, ezüstön vagy aranyon szabadítottak meg titeket az ősapáitoktól hagyományként kapott, haszontalan életmódotoktól, hanem értékes véren, mint egy hibátlan és szennyfolt nélküli bárányén, vagyis Krisztusén."

Jézus tökéletessé tétetett az engedelmességet és a feddhetetlenséget tekintve, és így tökéletesen alkalmassá vált arra, hogy Isten kinevezze őt a megmentés Főpapjának, ahogyan erről Pál írt a Héberek 5:7–10-ben:

"Krisztus, amikor a földön élt, erős kiáltásokkal és könnyekkel esedezett és könyörgött ahhoz, aki képes kimenteni őt a halálból, és ő meghallgatta őt az istenfélelméért.  Jóllehet fiú volt, engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett. És miután tökéletes lett, felelőssé vált mindazok örök megmentéséért, akik engedelmeskednek neki, mert Isten olyan főpapnak nevezte ki, mint amilyen Melkisédek volt."

A földi élete során végig bűntelen maradt, ezért Isten igazságosnak tekintette. Jézus volt tehát az egyetlen olyan ember, aki a próbák során helyt állt, és a saját érdemei révén maradt igaz, vagyis igazságos Isten szemében. Jézus Krisztus az ’e g y megigazulás hozó cselekedete’ által – vagyis azáltal, hogy a bűntelen emberi élete folyamán, még az áldozati halálakor is, végig tökéletesen igazságos maradt – alapot teremtett arra, hogy a benne hívő személyeket Isten igazságossá nyilváníthassa.

Ennek hatalmas jelentősége van számunkra, ahogyan erről Pál apostol írt:

Róma 5:17–19

"Mert ha egy ember vétke miatt a halál királyként uralkodott a miatt az egy miatt, akkor mennyivel biztosabb, hogy azok, akik bőségesen részesülnek a ki nem érdemelt kedvességből és az igazságosság ajándékából, élni fognak, és királyokként uralkodnak+ majd egy személy, Jézus Krisztus által.

Így hát, amint egyetlen bűn következményeként mindenfajta ember el lett ítélve, ugyanúgy egyetlen igazságos tett eredményeként mindenfajta embert igazságosnak nyilvánítanak az életre. Mert mint ahogy egy ember engedetlensége miatt sokan bűnösök lettek, ugyanúgy egy személy engedelmessége által sokan igazságossá fognak válni."

Jézus elpusztított egy vétlen fügefát, és szétverte a kereskedők pultjait a templomban.

Szerintem TŐLE ez mindkettő bűn volt, mivel sokkal jobban is meg tudta volna oldani ezeket a helyzeteket.

Utána jön még az, amit mulasztással követett el, ebből elég sok van.

#25

Az volt a kérdésed, Krisztus tökéletes volt-e itt a földönléte során. Én erre válaszoltam feljebb, és bibliai idézetekkel támasztottam alá.

Az "e g y megigazulás hozó cselekedete’ - az a halála volt, ami ugye egy "darab" cselekedet, de mivel tökéletes testét, életét adta, ezért egyenértékű volt azzal a tökéletes testtel, élettel, amellyel Ádám is rendelkezett a bűnbeesés előtt. Ezért a váltságnak is tökéletesnek kellett lennie, hogy az egész emberiséget megváltsa.

Róma 5:18,19

"... amint egyetlen bűn következményeként mindenfajta ember el lett ítélve, ugyanúgy egyetlen igazságos tett eredményeként mindenfajta embert igazságosnak nyilvánítanak az életre. Mert mint ahogy egy ember engedetlensége miatt sokan bűnösök lettek, ugyanúgy egy személy engedelmessége által sokan igazságossá fognak válni."

Jézus lehetővé tette Ádám leszármazottainak, hogy örökké élhessenek. Bizonyos értelemben Jézus Ádám helyébe lépett. Pál ezt írta erről: „Így is van megírva: »Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.« Az utolsó Ádám életadó szellemmé” (Kor 15:45.

#26

Valóban a Bibliában sok embert neveznek "igaznak", de ők tökéletlen emberek voltak mind, az általad említettek is.

De azt soha senkiről nem írták a Bibliában hogy "tökéletes", csak krisztusról. A feljebb, általam idézett versekben benne van ez.

" hanem értékes véren, mint egy hibátlan és szennyfolt nélküli bárányén, vagyis Krisztusén."

"Jézus tökéletessé tétetett az engedelmességet és a feddhetetlenséget tekintve, és így tökéletesen alkalmassá vált arra,"

"A földi élete során végig bűntelen maradt, ezért Isten igazságosnak tekintette."

" a bűntelen emberi élete folyamán, még az áldozati halálakor is, végig tökéletesen igazságos maradt"

Egy pár dolog hozok fel, amit találtam. De ezek egy átlag izraelita igaz ember életmódjára is illenének, nem annyira kiemelkedő bűntelenséget igazolna, és szerintem inkább Isten előtt áll meg, aki a szíveket vizsgálja, hogy nem vétkezett, szájában álnokság nem találtatott. Persze emberek ellen sem látunk semmi kiemelhető vádolható pontot ellene, amit fel is hozott olykor. Szóval inkább csak indirekt dolgok utalnak arra, amit kérdezel. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy a hamis törvényértelmezés szerint bűnnek tartottak olyat, amit Isten előtt nem volt az. Pl. a szombat napon való gyógyítás esete jól megmutatja ezt. Így lehet, hogy ami emberek szemében csodálatos, az az Isten előtt utálatos és fordítva. Amiket találtam:

Ján 8,46 Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?

- Ezzel utal arra, hogy nem lehetne ellene vád, mert akkor _jogos_, hogy nem hisznek neki, ha bűnnel vádolható lenne. - önmaga állítása szerint is tehát annak NEM lehet hinni, aki bűnnel vádolható, így neki sem lehetne:

Jn 10,37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.

- Itt valaki közbevethetné, ha valamilyen vétket látott benne, hogy az milyen cselekedetet? pl. meglopta a szomszédját, irgalmatlan volt, vagy haragból gonoszat mondott volna a felebarátjára, ok nélkül gyűlölte volna stb. hogy ezek lennének azok a cselekedetek ami alapján neki hihetnénk? Ez alapján nem lenne akkor hiteles ez a kijelentés, ha találtak volna benne valódi törvényszegést, amit fölhozhattak volna ellene.

Mt 19,16 És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?

- Egy olyan emberhez, tanítóhoz fordultak csak oda, aki a törvény szerint hiteles mások előtt, ezért tudták elfogadni rabbinak, tanítónak is. Persze ez nem egyenlő a tökéletes bűntelenséggel, ezt értem, csak beleillik az általános képbe, ami kívülről róla látszott.

Jn 8,10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: „Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”

- Ezzel azt mondja, mindenkinek van vaj a füle mögött, (azért mentek el a vádlók sorban, mert maguk is vádólhatók, a lelkiismeretük által el is mentek), ő viszont maradt, és az "én sem" utal arra, hogy én megtehetném (miért? ha ő is ugyanolyan lenne, mint akik elmentek, akik lelkiismeret alapján vádoltattak?), de nem azért jöttem, ugyanis: Ján. 12:47 "mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot." – Itt is, kárhoztatni a világot csak az tudná, aki maga makulátlan, különben magát is kárhoztathatná vagy maga is kárhoztatható lenne, nem?

Mt 22,16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

- Maguk az ellenségek is elismerték a róla a közismerteket, hogy "igaz", "az Isten útját igazán tanítja", „nem néz ember személyére" stb. persze értem, hogy ez sem a tökéletes bűntelenség, de azt szerintem csak Isten látja, aki a szíveket vizsgálja, hacsak nem valaki a felebarát ellen vét, mert az felhozható lenne, de ilyet viszont nem hozhattak fel ellene. Az ellenségeinek általában _keresni_ kellett ellene vádat, ha viszont nem így lett volna, könnyebben elbánhattak volna vele, akik vádolni akarták.

Mát. 3:14. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám? 15. Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.

- János bemerítése a bűnök megbánására, megtérésre szólt: "János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára", amit a magukat igaznak tartó farizeusok – pont ezért – nem fogadtak el mert magukat igaznak vélték, míg a vámszedők, parázna nők stb. igen, így Istennek adtak igazat: "És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével; A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle." János a fentivel kvázi kinyilvánítja, hogy aki hozzá jött, nem kellene bemerítkeznie, csak neki általa. Különben neki is, mint a vámszedők és bűnösök el kellene ismernie a bűnét, azaz vallást tenni róla és megbánnia, majd a megtérés gyümölcseit hoznia. János tisztában volt az Isten dolgaival Krisztusra vonatkozóan, maga próféta volt, ezért mondta amit mondott.

Maga az Isten nyilvánította ki a jótetszését az égi hang által:

Mt 3,17 És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.

Isten általában a bűnben, így a bűnösökben nem gyönyörködik, kivéve, ha a bűnös megtér, pl.: Pl.: Ám 5,21 „Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.” - Míg az ő esetében ellenkezőt állít, mégpedig nyilvánosan mindenki előtt, aki hallotta. „akiben én gyönyörködöm.” Ellenkező esetben Krisztusnak megtérésre, bűnbánatra lett volna szüksége? Ha igen, az igazsághoz tartozott volna a világosságra hoznia a vétkeit, és megbánni elismerni azokat, de Jánosnál semmi ilyen elismerést nem olvasunk, hanem csak hogy így illik minden igazságot betöltenie. Mármint hogy Isten bűnné tette azt, aki bűnt nem ismert. 2Kor 5,21 Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.