Ez így helyes református értelmezés? Csak így bírom elképzelni a szabadakaratot és Isten szuverén tejhatalmát

"Ha az Úr a pokolra küld bűntelenül, akkor igazságtalan. De a Szentírásban azt olvassuk,"

...hogy Ádámot és Évát olyan próbatétel elé állította, amiről előre tudta, hogy belebuknak.

Utána meg is büntette őket, ÉS minden leszármazottjukat IS!

Ez az igazság, a jóság és a könyörület mintaképe?!

Ha ez lenne a helyes értelmezés, akkor vegyünk oéldat a Bibliából, hol melyik részben érhető tetten ez a gondolat.

Ha a bűnbeesést nézzük akkor kiderülne hogy Isten akarta azt hogy Ádámék bűnbe essenek. Én úgy gondolom, hogy ez Istentől önmeghasonlás lenne. Mert aki kér valamit, hogy arról a Fáról ne egyen, de mégis eleve elrendeli, hogy egyen, az önmeghasonlott, vagy ravasz, vagy hazug.

Ezt a következtetést nem engedhetjük meg.

A katolikus értelmezésben Isten hatalmas szeretetétől kaptuk a szabad akaratot.

Emiatt alakult ki a tudás, a rossz cselekedetekből és a jóból is tanult az ember.

Fokémt a rossz cselekedetekből tanul az ember és elindul egy önszabalyozasi rendszer igêny, mely a vallást kialakította. (Gondoljatok Mózesre)

Mert Isten az embert úgy teremtette hogy egyensúlyt hozzon létre. Az egyensúly Éva megteremtésében váluk valosággá.

Mivel Isten teremtése tökéletes volt, isten gondolt arra, hogy lesznek olyanok akik a rosszat megteszik, erre az esetre az emberiségbe oltotta a kiegyensulyozást, mely egy önszabályozó rendszer.

Az emberpárok választhatnak, hogy harmóniában élnek és egyetértésben, ekkor Isten ajánlott utján vannak, vagy ha nem, akkor ellentmondanak egymásnak, és a jó és a rossz egyensúlyában élnek.

Ennyi eleve elrendelés van, nem több.

Ami megzavarhatta a református gondolkodókat az, hogy a halálob valóban Isten uralkodik. Ő mondja meg mikor.

A hogyant azt az ember maga alakítja ki, amibe Isten beleegyezik, vagy megmenti az embert és visszaküldi

A feladatok elvégzése miatt

Feladatokra vagyunk rendelve, ami egyensúly igénye hajtja az embert feladatai elvégzésére

Isten született tulajdonságaink hajlamaiban rejti el feladatainkat

"a rossz cselekedetekből és a jóból is tanult az ember"

Ez két okból nem lehet igaz:

1: akkor nem lett volna ennyire iszonyú büntetés!

2: egy végtelen isten SOHA nem kényszerül arra, hogy szenvedés árán kellene tanítania! Egy végtelen istennél NINCSEN rossz cselekedet!

1. Nem értem. Mi az iszonyú és hogyan jutott eszedbe arról a mondatból ez.

2.Nem Isten kényszerül arra hogy szenvedésre kényszerít, hanem az ember elbitangolása Istentől az egyenes út a szenvedéshez. Értsd meg, mindegyik út zsákutca, amit az ember úgy talál ki hogy kizárja Istent. Ideig-óráig élnek a dolgok Isten nélkül de azután rájön az ember hogy változtatni kell.

A szenvedés lehetőségét is bekalkulálta Isten a teremtéskor. "Látta, hogy tökéletes". Emiatt már Istennek soha sem kell korrigálni a teremtményét, mert önszabályozó rendszere tokéletesere van tetemtve. A szenvedésnek sok előnye van ha nem végződik halállal. Egy hajós sokat éhezett az óceánon amikor megkerülte a Földet. Utána egy éttermet nyitott, ahol olcsón nagy mennyisêgű ételadagokat adott el.

A szenvedés végeredménye teszi jová vagy rosszá a szenvedés fogalmát és nem önmagában a szó.

Nézd: ha nem a TE istenedről lenne szó, 2 másodperc alatt megértenéd.

Arról nem tehetek, hogy az elemi logikát nem érted, a valláskárosultságod miatt. Fogalmad nincs a végtelenről, nem ismered a szabályait, képtelen vagy egy normális következtetésre. Mondanám, hogy kezdj el gondolkodni, de hát pont erre vagy képtelen. Neked tényleg nem iszonyú büntetés az örök élet HELYETT a halál. Egy olyan dologért, amit nem is értettek, hiszen nem ismerték a jó és a rossz közti különbséget, tehát még csak nem is tehettek róla. Ja, és nem csak ők, hanem az egész emberiség, ki tudja mennyi milliárd ember bűnhődik ezért, akiket viszont meg se kérdeztek.

Ez van.

Nos itt van a határ hívő és nem hívő között, megérkeztünk.

Ezt írod: "Neked tényleg nem iszonyú büntetés az örök élet HELYETT a halál"

Nekem iszonyú bűntetés amit írsz. De nem biztos hogy ugyanazt értjük rajta.

Jelen pillanatban, a halált mindenki "tuléli", mert Krisztus mindenkit megváltott a haláltól.

A földön a szabad akarat dönti el továbbra is mi lesz a halálunk után. Erre kell minden Krisztus utáni embernek koncentrálnia, - és nem arra hogy bármi módon, ami itt nagyon divatos - hogy korholjuk Istent, ezért, vagy azért.

Az, hogy bárki, bármivel vádolja vagy máshogy értelmezi Isten döntéseit, akaratát, szeretetét, mint azt a valóságos Isten teszi, az a Teremtés könyvének a kigyó nyelve, semmi esetre sem halsz meg, hiszen akkor miért teremtett téged?

Krisztus ebből a halálból váltott meg minket, emiatt a halál már nem olyan iszonyatos büntetés, és van lehetősége az embernek az örök életre.

Van élet a halál után, meghalunk de mégis élünk utána, ez az örömhír, az evangéliumok lényege.

"Krisztus mindenkit megváltott a haláltól."

Tehát Ádámot és Évát is?

Mert az isten 1000 évig sem bocsátott meg nekik.

De a lényeg nem ez - hanem az, hogy az isten már eredetileg is ezt akarta. Hogy a világ rossz legyen, hogy mindenki bűnözzön és meghaljon, és hogy ő ezekből néhányat megmenthessen. De közel se mind! Csak egy kis részét. Majd valamikor.

Nekem azért ez nem tűnik annyira jó istennek.