Istenhívő emberek, szerintetek hogy van ez?

Ne haragudj a késői válaszért.

"1. Hajaj, fogós kérdés. Számomra a bűn az, mikor akarattal a rosszat választjuk, holott dönthetnénk a jó mellett is. A jo és rossz fogalmába ne menjünk bele, az már helyzettől függő :)"

A bűn minden olyan cselekedet, amely elválaszt Istentől. Nem csak a rossz dolgok. A sok pénz önmagában nem bűn, a kapzsiság az, a szex önmagában nem bűn, a paráznaság az, az evés önmagában nem bűn, a mohóság az, a bor önmagában jó, az alkoholizmus elvetendő, és így tovább. A bűn NEM AZT JELENTI, hogy rossz dolog, hanem hogy ha belemész egyre távolabb kerülsz Istentől. sok dolog csak a hívő ember számára "bűn".

2. Erre annyiféle változatot hallottam már, hogy hozzá sem merek szólni. De első válaszomból következtetve, kétlem, hogy az ember úgy születne, hogy alapvetően benne van a rossz direkt választása. Tapasztalataim alapján az emberek alapvetően a jó felé hajlanak."

Nos, nem az eredendő bűn miatt, de az emberek alapvetően a rossz felé hajlanak. Elég szétnézni az óvodában, amikor megérkezik az új gyerek, aki esetleg szemüveges, duci vagy csak szimplán félénk. Aztán megnézni, hogyan beszélnek egymásról az iskolában (főleg a lányok mesterei a kibeszélésnek, pletykának, gúnyolódásnak, de a fiúkat sem kell félteni) aztán még később a munkahelyeken, de legfőképpen nagyban a politikában és más egyéb "fontos" területen látunk. Az ember irigy, kapzsi, hazudik, aki pedig tiszta, őszinte egzisztencia, az sosem jut feljebb a ranglétrán, a többiek szerint az illető vagy jó ember, vagy közkedveltebb nevén idealista, élhetetlen, hülye.

Nézd meg a háborúkat, a környezet szennyezést, a multicégek terjeszkedését, az ételhamisítást, és kérlek mondd meg nekem őszintén: globális szinten az ember vajon valóban a jóra hajlik?

De ez nem feltétlenül csak az eredendő bűn hibája. az eredendő bűn ugyanis az egó megjelenésével járt, tehát ilyen alapon "mindenki bűnös" mert mindenkinek van ugyebár egy egója. És az egó létezése az, ami lehetővé teszi ezeket a dolgokat. Ez kicsiben lehet gőg, szakmai büszkeség, túlzott nemzeti öntudat, nagyban lehet csalás, rablás, fajgyűlölet. De azért mert valami kicsi, még létezik. Egy kicsi irigység is irigység. Ha házas vagy és egy szép kolléganőddel kávézgatsz és róla álmodozol éjjel nappal már csalod a feleségedet. Lehet, hogy a szexig nem mész el, de ha őszinte vagy magadhoz, gondolatban csalod őt. Ha tudná, mi jár a fejedben, nagyon megalázva érezné magát. Erről beszél Jézus is, de ezt tényleg csak egy hívő ember gyomra veszi be, gondolom.

3. Ez is olyan kérdés, ami órákig boncolgathatnánk:) mivel nincs abszolút j, sem abszolút rossz, talán az a jó ember, aki a nagyobb jót választja, ha döntenie kell, és tudatában van a döntés lehetőségének.

Nincs abszolút jó vagy rossz? Ha a nácik győznek a második világháborúban, és a társadalom által szankcionálva kiirtják az összes nekik nem tetsző fajt, az nem abszolút rossz akkor sem, ha a maradék társadalom beleegyezik? Nem lesz túlnépesedés, nem lesz éhség, szegénység, nem lesznek öröklődő betegségek, mert mindent kiirtunk. Ez nem lenne rossz, ha az emberek beleegyeznének?

Egy házasságtörő nő halálra kövezése vagy felakasztása egyes moszlim országokban még mindig gyakorlat. Az ország ezt elfogadja. Attól az még rossz.

A megcsalás ma már nem "bűn." Főleg ha nem vagy boldog a házasságodban. De kérdezd meg azt a három gyerekes anyukát, akinek még nem sikerült visszafogynia, aki kimerült, hogy mi a véleménye arról, hogy a férje nem szereti többé, és lelép a húsz éves szőke titkárnőjével. Hiszen a szerelem elmúlt, mindenkinek jobb így.

Én hiszek az abszolút jóban és rosszban, az objektív morális értékekben. Ezek miatt fejlődött Európa, nőtt ki a sötétségből és ma is ezek az értékek a legfontosabbak. Persze a nekünk nem tetszőeket szeretnénk kiiktatni, de ezt csak akkor tehetnénk meg, ha szubjektív dolog lenne a morál. De nem az.

Freya

Rendben Lizi. Akkor te úgy véled, hogy én majd a Pokolba kerülök, mert mit sem számít minden szeretetem és jóságom, ha egyszer nem hiszek valamiben, amire semmilyen bizonyítékot nem kaptam a tapasztalataim alapján.

Én meg úgy vélem, hogy te és én végül ugyanoda jutunk, mert mind meg fogjuk érteni az igazi szeretetet, ami ugyebár, mint a Biblia is állítja, fontosabb a hitnél.

07:41

Semmi baj, én ráérek.

1. Szerintem a mi megfogalmazásaink nem zárják ki egymást. A te szavaidból levonhatnám a magaméra azt a következtetést, hogy bűn, amikor valaki a mohóságot választja a mértékletesség helyett, pedig tudja, hogy megálljt kellene mondania.

"A bűn nem azt jelenti, hogy rossz dolog." Szerinted bűn a paráznaság, alkoholizmus, a kapzsiság - akkor ezek talán jó dolgok? Épp azért rossz, mert elválaszt Istentől.

Tehát szerintem lényegében ugyanazt értjük bűn alatt, csupán más megfogalmazásban.

2. Erre aligha tudok mit mondani. De úgy gondolod, én így. És nem az idealizmusom, hanem a tapasztalataim alapján.

Az, amit a tévé képernyője mutat a gyerekekről, fiatalokról- lehet, hogy csak nálunk nem volt így. Természetesen voltak, akik fújogatva fogadtak másokat, de a többség sokkal inkább kíváncsi és befogadó volt, semmint elutasító.

A kamaszkort pedig nem kifejezetten lehet osztályozni, hisz az a nyílt lázadás ideje. A tinik vajon hány százaléka teszi azt, amit valóban tenni akar?

"Az ember irigy, kapzsi, hazudik"

Ezt én megint nem így tapasztaltam általánosságban.

Az ego pedig nem egy olyan dolog, amit az ember választ. Az van. Mondhatjuk: Isten adja nekünk, hisz ő alkotja meg a testünket-lelkünket.

És ha valami természetes, az hogyan lenne bűn? A bűnt az embert választja, az ego-t kapja, még csak nem is tiltakozhat.

S mivel az ember készen jön világra, csak az Isten teheti bele a bűnt, ha az eredendő. Akkor pedig mégsem bűn, hisz az embernek semmi köze hozzá, ő nem akart istentől elválasztva lenni.

Vagy én talán, mint még sosem létezett, friss lélek, jogot kaptam arra, hogy döntsek erről?

3. Nos, ezért nem szeretek vitázni a jó és rossz fogalmáról. Sokkal mélyebb dolog annál, amit az ember le tud írni, és könnyű félreértelmezni, ráadásul erről a többség mást gondol.

Szia, na látod, hogy egy-két dologban azért egyet értünk.

Ami az egót illeti, azt nem Isten adta, azt az ember alakította ki az "eredendő bűn miatt". Mivel az istentől kapott lelket elvetette magától (erről szól a "ha eszel a fáról meghalsz")kénytelen volt az anyagba süllyedt világban egy saját lelket kiépíteni magának. Ez a lelkecske azért olyan mohó, azért követel, mert tudja hogy az anyagi testhez kötött és azzal együtt el fog pusztulni. Az egó szükségképpen ateista, vagy álvallásos, csak ne kelljen igazából szolgálnia Istent, mert az az egó elnyomásával jár.

Az isteni személyiség az, aki az egóját meg tudja zabolázni. A vallás és a törvények is ezt szolgálják (minden vallás, a buddhizmus, a judaizmus, mindegyik!)de az igazi szakrális szubjektum (mint Jézus, Buddha, Lao Ce)ezt valláson és törvényen túl teszi.

Mi is szeretnénk azt hinni, hogy magunktól is tudjuk mi a jó. A gond az hogy első perctől az európai zsidó-keresztény morál szerint lettünk nevelve a családunk, az iskola által. A "ne ölj" nekünk egyértelmű. De ha mondjuk észak amerikai indián lennél, ahol az ellenség megskalpolása a szokás, fel sem merülne benned hogy az esetleg rossz. Ahogyan a rabszolga tartás is évezredekig szokás volt, amíg néhány keresztény fel nem emelte ellen a hangját.

Ne érts félre, tiszteletben tartom a véleményedet, csak másképp látok egy-két dolgot.A gyerekeket pedig nem tévéből ismerem, évek óta velük dolgozom. Ne érts félre, szeretem őket, de ismerem a szokásaikat. Vezetés és tanítás nélkül közösségileg inkább a rosszra hajlanak. És azért főleg manapság, mert erősödik az egó. Eddig bármilyen kemény módszerekkel is, de jobban háttérbe volt szorítva. Most mindenki "egyéniség" mindent lehet, több joguk van mint a tanárnak. Azt hiszed, maguktól úgy döntenek, hogy kedvesek lesznek és udvariasak, és nem szólják meg azt, akinek nincs pénze menő cuccokra, vagy kövér? Tévedsz. Én nem panaszkodom, engem alapvetően szeretnek, de néha megdöbbenek azon az ártatlan gonoszságon, ahogy egymással bánnak.

Igen, tudom, hogy ez tanult viselkedés, nagyrészt. De ha az ember alapvetően jó, akkor miért kell szabályokkal és törvényekkel kényszeríteni a jóságra?

ezek csak futó gondolatok.

szia, további szép napot.

Freya

Úgy élni, hogy a jó cselekedeteid alapján üdvözülsz, elég fárasztó és stresszes lehet :) Mintha egy egyetemre be akarnál jutni, de nem mondják meg neked a felvételi ponthatárt, aztán a végén azt mondják: bocs, ez nem elég.

+ 1 részlet egy könyvből:

"Tegyük fel, hogy Isten New York Cityben van, s a világban élő összes ember Angliában él. Isten azt mondja: "Ha kapcsolatot akarsz teremteni velem, át kell úsznod az óceánt Angliától New Yorkig." Ígyhát mindenki beugrik a vízbe. Néhány ember csak egy kilómétert tud leúszni. Néhányan tíz kilómétert. Néhány erős atléta lehet, hogy eljut a 300 kilóméterig. Egy olimpiai úszó esetleg leúszik 500 kilómétert, de senki sem tud átúszni New Yorkba: ez lehetetlen.

Mint a különböző szinten álló úszók, összehasonlíthatjuk a jóságunkat a körülöttünk lévő emberekével. Mondhatjuk, hogy "sohasem hagytam el a feleségemet", vagy "ritkán csalok", vagy "nem vagyok gyilkos". De nem másokkal összehasonlítva rangsorolódunk. Isten jóságának tökéletességével ítéltetünk meg, és egyikünk sem jut el a célig: nem tudjuk leúszni a távot. A minket teremtő Isten elvárásai alapján bűnösök vagyok. Bűneink miatt pedig nem várhatunk mást, mint Istentől való elválasztottságot. [...] Nyilvánvaló, hogy ha a saját erőmből lehetetlen elúsznom Angliától Amerika partjaiig, akkor nincs szükségem úszóleckékre, hanem másképpen kell átkelnem. Egy mentőcsónakon vagy hídon."

Jézus azt mondta: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." Ő az út, a híd Anglia és New York között.