Istenhívő emberek, szerintetek hogy van ez?

Kedves kérdező.

a mérce az önzetlen szeretet maga...mi más lenne? Aki fél, az vajon szeret e tiszta szívből? tudod, aki érdekből cselekszi a jót, az nem jó, az önző. Akkor vagy önzetlen, amikor úgy teszel helyes cselekedetet, hogy nem vársz el semmit cserébe, egyszerűen csak végrehajtod, mert a szíved és eszed azt súgja. szóval aki önszántából segít az embereknek, nos az lehet jobban elfogadja Istent, annak ellenére, hogy nem hiszi létét, mint egy olyan, aki hiszi valami felsőbbrendű hatalomban, de retteg ítéletétől. az igazság az, hogy aki elfogadja az önzetlenséget, az egységet, hogy a világ egy nagy egész, aki racionális, józan eszét használó...no az hisz inkább Istenben, mintsem egy olyan, aki csak beszél, de nem ezek fényében cselekszik. :)

a pokol kérdés kicsit más azért, ahogyan sokan hiszik, hogy örökké tartó kárhozat...nem egészen így van, de a kérdés nem erről szólt, én inkább kötelező bűnbánatnak nevezném. :P

üdv

25/F

LastOne.Left

Számomra ez a kereszténység egyik legelfogadhatatlanabb része: hogy aki nem hisz Jézusban, Istenben, az lehet akármilyen jóember, Pokolra jut.

nos, én nem hiszem, hogy így lenne :)

"Mennybe kerül az aki megtér bűneiből és hisz Istenben."

Hát nem annyiba, hogy én elhatározom, hogy márpedig mostantól hiszek és kész.

Egyébként, mint korábban is mondták, ez teszi leginkább hiteltelené a katolicizmust (és több más vallást), hogy lehetsz akár milyen jó ember őszinte tiszta szívvel, ha nem hiszel valamiben, amit talán csak a bronzkorban talált ki valaki, hogy megmagyarázza azokat a dolgokat, amiket nem ért, gyehennára jutsz. Ez nem, hogy nem fair, hanem tökéletesen illogikus, és teljesen aláássa a szerető isten képét.

12:34

Hát igen, ez aztán egy kifejezetten szeretetteljes és igazságos istenkép... szóval a jóság, szeretet és hit mind csak másodrendű dolog lenne a valláshoz képest?:)

Ezek jelképes beszédek. Senki nem jut pokolra csak úgy, azt akarni is kell ám. A jóság itt a Földön fontos, nem a mennyben. A pokol az istentől való elválasztottságot jelenti, ahogy Jézus egyszer jellemzi: külső sötétség.

Mindannyiunkban van egy isteni szikra, ez az "útlevél". Ha ezt ápoljuk magunkban a szikra fellobban és a lélek majd hazatalál a teremtőhöz. Akiben ez elhalványul,esetleg kialszik, az nem talál haza. Kevés dolog halványítja el ezt a szikrát, elsősorban a totális egoizmus, a szándékos gonoszság, kegyetlenség.

Ezért a jó ateistának is van esélye, és egy gonosz embernek nincs bármilyen hite is van.

Azért kell jónak lenni, mert ez tartja életben a fényt. És egy katona, egy szabadságharcos aki öl azért, hogy az ország szabadságban élhessen, nem feltétlenül gyilkos. Nem mondom hogy ez egy keresztény cselekedet mert nem az, de önmagában nem is gonoszság.

Michael Collins, az IRA megalapítója jó ember volt, bármilyen hihetetlenül hangozzék is ez.

Freya

Róma 3,10-12.

"Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem."

A Biblia Istenének ez a véleménye egyetemesen minden emberről. Felejtsétek már el, hogy a keresztyén hit szerint a jó emberek elkárhoznak. A keresztyén hit szerint a jó emberek természetesen a menybe jutnának, ha lennének, csak nincsenek, mert mindenki bűnös. Persze ettől még tehetsz egy-egy jó dolgot, amivel tényleg segítesz máson, de mert a szakadó esőben oda adtad az esernyődet valakinek, akinek nincs, még nem lettél igaz az Isten előtt. Ezt jó lenne végre megérteni, mert ezen áll vagy bukik minden. Ha Isten igazságos, akkor a bűnös ember elkárhozik, ha Isten kegyelmes, akkor a bűnös ember bűnei ellenére üdvözül. Mivel Jézus minden ember minden bűnéért meghalt, így csak rajtad áll, melyik csoportba kerülsz. Elfogadod Krisztus váltsághalálát, és a kegyelmes Isten üdvözít, vagy elutasítod, hogy már pedig neked erre nincs szükséged, meg állsz te egymagad is az Isten előtt, és akkor az igazságos Isten csak a jogos kárhozatot ítélheti neked. A választás a tiéd!

A Jézusba vetett hit üdvözít

13:00

Csakhogy a hit nem hasraütéses alapon működik, nem hihet valaki csak azért Jézusban, mert állítólag volt és van. A hithez szükség van némi megismerésre és főképp tapasztalatra - és ha valaki tapasztalja az emberek jóságát Jézusba vetett hit nélkül is, akkor mégis mi ösztönözné arra, hogy higgyen benne?