Ha létezik isten, őt ki teremtette?

Milyen vallás, milyen filozófia és melyik isten?

A politeista vallásoknál ez egy jogos felvetés lehet az adott vallással kapcsolatban, hiszen ott általában van egy "genealógia", ami alapján fel lehet térképezni, hogy melyik istennek kik a szülei, vagy ha nincsenek, akkor ki teremtette (pl.: Pallas Athéné Zeusz fejéből pattant ki teljes vértezetben). Ugyanakkor általában ezekben a vallásokban is van egy kezdeti pont, amitől tovább már nem lehet korábbra menni. A helléneknél ilyen például Khaosz, aki az idők kezdete óta, öröktől fogva van, belőle kezdtek el kiválni az istenek első generációjához tartozó istenségek. Az egyiptomiaknál valami hasonló szerepe volt Nunak, a végtelen ősóceánnak, illetve a henoteista/monolátrista Aton-kultuszban Atonnak (bár itt már a monoteizmushoz hasonló jegyeket láthatunk).

A monoteista vallások nem ilyenek, a panteisták meg pláne nem. A monoteista vallásokban nincsenek istenek. Ott egy Örökkévaló, Mindenható, Hatalmas, Egyedüli, Teremtő, Fenntartó, Uralkodó Isten van. Sok vallásban az Isten attributális neve az "Örökkévaló". A zsidók különösen gyakran használják ezt, de a keresztények, muszlimok, zoroasztriánusok, illetve a védikus/ortodox hinduk (akik úgy hiszik, hogy minden istenség Brahman, vagy Ísvara megnyilvánulása) is gyakran használják ezt vagy hasonlót. Szóval amennyiben a szót elemezzük: öröktől fogva létező. Neki nincs teremtője vagy okozója. Ő mindennek az okozója. Ő teremtette ezen vallások szerint a világot, ezzel együtt a teret és az időt is, ebből adódóan kora sincsen neki, hisz az időt is Ő teremtette, így Ő megelőzi az időt is. Ez elvezet odáig, hogy a monoteizmusok istenképe nem is antropomorf, erős egóval rendelkező, bár tud emberi, állati stb. formát is ölteni. Tehát a kérdés ilyen szempontból nem értelmezhető ebben az esetben, hisz kezdete és vége sincs neki, pontosabban ő maga a kezdet és a vég, keletkezés és pusztulás is, tehát logikusan teremtője, okozója, alkotója vagy bármi hasonló előzménye sincsen neki.

#3.

Manapság már szinte senki nem fogadja el az arisztotelészi öröktől fogva létező világ elméletét sem vallási, sem világi oldalról nézve. Régen sokáig sokan hittek ebben, akik elvetették a vallási teremtéstörténeteket, majd amikor Lemaitre kidolgozta az ősrobbanás elméletét, akkor egy csomóan ebből a táborból nekiestek, miszerint vallási töltete van az elméletnek, mert azt meri feltételezni, hogy van egy pont, ami előtt nincs se tér, se idő, se semmi, utána meg van valami, illetve hogy azt állítja, hogy a világ nem öröktől fogva létezik.

Ha Isten örökkévaló, vagyis mindig is volt, akkor ő biztosan nem teremthette a világot.

Ha ugyanis a létét egy végtelen egyenessel ábrázoljuk, akkor mindent, amire képes, azt már meg kellett volna tennie az egyenes egy pontján.

Így, ha Isten létezik , mégpedig öröktől fogva, akkor ő nem csinálhatott semmit, mert e fentiek mindenre érvényesek.

Nem teremthette meg például az időt, mert ha arra képes, akkor azt a végtelen egyenes egy pontján már meg kellett volna tennie.

Aki, vagy ami öröktől van, az semmit nem tud tenni, mert amit tudna, azt a végtelen egy pontján már meg kellett volna tennie.

14

Érdekes hozzáállás, de van más szemlélet is. Én folyamatosan csak a jelent érzékelem. Az idő alapegysége egy bizonyos változás mennyisége, ergo az idő a változások összehasonlításának a mértékegysége. A jelen az ami egyedül létezik és a jelen folyamatosan változik. Vannak örök létezők és vannak folyamatosan változó létezők. Az ok és az okozat is a jelenben létezik. Az örök létezők (a törvényszerűségek) és az örök változó aktuális állapota határozza meg együtt a változást.

Nincs olyan hely, ami ne lenne létező, mert ha van, akkor máris létező. Nincs olyan pont, ahol szakadás lenne a létezésben, ergo egy létező létezik csupán, a nagy egész. Íme a válasz, hogy miért egy az Isten.

#15

Nem az időről van szó abban, amit írtam, hanem a végtelenről.

#14.

A hívők pedig ezt mondják: az egyenes valamely pontján megteremtette a világot.

16

Úgy érzem, hogy nem értettél meg. Szerintem az idő csupán az ember fejében létezik. A valóságban csak a jelen létezik és az folyamatosan változik. A teremtés csupán a hatás átalakulása következtében létrejött "hatás síkok" és ezeken belül a hatások csoportosulása a formák létrejötte. EZ a teremtés, azaz a teremtés hatás csoportok létrejötte. A világok csupán a hatás síkok egymás mellett létezése.

A programozó létrehoz egy játékot. A játékos felveszi a VR szemüveget és a fejhallgatót és a játék indításával máris egy "másik" világban találja magát. Az a világ az érzékelés és annak a feldolgozása által létezik. Ilyen értelmezésben az érzékelésünkön kívül eső világok végtelen számban létezhetnek. Én nem olvastam ennek ellentmondó részt a Bibliában. A teremtés csupán a "földi" érzékelésre szóló, az akkori ember számára elképzelhető leírás.

Pál apostol szerint az ember nem valami. A Korán szerint az evilág egy érzéki káprázat. Buddha szerint nincs olyan dolog, ami ne lenne szellemi, vagy ne válhatna szellemivé. Szóval csak hatások léteznek, amiket az érzékeink által formaként érzékelünk. A valami csak az emberi érzékelés és az értelem által lesz valamivé. Valójában csupán hatások léteznek és csak a jelenben léteznek. Csak a jelen a létező és mivel az egyedüli létező a nagy egész, ezért a létezés önmagán belül, önmagáért és önmaga által létezik. A létezés alapja az ok és az okozat törvénye. Ez Isten igazságossága. Mivel a létezés önmagán belül önmagáért létezik, ezért nincs keletkezés vagy megszűnés, csupán változás, átalakulás.

Isten a nagy egész. Az ember imádja a megszemélyesítést, ezért Istent is megszemélyesítette. Az ember nem valami, csupán hatások csoportosulása és erre utal Pál apostol. A lélek az ember éppen aktuális szellemisége, ami folyamatosan változik - ez az újjászületés, ami minden pillanatban megvalósul.

Ez az egy Isten nem keletkezhetett, mivel a létezésben nincs keletkezés, csak átalakulás. A teremtés folyamatos és a hatás csoportok általi formák létrehozását jelenti.

Amit leírtam, ez egy értelmezése a Bibliának. Nem kell velem egyetérteni, de így is értelmezhető. Kérem, ne vitatkozzon senki se, mert bármit írna, az csupán egy vélemény lenne és szavakkal nem lehet ténylegesen bizonyítani semmit se. Ha persze valaki azt írja, hogy szerintem ..., az teljesen helyénvaló.

"A programozó létrehoz egy játékot"

A programozó nem végtelen idő óta létezik, mert ha úgy lenne, nem tudna létrehozni semmit, mert amire képes, azt a végtelenben már meg kellett volna tennie.

A végtelenről beszélünk ezért #17 nyilvánvalóan nem fogja fel, hogy ha hívők pedig ezt mondják: az egyenes valamely pontján megteremtette a világot -akkor hülyeséget beszélnek.

Ha Isten képes lenne erre, akkor a végtelenben már meg kellett volna tennie.

Ha mondjuk a végtelen egyenesen, ami öröklétét szimbolizálja, önhatalmúan kiválasztana valaki egy pontot, akár végtelennel ezelőtt, az előtt is ott van a végtelen, ami lehetetlenné teszi az adott pontban a cselekedetet, mert ugye ha képes lenne rá, akkor az előtte lévő végtelenben már mindent meg kellett volna tennie, és tökmindegy, hogy mindenható e, vagy sem.

Kedves 19!

Csak próbáld ki a következőt. Elképzeled, hogy nincs más, csak a jelen, ami folyamatosan változik. Egy egység van csupán. Az idő nem létezik, csak az ember elképzelésében. Nincs végtelen egyenes. Csak a jelen a létező.

Ha ezt el tudod képzelni, akkor egészen új szemléletben találhatod magad, ami minden szempontból megállja a helyét.

A tudomány folyamatosan az idővel kalkulál, ami csupán a változások összehasonlításának a mértékegysége. Egyből helyén van a relativitás dolog is, hiszen az idő maga is az összehasonlításról, azaz a relatívról szól. Egyes újabb ateista nézetek már nem valamikről, hanem energiákról beszélnek. A hatások változást okozó erejét energiának is nevezhetjük.

Nem kell mást tenni, csak meglátni az írások mögötti valós lényeget és egy teljesen új világban találja magát az ember - akár hívő, akár nem. "Az Igazság a dolgok helyes felismerése." Ez Buddha és ez Jézus Igazsága is. A dolgok (folyamatok, törvényszerűségek) helyes felismerése. Erre törekszik a tudomány is és ez minden hívő kötelessége is, ha valóban Jézust kívánja követni. "Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják."