A vallásnak milyen pozitív hatása van a társadalomra?

33-as kommentelő: Ne csináld ezt, kérlek téged is. Hidd el, jellemezzük magunkat a cselekedeteinkkel. Még olvasni is fájó. Ne alázd meg magad tovább ilyen formában. Ha már megalázás, akkor Isten előtt tedd meg úgy, hogy szelídség van benned; hogy gyermek vagy lélekben. Tudod te is, hogy ezt lehetett volna másképpen is. Más értelemeben légy gyermek. És az egyik legfontosabb: amíg azt próbálod erőltetni, amit TE beszélsz, mondasz, az az egyik leghatalmasabb tékozlás, mert azt csak TE érted igazán, mivel magadból szólod azt saját magadnak. Ami a helyesírást illeti, ennek felhánytorgatása olyan, mint az az ember, akinél kifogyott a szívnek kincse és támad. Ne feledd el te sem. Neked pontosan nem a másik fél helyesírásával lenne ildomos foglalkoznod, hanem annál jóval égetőbb dolgokkal lenne szükséges törődnöd. Kérd hozzá Isten kegyelmét.

Köszönöm Nekik a kenyér megtörését veled is, ismételten tanulságos volt. Legyen meg a hited szerint, imádkozom érte, hogy te is azt tedd, amire Isten indít!

Üdv.

"Ami a helyesírást illeti, ennek felhánytorgatása olyan, mint az az ember, akinél kifogyott a szívnek kincse és támad."

Szegény magyartanárok... :)

"Neked pontosan nem a másik fél helyesírásával lenne ildomos foglalkoznod, hanem annál jóval égetőbb dolgokkal lenne szükséges törődnöd."

Ezt te miből gondolod?

Lehet, hogy magyartanár vagyok és azért járok a gyk-ra, hogy itt is terjesszem a helyesírási tudnivalókat - és lehet, hogy pont azért, mert Isten engem erre indít, vagyis hogy ne csak az iskolában tanítsak, hanem az iskolán kívül, önszorgalomból, a neten is. Lehet, hogy másra nem is vagyok jó, csak erre, vagyis lehet, hogy tévedsz, amikor azt mondod, jóval égetőbb dolgokkal lenne szükséges törődnöm.

35-ös kommentelő: Békesség neked!

Borzasztó szembesülni azzal a daccal, rosszindulattal ami árad a soraidból. Direkt ki lett jelentve, hogy ne idézz, de csak azért is teszed. Keményebb tónusú komment lesz, mert szükséges.

Ne tedd ezt, kérlek, mert a szüntelen kötözködés főleg jellemez. Aki a helyesírásba köt bele, az sosem azt nézi, amit a másik mond, hanem azt, ahogy mondja! Te sem vagy tökéletes, mint ahogyan senki sem az, így bőven lehetne a szavaidon, a fogalmazásodban fogást találni. Tudnék is, testből, de nem teszem, mivel nem ezen van a hangsúly. Tudod, olyan ez, mint amit Krisztus is mond, hogy nem attól leszünk tisztátalanok, ami a szánkon bemegy, hanem ami abból kijön! Az emberi felemelkedettség, beképzeltség különösen rombolóan hat a lélekre. És az esetek szinte teljességében ezt olyanok cselekszik, akiknek elsősorban inkább az alázatot és szelídséget lenne ildomos gyakorolniuk Isten segedelmével. Sok ember, aki tükörbe néz, valójában olyan, mint a macska, de mégis oroszlánt lát. Nincs ezzel baj olyan téren, hogy mindannyian álmodozunk. A gond akkor kezdődik, amikor valaki el is hiszi, hogy ő nem macska többé. Így amikor majd valóban találkozik egy oroszlánnal, az igazán emlékezetessé válik majd a számára. Azt is lehetne írni, hogy sokan olyanok, mint a kisegerek, akik elefántnak hiszik magukat. Vagy olyanok, mint a sas, a fellegekben szállnak, csak annyi különbséggel, hogy a sasnak nem szükséges attól tartania, hogy visszazuhan, másrészt az ő szeme éles, az ember viszont nem látja az Igazságot, mert vakká vált arra. Mindenki tudja, meddig is nyújtózkodhat, ellenben csak megalázza magát. De az ildomos az volna, hogy aki ilyen, az megalázkodna, de lelki gyermekként Isten előtt.

Erre inkább azt lehetne mondani, írni, hogy drága Istenem, Aki valóban hosszútűrő, mert késedelmes haragú a balgaságra, és azokra, akik bölcsek a saját szemeikben és okosnak hiszik magukat. Úgy is van megírva, hogy jaj azoknak, akik ilyenek. De mégis tűr és tűr az Atya, hátha az ilyen ember végül az Igazság tükrében szembesül.

ÉN semmiből sem gondolok semmit sem. Azt igyekszem közzétenni, ami igaz, amire indítást kapok a Szent Lélek kegyelméből. Nem mindig sikerül, mivel gyarló vagyok, aki szüntelen rászorul a kegyelemre. Tehát semmit sem gondolok. Ami ki van nyilvánítva, azok nem tőlem valók. Nem vagyok ilyen bölcs, hogy ezeket tudjam, éljem lélekből, ezért is a Léleké a dicsőség mindörökké! Amivel neked is ildomos volna foglalkoznod, az az, hogy Isten elé állsz, és hagyod, hogy dolgozzon rajtad. Hogy megmutassa neked azt, hogy mik halmozódtak fel a szívedben, mennyi lom emészti a házadat! De addig, aki ilyen módon felemeli magát, az főleg balga ember. Aki közel repül a Naphoz, annak megég a szárnya és lezuhan.

Azt mondja Krisztus, hogy a színek bőségéből szól a száj. Nyíltan és egyértelműen árultad el, hogy tanár vagy. Ezzel visszakozni már nem tudsz, hiába is írnád rá, hogy csak úgy felvetetted. Nem igaz. Ez a te munkád, hivatásod, de így már valóban érthető. Azt ne feled el te sem, ami fentebb már írva lett, hogy aki a mondatalkotást, a külalakot elemzi, a helyesírást taglalja, az sosem azt nézi, amit a másik mond, hanem mindig azt, ahogyan mondja.

Állítólagosan tanár vagy, gyerekekkel foglalkozhatsz, általános iskolában vagy maximum középintézményben. Azt is élem már lélekből, hogy egészen biztos, hogy nem férfiember vagy, ez kiérződik a fogalmazásodból. Alázat és kellem legyen inkább benned, kérlek. És ez bizony komoly dolog, miért is lett ez említve, de ebbe mélyebben nem lesz belefolyva. Ha visszaolvasod, szembesülsz a soraiddal, ahogyan velem itt kommunikálsz anonim módon, az milyen lelki minőségű tanítót takar? Ne feledd el kérlek azt sem, hogy amilyen itt vagy, olyan vagy a falak között azokkal, akiknek állítólag te tudást adsz át; akiket állítólagosan az életre nevelsz. De miként teszed te ezt, ha ilyen fokú rosszindulat, harag, rátartiság, infantilizmus, felemelkedettség, gonoszság összpontosul benned? Ki vagy akkor te? Álarcot hordó? Ott színlelsz, itt egy másik valódat mutatod? Könnyedebb itt, igaz, ahol nincs olyan mértékű felelősségvállalás, mint az intézményben, ahol szükséges nyíltan belenézni a gyerekek, kollégák szemébe, ahol nem lehet olyan könnyen hárítani a kötelességtudatot. Ahol megannyi igazságtalanságot, bántást szenved el valaki, így a felgyülemlett indulatot itt ki lehet engedni, megalázva, bánta ezzel pontosan azokat, akik nem szolgáltak erre rá. Nem csak te teszed ezt sajnos. Ilyenek vagyunk mi emberek, a másikat bántjuk, okoljuk a hibáinkért, megfeszítjük magunkban szüntelen a gyermeket szimbolikusan.

Ez, ahogyan cselekszel itt, az méltó egy (magyar)tanárhoz? Ha itt ilyen vagy, akkor milyen lehetsz tanítás közben? Mit adsz ott át és hogyan teszed? Milyen neked a jellemed, miként néznek fel rád, mit gondolhatnak rólad, amikor elfordulsz? Van tekintélyed? Mert alázatot, szelídséget nem érzek ki belőled, ahogyan velem beszélsz. És mindegy, hogy te 100 emberből 99-cel tisztelettudóan beszélsz, ha egy valakivel, mint most velem is így kommunikálsz. Ez egy próba volt neked, és elbuktál. Az iskolás gyermekéveimet a tanárok tették tönkre, ima a kivételekért. Ugyan ez a beképzeltség, dac, ki-ha-nem-én magatartás kísérte végig az életem a legtöbbjük által, ami a soraidból is árad. És ezek vagyunk, ahogyan írunk, fogalmazunk, az van a szívünkben. Sokan állnak tanárnak, de éretlenek még érzelmileg az életre. És mivel Isten nincsen ott bennük, ezért amit átadnak, ahogy azt átadják, az romboló, így sokkal több kárt okoznak a gyerekeknek, mintsem gondolnák. De ezek a dolgok nem akkor jönnek majd, ki, hanem jóval később! De ezekért már senki sem akarja vállalni a felelősséget. Óriási felelősség egy tanáré, mert állítólag nevel, így sokszor visszaél a "hatalmával". De valójában csupán azt ismétli, amit elvárnak tőle egy séma mentén. A mértéktelen információhalmazzal leterhelődnek a gyerekek, mert olyan dolgokat tanulnak, amiknek az Igazságban szinte semmi értékük sincsen!

És itt jutottunk el oda, hogy bocsásd meg nekem, de Isten nem használ tanárokat sem! Mert Ő azokat tudja használni, akik kijöttek már szimbolikusan a világból, nem pedig azokat, akik abba nyakig bele vannak süllyedve! A másik hogy nem vagy tanár. Egy tanár van, tanító, az pedig Krisztus. Ezt ő maga mondja. Senki ember magát tanárnak, mesternek ne hívja. A rabbi kifejezés tanítót jelent. Mester, tanár, tanító. Ha már nem hívod így magad, nem tekintesz magadra felemelkedetten úgy, hogy TE bármit is magadtól átadsz a gyerekeknek, akkor lesz benned alázat, akkor már tudni fogsz lélekben. Mert az ember magától adni semmit sem tud, ami igaz, az csakis Istentől van, ami jó és tiszta adomány, mert Övé a dicsőség! Sokan hiszik, hogy őket Isten használja. Dehogy használja! Nem Isten, hanem valaki más. A fa gyümölcse árulkodó.

Emberbaráti szeretettel jelentem ki neked is, hogy ne ezt próbáld meg terjeszteni az embertársaidnak, hanem inkább azt, amit neked Krisztus a füledbe súg személyesen! Abban van az élet, minden más haszontalanság. Kapsz ilyen bizonyságokat? Beszél hozzád Isten rajta keresztül? Azt tedd közzé.

És végül az egyik legfontosabb, amit hihetetlenül árulkodó. Azt írod, hogy te másra nem is vagy jó talán. Ha ez igaz, ha ilyet kijelentsz, ha ennyire tartod magad, akkor milyen minőségben tanítasz? Ennyire tartod magad? Ez borzasztóan árad valakiből, és pontosan egy tanár számára ez főleg nem helyénvaló, hiszen milyen módon lesz így tekintélyed azok előtt, akiket tanítasz? Önbizalomhiány. Ne értsd félre, ez áldás, hogy ezt így leírtad magadról, hogy ezt érzed, de nem egy ilyen hivatásban. Az Isten Igazságában ez így van, mert valóban az ember semmire sem jó, csak arra, amire Isten őt használja, De aki tanít, és állítólag magát tanárnak vallja, az milyen erővel, tekintéllyel teszi mindezt? Imádkozom érte, hogy ha ezt megéled lélekből teljességében, hogy az ember semmire sem jó Isten kegyelme nélkül, akkor azt az ő hivatásában szolgálva éld meg. Mert ha nem, felesleges így tanítani, mert az csak károkat fog okozni.

Bocsásd meg a hosszú választ, de az idő egyre kevesebb, mert óriási sötétség közelít. Magam is egyre feszültebb vagyok, érzem, mivel nagy a nyomás, hiszen rengetegen éheznek még lélekben, így keményen szükséges munkálkodni. Lehet, hogy kemény szavak voltak, de nem ellened, hanem érted.Isten így használja az elhívott munkásokat, hogy velük feddje meg azokat, akiknek a szíve már túlságosan is megkeményedett. Fájó pofonok ezek, de felráznak a tespedésből, a langyosságból. Te is válassz kérlek mielőbb térfelet: tanítani akarsz a világi sémák mentén, vagy azt akarod, hogy Isten téged tanítson lélekben? Légy alázatos, szelíd, és ne alázd így meg magad. De ha akarod, csináld csak továbbra is, a te lelked rajta.

Köszönöm Nekik a kenyér megtörését, tanulságos volt, viszont ez már el lesz engedve. Ez többé már nem épít, ez a fajta adok-kapok.

Legyen meg a hited szerint neked is, és a Szent Lélek adjon neked a kegyelméből!

Üdv.

"kb minden 3-at törölte valaki"

És ilyenkor válik nyilvánvalóvá (talán még ilyenkor sem mindenki számára...), hogy mennyivel ésszerűbb beidézni konkrétan azt a részt, amihez valaki hozzá akar szólni, hogy ne csak annyi maradjon, hogy pl. a 25. hozzászóló megszólítja a 26. (még nem is létező?...) hozzászólót...

A vallás egy szukséges osszetevője a társadalomnak. Olyan mint a kenyérben a kovász.

(Amúgy amikor egymással civostok, akkor már bele mentek a Sátán játékába.)

A vallás az emberi voselkedés kulturájában hatalmas szerepet mutatott. A keresztény kulturkörben a vadság megszuntetése illetve minden deviencia ellen szól, ami szétfeszitheti a társadalmat.

(A cívódás is deviancia, mert obszruálja a fő lényeget.)

Arról, hogy a kereszténység elve stabil alapot szolgálhat minden országnak. Persze a kommunizmus hetven éves története azt bizonygatta, hogy nincs Isten emiatt felesleges a papság. Felhozta ugyan a lemaradó rétegeket ugyan, de ezt az Isten által adott természetes szelekció ellen tette, kontraszelekciot alkalmazott. Emiatt versenyképtelen országokat hozott létre. Megbukott. A nyugati mai vallástalanok ugyancsak kontraszelekcioban az emberi természetes szaporodás elleni szabályokkal változtatják meg a természetes kiválasztódás természetes társadalmukat.

A vallás egy egységes kozmikus harmoniában megélt hivők társadalmára törekszik, míg a vallásukban kicsit is megingathato emberek, leállnak kis dolgokon civódni, ami akár egy nagy háboru csirája is lehet.

Tehát a véleményem az, hogy aki nem vallásos az a kozmikus rend elutasítja, azaz annak, hogy az össz emberi érdek a természet által kiszabott úton haladjon.

Az az ateista aki azt vallja, hogy a természet a legjobb életrendező az burkoltan vallásos.

"amikor egymással civostok, akkor már bele mentek a Sátán játékába"

Nem mind cívódás, ami annak tűnik első olvasatra. Lehet, hogy egyszerűen csak beszélgetünk, hogy tanulhassunk egymástól, gyakoroljuk a kommunikációt, hogy egyre jobbak legyünk benne nem csak itt, hanem az offline világban is, fejlesztjük a helyesírásunkat, a fogalmazási képességünket, hogy jobb eredményeket érhessünk el az iskolában is, tágítjuk a látókörünket, gyakoroljuk az empátiát, az egymásra figyelést, stb.

Ezek közül melyikkel van baj?

És ha van legalább egy olyan a listában, amelyikkel nincs baj, akkor miért kell mindjárt mindenhol a sátánt látni, hogy ne mondjam, "reklámozni"?...