A vallásnak milyen pozitív hatása van a társadalomra?

Közösségteremtő hatás. Nem is feltétlenül nagy skálán/országszinten, ahogy szerintem az egyes érti, hanem kisebb falusi közösségekre gondolok.

Emellett sokan a hit nélkül nehezen boldogulnak el a filozófia világában. Egy hívőnek tálcán van kínálva, mi a jó, mi a rossz, mit kell tennie, mit nem szabad, és ha ezeket követi, mindennek tetejében ott a nagy jutalom. Ilyen ateistaként nincs, gyakoribb a céltalanság, haszontalanság érzete.

Igazából Isten nem vallást hozott létre, hanem egy mindenkire vonatkozó erkölcsi alapelvet az élethez.

Ez egységesen mindenkire egyformán vonatkozik.

A vallások sokfélesége eltér ettől az egységtől, így még megosztottságot is előidézhet.

Biztos vagyok benne, hogy sok vallásban igyekeznek békében lenni, és szeretetben élni. De sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy amikor emberek egymásnak esnek, akkor elfelejtik, hogy "vallásosak".

A vallásnak, hitnek van egy vígasztaló hatása.

Mert előbb vagy utóbb minden ember életében történhetnek törések. Halál, válás, baleset, betegségek, Anyagi károk és még sorolhatnám.

Van, amikor az embernek már nincsen mibe kapaszkodnia. Ilyenkor jó jön például Jézus, hogy az ember kiönthesse neki a lelkét.

Nekem Jézus segített, amikor nagyon magam alatt voltam. De úgy tényleg az öngyilkosság határán voltam. Ha nincs Jézus én halott lennék. De van Jézus. Van a tanítása. Engem így a tanítása révén Jézus vezetett át életem legnagyobb eddigi krízisein. A tanítás alapján hoztam meg a döntéseimet és most évekkel később egésznek érzem magam.

A magányra is gyógyír a vallás. De számomra legpozitívabb ez a vígasz, amit ad. De akár társadalmi szinten is nézhetjük ezt a hatást, főleg itt Magyarországon. Van miért vígasztalódnia a népünknek és van kibe kapaszkodnunk. De van miért hálásnak is lennünk.

A személyes estem pedig bizonyítja azt is, hogy ilyenmódon , mivel szorgos munkaerő vagyok a társadalomra is pozitívan hat. Nem véletlen, hogy a magyar munkaerő kezd világhírűvé válni. Elég szorgalmasan dolgozik a keresztény, még a kis pénzért is. Ezt jelenti kicsiben hűnek lenni.

Remélem segíthettem.

Az emberi társadalmak biztosítják a biztonságot és állandóságot az egyének számára. Ez a túlnyomó részt elfogadott normákon át valósul.

A normák adnak szilárd alapot. Ezt úgy tehetik, hogy nemzedékek gyakorlati tapasztalata által formálódnak és csiszolódnak. Ezek az emberi élet kihívásaira adnak hatékony választ.

A normák szorosan együttműködó közösségekben csiszolódnak. Közösségnek azt nevezhetjük, ahol az emberek világról akotott képe sok és lenyeges ponton nagyon hasonló.

A vallások határozott világszemléleti módot mutatnak fel. Így alkalmassak közösség teremtésre és megtartásra.

A kulcs az emberi közösségben, az együttműködésben, a közös célban van.

A vallások ezt adják.

Szerintem a vallás végső célja visszavezessen minket az Édenkertbe. Ehhez nevel ideális viselkedésű embereket. Nirvama, mennyország, hetedik mennyország.

A földi társadalom azonban a kényelmet jelölte meg földi Édenkertnek, viszont a vallások probálnának ettől is függetlenedni, mert ők a boldogságot egy lelki állapotban jelöli meg, mely sok esetben nem a födi tàrgyaktol teszi kiváltó oknak.

Békesség neked, kérdező!

Ha kemény, tömör, de igaz választ lehetne erre adni, akkor annyi volna: semmi! A vallás, noha sokak számára megnyerő külcsínnel bír, csalogató, hívogató, magasztosságba burkolt, olyan, amivel sokakat, akiket vonz Isten Igazsága, akik keresik az anyagon túlmutató Létezőt, akik a számos csalódás, trauma igazságtalanság miatt csalódtak a világban, és vágynak valamire, ami attól igazabb, tökéletesebb, számukra nyújthat egyfajta megelégedettségérzést, egyfajta mankót adhat. De ez csupán a külcsín, és sokan csak a jéghegy csúcsát látják.

Isten nem vallás, soha nem volt az és nem is lesz. Egy Isten létezik, akiről magam is megbizonyosodtam már, tehát hála a Szent Léleknek megkaphattam, megélhettem, élem is szüntelen a hit végső stádiumát: a személyes meggyőződés erejét! Sokaknak ez nem adatott még meg, mert másokat követnek, másokra hallgatnak, így a hit, ha nem társul hozzá meggyőződés, lélekbe szüntelen kijelentet bizonyság, az kevés még. A vallás emberi rendszer, emberektől, emberekért, okkal, céllal létrehozva. Hangoztatja, hogy általánosságban egy istenség áll a középpontban, hogy a vallás őt dicsőíti, neki szolgál, de az igazság az, hogy aki egy emberi rendszer tagja, az elsősorban annak tartozik felelősséggel, ahhoz hű! Isten, az Egy Isten, a vallás nélküli, aki ott Él-Ő a gyermeki lélekben, Ő ezért sem alapított soha vallást. A vallás leláncol, megoszt, dogmát, babonát sugároz. Mivel emberektől van az összes vallás a világon, így a szabályrendszere is emberektől van. De más Isten tökéletes rendszere, és más az emberé, ami tökéletlen. Isten sosem megosztót alkot, olyat, ami indulatokat szít és felbőszít a másik ellen, hanem magához hív személyesen Krisztuson keresztül. A maga tökéletes egységébe hív. A vallások telve vannak bálványokkal, érdekkel, pénzzel, az egész egy hierarchikus közeg. Isten ilyet nem alkot. Isten szemében az újjászületett gyermek rang nélküli, nincsen földi titulusa, kitüntetése, nem hat-alma-skodik, amit kap, azt ingyen adja örömmel, szolgál alázattal. Nem képmutató már, nem vágyik semmire a világtól. Elszenvedi a meghurcolást a világolásért, a kenyér megtöréséért, szembesül azzal, ami a szívében felhalmozódott, a számos lommal, és állva marad a próbák alatt. Minden vallásnak megvan a maga tematikája, éppen ezért sem lehet igaz, hiszen Egy Igazság van csupán: Istené. Minden vallás gyökere egy tőről ered, különbség köztük csak a körítésben van. A vallás istenei némák.

Amióta az ember elbukott az Édenben, azóta van vallása: vallja önmagát! A testét, a vágyait, a világot. Tehát az embertől ered a vallás. Azt vallja, vallása van róla, ami a szívében meggyökeredzett. Azt mondja Krisztus, hogy a szív bőségéből szól a száj. Mindannyian vallunk valamit, nincsen vallás nélküli ember ilyen téren. Amiről bizonyságot teszünk, azt valljuk. A vallás viszont megoszt és bálványozást idéz elő. Hiszen akinek vallása van, az a vallását bálványozza. De ez nem helyénvaló az Igazságban, hiszen a gyermek sem ragaszkodik semmihez sem, hanem elenged. Ismerkedik, játszik, de nem akar birtokolni. Erre lettünk teremtve, de a vallás az birtoklást ad. Amióta vallása van az embernek, azóta van jelen a társadalomban is. Véletlen volna, hogy mindig kéz a kézben járt a vallás a hierarchiával, a gazdagsággal? Olykor még az adott uralkodónál is nagyobb szava volt az adott vallási rendszernek, legyen az szinte bármilyen civilizáció is. És ameddig ezt Isten engedi, mindig is jelen lesz a világunkban, a társadalom legfelső lépcsőjén, nem hiába. Addig sosem fog eltűnni.

A 4-es kommentelő igazul jelentette ki, mint ahogyan az 5-ös és a 6-os is!

A vallásos emberek legtöbbje naiv. Egy megoldókulcs van erre, amit Krisztus mond, hogy gyümölcseiről ismerszik meg a fa. A vallásoknak milyen a gyümölcse? Nem az a gyümölcs, amit valaki szerinte igaznak vél, hanem az, ami igaz! Amennyi vallás, annyifajta elgondolás, isteni leképezés. Akkor melyikük az igaz? Ott van az Istennél, és aki kéri Őt alázattal, gyermeki módon, kap majd válaszokat a lelkébe. A látszat sokszor csal. Amilyen az úr, olyan a szolga. Mert egy dolog, hogy a vallás mit közvetít, egy dolog, hogy az abban hívő mit hisz igaznak, és megint más, hogy mi Isten szerint az igaz.

Legyen meg a hitünk szerint! A Szent Lélek kegyelme legyen meg szüntelen!

Üdv.