A keresztények szerint mivel lehetne meggyőzni az ateistákat és a többi vallásúakat arról, hogy a Bibliában nincsenek igazi ellentmondások?

Az igazság Isten szava. Ezt Jézus is kijelentette.

Ezzel az igazsággal kellene egységesen élnie mindenkinek, ellenkező esetben káosz, és megosztottság alakul is, ahogy láthatjuk napjainkban a vallásokban.

(János 17:17) 17 Szenteld meg őket az igazság által. A te szavad igazság.

(János 17:21) . . .hogy ők is egységben legyenek velünk,. . .

Egyféle igazság van, és akkor vagyunk Istennel és Krisztussal egységben, ha ugyan azt valljuk, és nem személyre szabottan....

"Nem jutottunk közelebb semmiféle igazoláshoz."

Milyen bizonyiték elégitene ki téged azon kivül, hogy vannak igazságok amelyek nem függenek sem az univerzumtól, sem az időtől, sem emberi választástól?

@35:

Akkor nézzük meg pl, hogy honnan tudjuk, hogy mi az, ami erkölcsileg helyes és mi az ami nem.

Nekem két gondolatom lenne ezzel kapcsolatban így első megközelítésben, anélkül, hogy a témával bővebben foglalkoztam volna - azaz több, mint nyitott vagyok minden kiegészítésre és helyesbítésre, amennyiben azok valósak.

Az első, hogy a jó és rossz, helyes és helytelen stb stb nem vonatkoztatható el a komplex, a környezetük ingereit magas szinten feldolgozni képes élőlényektől. Azt triviálisnak gondolom, hogy az élettelen természeti jelenségeknek ne tulajdonítsunk erkölcsi tulajdonságokat - egy kő kerekké csiszolódása a folyóban, vagy akár egy csillag fehér törpévé zsugorodása stb stb nem jó vagy rossz, csak van.

A következő lépcső, hogy tudjuk, hogy léteznek ingerek, amik negatívak az adott élőlény számára - ezzel a túlélését segítve. Pl. fájdalom, vagy összetettebb falkákban, akár társadalmakban élő élőlények esetében simán a fajtársai kirekesztése stb stb. Vagy extrém esetben a halál, ami viszonylag kevéssé segíti a túlélést, lévén az ellentéte annak, így egy élőlény el akarja kerülni.

A következő lépcső pedig az, hogy nem akarunk más élőlényeket az előbb említett ingereknek kitenni. És tulajdonképpen ez az erkölcs.

Szóval nem látom, hogy elválasztható lenne, nemhogy tértől és időtől - bár eleve kétlem, hogy ennek igazából bármi tényleges jelentése lenne egyáltalán, hiába emlegetted többször is -, de akár az élet összetettebb szintjeitől.

A másik pedig az, hogy tulajdonképpen az élet is egy természeti jelenség. Épp ezért a jó és rossz fogalmai itt is csak akkor értelmezhetőek, ha mi, emberek megtöltjük valamilyen értelemmel. Az élet pont hasonlatos a kő lecsiszolódásához, a csillagok fejlődéséhez, bármihez, abban, hogy a természet része, így mint ilyen, objektíven semmi, ami ehhez a jelenségkörhöz kapcsolódik, nem jó, vagy rossz, hanem hozzá tartozik, van. Szubjektíven, mivel vannak érzéseink, nem ezt érezzük - de ezek az érzéseink csupán.

Amikor elkezdtük ezt a témát boncolgatni, az objektív világkép egyik alapjaként abban állapodtunk meg - hisz egyetértettél -, hogy ne az "én így érzem, tehát így van" vonal mentén akarjunk alapigazságokat lefektetni. Ez az objektív erkölcs nekem nagyon ennek tűnik. Hol van a baki?

És akkor persze ki sem tértünk arra, hogy egy összetett társadalomban élő fajnál, mint az ember, mennyire a faj túlélését segítő evolúciós előny az erkölcs megjelenése.

Nem zárható ki, hogy más is van a háttérben. De az agnosztikus ateista álláspontról való elmozduláshoz nem az kell, hogy ne lehessen ilyet kizárni, hanem az, hogy egyértelműen be lehessen bizonyítani.

Ezért sem határozhat az ember egyénileg arról, hogy mi a jó és mi nem.

Egységesen a társadalomra nézve Isten hivatott erről dönteni,nekünk pedig ehhez alkalmazkodni.

Ezért mondta Isten azt,hogy "arról a fáról ne egyél". Vagy is Isten a saját jogkörébe tartja ezt, neki van joga ilyen irányú törvényt felállítani.

Azzal,hogy hozzányúltak a fához, azt jelentette, hogy ezt a jogot "elveszik" Istentől, függetlenek akarnak lenni, maguk határozva a jó és a rossz felől.

"Szóval nem látom, hogy elválasztható lenne, nemhogy tértől és időtől - bár eleve kétlem, hogy ennek igazából bármi tényleges jelentése lenne egyáltalán, hiába emlegetted többször is -, de akár az élet összetettebb szintjeitől."

Szerintem egész jól próbáltál az ateizmussal ősszefüggésben válaszolni arra, hogy honnan eredhet az erkölcs. Bár nem ugyanarra az erkölcsre gondoltál amire én próbáltam rávilágitani, másrészt ha valaminek a természete nem fizikai hanem fogalmi akkor nem logikus azt állitani, hogy az függ a tértől és az időtől. Még jobban kibontva, nehogy félreértsd mire gondolok, az erkölcs nem mérhető és vizsgálható fizikailag hanem fogalmi készlet. A forrása nem lehet az anyagi világban hanem az elmében mivel szükséges hozzá megismerés, azonositás, nyilatkozás róla, stb. Egy fizikai reakció lezajlásának nincs összefüggése mentális folyamatokkal ha csaknem Istenről beszélünk. Nem akarom a logikádat támadni mert szerintem briliáns, csak azt látom, hogy a válaszod arra bizonyiték, hogy az ateista (vagy agnosztikus) elöfeltevés nem tud számolni erkölcsi abszolútumokkal hanem csak erkölcsi relativizmusban tud gondolkodni. Mintha minden egy konszenzus kialakulása lenne. Pedig mutattam példát, hogy vannak abszolút erkölcsi normák amelyek soha nem változhatnak. Sajnos a bizonyitékok és a logika vizsgálatát mindig az előfeltevések irányitják. A kérdés az, hogy ezeket honnan tudjuk, vagy még mélyebben belegondolva ezek honnan származnak ha már léteznek?

Ha az ateista előfeltevés eljutna odáig, hogy abszolútumok is léteznek akkor hogyan válaszolna erre a kérdésre?

"8 az elsőn = 8*1= 8

8 a nulladikon = 8*0? = 0 vagy 1?"

Így pontosabb:

8^1 = 8 csak simán és nem 8*1

Így pedig máris nem jön az az ostobaság, hogy 8^0 az egyenlő lenne a 8*0-val.

"Isten is a jó útra akar terelni minket, még akkor is, hogyha nem értjük az Ő tervét."

Az a probléma, hogy a magyarázatodról már kismilliószor leírták, hogy mi vele a probléma. Ha pedig ezeket az érveket is hozzá vesszük akkor logikusan két lehetőség marad. A nem léte vagy nem jóságos, szerető. (bár ez utóbbi lényegében azt jelentené, hogy nem egyezik a keresztény Isten képpel, tehát létezik isten csak az nem Isten.)

A kérdésedre a válasz pedig szintén logikus. El kéne magyarázni nekik, hogy az az ellentmondás (ami nem merül ki az említett ellentmondásban) az valójában nem ellentmondás. Ennyire egyszerű a kérdésedre a válasz.

De itt jön a buktató része, hogy mindezt elfogadható minőségben kell megtenni. Tehát mint mondtam a fenti érvelésed lényegében "megcáfolt" ezért nem elfogadható.

Olyan magyarázat kéne ami teljesen összhangban van Isten jóságával, szeretetével, tudásával, hatalmával, ... és nem tartalmaz vagy hoz létre újabb ellentmondásokat.

Ezzel azonban már nagyon régóta próbálkozik nagyon sok filozófus. Eddig nem tudok senkiről akinek valóbban sikerült is volna valami érdemit kitalálnia. Persze ettől még lehet válasz a kérdésre.