Jézus miért nem hagyott feljegyzéseket?

Az én bizonyságom az, hogy tudom Jézus Krisztus él. Erről a Szent Szellem győzött meg, nem emberek.

Evangélikus templomban szólított meg, hogy kövessem Őt. Azóta nem vagyok elválasztva Isten szeretetétől.

Ő a Mennyei édesapám. Mindenen át kellett mennem, ahogy a Bibliaban olvashatò.

Hittem, hogy Jézus Isten fia. Azóta tudom.

Bemerítkeztem, a Szent Szellem vezet a Menny felé, a hazafelé tartó utamon.A Biblián keresztül szól hozzám, de máshonnan is üzent, üzen.

Akinek van füle hallásra..

Élek többé nem én, hagyom, hogy Jézus éljen rajtam keresztül... Szeretete áradjon az elveszettek felé.

Zsolt 23. és 103. belevéste szívembe.

Bár nagyon azt érzékelem, hogy nem nagyon fogadsz el, de én hiszek abban, hogy Isten meg tud igazítani Téged is, ha engem megtudott. Ő olyan erős, hatalmas Isten. Ő a Szabadító, nincs más, aki képes erre. Ő eléget minden szénát és polyvãt : kősziklára állítja lábadat.

1 Kor.

Az isteni szeretet

13 Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom. 2 Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha ismerek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban is van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele, de nincs bennem isteni szeretet, semmi vagyok! 3 Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy tűzben égjen el, de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.

4 Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, 5 nem viselkedik gorombán, nem a maga hasznát keresi, nem lesz indulatos, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele, 6 nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.

8 Ez a szeretet soha nem fogy el. Elmúlik a prófétálás, elmúlik a nyelveken szólás, elmúlik minden tudás. 9 Mert töredékesek az ismereteink és a prófétálásunk is. 10 Amikor azonban eljön a teljesség, a töredékes feleslegessé válik.

11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat. 12 Mi is hasonlóképpen vagyunk: most csak úgy látjuk a valóságot, mintha egy homályos tükörben szemlélnénk. De mikor eljön a teljesség, mindent szemtől-szembe és világosan fogunk látni. Most mindent csak töredékesen ismerek és értek, de akkor majd olyan tökéletesen fogok ismerni és érteni mindent, ahogyan maga Isten ismer engem.

13 Ez a három azonban mindig megmarad: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a nagyobb.

#47

Írtam neki ezt egy párszor, figyelmen kívül hagyja. Egyébként jókat írsz. Én (karizmatikus) katolikusként mondom ezt.

51. Nem hiába mondja a Mester, hogy gyümölcseiről ismerszik meg a fa. És ne haragudj, hogy többesszámban írok, de a ti gyümölcseitek nem egészségesen termő fáról való! Több dologgal is, de ezzel te is abszolúte minősítetted, milyen lélek is vezet téged, és kit szolgálsz! Azt írod az utolsó szakaszban, hogy nem fogadlak el téged. Téged! Ez a baj többek között a vallásos lelkülettel, a felekezeti, gyülekezeti ráhatással, ez a fajta felemelkedettség. Szájjal vallotok valakit, de a szívetek mégis távol van attól, ima a kivételekért. Téged soha sem fogadlak el, sem senki mást. Csakis Istent és Krisztust, de nem embert. Az 53-as és 54-es kommentelő közül valamelyikük korábban pontosan egy ehhez hasonlót írt, amit most te. Ő azt jelentette ki, hogy mások hallgatnak rá. Rá hallgatnak! Érdemes visszaolvasni, már nem tudom, hol írták nekem, de vissza lehet keresni. Majd utána olvasok.

Ezt már korábban is éreztem, de amióta figyeltem az írásotokat, a fogalmazási mintátokat, egyértelművé vált, hogy így mutatkozik meg többek között az Igazság a vallásos lelkületről. Szinte mindig együtt vagytok (megismerem az 54-es kommentelőt is, a "drágám"-at, a hangulatjelek elárulnak), igyekeztek erővel, testi akarással téríteni. Nem azt mondjátok, amit az Isten a lelketekbe pecsételt, hanem amit másoktól tanultatok. Ezt ismétlitek, a szót, a könyvet emelitek fel, állandóan idézgettek, akár oldalakat is, de szinte semmit sem mondtok és értetek. Nem csak az elmétek van kilúgozódva, hanem a szívetek is megkeményült! A szekták tevékenykednek így. Együtt járnak többen és házról-házra járnak, és hiszik, hogy az Igazságot szólják, de közben a hazugság oltárán adóznak. A ragadozó farkashorda is falkában vadászik és a vérszagra gyűl! Akinek van gyomra hozzá, vegye be!

Imádkozom érte, hogy meglássátok ezt a felemelkedettséget, de főleg önámítást és képmutatást, amiben tetszelegtek magatok és a környezetetek előtt. Nem, nem vagytok Istennel kapcsolatban, legalábbis nem az Egy Igaz Istennel. Valakivel igen, de az nem Ő. És ne higgyétek akár egy percig is, hogy nálatok az Igazság, mert többen vagytok egy ellen. Ez az Igazságban, Istennél nem így működik. Millióan is lehetnétek, akkor is tékozoltok még. Az emberi hazugság számos, az Isten Igazsága Egy! Imádkozom érte, hogy kigyertek a Babilonból, és azért is, hogy rálátást kapjatok arra, mit is osztotok meg az embertársaitokkal, mert ha ezért egy ember lelke elveszik, azért súlyosabb lesz az ítélet is! Ima a kivételekért!

Legyen meg a hitünk szerint!

A Szent Lélek akarata valósuljon meg!

Üdv.

Ember! Neked kell kijönnöd Babilonból.

Maradjunk annyiban, hogy hamis vagy. Meg lettél próbálva.

1 János 4:1

Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentõl vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.

Térj meg gonosz útjaidról !

Ember? A fa gyümölcse mindig árulkodó.

Még csak azt sem gondoljátok végig, élitek meg lélekből, hogy mi van akkor, ha pontosan ti lettetek emiatt megpróbálva!

Legyen meg a hitetek szerint, és imádkozom érte, hogy kapjatok rálátást a Szent Lélektől, mibe is vagytok ragadva!

Legyen meg a hitünk szerint!

Üdv.

Müncheni evangélizálás - a bűnbocsánatról

Corrie ten Boom: holland evangélistanő. Zsidókat rejtegetett, ezért koncentrációs táborba került. Miután kiszabadult, szívében az volt, soha többé nem megy Németországba. Isten mégis odaküldte. Isten egyszer nehéz helyzetbe hozta. Gyakoroltatta vele a megbocsátást.

Münchenben, egy templomban láttam őt, a kopasz fejű, kövér embert, szürke kabátban. Gyűrött filc kalapot tartott nyugtalan kezében. Az alagsori teremből, ahol igét hirdettem, tolongtak ki az emberek. Lassan tudtak csak haladni a széksorok között.

A bűnbocsánatról volt szó. Ebben a kibombázott országban az embereknek erre volt a legnagyobb szükségük. Sok képet használtam ennek szemléltetésére, egyebek közt azt is, amit a próféta így mond: "Isten a tenger mélyére veti a mi bűneinket." Ha beismerjük bűneinket - mondtam - Isten akkor azokat a tenger mélyébe veti. Mégpedig végérvényesen. S ha nincs is benne, a Bibliában, hiszem, hogy Isten kiírja: halászni tilos! Senki sem nevetett. A komoly arcokra pillantottam, s kérdeztem magamtól: vajon értették-e a kis tréfának jelentését? 1947-ben, Németországban egy prédikáció után senki sem tett fel kérdéseket. Csöndben felálltak, beburkolóztak a kabátba, kendőkbe, s elhagyták a helyiséget. Ekkor láttam meg ezt a férfit: amint a többiekkel ellentétes irányban felém közeledett. Láttam a kabátot és a barna kalapot, - de a következő pillanatban már kék egyenruhában és halálfejes sapkában láttam ugyanezt az embert. Én meg ismét ott álltam abban a nagy helyiségben, bántóan fényes fényben, középen nagy halom ruha és cipő. A szégyen, hogy meztelenül kellett elmennem ezelőtt az ember előtt, még mindig megkínzott. S ebben a pillanatban magam előtt láttam a testvéremet is, aki belehalt az ottani kínzásba.

Ez Ravensbrückben volt. S az az ember, aki most felém törekedett, őr volt. Az egyik legborzalmasabb őrünk. Odaért és ott állt előttem előrenyújtott kezekkel. – Kisasszony, ez nagyon jó bizonyságtétel volt - mondta. Milyen jó, hogy az Ön mondása szerint minden bűnünk a tenger fenekén van.

És most én, ki olyan meggyőzően beszéltem az imént a megbocsátásról, a jegyzeteimet kezdtem rendezgetni, hogy ne kelljen kezet nyújtanom. Ő nem emlékezett rám, persze, hogy nem. Hogy is emlékezhetett volna egy fogoly nőre, sok ezer közül. Én azonban emlékeztem rá. És a korbácsára is, ami az övében volt dugva. Akkori kínzóm, rabtartóm előtt álltam. A vérem megfagyott. Ő folytatta: Ön említette Ravensbrücköt. Én őr voltam ott. - Úgy látszik, tényleg nem ismert fel. - De ennek vége - folytatta. Keresztyény lettem. Jézus Krisztus megszabadított. S tudom, hogy Isten minden ott elkövetett rémtettemet megbocsátotta. - De ezt most szeretném az Ön szájából is hallani, kisasszony. - Ismét felém nyújtotta a kezét, s komolyan kérdezte: meg tudna nekem bocsátani?

Itt álltam most én, akinek bűnei újból és újból megbocsátottak, aki az Isten bűnbocsánatából éltem, és nem tudtam ugyanezt megtenni. A testvérem ott halt meg, jutott eszembe. S ki tudja, hogy ez a férfi hogy járult hozzá az ő lassú, borzalmas halálához. S most ezt ő ki akarja radírozni belőlem egy egyszerű kéréssel: - "Meg tudna Ön bocsátani?" - Néhány másodperc telhetett el, amíg előre nyújtott kezével ott állt, de számomra ez kínos óráknak tűnt, mert még sohasem történt velem, hogy ilyen nehéz dologban kellett dűlőre jutnom, mint most. Tudtam, hogy meg kell bocsátanom. Tudtam: az Isten megbocsátásáról szóló ígéretnek van egy döntő előfeltétele: hogy megbocsássunk azoknak, akik vétkeztek ellenünk. Ha meg nem bocsátjátok az embereknek a bűneiket - mondja Jézus - a ti mennyei Atyátok sem bocsát meg nektek. Én ezt tudtam. Nemcsak a Bibliából, hanem a mindennapi tapasztalatomból is. A háború befejezése óta egy olyan otthont tartottam fenn, a náci áldozat áldozatai számára, ahol őket gondoztuk, és ott kézzel foghatóan megtapasztaltam, csak azok, akik korábbi ellenségeiknek meg tudtak bocsátani, azok találtak vissza az életbe, és tudtak újat kezdeni. Tekintet nélkül arra, hogy milyen egészségi állapotban voltak. Aki a keserűségét ápolgatta, rokkant maradt. Ez éppen olyan egyszerű volt, mint rettenetes. És most itt álltam a hideg szívemmel. Nagyon szégyelltem magam. De a megbocsátás nem érzés dolga - gondoltam. A megbocsátás az akarat tette. S az akarat a szív hőfokának tekintetbe vétele nélkül is képes cselekedni. - Uram, Jézus segíts rajtam! - imádkoztam magamban. Én most szabaddá teszem a kezemet, hogy megbocsássak! Te add hozzá a szükséges érzést is. Elengedtem a jegyzeteimet, s mint egy darab fát gépiesen bele tettem a férfi kinyújtott kezébe. S amikor ezt tettem, valami különös dolog történt. Valami gyógyító melegség hatotta át az egész szívemet, egész lényemet. Sírni kezdtem. Megbocsátok testvér - mondtam - teljes szívemből! Hosszan tartottuk egymás kezét. Egykori őr, és az egykori fogoly. Isten szeretetét soha nem éltem át ilyen intenzíven, mint abban a pillanatban. Az azonban világos volt előttem, hogy ez nem az én szeretetem volt. Ez a Szentlélek ereje volt, akiről a Róma 5,5-ben ezt olvassuk: "Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk."

Ki mondta, hogy nem hagyott maga után írásokat, hol van ez bizonyítva? Ki mondta hogy több száz év után írta le valaki?

Mátét Krisztus elhívta. Írástudó vámos volt.Ezen indulj el. Akkoriban a szónokok mellett volt egy írnok, és amit az írnok leírt az megegyezett a szónok beszédével.