Mit gondoltok azokról a vallásos/hívő emberekről, akik így hivatkoznak magukra, de az életük semmiben sem másabb, mint egy teljesen vallástalané?
Tehát, ha megkérdezik, akkor erőszeretettel mondják magukra, hogy a hívő, valamint a vallásos jelzőket, sőt, sokszor még egy bizonyos vallást is magukévá tesznek szavakban ("Én és a családom is keresztény hitű", vagy "Én spirituális ember vagyok, és a buddhizmust követem"), de közben, ha pusztán az életmódját nézzük, semmiben sem különbözik egy kategorikusan és következetesen vallástalan emberétől.
Templomba még a nagyobb ünnepekkor sem jár el, nemhogy vasárnaponként (vagy nem végzi a saját vallásának a hasonló szertartásait). A vallásának a parancsolatait, előírásait, szabályait, fogadalmait csak és kizárólag annyira tartja be, amennyire azt a szimpla társadalmi normák és állami törvények is megkívánják (pl.: ugyanúgy káromkodik, pornót néz, a szerelmi életét nem ez alapján szervezi meg, nem sajnálja kimondani, ha valakit utál, torkoskodik, ha úgy kívánja akkor iszik, ha bulizni akar, akkor be is csiccsenhet, nem mindig fordul teljes tisztelettel és alázattal a szülei felé, nem emlékezik meg a szent napokról, nem szégyell irigy lenni másra, jelszóval belénk van kódolva stb.), jelszóval a vallási előírások mára már úgyis elavultak, meg nem akar aszkétaként élni, és különben "sem lehet őket betartani, "hétköznapi emberek vagyunk, nem szentek, miért is ne hibázhatnánk". Az ünnepeket teljes mértékben világi módon tartja, ha tartja, mert aminek nincs világi, vagy akár fogyasztóibb tartalma is, azt nem is tartja (például ismerek olyan magát kereszténynek valló embert, akit egyáltalán nem érdekel mondjuk a pünkösd és a vízkereszt, a saját születésnapját, illetve a többi születésnapot tartja a legnagyobb ünnepeknek az évben, a karácsonyt nagyobb ünnepként tartja, mint a húsvétot stb.). A böjtökről feledkezzünk is meg, mert az "csak a középkori embereknek volt való". Nem érdekli, hogy a vallása mit mond valamiről, ha szimpatikus neki, akkor megcsinálja/csinálja. A hétköznapi cselekedetei sem tükrözik a vallása szemléletét, illetve szellemiségét a különböző kérdésekben. Nem érdekli a saját vallása, nem szeretne róla tanulni, elég bőven az, amit még oviban, meg alsó tagozatban tanult róla. Stb. Hasonlókra gondoltam.
Mi a véleményetek az ilyen emberekről?
Szerintem teljesen rendben vannak. Ha csak ilyenek lennének kevesebb támadás érné a vallásokat.
Nem zaklatnak másokat, nem bántanak másokat,...
Közben pedig feltehetően van némi pozitív érzet attól amiben hisznek. Nekik ez jó és nem ártanak másoknak. Szerintem ezzel nincs semmi baj.
Az sokkal zavaróbb amikor egy hívő úgy gondolja hogy ő tudja a tutit és majd jól megmondja másoknak. Vagy amikor a nézeteikkel bántanak, elítélnek másokat.
Persze vannak olyanok is akik komolyan veszik a vallásukat és segítenek ezzel.
A vallás és a hívők sem feketék és fehérek mint ahogyan rendszerint semmi más sem.
#2.
De ez képmutatás. Abszolút képmutatás. Ők nem vallásosak.
Ha egy politikusról derülne ki, hogy hívőnek vallja magát, de közbe prostihoz jár, akkor az egész ország kiborulna.
#2.
Hodász András atya szerint ez az egyik legegyenesebb út a pokol felé: https://www.youtube.com/watch?v=zIOjmEIDnPA
A képmutatás mindig borzalmasan rossz. Ha valamiben hiszek, akkor legyen már annyi akaraterőm, hogy vállalom a vele járó kötelezettségeket is! Ha valaki hívőnek vallja magát, az ne azért tegye, mert "Hiszek valamiben", vagy mert kiskorában megkeresztelték/ehhez hasonló rituálén vett részt! Azon törekvésével egyetértek a Magyar Ateista Társaságnak, hogy aki nem vallásos, az vallja magát nem vallásosnak, aki ateista, az pedig ateistának. Japánban sokkal kevésbé álszentek az emberek: az emberek többsége "nem vallásosnak" nevezi magát, pedig szinte mindenki elmegy a vallási ünnepek folyamán templomba/szentélybe, a többséget elviszik kiskorában a sintó szentélybe, majd keresztény házasságot kötnek és buddhista temetésben részesülnek, és sokan mondják azt, hogy "Hiszek valamiben", sőt, sokaknak vannak otthon vallási tárgyaik is.
Szerinted akkor jobb lenne, ha csak ilyen képmutatókból állnának a vallások? Olyanok, mint a meszelt sírok... Belül rothad minden, de kívülről hívőnek vallják magukat. Nem én mondom, hanem konkrétan a Bibliából vettem a hasonlatot. De a Buddha is volt, hogy igen keményen odaszólt az álszenteskedő hindu papoknak, akik gazdagok voltak, eljátszották a nagy bölcset, akik aztán hisznek, közben meg hazamentek a feleségeikhez (itt most direkt azért többesszám, mivel egynél több feleségük volt), meg a baromi drága ételeikhez élvezni az érzékiséget.
Úgy beszélsz azokról, akik komolyan veszik a hitüket és közben tiszteletben tartják mások véleményét, mintha valami kisebbség lenne... Eleve a legtöbb vallás előírja a tiszteletet, de előír egy csomó mást is az életmódra vonatkozóan. Mindet köteles betartani egy hívő.
"Ha egy politikusról derülne ki, hogy hívőnek vallja magát, de közbe prostihoz jár, akkor az egész ország kiborulna."
Sok politikus vallja magát hívőnek és ennél sokkal rosszabbakat is tesznek.
"De ez képmutatás."
Egyáltalán nem biztos. A politikusok nagy része képmutató amikor hívőnek hazudja magát. De akikről én írtam a 2. válaszomban ők inkább másképpen élik meg ezt.
Kicsit olyan ez, hogy szinte minden hívőn számon lehetne kérni, hogy miért nem tesz többet, miért nem teszi meg még ezt meg azt.
Ők így vannak közel az ő istenükhöz. Nekik ez így jó.
"vállalom a vele járó kötelezettségeket is"
Mennyire rendszeresen jársz el ingyen konyhákra segíteni és hasonló dolgokkal mennyire rendszeresen segítesz az embereken? Az nem lenne kötelezettséged?
Soha nem követsz el semmilyen vallásoddal szembenő bűnt? Vagy te is képmutató vagy?
"Szerinted akkor jobb lenne, ha csak ilyen képmutatókból állnának a vallások? Olyanok, mint a meszelt sírok... Belül rothad minden, de kívülről hívőnek vallják magukat."
Attól még hogy valaki csak ennyire követi a vallását attól még nem lesz rossz ember.
"az álszenteskedő hindu papoknak, akik gazdagok voltak, eljátszották a nagy bölcset, akik aztán hisznek, közben meg hazamentek a feleségeikhez"
Válaszuk külön a kettőt akkor. Vannak akik hívőnek tartják magukat, de nem járnak templomba és hasonlók.
Aztán vannak még a politikus szerűek akik hívőnek hazudják inkább csak magukat és közben lopnak, hazudnak és még miegymást.
Én az előbbiről írtam de az nem azonos az utóbbival.
"Úgy beszélsz azokról, akik komolyan veszik a hitüket és közben tiszteletben tartják mások véleményét, mintha valami kisebbség lenne... Eleve a legtöbb vallás előírja a tiszteletet, de előír egy csomó mást is az életmódra vonatkozóan. Mindet köteles betartani egy hívő."
Nem állt szándékomban azt a látszatot kelteni, hogy bármelyikből több lenne vagy kevesebb. Nem tudom mennyi van. Lehet ez már a gyakoris válaszok olvasgatásának negatív hatása :D.
#6.
Attól még ők bűnösök, és nem igazhitűek.
Alapvető, hogy azoknak az ellentétét csinálja egy igazi hívő, mint amelyeket a kérdés leírásában leírtam. Éppen emiatt ők álszentek, és nem hívők. Ők is hazudnak, mivel hitetlenek valójában. Ha valóbban hívők, akkor minimum, hogy betartják a vallási előírásokat.
Én megtartom az összeset, amit fent leírtam. Rendszeresen segítek a szegényeken, de sehol nincs leírva kötelességként, hogy járjak a konyhákra segíteni. Emiatt nem is lehet rajtam számon kérni. Én azt kérem rajtuk számon, ami a kötelességük, de nem teszik! Meszelt sírok... Jó azt mondani, hogy "hívő vagyok", de belülről kong az ürességtől. Igen, én is követek el bűnöket, de küzdök, harcolok velük a mindennapokban! Ellenben ők letudják annyival, hogy "Középkori, nem aktuális, meg emberek vagyunk, hibázunk, nem baj, úgysem gond". Bizony, mondom én, hogy egy ilyen nagyon nehezen juthat spirituálisan feljebb! Sokkal hamarabb tud keresztény szemszögből a mennyekbe jutni egy vallástalan, akire így nem vonatkoznak a vallási tanítások (de helyes életet élt), mint egy ilyen álszent, szavakban hívő! Hodász atya videójából világosan kiderül, hogy az ilyen embereknek egyenes útjuk van a pokolra. Izráél királyai közül számtalan hasonló volt, nem véletlen kritizálták őket folyamatosan a próféták. Nem véletlen mondta Jézus is a parázna asszonynak, hogy "Menj, és többé ne vétkezz!". A megbocsátást csak úgy lehet elnyerni, ha valaki megbánja annyira a tettét, hogy sírva vezekel miatta bocsánatért, akár fizikailag, akár lélekben, ezáltal megbánta annyira a tettét, hogy nem akarja még egyszer elkövetni. A Buddhát például többször meg akarták ölni ellenfelei. A Cullavaggából tudjuk, hogy Dévadatta egy katonát küldött a Buddhára, azzal a megbízással, hogy ölje meg őt. A katona amikor közeledett a Magasztoshoz, hatalmas bűnbánat és szomorúság fogta el, és kardját eldobta, a lábához rogyott és sírva könyörgött a Magasztos bocsánatáért. Ő meg is bocsátott neki, azzal a szöveggel, hogy "Valóbban barátom, bűnös szándék fogott el balgaságodban, esztelenségedben, tudatlanságodban, mert gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal indultál ide. De mivel barátom, bűnnek tekinted bűnödet, és illő megbánást tanúsítasz, elfogadom. Barátom, ne ezen az úton távozzál, menj amazon az úton!". Ezzel a Buddha részben megmentette a katona életét, mivel ugyanannak az útnak a részeire Dévadatta két másik katonát, majd három, majd négy, majd öt, majd hat, majd hét, majd nyolc katonát állított, hogy az előttük érkezők életeit kioltsák. Másrészről metaforaként is alkalmazta Sziddhárta, mivel az út mindig is a szellemiség, az eszmény metaforája volt.
Ezzel szemben Dévadatta nem nyert bocsánatot, aki soha nem tanúsított megbánást, és háromszor próbálta ezzel együtt a Buddhát meggyilkolni, a harmadik alkalommal egy sziklát akart a Buddhára dönteni, azonban két hegy a Magasztos felé hajolt, ezáltal ezt is túlélte.
Polgári szemmel ez egy szélsőséges példa, azonban a buddhizmus szerint pontosan ugyanolyan bűn, mint bármelyik másik ami a fogadalmakban szerepel.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!