Szerintetek van élet a halál után?

Szia

Onnan csak azok jöttek vissza, akikről a Biblia ír. Ők semmit sem mondtak a haláluk utáni dolgokról, hiszen a Biblia azt is írja, porból lettünk, és ismét porrá leszünk. Erre logikusan épül az is, amit a halál utáni reménységről tanított Krisztus: " Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek:..."János 5:28,29

Jób több ezer évvel korábban szintén ebben reménykedett: "„Ó, bárcsak elrejtenél a seolban (sírban)”. „Szólítani fogsz, és én válaszolok neked. Vágyakozol majd kezed műve után” Jób 14:13, 15.

Sőt az első századi keresztények is meg voltak győződve a feltámadásról: "És reménykedem Istenben, mint ahogy ezek az emberek is, hogy lesz feltámadásuka mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak." Cselekedetek 24:15

Itt még azt is megtudhatjuk, nem csak az igazak fognak feltámadni.

Mivel hiszek a feltámadásban (hiszen Isten nem hazudhat), ezért reménykedem ha meghalok, Isten megemlékezik rólam...

Sok százer korábbi életekre emlekezésekről vannak már összegyűjtött anyagok, pszichológusok, kutatók által, néha megjelenik könyvekben, néha filmet csinálnak róla. Néha nagyon fiatal gyerekek, néha felnőttek emlékeznek - bár ők többnyire hipnózisban- de azért páran "simán" is.

Sokan átelik a halált, majd visszajönnek, és nagyon hasonló dolgokról számolnak be...mások más dolgokról számolnak be.

Hit kérdése....ha hiszel benne, az helyes....ha nem hiszel benne, az is....szabad akaratod van hinni vagy nem hinni.

Abszolút muszáj lennie, én ebben hiszek. #2-es hozzászóló nem olvasta a Platón Phaidónban az érvelést a lélek halhatatlanságáról.

Úgy állok a kérdéshez mint Bergyajev:

"Ha nincsen Isten, vagyis ha nem létezik szabadság, az örök és igazi élet fensőbb szférája, ha nincs menekvés a világ szükségszerűségétől, akkor nincs miért becsülni a világot és benne a mulandó életet."

Az ember lelkének létezéséről egy aranyos érvelés:

"Mi a lélek? Van bennünk valami, ami nem anyag. Egyszer egy iskolába bejött egy ellenőr, és vizsgáztatta a gyermekeket. Amikor azok a beszélgetés folyamán azt mondták, hogy az ember testből és lélekből áll, az ellenőr azt mondta: csak teste van az embernek, lélek nincs. Erre a tanár elkezdte kérdezgetni az egyik gyereket, akinek az édesanyja azelőtt két héttel halt meg, az édesanyja felől. A gyermek végül is sírva fakadt. Akkor azt kérdezte a tanító az ellenőrtől: Most ennek a gyermeknek mije fáj, hogy sír? Megvertem talán? Fáj a teste? Az ellenőrnek be kellett ismernie, hogy a lelke fáj. Nemcsak testi fájdalmaink vannak, hanem vannak lelki fájdalmaink is. A bánat, szomorúság, gyász, lelkiismeretfurdalás mind fájdalom. Ha megvágom az ujjamat, akkor a testem fáj, de ha csalódtam valakiben, vagy megbántottak, akkor a lelkem fáj. Ami fáj, az pedig van. Innen is tudjuk, hogy van lelkünk, mert néha fájni szokott. A lélek nem anyag, nem test, valami egészen más. Tulajdonsága a szeretet, a gyűlölet, a bánat, a reménység. Lehet ezt mérni kilóval, hosszmértékkel, űrmértékkel? Nem lehet. Mégis létezik. "

Hál Istennek, nem alaptalan a reménykedésünk, mert Jézus eljött, és tanúságot tett az Atya, vagyis egy személyes Isten létezéséről, van lelked és fejlesztened kell azt. Jézus mellett szól a tanítása szellemi színvonala, a csodái, feltámadása, a beteljesített próféciák, szimbólumok. Vannak, akiknek mindez nem elég bizonyíték. Aki hinni akar, annak viszont van támpontja, hogy hite nem alaptalan.

Hiszek abban, hogy van igazságszolgáltatás, jóvátétel a méltánytalanul szenvedettek, szegények számára. Sőt Jézus azt tanította, hogy ez a világ, ami most van, utálatos, aki szereti Istent nem rendezkedik be ide kényelemmel. Gondoljunk bele, itt egyik állat megeszi a másikat, hogy fenntartsa magát. Ez a dualitás, a jó és rossz világa. Szerintem ez sem így lesz mindörökké!

Az érzelmek az agyban lejátszódó biokémiai folyamatok eredményei, ebből következik hogy az amit "lelki fájdalomnak" nevezünk az valójában testi/anyagi reakció egy bizonyos eseményre.

Élet pedig nyilvánvalóan van a halál után, csak nem abban a formában ahogy szeretnénk elképzelni. A halál a gyakorlatban nem jár mással az egyénnek mint a tudata (valószínűsíthetőleg) teljes megszűnésével, illetve ebből következőleg, a külvilág észlelésének abbamaradásával. Ezt lehet létezésnek is nevezni (mert gyakorlatilag nem szűnsz meg létezni), de ez annyira drasztikus változás, hogy a legtöbb ember számára elfogadhatatlan a dolog. Tehát a lényeg hogy a létezésed mindenképpen folytatódik csak más minőségben.

"ez annyira drasztikus változás"

Hát eléggé.

Nem csak a tudatod szűnik meg, hanem a lelked is, az agyműködéseddel és minden egyéb testi működéseddel együtt.

#8, 9-nek ajánlom (noha az élményt szubjektívnek tartom, de valóságosnak):

Howard Storm - former atheist - near death experience - NDE

https://www.youtube.com/watch?v=UPj4wci_bcI&t=93s

(angol szövegfelirat bekapcsolható)