A Biblia szerint nincs halál csak átalakulás, a lélek visszakerül a kozmoszba, csak újjáéledés van...???

Szia,

A Szentírás többféle halálról is beszél. „A bűn zsoldja a halál” – olvashatjuk Pál apostol levelében (Róma 6:23). A halál tehát nem a természet rendje, nem tartozik hozzá Isten eredetileg „igen jó” (I. Mózes 1:31) teremtéséhez. A halált „ellenségnek” nevezi a Biblia, ahogy ezt mi is érezzük, hogy a halál az ember, az élet és a boldogság ellensége (I. Korinthus 15:26). A halál a bűnnel együtt jött be a Földünkre: „Egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett” (Róma 5:12). Mivel a bűn a halál „csíráit” eleve magában hordja, minden bűnnel fertőzött ember már eleve a halál hatalmában van, és végül: „A bűn teljességre jutva halált nemz” (Jakab 1:15).

A bűn, az erkölcsi rossz lényege az önzés. Az önzés természeti törvényként a halálhoz vezet, mert az én-szeretet és az én-szolgálat az élet és a boldogság rombolója. Az ember esetében a következőképpen láthatjuk ezt: Az önzés miatt élete folyamán rengeteg harag, bosszúság, félelem, belső feszültség vonul át az emberen. Sok lelki stressz éri őt a többi ember önző magatartása miatt is. Az emberi test érzékeny szerkezete azonban nem ezekre a pszichikai viharokra és sérelmekre teremtetett. Ezenkívül a testét közvetlenül is pusztítja az ember a helytelen életmódjával. Ennek hatása a kopás, az öregedés, az ember „érlelődése” a halálra.

Az első bűneset óta minden ember fertőzött a bűnnel, mint valamiféle halált hozó kórokozóval, a bűnre való született hajlam révén és az élet folyamán szokássá váló vétkezés miatt. Ezért minden ember eleve el van jegyezve a halállal. Ennek értelmében jogos minden embert „élő halott”-nak nevezni. Az ember „holt a vétkei és bűnei miatt” már ebben az életben (Efézus 2:1). Azután bekövetkezik annak az „élettőkének” az elfogyása, amit Isten a bűneset után is ad az embernek, hogy alkalmat adjon neki a bűnből való megszabadulásra. Ez történhet természetes úton, az életerő fokozatos elkopásával, vagy hirtelen: betegség, baleset vagy erőszakos cselekmény által.

A halál meghatározása éppoly nehéz, mint az életé. A mai természettudomány leginkább úgy írja le e jelenséget, hogy az a „kapcsolatok szétesése” az emberi szervezetben, és ezáltal az élet kialvása. A halál második fokát első halálnak nevezzük, mivelhogy emberi tapasztalat szerint mi csak ekkor ismerjük fel a halál megjelenését. Magát az "első halál" kifejezést nem találjuk a Bibliában, de a "második halál" kifejezést igen, és ebből logikusan következik, hogy van "első halál".

Az első halál még nem a személyiség végleges megsemmisülése a Biblia szerint. Isten igazsága, erkölcsi világrendje azt kívánja, hogy minden ember elszámoljon az élet ajándékával és az Isten által neki felkínált kegyelmi lehetőségekkel, akár jól, akár rosszul használta fel ezeket. Az összes ember megítélése és az egész földi, emberi történelem kiértékelése pedig csak a történelem végén, egyszerre történik meg minden emberre nézve, Jézus Krisztus visszajövetelekor, illetve az ún. utolsó ítéletkor. Erre az ítéletre – amely azonban nem egy pillanat, hanem egész folyamat – minden ember feltámad a Biblia tanítása szerint. Maga Jézus Krisztus mondta egyértelműen: „Eljön az az óra, amikor mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát és kijönnek. Akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, és akik a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására” (János 5:28–29). Akik az élet joga örök elvesztésére ítéltetnek ekkor, azokat sújtja az ún. második halál, vagy a kárhozat halála. Ez a végleges megsemmisülés, az örök halál.

Üdv. Péter