Vajon mi okozhatta az utóbbi évtizedekben a párkapcsolatok/ házasság ilyen mértékű átalakulását?

A múlt század elején-közepén még egyáltalán nem volt ritka, hogy az emberek tizenévesen már házasodtak, húszas éveik elején már gyereket neveltek. A nagymamám 17 évesen már menyasszony volt, 18 évesen szülte anyukámat, anyukám húgát 20 évesen. Annak ellenére, hogy 17 évesen, "gyerekfejjel" házasodott, leélte nagypapámmal az egész életét gond nélkül.

Én itt vagyok 22 évesen és mégis azt mondják, hogy fú ráérek még párt találni, semmiről nem maradtam le, de igazából 25 éveseknek is ezt mondják. Régen azért 25 évesen már ciki volt egyedülállónak lenni, nem? De ugyanez a szemlélet a szüléssel is, ritka hogy valaki 18-20 évesen már gyereket vállal. Most ha 30 éves koráig megházasodik valaki, már jó eredménynek számít. Kapcsolatok jönnek-mennek, a megállapodni akarás és a küzdelem egy kapcsolatért teljesen eltűnt. Ha a legkisebb jelentéktelen dolog nem működik, a megoldás hogy keresünk mást, hiszen több millió ember él még a földön. Ez a szemlélet régen egyáltalán nem volt. Mi változott meg ennyire viszonylag rövid idő alatt?