Mi az oka az ún. klasszikus nyelvek (latin, ógörög) nagymértékű grammatikai átalakulásának, ami a szláv nyelvekben nem megfigyelhető?

Mind a kettő esetben az okok hangtaniak. A hangsúly kvantitatívből kvalitatív lett (isochronia), így a végződések magánhangzói a beszédben egymással egybeestek.

A germán nyelvekben ezen kívül a hangsúlytalan végső szótagokban hangredukció ment végbe, így a végződések leegyszerűsödtek vagy lekoptak.

Annak, hogy az újlatin nyelvekben eltűntek az esetek, leginkább hangtani okai vannak. Az m az előző magánhangzó orrhangú ejtését jelölte, viszont ez a különbség eltűnt a vulgáris latinban. A klasszikus latin 5 rövid és 5 hosszú magánhangzóból 7 különböző magánhangzó lett, szó végén viszont az i-ből e, az u-ból pedig o lett, tehát csak 3 maradt. Ezenkívül a keleti újlatin nyelvekben (pl: olasz, román), a szóvégi s is lekopott, i lett belőle, ami egybeolvadt az előtte lévő magánhangzóval, míg a galloromán nyelvekben (pl: francia, katalán) szó végén csak az a magánhangzó maradt meg.

Ugyanakkor az is szerepet játszott, hogy gyakran több különböző esetet ugyanaz a végződés jelölt. A genitivus viszont jóval hamarabb kezdett kiszorulni, pedig a többes számú birtokos eset egyértelműen megkülönböztethető volt a többi alaktól. Az ablativust leginkább elöljárószókkal használták, viszont az accusativus is gyakran állt elöljárószókkal, ami már hordozta a jelentést. Bár a legtöbb szónál a két eset kimenete ugyanaz lett, a 3. deklinációnál néhány szó az egyik, néhány a másik esetet használta, és vannak olyanok, amik nem vezethetők le egyik klasszikus esetből sem. Ezekkel az egyszerűsödésekkel a semlegesnemű alakok egyesszámban a hímneműekhez hasonlítottak, míg többesszámban az egyesszámú nőneműekhez, így általában hímneművé váltak. (A 3. deklinációban a hímnem és nőnem között nem volt alakilag különbség, így a semlegesneműekből mindkettő lehetett, de sok eredetileg hím- és nőnemű főnév is megváltoztatta a nemét, gyakran csak bizonyos nyelvekben.)

A nominativus (alanyeset) és accusativus (tárgyeset) viszont sokáig különbözött, és érdekes, hogy a franciában maradt fenn a legtovább a különbség, ami hangtanilag a legújítóbb újlatin nyelv. Viszont a különbség eltűnt ott is, mivel például hímnemben az egyesszám alanyeset megegyezett a többesszám tárgyesettel, míg az egyesszám tárgyeset a többesszám alanyesettel.

Érdekes cikkek a témáról:

[link]

[link]